Csillagüzenetek

A Valódi Emelkedés Megélése

2011. jan. 18

Rengeteget szoktam írni az “újról”, hogy “minden változik, alakul”, fogadjuk be az “újat”, és így tovább. Ezt az égen az elmúlt időszakban a bolygók járása tükrözte-tükrözi, a felemelkedés korszaka is erről szól. Főleg az Uránusz jegyváltása lesz majd figyelemfelkeltő, erről is értekeztünk tavaly májusban (az archívumban olvasható).

Tapasztalataim szerint az emberek túlnyomó része nehezen tud lépni, nehezen éli meg a változást és engedi el a régit, s persze van akinek ez természetéből fakadóan “könnyebben” megy. Most a csillagos égbolt tükrében minden ember képes lesz a benne lévő sötét, visszahúzó, talán megfogalmazhatatlan erővel szembenézni, ami visszatart minket attól, hogy ki merjünk lépni a megszokások biztonságot nyújtó, de fejlődést gátló öleléséből.

Aki tudatosságot, világosságot szeretne életében, annak elengedhetetlen, hogy a benne lévő sötétséget megismerje, meglássa. Ezt a “sötétséget” hívhatjuk sátánnak is akár, vagy bármi olyan blokkoló, gátló energiának, erőnek, amely úgy tűnik, hogy visszatart minket. Ezeket szoktuk “rossz tulajdonságoknak” nevezni, amelyeken a spirituális emberek általában túl akarnak lépni, el akarják hagyni, meg akarják oldani. Mindenkiben van ilyen – Hála a Teremtőnek – hiszen ez az erő sarkall minket arra, hogy fejlődjünk, haladjunk, kiteljesedjünk. Ez tol minket a Forrás felé.

Tapasztalatom szerint ezt az erőt a horoszkópban egy szinten a Lilith – fekete hold – képviseli. (Hogy mi ez a Lilith, az alábbi írásban, a kiemelt zöld részben olvasható: “Játszmák feloldása“). Idén 2011-ben a Lilith pedig eléri az Uránusz bolygót az idei év horoszkópját vizsgálva, illetve most a napokban került orbiszon belülre. Ez az együttállás nagyjából egészen a Nyári Napfordulóig tart, tehát június végén hagyja el a Lilith az Uránuszt. Ebben a fél éves periódusban pedig az “újtól való félelem” drámáját szimbolizálja életünkben.

Az “Új”-tól való félelem

Az Uránusz szimbóluma annak, amikor kitörünk a régi korlátokból. Ezzel az erővel vagyunk képesek egy hirtelen és váratlan ugrással hatalmasat tágulni, magasabb spirálba kerülni. Ez a zsenialitás égitestje, a Merkúr (kommunikáció, értelem) magasabb oktávja – így már a felsőbb világokkal kommunikálunk. Nos, ezen a területen fog megjelenni ez a visszahúzónak tűnő erő, ahol előjönnek a drámák. Amikor az ember nem mer emelkedni.

Nem mer emelkedni, mert nem tudja mi vár rá. Itt van ez a megszokott világ, amiben egészen jól kiigazodik mindenki, még ha sokszor nehéz is benne élni, nehéz elfogadni a szeretetlenséget és az embertelenséget. Itt van az újra való igény mindenkiben, az emelkedésre és a megtisztulásra való vágy. Igen ám, hogy ez IGAZI és VALÓDI, ne csak egy rózsaszín álom, ne csak egy vágy, ne egy elképzelt remény, hanem Valóság legyen, ahhoz át kell menni a “poklon”. Át kell menni a saját sötétségünk és lehúzó erőnk kapuján, mert csakis ezáltal tudhajtuk meg, hogy valódi-e a vágy bennünk az Új Világra. Mert ahhoz bizony lépni kell! Ahhoz emelkedni kell, merni ugrani bele az új, ismeretlen világba!

Ennek a drámája vár most ránk fél éven keresztül – egzakt pedig április 3-án, egy hihetetlen konstellációban lesz, de március 21-én, a tavaszi Napéjegyenlőség idején egy másik hatalmas erővel fog ez megjelenni; Ha oda érkezünk, akkor természetesen erről írni fogok, addig is emlékezetünkbe tegyük el ezeket a dátumokat és ezt az írást.

A fenti kulcsdátumok kapuján áthaladva szembe tudunk nézni a bennünk élő lehúzó erőkkel, és ezáltal élhetjük meg azt, hogy VALÓDI lesz az az új világ, amibe szeretnénk belépni. Így mindenki megláthatja TELJES önmagát, és ezáltal lehet csak zseniális módon, az égre hangolódva szintet emelkedni.

Aki lépni szeretne, új spirálba szeretne érkezni, ezt nem úszhatja meg. Ezért érdemes az elkövetkező fél évben megfigyelni, hogy mikor és mi váltja ki azt, hogy nem merünk emelkedni, nem merjük megélni a saját zsenialitásunkat. Mi “okozza” azt, hogy szeretnénk maradni a régi korlátok között? Mert ugye az Uránusz a korlátokból való kitörés – tehát a korlátok visszahúzó erejét fel kell most ismernünk. Ezek a korlátok lehet, hogy régen segítettek bennünket mankóként…

De most eljött az ideje a mankók eldobásának!!!

Így lesz az új világ, a szívből és szeretetből fakadó, valódi és működő, nem csak egy álom vagy illúzió. Így lesz képes mindenki szembenézni a saját félelmeivel, ami visszatartotta az emelkedéstől…

86 hozzászólás

Erika mondta:

Szia Balázs!

Nagyon igaz az írás, én is tapasztalom magamon. Ugyanakkor azt látom, hogy a legtöbb ember a hülyeségig ragaszkodik a megszokásaihoz. Ezzel kapcsolatban lenne egy kérdésem.

Mi van akkor, ha az emelkedést nem egyedül, hanem más emberrel, emberekkel együtt kell elvégezni. (pl. család, kapcsolatok, stb.)

Mit lehet tenni, ha én emelkednék, próbálok kitörni, de mivel ezt valaki mással együtt (duál pár, akitől elszakadni lehetetlen, mert égi kötelék) kellene megtennem, ezért bárhogy is vágom el a köteleket, (mondván, hogy akkor megyek egyedül) azok újra nőnek, ugyanakkor a másik nem mer emelkedni, hanem a langyos posványban dagonyászik?

Szerintem mások is vannak ilyen helyzetben, és ez ellen én személy szerint nem sokat tehetek, ugyanakkor engem is visszahúz, és depizés a vége.

Úgy érzem, hogy kivették a kezemből az irányítást, és nincs beleszólásom abba, hogy mi történik, ami viszont történik, az nem az, aminek kellene történnie.

Erre mit mondanak a csillagok? Mi a teendő?

Erika

Lady Justice mondta:

Azt hívják tévedésnek, nem dual párnak, aki a posványosban dagonyázik, és te nő létedre azt hiszed, hogy neked kell megmentened. Tapasztalatból mondom, éltem meg ilyen történetben, olyan lelki poklot, a sajátomat, amit nem kívánok senkinek.
Ilyenkor választhatsz, vagy belefekszel mellé a gödörbe, vagy adsz a kezébe egy ásót.
Itt a Földön, nem angyali minőséget élünk meg, senki. Van két kezünk, két lábunk (többek között) és azon, mint megerősített oszlopokon illik, stabil talajon állnunk és úgy néznünk az ég felé.

Ha nem az történik, aminek kellene történnie, az egy jó intő jel arra, hogy tessék az alázat szó valódi értelmét megtanulni, önmagunkkal és nálunk magasabb erőkkel szemben, főleg, mert ezek működésére mi is befolyással vagyunk. Azt történik minden egyes percben, minden egyes másodpercben, aminek történnie kell, a világ visszacsatolása a te fejlődésedre. Lehet ennek ellenszegülni, lehet ellene hadakozni, de a végeredmény ugyanaz. Ami nem hajlik, az törik.

Ezeket a súlyokat, amik most lefele húznak, nem a csillagok, nem is a Jóisten, hanem mi aggattuk magunkra. Kivétel nélkül.

A kérdés annyi, meddig büntetjük, bünteted még saját magad. Előbb saját magadért kell megtanulnod felelősséget vállalni, utána tudsz kilépni a Világba, ehhez pedig az kell, hogy ismerd magad, szembe merj nézni magaddal, a hibáiddal, a téveszméiddel, mert ezekből tudsz tanulni.

Csak az nem követ el hibát, aki nem él…. aki pedig nem hajlandó kikászálódni a posványosból, neki is meg kell hagyni a szabad választás jogát, mint ahogy a tied is megvan. Emelkedni, vagy Süllyedni. Vele, vagy nélküle. Emelkednél, de vele nem megy? Akkor mi a megoldás?

Erika mondta:

Lady!

Olvastad amit írtam??? Megpróbáltam levágni és nélküle emelkedni!!! De az ÉGIEK húztak vissza!!!

Erre mit mondassz???

Erika mondta:

Lady!

Még annyit, hogy felsőbb akarat az, hogy ne tudjak elszakadni. Hidd el, megtettem amit írsz. 2 évre kiléptem az egészből, egyedül emelkedtem, de újra belépett az életembe, és segítettem neki. Elkezdett ő is emelkedni, de most olyan, mintha megállt volna.

Most próbálom újra magára hagyni, de az alázat, amiről beszélsz, az csak akkor elfogadható számomra, ha az égiek kompenzálnak valamivel. Ezt azonban nem látom. Imádkoztam, könyörögtem, kértem, testetlen szellemi vezetőkkel vettem fel a kapcsolatot, hogy mondják meg mit tegyek. A válasz mindig az volt, hogy “várjál!”. Kértem az égieket, hogy a sok szolgálat mellett szeretnék végre én is boldog lenni, vezessék az utamba azt, akivel boldog lehetek. A válasz az volt, hogy “Ő az, várjál!”.

De emberből vagyok, és nem tudok örökké várni. Ez így nem emelkedés, hanem pokol. Mégsem tudok mit tenni, mert a fentiek nem segítenek ebben.

Nem hiszem hogy a TE történeted ehhez hasonló. A leírtakból jól látható, hogy te még sosem találkoztál azzal az emberrel akit az ÉG rendelt melléd, mert tőle nem tudtál volna elszakadni.

Sosem gondoltam volna, hogy a duál ilyen is lehet. Mindig úgy gondoltam, hogy ha megtalálom, akkor boldog lehetek.

Az igazság az, hogy nem értem a fentieket, nem értem mit akarnak, és így az eddigi töretlen, 100%-os hitem most már csak 70%. Úgy érzem, hogy szabad akaratomtól fosztottak meg, mert ha azt kérem, segítsenek, hogy együtt legyünk, akkor a válasz “várjál”. Ha azt kérem, hogy szakítsanak el tőle, és hozzanak az utamba olyat, akivel boldog lehetek, a válasz “Nem, mert a duálod,Várjál”.

Ha tévedés lenne, akkor az égiek nem gátolnának ennyire abban, hogy elszakadjak.

Tudom, hogy az emberek ezt nem értik, el sem tudják képzelni milyen ez az érzés.

Én azt szeretném tudni, hogy mi a fenét akarnak tőlem az égiek???

Erika

Sz.Gizella mondta:

“Önzetlen szeretetet” kell megtanulnod.Ha már nem vársz kompenzációt,akkor közelebb kerültél hozzá.

Sz.Gizella mondta:

Az ÉGIEK nem húznak vissza.A visszahúzó erő belőled fakadhat csak. Az önzés a kicsinyhitűség,a félelem,az elvárás ezek mind lehúzó erők.Kérdezz magadtól többet,s próbálj válaszolni őszintén.A megerősítő kérdést”BIZTOS?”,mindig tedd a végére,s jön a válasz.Próbáld meghallani.

Szunainé Glatz Henriette mondta:

Kedves Balázs!

Nagyon megérintett az írásod. Már egy ideje tudom, hogy nem úszhatom meg ezt a mélyrepülést, le kell mennem a dolgok aljára.De hogyan kell ezt tenni? A következő írásaidban kérlek térj ki erre, javasolhatnál néhány lehetőséget, aminek a mentén felfűzve eljutnék én is a saját “módszeremhez”. És kérlek ne azt mondd, hogy meditáljak. Az már megvan, mégsem vagyok képes emelkedni.

Köszönettel

magdirisz mondta:

Kedves Erika!
Teljesen át tudom érezni, hogy mire gondolsz, mit érzel, hogyan élsz. Én is hasonló cipőben járok. Ugyan nekem nem a duálpárom, de még sem engedik az égiek, hogy kilépjek ebből a kapcsolatból. Ha mégis fellázadok, akkor, hogy úgy mondjam “büntetést” kapok. Évek óta keresem a megoldást, de sajnos még nem találtam meg. Az idő eddig azt bizonyitotta, hogy jó, hogy benne maradtam ebbe a kapcsolatba,de nagyon nehezen viselem. Tényleg csak alázattal lehet ezt az egészet túlélni, ha egyáltalán túl lehet élni. Ha pedig nem válaszolnak tisztán egyértelműen a kérdésedre, az azért van, mert még nem nőttél fel a feladathoz és talán megijednél, hogy ezt Neked kell megcsinálnod. Hidd el semmi sem véletlen, mint az sem, hogy nem mondják meg az “igazat”.

Princess mondta:

Erika és Magdirisz!

Szintén hasonló cipőben járok már jó ideje. Nálunk az a különbség, hogy mi lassan két éve szakítottunk, mert abban a formában a kapcsolatunk nem mehetett tovább (ebben én is hibás voltam). Elszakadtun egymástól, ami már eleve nagyon ehéz volt és elkezdtem a kis légváramat építgetni, hogy nem is fontos már és túl vagyok rajta. Aham, ja… aztán pár hónap múlva újra kommunikáltunk és szertefoszlott az a légvár!
Azóta nem tudom elengedni, pedig oly sokszor megpróbáltam… és szerintem neki is egyszerűbb megoldás lenne, mert közelengedni meg nem mer magához! Mindig visszatérünk egymás életébe…
…ezt most nem tudom jobban kifejteni, egy poszt kevés hozzá :), de a lényeg, hogy többnyire hisztizek a helyzet miatt, de azóta, mióta ebben vagyunk benne, sokat változtam előnyömre! Szóval némi hisztivel és összeszorított foggal várom a jövőt, hiszen ha jobban belegondolok, cwsak az előnyömre volt az egész!

Remélem, hogy tényleg a következő időszak megoldást fog hozni!

Szép napot!

Erika mondta:

Kedves Magdirisz és Princess!

Igen, erről beszélek. Látom mások is szívnak, nem csak én. Ettől persze nem könyebb, de legalább felcsillan a remény, hogy ha ennyi ember küzd ugyanezzel a dologgal, akkor annak kell hogy legyen valami oka!!! Princess! Köszönöm, hogy leírtad a történetedet, nagyon hasonló az enyémhez. :)

Az én történetemhez hozzá tartozik, hogy bár a duálom, nem párkapcsolaról van szó. Pont ez a bajom, hogy szeretném, ha már végre ez megváltozna, és együtt lehetnék vele. Ő sem mer közel engedni magához, nem tudom hogy segíthetnék még neki. A testbeszéde mindent elárul arról, hogy mit érez. Ő is szeret, tudom, mégsem mer kilépni az elmúlt életéből és megpróbálni velem. Próbáltam pédát mutatni neki. Olyan őszinte voltam hozzá, mint még talán soha senkihez. Mindent tud rólam, tudja mit szeretnék, és ha látom, akkor úgy érzem, hogy ő is ezt szeretné, de ő nem keres. (Ezt is mondtam már neki, hogy ez így nem jó, legalább mondjon valamit) Ugyanakkor ha eltűnök, akkor úgy érzi, hogy cserben hagytam, és ugyanúgy nem oldódik meg semmi, és én is csak szenvedek. Sokat változott ő is az utóbbi időben, már sokkal jobban figyel rám, próbál nekem örömet szerezni apróságokkal, de csak akkor, ha éppen “összefutunk”, amúgy viszont nem lép. Ez a bajom. Tud és érez mindent ő is, mégsem lép. Csak tudnám, hogy miért? A miértre nem kapok választ sem tőle, sem a fentiektől, akárhányszor is kérdeztem.

Teljesen mindegy mit csinálok, elfelejteni úgy sem tudom. Megtehetem, hogy évekre eltűnök, nem megyek olyan helyre ahol ő van, de akkor is hallok róla ismerősöktől, és érzékelem őt belül. Érzem, ha rám gondol, érzem ha szomorú. Érzem, ha örül valaminek, stb. Princesshez hasonlóan egyszer már én is azt hittem, sikerült elfelejtenem, de tévedtem, visszajöt az életembe.

Miután az égiektől semmi infrmációt nem tudtam meg arra nézve, hogy mi a céljuk ezzel az egésszel, így úgy döntöttem, hogy amint lesz rá időm, az égiek után meditációban meglátogatom az alvilágot. Hátha ott választ kapok rá.

Ugyanakkor ha ez sem vezet semmi változáshoz, akkor a következő meditációban ismét meglátogatom az égieket, és köszönettel “visszaadom” nekik az öszes képességemet.

Nem tudok így segíteni másokon, és nem tudok tovább önzetlen lenni, mert megsérül az adok-kapok törvénye, ami engem is tönkre tesz. Ez egyúttal válasz Gizellának is. Évek óta önzetlenül segítek, nem csak neki, másoknak is. Az elmúlt fél év az, amióta nem megy már így. Szükségem van arra is, hogy kapjak. (És nem tartom e miatt rossznak, vagy fejletlennek magam, hiszen ember vagyok) A teljes önzetlenség talán csak Teréz anyának és Jézusnak sikerült. Hozzájuk mégsem hasonlíthatom magam! :)Szerintem a tőlem telhető lehető legtöbbet megtettem, most az égieken a sor, hogy végre az egyszerű emberi vágyaimat is segítsék, ne csak mindig a magasabb rendű szellemit, mert ez az univerzum törvénye. Mindennek egyensúlyban kell lennie. Én így látom.

Ha újabb információ birtokába jutok, jelentkezem.

Mégegyszer köszönöm neketek, hogy megosztottátok a saját történeteteket velem.

Erika

Detty mondta:

Kedves Balázs,

van arra valahol táblázat, hogy a Lilith mikor, hol áll ?
Ahogyan a Szellem hete című írásodban láttam, most az Uránusz Jupiter együttállásnál jár…, ez az én szempontomból azért érdekes, mert a radixomban a 3. házamban,a Jupiterem(halak 25,52) és a Napom(halak26,39)együttállása egyébként is érintett az együttállás miatt már jó ideje…nem könnyű mondhatom…
Ehhez társul a Lilith, erre most figyeltem föl a kép alapján.
Talán ezért élek át ilyen szédítő mélységeket érzelmileg, és minden téren ?
Köszönettel,
Detty

Ildikó mondta:

Kedves Balázs! Ezt hogyan gondoltad? :”Aki tudatosságot, világosságot szeretne életében, annak elengedhetetlen, hogy a benne lévő sötétséget ne ismerje, ne lássa meg.”
Remélem csak elírás, mert bizony amíg a bennünk lévő sötétséget nem látjuk, nem imerjük fel , addig kiemelkedni sem tudunk belőle. Meggyógyítani csak azt lehet amit felismertünk. A következő lépés lenne az, hogy kimondjuk a felismert hibát, majd pedig elhatározzuk a változást…A változásból lesz később a tudatosodás, az emelkedés. Én legalábbis eddig így tapasztaltam.

Ildikó mondta:

Kedves Erika, Princess! Én 7 éve várok…a helyzet detto ugyanaz, amit írtatok. – Megtanultam várni. És elfogadni mindent, és bízni, és kitartani, és hinni, és élni, és önmagam lenni. Asszem nem soroltam fel még mindent…:)) Szereintem vszont éppen ez a cél eben a várakozási időben: önmagunk átformálása, felkészítése a nagy és örök találkozásra. Meg kell hozzá érni, fel kell hozzá nőni, le kell tudni vetkőzni minden elvárást, hogy csak a tiszta , feltételek nélküli szeretet maradjon benned.

Lady Justice mondta:

Egy nagyon bölcs barátnőm szavait idézném válaszként: abban a szent másodpercben, amikor megtanulod tisztelni magadat, vagy ha úgy tetszik MAGadat, ezek le is kopnak az életedből.

Ezek bumerángok lányok. Akárhányszor dobod el, visszajön, lehet ezt még játszani akár évezredekig. Ismerd fel a saját játszmádat, játékodat, és ha nem kell, nem téged szolgál, tedd le és lépj át rajta. Ezek azonban egoból nem mennek.

Ezt én nem tudom neked megmondani, hogy a te életedben pontosan mi képviseli, de ezt senki nem tudja megmondani, még a saját életemben is gyakran forgatok 1-1 kirakódarabkát, felhúzott szemöldökkel, hogy ez hogy került ide. Ilyenkor ha bal lábbal kelek föl, akkor vicsorogva próbálom bepaszirozni valahova, amikor pedig jobbal, leteszem szépen, és majd mikor itt lesz az ideje, berakom a helyére.

Erika: kérdésedre válaszolva, külön, nekem az összeset az Ég küldte :D Ilyenkor, mikor ennyire bele vagy csavarodva egy kérdésbe, semmi más nem segít, csak ha fizikailag is kiszakadsz belőle. Szellemileg szárnyalhatsz olyan dimenziókba, amiket még fel se fedeztek, de addig a pontig, amíg itt a matériában kötve vagy, kötve vagytok, az egység soha nem lesz teljes.

Egyébként pedig nyugalom, ezt nem 5 perc alatt kell végig vinni, gyakorolhat az ember nyugodtan egy kis könyörületet is a maga irányába.

Lady Justice mondta:

Erika, ahhoz pedig jó tanácsként, hogy érzed ha szomorú, érzed ha vidám, ismered a gondolatait, gyakran látod is. Megjártam ezt is, többször is, vagdalkoztam rengeteget, belülről üvöltöttem, néha kívülről is, én ma, egyetlen egy módját ismerem annak, hogy ez megszüntessem.
Mindig eljön az utolsó csepp, és akkor leülök, minden erőmet összeszedem, lehunyom a szemem, és a legőszintébben és leghiggadtabban azt mondom, miközben fölteszem a két kezem:

Köszönöm szépen, ezt nem kérem. (vesződjön vele más)

Ilyenkor pedig mindig azt tapasztalom, mint ha elfordítottam volna egy kulcsot a zárba, és rengeteg új ismeret, ember, tapasztalás, gyakorlatilag úgy zuhan be az életembe, mintha eddig is ott álltak volna az előtérbe, csak én feszítettem volna a túloldalról az ajtót, hogy márpedig ide senki nem jöhet be.

Veronika mondta:

Kedves Erika!
Én is voltam ilyen helyzetben, hogy úgy éreztem nem kapok semmit, annyira csak Tőle szerettem volna kapni, hogy nem vettem észre, nem tudtam beengedni az életembe azt a sok jó dolgot, azt a sok csodát, szeretetet amit nekem szántak…
De most már el tudom fogadni, ha adni akarnak nekem, és ez jó… :-)

Ritus mondta:

Kedves Nőtársaim!

“Az ÉGIEK nem húznak vissza.”

Dehogynem, Lányok, fogjunk kezet!!!!

Princess mondta:

Lányok!

nem tudhatjuk egymásról, hoy ki milyen kapcsolatban van és kinek mit kell megélnie, mert lehet “ilyen” és lehet “olyan” a vége!
Egy bnőmnek egy időben sok tanácsot adtunk, mert közel 6 évig várt egy pasira (aki szerintem nem érdemelte meg) és bírt ki sok szenvedést miatta. Ma már együtt vannak és boldogan élnek együtt!
Megtanultam, hogy van mikor egy kívülálló nem látja, hogy a másiknak miért éppen azon az ösvényen kell járnia, és ő csupán segítségből figyelmeztet, mégsem érti, hogy miért marad azon az úton.
A lényeg, hogy azt kell meglátni, hogy az adott szituációban mi hogyan változtunk.
Én a magam részéről (nehéz bevallani), de sokat tanultam és csupa jó tulajdonságot köszönhetek a tapasztatlásnak annak ellenére, hogy utálok benne lenni. Hogyis volt az alázat tanulása…? ;)

F.Gizella mondta:

Kedves Henriett!

Soraid arra késztettek, hogy néhány sort írjak. Sosem beszéltünk még, nem is ismerjük egymást,kérlek ha esetleg kevéssé finomak a szavaim, ne haragudj érte, nem bántásul szánom.
Érdekesen hangzik az, hogy módszert és segítséget kérsz, ugyanakkor meg is mondod, hogy mit ne ajánljanak. Szerintem ha az ember segítséget kér, s valóban bajban van, akkor ha azt mondja neki a “doktor” hogy ugorjon a kútba, akkor rögvest megteszi, gondolkodás nélkül. Hiszen szorult helyzetében éppen annak van híján, amivel a “doktor” rendelkezik, például a tisztánlátás. Voltam én is hasonlóképp, s ha így álltam a helyzethez, akkor azt mondták, hogy “még nem vagy elég beteg, nem szenvedsz eléggé, ha te akarod megmondani a gyógyítónak, hogy mivel s hogyan gyógyítson.” S vajon mit teszel akkor, ha mégis azt kapod válaszul, hogy “meditáció”? Szerintem a meditáció nem egy programpont, amit ki lehet pipálni és kész, nem lehet azt mondani, hogy most 2 hetet meditálok és ha nem emelkedek, akkor az nem jó módszer. A meditáció során mélységek és magasságok tapasztalhatók meg, és gyakran semmi. Amikor úgy tűnik, hogy nem történik semmi. Kívül van mérhető idő, hogy most mennyi ideje meditálsz, de belül, Belül, a bensődben nincs idő. “ott” (vagy itt?) csak rendeződés, érés és történés van. Vajon ki az aki feltételt szab és elvár benned? Mit is nevezünk emelkedésnek? Szerintem ebben a helyzetben is van emelkedésre lehetőség, nem is kicsi.
Szeretettel.
Gizella

Erika mondta:

Veronika!

Értem. Tehát ha éhes vagyok, és kaját nem kapok, fogadjam el a vizet… Bocs, de attól még éhes maradok, ha elfogadom a vizet…

Vagy ha nincs ló jó a szamár is? Nem, nekem nem jó a szamár, ennél jobban tisztelem magamat is, és másokat is, minthogy megalkudjak, és belemenjek egy olyan kapcsolatba, ahol elfogadom ha adnak, de én nem tudok adni, mert a szívem máshova húz…

Lady!

Megtettem amit írsz…. “Köszönöm szépen, ezt nem kérem. (vesződjön vele más)”

Legutóbb pont ma délután írtam pont ide be, hogy így vagy úgy, de megoldás kell, és akár az alvilágba is lemegyek ha kell. Tudod mit tapasztaltam???

Pár órával később, ma du. előkerült e-mailben…

Tehát nem ÚJ emberek jöttek, hanem Ő vissza!!!
Erre mit lépsz???

Princess! :)

Jó hallani, hogy van, akinek sikerült. :) Remélem a mi történetünk is jól végződik majd, mert szerintem mindketten megérdemeljük, hogy boldogok legyünk.

Ugyanezt kívánom Neked és Ildikónak is, illetve Ritusnak is, (Ritusnak írok ma mailt) és minden hasonló helyzetben levő sorstársamnak.

Sokat segít, hogy itt vagytok, és tudjuk egymásban tartani a lelket, KÖSZÖNÖM! :)

Arra kérlek titeket, hogy ha kérhetem, osszátok meg velem, ha valami pozitív fordulat következik be a helyzetetekben. Én is beszámolok, ha van valami fejlemény.

Erika

Lady Justice mondta:

Kedves Erika!

Azt nem mondtam, hogy nem fog visszakopogtatni, de szerintem ezt is te idézed elő. Inkább kimennék sétálni egyet ilyenkor, ezt is szoktam tenni, a kutyámmal, vagy megédesgetem a büdös macskáimat, esetleg elmegyek lovagolni, azért hogy megerősítsem magam a döntésemben, és a szeretetteljes állapotomban.

Régebben nem tudtam volna elképzelni, hogy olvasatlanul töröljek egy levelet, vagy ne válaszoljak egy sms-re. Ma már, mióta tudom, hogy nem kell nekem mindenkit megmenteni, ezek nagyon könnyen mennek. Ráadásul fantasztikus érzés. Csak az elsőt nehéz… ugyan már, senkinek nincs joga a mocskos energiával fertőzni és piszkálni a te fáradtságos munkával tisztogatott energiameződet és testedet. Nem becsülöd magad, de engem nem kell meggyőznöd, én itt máshol látom a problémát, mint ahol te keresed, de ez csak az én véleményem.

Ezeknek az utazásoknak, azt gondolom időt kell hagyni, hogy megérjenek. Egy-egy meditáció, vagy bármilyen kozmikus eszköz földi használata, nem erre a rohanó világra lett kifejlesztve.

Ezen magas szintű szellemi tanításoknak helyet kell csinálni az életedben, és időt szánni rá, hogy meg tudjanak valósulni.

Lehet pörgetni a sorskereket…. de előbb utóbb illik felállni a játékasztaltól és elindulni az úton. Valóban, minden egyes földi lépéseddel létjogosultságot teremtve saját magadnak ebben a Világban. Mert igen is helyed és feladatod van.

Ha csak a szellemed fejleszted, a tested nem tanítod közben, önvalódat szakítod ketté. Ugyanúgy kell fejlesztened a testedet, mint a szellemed, így egy-egy adott szituációban sokkal erősebb és magabiztosabb leszel, elvégre a szellemed és a tested emlékezik és reagál egyszerre a külvilágra.

Amit én 2011-re a legvilágosabb üzenetként érzékeltem, az az, hogy adják, mindent adnak, amit csak akarok, és elképzelek és szükségem is van rá, de nem adják könnyen.

Palackposta mondta:

Akkorát lépsz, amekkorát szeretnél ? I. rész nov.7.
(Erika írása után olvastam újra.)

Sztem az ember önmagát tudja leghatékonyabban becsapni,ha arra van szüksége.Bármeddig.
Tudni és érezni édes kevés,ha a cselekvéshez való képesség,bátorság hiányzik.A felismerés önmagában csak egy lépés,a megvalósításhoz,következő lépéshez való képesség nélkül néha talán nagyobb kínokat okoz,mint a “nem tudás”.Az meg elég teher,és fárasztó,ha várnak tőlünk valamit,amit nem tudunk,főleg nem akarunk megtenni…
Jelen esetben azt gondolom,nem lép az illető,mert ez marhára megfelel neki így.
Sztem Te is kapaszkodsz valamibe,megragadtál valahol,konzultálsz fent,lent…
Hagyd békén az égieket kicsit.Nem fognak haragudni,ha lexarod (bocs)Őket pár napig.
“Szükségem van arra is, hogy kapjak.”
Ki mástól várhatod el ezt,mint magadtól?Talán Rád Önmagadnak van a legnagyobb szüksége,nem másnak…
Nem akartalak sem bántani,sem tiszteletlen lenni.Annál is inkább,mert az ember néha magához(is)beszél…
Szeretettel:
Kata

“But if my life is for rent and I don’t learn to buy
Well I deserve nothing more than I get
Cos nothing I have is truly mine”
(Dido:Life for rent)

VJUDIT mondta:

Szia Kedves Balázs!

Én most valamit vagy nem jól értelmezek, vagy nem jól csinálok, egyik sem jó, úgyhogy kérlek segíts, akkor most ez hogy is van?? Ezt írod: “Aki tudatosságot, világosságot szeretne életében, annak elengedhetetlen, hogy a benne lévő sötétséget ne ismerje, ne lássa meg.” Hát ugye én meg pont ezen munkálkodom már egy ideje, hogy a sötétséget felszínre hozzam magamban, azokat a nemkívánatos részeimmel szembesítem magam, amik visszavetnek a fejlődésben.. de ehhez elő kell ásni őket a mélyből, és egyenként megismerni, meglátni őket, hogy mik ezek, és akkor tudom őket (jó esetben) kigyomlálni magamból.. akkor most hogy is van ez? Nem ismerni, nem látni, vagy igenis ismerni és látni, hogy meglássam hogy ez a sötétség nekem nem kell, nem vonz, és nincs már rá szükségem? Köszönöm előre is, ha válaszolsz: Judit

circo mondta:

Sziasztok!

Elolvasva mit irtatok a következőket fűzném hozzá:

Nagyon megnézném magamban miért nem kapom meg a táram. Hol van az az elakadás ,gondolkodási hiba, hogy nincs ott velem Miért taszítom ki az életemből illetve miért csak félig hívom be?
Ha az égiek nem válaszolnak szerintem a belső blokkot kéne megszüntetni.
Én már tapasztaltam, hogy nem tudtak beavatkozni az éltembe, mert én döntöttem és fizikai szinten mást akartam tudat alatt.
Ezt is megvizsgálnám magamban.
szeretettel: Vera

deepinside mondta:

hello mindenki! :)

sokminden eszembe jutott olvasva az írásaitokat, és természetesen rögtön igazságot akartam tenni (nem titkolom, lady justice-szal értettem egyet), de aztán rájöttem, hogy az én agyamnál némileg színesebb a világ:), és hogy mindenkinek megvan a saját igaza.
én is hadakoztam kemény, újra meg újra felbukkanó aztán eltűnő kapcsolattal, ígértek az Égiek rendelt párkapcsolatot (mindent megtettem érte de ő nem akarta) stb. de rájöttem hogy ez nem életem leglényegesebb területe.
azért jöttem ide (mint mindenki más), hogy beteljesítsem az (élet)feladatomat. ez pedig nem azt jelenti, hogy üzletet kötök a fentiekkel, hogy adjanak a szolgálataimért vmit cserébe, ez nem munkahely… az igazi alázatnak ehhez semmi köze. 2000 éve tudjuk mi az: “a Te akaratod legyen meg Atyám, ne az enyém”.
boldogtalanságra pedig csak saját magunk ítélhetjük magunkat. ehhez meg az Égieknek nincs semmi köze. a testetlen “vezetők” manapság egyáltalán nem biztos, hogy arról az oldalról szólalnak meg, ahonnan az üzenetet várjuk (“nicsak ki beszél”:)…) szintén a mi felelősségünk, mit veszünk komolyan. ez a korszak éppen arról szól, hogy bennünk van a válasz, és ezt végre képesek legyünk megtalálni, nem pedig ilyen-olyan külső segítségbe kapaszkodva erőszakoljuk ki az általunk hallani akart választ. tudom, mert én is végigjártam ezt. soha nem sikerült.
vagy tudom hogy mi a jó nekem, vagy senki mástól nem kapok rá választ se égen se földön.
hadd zárjak egy elgondolkodtató idézettel:
“- de miért akarják az emberek a saját akaratukat beteljesíteni Istené helyett?
– azért, mert nem ismerik az Övét. az Ő akarata a Teljesség.”

Szende mondta:

Kedves Csillagmag s Balázs s mindnyájan !

Én teljesen élem ezt a csillagutat. Ma például épp ezt a változás előtti pontot éltem meg, és ezeken tűnödtem épp…biztos a csillagok üzenik nekem az üzennivalót, s gondoltam is rá hogy este a páromtól megkérdem hogy van-e újabb Csillagmag írás, s há van !!!
És csodálatos. Bizonyosság hogy az élet mennyire élő…És minden mondatban s szóban ott a felismerés. És a hozzászólásokban is csillognak a magok, így is úgy is.
Én azt tudom mondani, amint felismertem ma a félelmet az újtól, a változástól magamban ,abban emberi mivoltomra ébredtem, és elfogadom és ezzel integrálom is a félelmet azonképpen ,hogy átalakítom bátorsággá, Istentől kérve erőt hozzá és emberi-istenbeliségem egység felé kerekedik.És magom saját magam felé az alázatot tanulja és gyakorolja. Szeretet és türelem. S Isten akarata . Elfogadom. Elfogadom magom.És a csendem is megtalálom.

” S ragyognak rám a csillagok mer tudják hogy itthon vagyok . ”
csángó dalocska soraival mesebeli üdvözletem :-)
és köszönöm a Csillagmagot !

Zsolt mondta:

Kérdés az hogy miről és hogy meditálsz? … meg aztán ott vannak a tettek is… Nem egyszerű. ;)

mondta:

Néha az ember legnagyobb tanítója a párja.
Amíg valami nem tetszik benne, ott Benned is hiba van. Neki így vagy úgy kellene viselkednie, fejlődnie kellene, stb…..Ezek mind saját kivetüléseink.
Ezeket a KELLENE-ket kellene elhagyni, hogy a valóságban éljünk. Látod, h ő nem az, akit elképzeltél, ízt mondod, nem az igazi.
De ki az igazi? Aki benned él képként ? Ez nem szeretet, hiszen nem őt szereted, hanem azt a képet, ami kialakult benned, de ez nem egyenlő vele.
Ha igazán figyelsz rá, rájössz, bizony Te sem vagy tökéletes:)))Így azt sem várhatod el h ő is az legyen:)
Merjünk emberek lenni.
Válasszuk a szeretetet, és ne bonyolítsuk olyan elvárásokkal szeretteink életét, aminek talán mi sem tudunk eleget tenni:)

Csakúgy mondta:

Kevdes Balázs,

Köszönöm. Ismét.

Búza Judit mondta:

Sziasztok Kedves Mindenki !
Aha kezet foghatunk, sokan vagyunk ebben a helyzetben. Én is próbáltam mindkettőt, innen is onnan is.. magam olvastam általatok és azt érzem mindkét helyzet szélsőség. A maradás és a kiszállás is és igen mindkettő régi minta. Egy éve felismertem nincs szükségem és az embereknek sem a szenvedésre a fejlődéshez, mégis szenvedtetjük magunk, még így reagálunk. Azt érzem látom ,ilyenkor mindig, szabad akaratomból választottam hogy idejövök és megoldom a magam választotta feladatokat ebben a nagy társasjátékban amit úgy hívunk ÉLET. Amikor megírtam a forgatókönyvet ráláttam mindenre !!! Most csak részeket látok előre szinte semmit, “tükrök által homályosan..”. Hogyan jövök tehát ahhoz, hogy megváltoztassam az eredeti forgatókönyvet ? A párkapcsolat az önismeret egyeteme. Ha a szívem azt diktálja maradok és várok és szeretettel figyelem magam és őt. Ha azt érzem ennyi volt továbblépek, ellenállás és érvek nélkül.Megengedem hogy Ő az igazi.. ha mégsem akkor az egész és Ő is a személyes edzéstervem része, segít fejlődni. Amíg az érzés ott tart mellette, és én mégis lépek mert “elegem van”, meg “szeretem magam” , Balázs szavaival élve nem elengedtem, csak szőnyeg alá söpörtem Őt, a “problémát” és természetesen magamat is. Egyébként hallottam egy mondatot ami bennem hihetetlen szabadságérzést váltott ki : a párkapcsolatokat ott szúrjuk el, hogy anya-apapótló elegyet akarunk magunk mellé mind, ahelyett hogy játszótársat keresnénk magunkhoz illőt, szabadon és őszintén játszót a játékban.
Köszönöm Balázs. És köszönöm sorstársak lányok jó tudni, hogy az igazságra játszunk… csak megértjük már.

Búza Judit mondta:

És még egy “apróság” a NŐI ERŐ ami bennünk alszik, amivel táplálni teremteni tudunk, valóban olyan társ mellett teljesítheti be a feladatát, aki már szintén önMAGa. Addig még van kis időnk.. és addig is tápláljuk vele a párjainkat, segítjük az “emelkedésüket”, mert lássuk be nekik kicsit nehezebb dolguk van nélkülünk és e nélkül létezni se tudnának. Ez színtiszta energia, szubjektumok nélkül. És adjuk anélkül hogy tudnánk, szoros testi kapcsolat nélkül is.. a szexusban adottat már szakrális szerelemként lehet nevezni, ám ahhoz mindkét félnek együtt kell tudni működni, teljes önMAGaként. Szép komoly terv ez az Égi forgatókönyvben..
Szép napot nektek.. :)

Szende mondta:

Mó , ezt én is megerősítem, magerősítem :-)
Ez így van !
S hallelujahh :-)

Erika mondta:

Kedves Mó!

Gondolom nekem szántad soraidat. Nem tudom honnan szedted, hogy írom, hogy nem az igazi. Ilyet sosem írtam. Csak a HELYZET nem az igazi! Az Ő döntése, egyénisége tökéletesen megfelel nekem, én csak választ szeretnék tőle. Ez pedig nem hinném, hogy az elvárás kategóriába esik. Én úgy érzem, hogy teljesen jogos az az igényem, hogy választ szeretnék egy adott dologra kapni.

Többen írtátok, hogy nézzek magamba, és magamba keressem a hibát. Ezen a szinten én már rég túl vagyok. (Legalábbis ezzel a szituval öszefüggésben) Sok hibát találtam magamban, amit tudtam javítottam, itt ez most nem rólam szól, hanem egy adott szituációról és a másikról.

Ugyanolyan hazugság lenne, ha elhitetném magammal, hogy Ő a tökéletes, és minden hiba bennem van, mint az, hogy én vagyok a tökéletes és benne van minden hiba. Sosem okoltam Őt, csak nem értem. Szerintem teljesen normális emberi igény, hogy választ szeretnék kapni a miértekre, és meg szeretném érteni mit miért csinál.

Ti pedig vizsgáljátok meg azt, hogy vajon miért gondoljátok, hogy jó tanács az, hogy minden hibát csakis kizárólag magamban keressek?

Talán azért, mert így könyebb elviselni egy esetleges kudarcot, és egy léggömbben lehet így élni, hogy de én önzetlen vagyok, ilyen vagyok, olyan vagyok, és így az általatok javasolt módszerrel szépen eltemethetem a vágyaimat, álmaimat, csak hogy ne érjen kudarc? Ezzel nem értek egyet. Szerintem ti rettegtek a kudarctól, pedig ti is ugyanolyan halandók vagytok mint bárki más, és ugyanúgy vannak vágyaitok is, még akkor is, ha ezt jól eltemettétek magatokban és inkább lemondtok róla, minthogy tegyetek érte. Így lehet tovább hazudni magatoknak, hogy legyőztétek az egót, és mindent kézben tartotok. De az elfojtott, meg nem élt, félre sikerült vágyak előbb-utóbb felszínre törnek, és akkor majd megértitek, hogy jobb beismerni, elismerni magatoknak hogy mire vágytok, mint megtagadni azt és kilépni egy szituációból.

Én nem félek a kudarctól. Egyenes, őszinte választ szeretnék, és ezt TŐLE szeretném megkapni, nem mások tapasztalataira építve! Azt gondolom, hogy ezt jelenti az elvárás nélküliség és az elfogadás, és nem azt, hogy egy nehéz szituációból kimeneküljek, mert mások így látják jónak.

Tőletek csak lelkierőt és megértést szerettem volna kapni. E helyett egy részetek rögtön megpróbált hatalma alá gyűrni, uralni, és lelki síkon padlóra tenni, hogy aztán megint megveregethesse a saját vállát, hogy “jó voltam, megint sikerült meggyőznöm valakit és az általam ítélt helyes útra téríteni.” Ez viszont egó és hatalomvágy! Nem elfogadás, nem alázat, és főleg nem szeretet. Én senkit sem akarok meggyőzni. Mindenki élje csak tovább a saját poklát.

Mindenkinek joga együtt élni a saját félelmeivel. Én nem akarok félni, és nem is fogok. Nem érdekel mi lesz belőle, de addig kitartok, amíg választ nem kapok a miértre. És akkor elmondhatom, hogy valóban mindent megtettem ami tőlem telhető.

Hát most megadom nektek a TÜKRÖT! Itt az én saját véleményem, az ŐSZINTE és belülről fakadó meglátásom. Mindenki el tudja dönteni, rá mennyire igazak az alábbi sorok.

Furcsa látni, hogy ezzel a témával kapcsolatban két felé szakadt a csillagmag.

1. Van, aki elhiszi, hogy van ilyen kötelék, talán saját maga is tapasztalta, és keresi a megoldást.

2. Van, aki úgy gondolja, hogy ami nem sikerül elsőre azt ott kell hagyni és a miértekkel sem kell foglalkozni, vagyis mindenki dugja homokba a fejét és éljen a fizikai síkon, akkor nem érheti nagy fájdalom.

Az 1. csoport valóban elfogadó, szeretettel teli, alázatos, és köszönettel tartozom nekik.

A 2. csoport véleménye teljesen hiteltelen számomra, mert látom benne a saját félelmeiket, hazugságaikat. Tehát nekik még fejlődni kell.

Mindenki döntse el, melyik kategóriába sorolja magát.

Erika

Palackposta mondta:

Most jól megadtad nekünk…
…és ha elég “ügyesek” vagyunk,Balázs esetleg újra berekeszti a hozzászólások lehetőségét…

Lady Justice mondta:

Erika… nem te vagy a kiválasztott… ennyi :D

kata mondta:

Hát én csak annyit mondok, hogy nagyon jókat írtok.:)
Lehet, hogy a Balázsnak nem tetszik, de én nagyon köszönöm, mert ahányan vagytok, annyi nézőpontot mondtok (mégis csak egyet mindannyian :), és mindegyik igaz, és nekem nagyon sokat segít a megértésben.
Szerintem mindenkinek vannak visszatérő problémái, és nagyon jó, hogy erről beszélünk.
Köszönöm mégegyszer!:)

happere mondta:

Sziasztok !!!
============
“”Erika szerint:
2011/01/18 – 12:49
Lady!

Olvastad amit írtam??? Megpróbáltam levágni és nélküle emelkedni!!! De az ÉGIEK húztak vissza!!!

Erre mit mondassz??? “”
===============================
Udv:
Velemenyem:
Tapasztalataim alapjan amenyire atlatom ahogyan ralatok a helyzetedre.
Az egiek huztak vissza,hat persze a kozvetlen kornyezetunk a mi tukorkepunk,tukorkepeink.
A kornyezetem adja vissza igazan,hogy ki is vagyok igazan,persze ha kepes vagyok epitoen erre figyelni, nem nyersen es gondolkodas nelkul lereagalnai a megnyilvanulasokat.
Ekkor szoktam feltenni magamnak a kerdest ha eber vagyok.
Hol bujkall bennem ez a tulajdonsag szemelyiseg amit a kornyezetem visszatukroz???
Hogyan tudok-nek ezen valtoztatni ???
Es ha sikrul magamban belul megoldani,akkor erdekes modon a negativ tukorkepek igy vagy ugy elilannak es mar nem jelentkeznek.
Ha valaszolsz kerlek kuld el szemelyesen nekem is.

Udv.
happere@yahoo.com

Erika mondta:

Judit!

Nagyon jót írtál! :) Tetszik! Köszönöm! Elgonddolkodtató!

Happere!

“A kornyezetem adja vissza igazan,hogy ki is vagyok igazan,persze ha kepes vagyok epitoen erre figyelni, nem nyersen es gondolkodas nelkul lereagalnai a megnyilvanulasokat.”

Csak szólok, hogy nem gondolkodás nélkül reagáltam, hanem átgondolva, és direkt voltam nyers, mert az a tapsztalatom, hogy ha szépen írom, akkor a többség nem hallja meg a lényeget. Ha viszont így fogalmazok, akkor betalál, és talán elgondolkodásra késztet pár embert.

Balázs!
Elnézést az elmúlt napok miatt, de szerintem neked is tanulságos volt, és te biztos érted, miért írtam mindent úgy, ahogy. :) Ezennel lezártnak tekintem ezt a témát itt a csillagmagon. :)

Zsófi mondta:

Erika,
a csoportfelosztásodból kimaradt egy:
3. aki elhiszi, hogy vannak rendelt kapcsolatok az életben, mégis képes elfogadni, hogy van, amikor nem realizálódnak.
Még ha ez nem is fér bele a valóságképünkbe, mert a mi válaszunk annyira egyértelmű. De egy kapcsolat esetében soha nem hagyhatod figyelmen kívül a másik fél válaszát sem.
Van amikor a nem-válasz is válasz (még ha minden porcikánk tiltakozik is, hogy meghalljuk). Ha valaki nem veszi fel a telefont, akkor is el kell döntened, hogy hányat csöngetsz (és hányszor hívod újra). Ez a Te döntésed, és nem tolhatod magad előtt időtlen időkig, az égieket faggatva, hogy ők rendelték-e így. Ha az “Ég” ezredszer is az orrod elé rakja a telefonszámot, vajon nem erre a döntésre hív-e? De Te egyetlen választ adsz: tárcsázol újra és újra, amíg majd rá nem jön az illető a túloldalon, hogy valójában fel akarja venni… más megoldás most nem nagyon van a számodra. Ez az egy “jó válasz”, ezt kell valahogy kifacsarni (ha az Égből nem adják meg, akkor majd az Alvilágból…)
De amíg az ember nem képes szembenézni egy helyzet BÁRMILYEN kimenetelével, addig függő helyzetben van – és a létét a félelem kormányozza. Ennek a helyzetnek pedig egyik lehetséges kimenetele az is, hogy a “duálod” az életben nem hozza meg a döntését, sőt nem is adja meg az általad várt válaszokat a miértekre. Akkor itt fogsz ülni a telefon mellett halálodig… És közben magadat győzködöd, hogy de te tudod, hogy neki is ez lenne a jó. Lehet. De ő mégsem erre megy.
Mi más kellene ennek az elfogadásához, mint alázat?
Nem csak félelemből és alacsony fejlettségből lehet kilépni egy helyzetből.

Judit mondta:

Kedves Mindnyájan akik irtatok!
Nagyon-nagyon jókat irtatok, azt a tapaztalatom szeretném megosztani Veletek, ha egy másik embert akarunk “megváltoztatni” a környezetünkben, az egyetlen módja, hogy mi változzunk.
És müködik. Magamra figyelek, és elkezdek épitkezni, most én pl. elkezdtem naponta uszni járni. és nem foglalkozom azzal, kinek mit kéne csinálni, magammal foglalkozom, valami olyat kerestem, amit régen szeretnék csinálni, lehet az egy nyelvtanulás, mindegy valami épitő, és ahol a figyelem ott az energia. És más reakciok jönnek a környezetből, és rohadt nehéz minden nap elmenni uszni. Indulok sziasztok Judit

Beus mondta:

Kedves Erika!

Szerintem nem tudsz olyan kérdést feltenni, amelyikre ne lenne meg benned a válasz. Meditálj ezen is egy kicsit :-))

Legyen szép napotok!

Gabóca mondta:

Ez döbbenet! Hát higgyétek el, a férfiak nem ennyire bonyolultak, és nem is bonyolítanak ennyit. Ha ők azt mondják hogy Nem, az tényleg nemet jelent, ha nem mondanak semmit, az is Nemet jelent, és ha Igent mondanak ( még az is jelenthet nemet:-D) de talán akkor már érdemes kezdeni velük valamit.

Beus mondta:

“Régi, duális, avagy poláris rendszernek nevezünk minden olyan energia megnyilvánulást, amely egy kiindulópontból, az első pólusból haladva idővel arányosan növekszik, majd – robbanás jellegű energia-leadás következtében – a második pólusban kisül. Ritmikus ismétlődéssel munkáját az első pólusból kiindulva újrakezdi. Kicsit más megközelítésből kifejezve – talán egyszerűbben – az energia két pólus között lüktetve, pozitív és negatív végletek között vibrál, s így nyilvánul meg.”

Beus mondta:

“Új típusú energia elve: ha az energia az első pólusból kiindulva nem éri el a második pólust és nem sül ki, visszahullik önmagába, akkor egy folyamosan megújuló és növekedő, egyre és egyre erőteljesebb potenciál válik elérhetővé. A poláris megnyilvánulás helyett egypólusú rendszer alakul ki, melyben az energia, – második pólus hiányában – nem csapódik ki, hanem fokozatosan növekszik. Az energia saját lényébe visszatérve újra és újra generálja önmagát.”

http://www.asztralutazas.hu/index.php/Uj-Fold/A-titokzatos-szabad-energia.html

Gabriella Tünde mondta:

Erikának!
Soraidból semmi mást nem érzek csak sértet dűhöt.

Te egyszerűen mérges vagy egy férfira aki nem hajlandó
a kedved szerint ugrálni!
Elmondásod szerint is a kettőtök kapcsolata arról szólt
Te mindent elmondtál magadról- mondhatnám csak magaddal voltál
elfoglalava egész idő alatt!
Te ezt a férfit megpróbáltad mint egy úthenger magad alá hengerelni és nem is gondolkoztál el azon hogy ő akarja-e
az egészet!
Magadban eldöntötted hogy ez így helyes és nem érdekelt, hogy a
másik fél is így látja-e a dolgokat!

Milyen jogon mondod hogy a duálpárod?
Honnan vetted?

Sajnos én a Mo táborához tartozom a TÜKÖR amit nem AKARSZ
tudomásul venni ott van ebben a kapcsdolatban is.

Ebből a kapcsolatból mindkettőtöknek tanulnivalója van!

NEKED AZ A VISSZAFOGOTT KÖZELEDÉS AHOGY A FÉRFI KÖZELEDNI
PRÓBÁL HOZZÁD.

NEKI BElőled AZ A VEHEMENS TERMÉSZETET KELLENE ( persze nem ilyen
szinten mint amilyen Te vagy ) ELSAJÁTÍTANI, HOGY KICSIT
BÁTRABB LEGYEN AZ ÉLETBEN, A KAPCSOLATOKBAN.

CSAK TE EZT NEM ENGEDED,

MINDÍG VISSZAMEGY MERT ÉRZI HOGY TANULNI VALÓJA VAN,
TE PEDIG A LEHENGERLÉSEDDEL ELIJESZTED, EZÉRT ÚJRA
ELMENEKÜL..

AHOGY TE KÖZELEDSZ FELÉ AZ EGYFÉLE LELKI ZSAROLÁS,
VAGY ÚGY CSINÁLOD AHOGY MONDOM VAGY MEHETSZ..

Ha valaki önzetlenül segít másoknak abban a kapcsolatban
a segítő élete, problémái sosa nem jelennek, nem
jelenhetnek meg, hiszen a történet nem róla hanem a másik
segítséget kérőről szól.

SEGÍTENI MINDENKINEK PEDIG MINDÍG CSAK ANNYIT LEHET
AMILYEN SZINTEN Ő ÁLL ÉS KÉPED MAGÁÉVÁ TENNI AZT.

SEM TÖBBET SEM KEVESEBBET.

SEGÍTENI LEHET AZ ÚT MEGTALÁLÁSÁBAN DE HOGY MIKÉNT,
MENNYIIDŐ ALATT ÉS HOGYAN JÁRJA AZT BE NEKI KELL ELDÖNTENIE.

JÓ LENNE HA NEM OSZTOGATNÁL OLYAN TANÁCSOKAT AMI A
TE AKARATODBÓL FAKAD ÉS ELÖBB ISMERD MEG ÖNMAGAD!

A hozzászólásokban pont azokat itéled el amiket segítőleg
írtak Neked, azok amik úgymont megfelelnek az
elvárásaidnak pozitívan értékelted!

Szerintem Neked több tanulnivalód van nint annak a
szegény pasinak akinek Te segíteni akarsz!
TOVÁBBI SZÉP NAPOT MINDENKINEK!

Ritus mondta:

Én sokat merengtem az elmúlt napokban…..volt min….és úgy érezem, hogy az embernek vannak próbái, és mindenkinek van gyenge pontja, és tudom az enyém mi.

Szóval, itt nem is személyeket kell, hogy elengedjünk, hanem egy ERŐT, ami már nem szolgál.

Fejlődni, változni egyedül, kézenfogva az Istent, nem a másik Istenét, nem azt, hanem azt, aki bennem lakik, belül.

Köszönöm a lehetőséget Balázs!

csabi mondta:

szia Balázs!

Én már ott tartok, hogy nem létezik gonosz sátán sőt az ellenkezője, persze a többségben még az ember által kitalált sötétség uralkodik, hiszen a teremtő a legfelsőbb isten, nincs haragban vele. Tudni kell, hogy a negatív és a pozitív energia együtt véve jutottunk arra a szintre hogy átalakuljunk, az igaz hogy nem sokan fejtették meg a saját kódjukat ez által bent marad a félelmük is. Én másfél év alatt többet tanultam mint egész életemben. Ezt is nektek köszönhetem mert igaz az elején semmit nem értettem de elég volt az is hogy csak olvasgatom és automatikusan a kódok elrendeződnek. Párom szerint fejlődött a szókincsem, pedig a hallásom miatt maradi voltam, de kérlek benneteket ne sajnáljatok mert én kértem így hogy rosszul halljak. Bocs hogy csak ezt a témát adtam elő hiszen a belső istenem mindig azt súgja, ne egyszerre hanem fokonként menjek felfelé végtelenségig.

Erika mondta:

Kedves Judit!

Megint jót írtál, én is ezt csinálom. Megyek angolt tanulni! :)

Tünde! Semmit sem értesz abból amit írtam. A süketek kedvéért elmondom mégegyszer, hogy nem arról van szó, hogy akar-e engem vagy sem, hanem arról, hogy vállalja fel a döntését. Tehát ez tanulnivalója. De ez a téma innentől a magánügyem, és nem fogom kifejteni bővebben, mert ti úgyis csak egy mini részletet láttok az egészből és sem az előzményeket nem tudjátok, sem azt, hogy milyen a kapcsolatom vele.

Gabóca! :) Na PONT EZT kellene tanulnotok nektek férfiaknak, hogy az Igen = Igen, a Nem = Nem. :))) Tehát felelősséget vállalni a saját döntésetekért! Valójában erről szól az egész történetem, és a végkifejlet ebből a szempontból mellékes. :)

Pont ez az alap problémám, hogy egy általa kezdeményezett és átgondolt határozott IGEN után, amit nem én csikartam ki, mivel akkor éppen baromira nem foglalkoztam vele, és tök jól elvoltam nélküle is, miért nem csinálja azt, amit Ő indított el, és amit eredetileg Ő akart! Tehát én csak választ akarok, hogy ha nem akar, akkor miért fektetett bele ennyi energiát abba, hogy meghódítson, ha meg akar, akkor zárja le a múltját és lépjen.

És mivel ez az Ő döntése volt, az Ő kezdeményezése így én mint duál pár, behajatom rajta azt, hogy bárhogy is dönt, azt válallja fel! Mert a dualitás erről szól, hogy egymást tanítjuk.

És ha nektek ez nem tetszik, akkor ez is a ti problémátok, nem az enyém. Valószínűleg azért érzitek sértőnek, mert ti magatok sem vállaljátok fel a döntéseteket gyávaságból. És itt a tükör.

Egyébként azért ide írtam ezt, mert Balázs beírása pont arról szól, hogy mindenki menjen le a “pokol” mélyére, utána tud csak felemelkedni. Én pedig megmutattam, hogy ez mit jelent a gyakorlatban. Ha csak 1 ember megértette az üzenetemet, már megérte. A többiek pedig nem érdekelnek.

Erika

Alex mondta:

Erika miért ez a nyers stílus? Igen írtad már, hogy csak így értenek szót az emberek szerinted, de ezzel nem értek egyet. Lehet szeretettel is beszélni és úgy olvasni a hozzászólásokat, hogy “lehet, hogy ezek az emberek itt tényleg segíteni akarnak nekem”.
Szerintem senki sem írt rosszindulatból neked.
Ne légy dühös! Az pedig így van ahogy írod, hogy valójában senki nem tudja a kapcsolatod részleteit…csak te tudhatod ez nyilvánvaló. Csak abból amit leírtál, nyilván továbbgondolásra késztettél itt sokunkat. Amit egyébként köszönök, mert én már biztosan tanultam belőle! És nem rossz értelemben mondom ezt!

Balázs nagyon köszönöm az írásod, ez most (is) sokat jelentett számomra!!!

Gyöngy mondta:

Üdvözlök Mindenkit!
Nagyon jó volt olvasni a hozzászólásokat, mert jó tudni, hogy egyre többen élik az életüket a “nem megszokott” mentén, egy jó értelembe vett kísérletezéssel. Hiszen aki figyel, józan paraszti ésszel is rájöhet, hogy az ezeréves minták nem működnek. Ha nem működnek, ki kell találni helyettük valami mást. Valamit, ami működik, amitől minden szereplő jól érzi magát, önmaga lehet.
Nem könnyű ez az egész, hiszen saját bőrünkön kell kitapasztalnunk az új utakat, “szemben” a meg nem értéssel, az ellenállással.(önmagunkon belük és önmagunkon kívül is)
Szóval mindeközben óhatalanul elfáradhat az ember néha, és ilyenkor nagyon jól tud esni egy korty forrásvíz a sivatagban a vándornak.
Szóval köszönöm a hűsítőt, további szép utat kívánok Mindenkinek:)

zola mondta:

Üdv mindenki,

Szerintem nem kell boldognak, szépnek, okosnak, stb., nem kell semminek sem lenned. Nem KELL boldognak lennem. Engedd el ezt is.
Majd ha kész vagy rá, megkapod.
Más mondja meg nekem, mi nekem a jó, a szép, mitől leszek boldog, mit kell tennem?
Ha akarsz egy érzést, nem kapod meg. Spontánul, nem görcsölve, hanem ellazulva lehet valamit kérni, és aztán megkapni.
Ami belülről fakad, az igazán szép, amit nem agyalsz el, nem magyarázol, nem kérdezel, hanem van.
Érezd, hogy mi vagy, lazán, természetesen. Én ezt javaslom.

Eva mondta:

A Reszlet nem latja a Teljesseget…

Erika mondta:

Zola! :)

Köszi a bókot! :)))

Igazad van abban, hogy lazán kéne mindent csinálni, csak ez nem mindig sikerül. Néha besokall az ember és lázadni kezd. Na ez van most. De idővel majd csak vissza találok a lazasághoz remélem.

Igen, igazad van, nem “kell” boldognak lenni, de vágyom rá, és ez türelmetlenné tesz. Szerintem eleget voltam már türelmes, de a cél előtt nem adhatom fel, (hülye lennék most feladni) így hát lázadok. Ez teljesen normális szerintem.

Ugyanakkor néha úgy érzem, a fentik túl sokat tesznek az emberre, többet, mint amit el lehet viselni…

Alex!

Örülök, hogy tanultál a hozzászólásokból…

1-2 hasznos tanácsot én is kaptam, köszönöm! :)

Erika

Judit mondta:

Kedves Balázs!

Szeretném Neked megköszönni amit a 7o-es korosztály változásairól, a lehetőségekről irtál. Ugyan nekem a gyerekeim tartoznak ebbe a korosztályba, de ami Őket érinti, nyilván rám is hat, és igy jutott eszembe, hogy talán most én is tudnék változni, van egy régen dédelgetett álmom, hogy a heti 1x-2x-i uszásom helyett minden reggel menjek uszni. Pont ez a mindennapi uszás járt a fejemben, amikor olvastam az irásod, no hátha most meg tudom valósitani, és egész jól megy.
Köszönöm az irásaid és nagyon várom mindig, és minden nap olvasgatom.

Kedves Erika! Jó angoltanulást! A tanulás mindenképpen emelkedést jelent. Jó gondolatfordulat volt, ahogy irtad, megyek tanulni. Sziasztok Judit

Ritus mondta:

Szerintem a boldogságra mindenki vágyik, mert az adja az élet teljeségét meg, hogy boldog vagy, akkor tutira repülsz. Hogy miben szeretnél így kiteljesedni már rajtad áll, van, aki a szerelemben, van, aki a gyermekvállalás örömében, van, aki a család egységében találja ezt meg. És ezt most a teljesség igénye nélkül soroltam, mert amennyi ember annyiféle kívánság és annyiféle boldogságérzés.

Sunrise mondta:

A buddhisták azt tartják, hogy a megvilágosodás egyik akadálya a ragaszkodás, és hogy ettől megszabadulni leginkább a Nők számára jelent feladatot, és ezt tapasztalom a magam életében is…
szal:
?Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad.? (Buddha)

Miért hisszük, hogy csak az elménknek és mások által belénk nevelt mintának megfelelő társkapcsolat az igazi társkapcsolat? Csak egy kérdés, amit magamnak is fel szoktam néha tenni…

És két mostanában egyre inkább megértett Tolle idézet:
“Ne törekedj arra, hogy megszabadulj a vágytól vagy hogy “elérd” a megvilágosodást! Légy jelen! Légy ott, ahol vagy, ám az elme őreként!”
és
“Ha nincs öröm, nyugalom és könnyűség abban, amit teszel, az még nem feltétlenül jelenti, hogy mást kéne tenned. Elegendő lehet csak máshogyan tenni. A “hogyan” mindig fontosabb, mint a mit. Nézd meg, képes vagy-e sokkal több figyelmet szentelni a tevékenységnek, mint az eredménynek.”

És akkor még vmi, amit akkor szoktam elővenni, ha észreveszem, hogy ítélkezem, mindegy, hogy a magam dolgában, vagy másokéban:
“Az elme nem ismerheti meg a fát. Ő csak tényeket vagy információt tudhat meg a fáról. Az elmém nem ismerhet meg téged, csak címkéket, ítéleteket, tényeket és véleményeket tudhat meg rólad. Kizárólag a Lét ismer közvetlenül!”

Szal az én életem ezekről, és ezek begyakorlásáról szól mostanában, és úgy látom sokatoké még. :-)))
A régi mintáim elengedése nem megy pikk-pakk, először meg kell születnie az újnak, eggyé kell válnom vele, és abban a pillanatban szépen csendben leteszem majd a régit, erőlködés és fájdalom nélkül… Addig meg időnként rovom a magam fájdalomköreit, hol így, hol úgy…

zola mondta:

Kedves Erika,

Én nem neked írtam azt, amit írtam, hanem bárkinek, aki elolvassa.
Úgy gondoltam, másnak is segíthet ez a gondolat.

Nem kell boldognak lennem.
Ez a gondolat mögött az lehet, hogy itt nyugaton csak a jót tudjuk igazán elfogadni, a rosszat nem. Ha egy lépést teszel a jó felé, egy lépést teszel a rossz felé is (amíg ítélkezel).
Türelem.
A türelem segítségével könnyebb.
Most kezdek átcsúszni a prédikációba. Nem teszem.

A béke legyen veletek.
Szeretet és fény vagyok.

Jucus mondta:

Lady Justice,

Az első bejegyzésed akkora hatással volt rám, az élethelyzetemre…hálásan, nagyon köszönöm minden mondatod. Pedig pontosan tudtam belülről, mélyen, amit leírtál, de mintha a sors megint megerősített volna a gondolataid által, hogy jó úton vagyok: Gyakorlom az elengedést. Azt hittem duál pár és nem volt több, mint tévedés. De semmiből nem tanultam olyan sokat, mint ebből a helyzetből. Őszintén köszönöm a már elengedett társnak, hogy játszott velem ezen a színpadon és oly sokat tanulhattam magamról általa. De az idő rohan, emelkednem kell:),befogadnom az újat, így elengedem, aki nem tart velem!!!

Princess mondta:

Nos, hát a fejlemény:
..én kiléptem az ördögi körből…
Nem szeretném részletezni a sztoryt, de most sokadjára elengedem a problémát.
Kemény tanítást kaptam a napokban (amit én szorgalmazatam) és túléltem (nehezen)!
A lényeg, hogy ha ki akarsz lépni, akkor tenned kell érte, mert neki így kényelmes…

Erika mondta:

Kedves Princess!

Sajnálom, hogy így végződött. :( Viszont annyiból szerencsés vagy, hogy legalább kaptál tőle választ, még akkor is, ha ez számodra most nem kellemes…

Gratulálok, hogy így vagy úgy, de le tudtad zárni. Innentől már csak egyre könyebb lesz.

Sok szerencsét és kitartást kívánok neked!

Erika

Györgyi mondta:

Lányok!
Erika hozzászólása kapcsán sok érdekeset olvastam tőletek, nagyon jó volt. Hát annyit, hogy én kiléptem. Azt mondtam, önmagam szeretnék lenni. Minden fájdalmával, az összes elsírt könnyekkel együtt most azt mondom: jól tettem. Belefogtam a mélyrepülésbe, ismerkedem a valódi önmagammal,és sok mindent felismertem.Azt pl., hogyan is vágtam el magam a valódi boldogság elől, no meg azt is, hogy feltétel nélküliség ide, alázat oda, néha meg kell vizsgálni a kezdő pontot. Lehet, hogy a hiba a választás pillanatában rejlik…és abban, hogy olyasmit tudatosítunk a másik embernek, ami valójában nincs is. Ennyi duál pár a világon nem létezik, mint ahány férfiról mi nők azt gondoljuk, hogy az! Ezek inkább egóból eredő kötődések. Egyszer egy szerzetes azt mondta nekem: “A férfiak jönnek-mennek, Isten örök.” Hááát?
puszi Nektek Lányok

Jaffandi mondta:

“Ha idő előtt találkoznak a duálfelek, akkor előfordulhat, hogy a kapcsolatuk több nehézséggel jár, mint egy átlagos párkapcsolat. Ha viszont megfelelő érettségi szinten találnak egymásra, akkor boldog és kiegyensúlyozott lesz a kapcsolatuk, és semmi sem választhatja el őket.” (Váradi Tibor)

Na, hát talán ezért szükséges a várakozás és a másik emelekdésének segítése.
Egy 20 éves tapasztalati múlttal rendelkező numerológus mondta nekem, hogy azt látja, hogy a duálkapcsolatok túlnyomó többségében nagyon szenvednek a felek. Úgy tűnik mostanában valamiért idő előtt találkoznak egymással a párok, de ennek is biztosan megvan a maga oka. Ha valaki tudja megírhatná :)

Jaffandi mondta:

Ja és még annyit, hogy szerintem ha eljön az ideje ki lehet lépni egy ilyen kapcsolatból, habár nagyon nehéz. Majd legközelebb sikerül.

Princess mondta:

Erika!
Nem kaptam tőle választ, csak indukáltam egy élethelyzetet, de elég a testbeszéd és a cselekedet!
Gabócának igaza van, ha egy pasi nem reagál vagy kikerür/lekerüli a választ, akkor az nemet jelent, mert neki pont úgy kényelmes, ahogy van!
Pokol volt ez a 4 nap, de napról-napra jobban kezelem!
Amire én rájöttem, hogy mindig ott van minden eszköz a kezünkben, csak használni kell ….és ha ő nem lép, nekünk kell és a reakció mindent el fog árulni!
És erre ott van ellenpéldának a régi barátnőm, akinél csak idő kellett! 5 és fél év…. és a pasival végre együtt boldogan!

SzaZsu mondta:

Kedves Erika!

Bocsánat, ha ismétlek, nem tudtam mindenkit végigolvasni …

Két dolgot mindenképpen vizsgálj meg egy kicsit “magasabbról”. Mondhatnám azt is, hogy mostantól pár napig “csak” ezekre figyelj … (Bár tudom, hogy ez nem egyszerű …)

1. Szimmetrikus-e ez a kapcsolat, vagy valaki táplálja a másikat? A válaszból nyílnak a megoldási utak, a módok és a választások. A Te választásaid.

2. Valóban az égiek teszik-e rád ezt a feladatot, s nem valamely elnyomott énrészed/aspektusod? (Onnan tudod, hogy elnyomott rész, hogy követelőzik és valamilyen irányba tolni akar, akaratod ellenére is. Érdemes vele foglalkozni … tudom, átéltem.)

Tapasztalataim szerint az “égiek” soha nem mondják meg, hogy mit csinálj, sem azt, hogy hogyan. Éppen ellenkezőleg, igyekeznek harmóniába és egységbe hozni önmagaddal.

Szeretettel

Zsu

Gabóca mondta:

Kedves SzaZsu!
Ha megkérnélek kifejtenéd bővebben ezt a leszakadt aspektus kérdést? Mélyen érdekelnének a tapasztalataid, én is éppen az integrációval foglalkozom, és anyagot gyüjtök hozzá!
Köszönöm!

Ritus mondta:

2. Valóban az égiek teszik-e rád ezt a feladatot, s nem valamely elnyomott énrészed/aspektusod? (Onnan tudod, hogy elnyomott rész, hogy követelőzik és valamilyen irányba tolni akar, akaratod ellenére is. Érdemes vele foglalkozni ? tudom, átéltem.)

Köszönöm SzaZsu!
Igen, én is ezt érzékelem magamon, van egy ilyen részem, és nagyon nehéz elengedni. Valójában nem is kötődik személyekhez, vagy, ha igen hát én kötöm hozzájuk. De a csillagokhoz is kötődik már valahogyan, valamiért, van egy olyan csillagállás, ami hatványozza ennek a megjelenését, azon túl, hogy van bennem egy “fuss el, menekülj” részem is, ami akkor van porondon, amikor éppen küzdök a sorsfeladatom elfogadásával. Merthogy az igazi sorsfeladatom nem kötődik ahhoz a személyhez ám, akire én gondolok. Nem ám, és már az utolsó szülésem is erről szólt, meg az álmom….most kezdem érteni mi volt abban a “meghalok fájdalomban” a végén, a lemondás erről a felemről, és “baromira” fáááááájjjjj. Még mindíg ha rágondolok visszajön a fájdalom a gyökércsakrámba, de olyan fájdalommal hogy sírnom kell tőle.

Hát nem is kívánok többet szülni azóta….s pedig most is ezt teszem….gondolatban, lélekben, szellemileg. És fájok a medencémben a keresztcsontomban, jó helyen mi???? A szakrális részemben, ahol az ég összeré bennem a földdel. Hát van feladat bőven és az a jó, hogy vannak emberek, akik foglalkoznak ezzel és úgy tartják a lelkem, hogy ne omoljak össze, hogy nem is tudok elég hálás lenni ezért, bezony! És jól elmerengek azon is hogy mindezt miért teszik???? Igen, mert nem tudom, de majd biztosan kiderül, ha eljön az ideje :)

Köszönöm a tanítást és a megerősítést Neked!!!!
R.

circo mondta:

Sziasztok!

Végig nézve újfent arra a következtetésre jutottam:
Amiről írsz vagy beszélsz véleményed, tanácsod mindig belőled fakad és rólad szól. Ezért ha újra megnézzük mindenki kiveheti a saját életéhez a megfelelő saját hozzáállását tanácsát.

Áldás: circo

Erika mondta:

Kedves Mindenki!

Az tény, hogy mostanában mindenki azt hiszi, hogy a másik a duál párja, de én TUDOM, hogy Ő az. Megkérdőjelezhetitek, és megpróbálhattok rábeszélni, hogy lépjek ki az gészből, de nem fogok, mer a SZÍVEMRE hallgatok.

SzaZsu!

Azt mondod az égiek nem mondják meg mit csinálj. Maguktól valóban nem, de ha KÉRDEZEL, akkor válaszolnak! EZ IS SAJÁT tapasztalat! Mellesleg gyerekkorom óta fejlesztem magam, és tanulok mindenfélét, tehát SOSEM kérdőjelezem meg a MEGÉRZÉSEIMET!

Jaffandi!
Érdekeset írtál, és én is ezt tapasztalom a környezetemben.

Princess!
Ha én a testbeszédből indulok ki, akkor már rég együtt kéne lennünk. :) Úgyhogy nekem meg pont az a bajom, hgy nem elég a testbeszéd, TETTEK kellenek! :)

Circo! :)
Ez nagyon igaz! Úgyhogy én döntöttem. Maradok a szituban, mert a végsőkig kitartok, egészen addig, amíg van remény. Végülis a párkapcsolat is arról kellene hogy szóljon, hogy bármi baj vagy konfliktus van, akkor azt meg kell oldani együtt, és nem kilépni, elmenekülni. Úgyhogy ezt most edzőtábornak fogom fel, és bízom benne, hogy eljön az idő hamarosan, amikor végre lépni fog felém jobban, mint eddig.

És megkérek mindenkit, hogy ne is akarjatok erről lebeszélni, mert nem fogom megtagadni a szívemet akkor sem, ha 500 ember írja az ellenkezőjét.

Erika

SzaZsu mondta:

Kedves Gabóca!

Az aspektusok akkor jelennek meg az életedben, amikor elkezdesz úgymond “emelkedni”, és általában azért, mert mélyen elnyomtad ezeket a részeidet, és most már ők is szeretnének visszatérni hozzád, a szeretetedben fürödni és újra eggyéválni veled. Mert kitaszítottad őket, árnyékban lévő részeid ők és éppen ezért paradox módon elég jól tudnak irányítani is, amíg nem ismered fel őket. Többféle technika van megszólaltatásukra, de ezt most itt kifejteni hosszadalmas lenne, írj magánban, ha gondolod.

Kedves Ritus!

Igen, a belső konfliktusok képesek a testben fájdalomként elraktározódni és minden egyes visszajövetele ennek az érzésnek egy segítség ahhoz, hogy meggyógyítsd azt a részedet. A FIGYELEM ereje ilyenkor nagyon sokat segít, magát a testrészt, ha figyeled és szeretettelien elfogadod, megöleled és megköszönöd neki hogy van, már nagyon nagy lépés ahhoz, hogy az ott tárolt fájdalom-minta tudatosodjon és magasabb nézőpontból szemlélve egyszercsak megmutassa magát a megoldást is. Kívánok ehhez neked kitartást.
Hasonló panaszaim nekem is voltak valamikor, ez mindenképpen a nőiségeddel függ össze, tehát ott érdemes keresgélni …

Kedves Erika!

Nem akarlak lebeszélni semmiről, sem rábeszélni. Csak egy ötlet volt, de ha te úgy érzed, hogy ő az igazi, akkor SZERESD FELTÉTELEK NÉLKÜL ÉS TELJESEN TERMÉSZETESEN, AKKOR IS HA NEM VISZONOZZA, MERT AKKOR EGYSZERCSAK KINYÍLIK MAJD VALAMI ÉS A TE ENERGIÁID BE TUDNAK ÁRAMOLNI ODA, AHOVÁ KÜLDENI SZERETNÉD ŐKET, A SZÍVÉBE A KEDVESEDNEK.
Kitartást kívánok hozzá tiszta szívemből.

Kedves Circo!

Igen, egyetértek.
Önmagunk tükrét tartjuk mindenki elé, mert ebben a világban csak ez az egy tükrünk van.

Üdv

Zsu

Luxor mondta:

Erika, én megértem amin keresztül mész. Én is hasonló utazáson veszek részt, és gyanitom hogy még közülünk nagyon sokan.
Akik tanácsot próbálnak neked adni “engedd el” “hagyd ott” “nem a duálpárod” stb., azok bár segiteni akarnak, durván a lelkedbe tipornak.

Amikor benne vagyunk egy ilyen helyzetben, NEM TUDJUK elengedni, tehát teljesen felesleges ezt erőltetni, és ha ezen gondoldkodsz rosszabb állapotba kerülsz, mint voltál.
NEM! Ne engedd el! Neked itt még dolgod van!
Rá kell jönnöd, MIÉRT történik ez veled. Mi az, ami abban az állapotban tart, amiben nem szeretnél lenni.
Csak azt tudom elmondani, amit személyesen éltem át.

Nekem ott volt ebben a lecke, hogy nem szerettem magam annyira, hogy megváltoztassam a helyzetet. Az a kötelék ami összekötött, erősebb volt mint az önmagam szeretete. De ezt nem lehet erőltetni, ez a szeretet egyszer csak megtörténik. Úgy értem, mindig is szerettem magam, de egy különösen mély állapotomban láttam egy filmet egy kislányról aki nagyon emlékeztetett magamra, és hirtelen annyira megsajnáltam a kislányt, és vele magamat, hogy felháborodottan felhivtam a fiút és megmondtam neki hogy NEM! Ezt többet nem teheted meg velem, mert ez nekem fáj és nem akarok átélni fájdalmat egy kapcsolatban, inkább nem is akarok találkozni veled. Annyira erősen éreztem belül, hogy soha többé nem engedem senkinek hogy bántson (energiát vegyen el tőlem), hogy a helyzet magától elkezdett változni, de persze a beszélgetés is megtette a hatását. Ezzel párhuzamosan arra is rájöttem, hogy nem szeretem eléggé magamat abban sem, hogy folyton rá gondolok, az ő életét akarom megoldani, ahelyett, hogy magammal törődnék. Amióta visszavontam az energiáimat és a nap legnagyobb részében magammal foglalkozom (persze vele is), minden erős késztetés hogy mindenáron vele akarjak lenni, eltűnt.
Ebből is látszik, hogy a másik problémáján való naphosszat tartó töprengés + ha minden problémánk megoldását egy másik emberben látjuk, akkor MENEKÜLÜNK a saját megoldandó feladatunk elől.

Most már el tudnám engedni, megszűnt az a feszitő érzés, a “mindenáron” való kötődés, de az élet úgy alakitja magát, hogy nem kell elengednem, mert az életkörülmények maguktól változnak meg, anélkül hogy erőfeszitést tennék..

Na most ezzel csak azt akartam mondani, hogy valószinűleg te is vele foglalkozol minden energiáddal, igy nem tudsz fejlődni. Rendben van, hogy Igaz Szerelmet akarsz és meg is érdemled, de az Univerzum most rád vár, hogy te tegyél magadért valamit.

Ne hagyd ott, hacsak nincs olyan indittatásod, mert ő a leckéd, és ha elmenekülsz előle, megkapod mégegyszer.
Tedd le a leckédet egyszer és mindenkorra, és jönni fog az Igaz Szerelem, vagy ő alakul át magától, vagy belép az életedbe az Új.

Princess mondta:

Luxor, annyira tetszik, amit írtál és megmutattad a saját tükrödön keresztül, hogy mi az igazságom.
Helyzetemben a pasika, sokmindent megtesz (még ma is), attól függetlenül, hogy mi történt pár napja…
Gondolkodtam, hogy ott akkor mi is volt az, ami felrakta az i-re a pontot, és rájöttem, hogy olyat tett, amit én nem tennék a szerelmemmel. Ez indított el azon az úton, hogy újra kinyissam a kalitka ajtaját, hogy menjen, ha akar… ha ő igazán a duálpárom, akkor újra egymásra fogunk találni.
Majd teltek a napok és persze ő is újra közeledett (én sem zárkóztam el). Mára teljesen elbizonytalanodtam az új utam helyességét illetően, bár nem fordultam vissza. Most viszont újra erősnek érzem magam és tudom, hogy ez a helyes!

Nagyon szeretem még mindig és tudom, hogy nekem ő a duálpárom, de ha más az utunk, akkor c’est la vie!
Úgy döntöttem, hogy bár felé nyitott leszek, de mellette élem a mindennapokat, és megpróbálom a lehető legkellemesebben eltölteni.

B. Zs. mondta:

Udv. Kedveseim,

Roppant erdekesnek talalom, hogy egy heten belol mar a masodik hasonlo topik kerul elombe, nem veletlenul ugye, hasonlo a hasnonlot vonza. A szituacio is azonos, a problema is. Ikerlang kereses, kutatas a masik felunk utan, dual parunk stb.
Na de a cimszonal maradva mirol is beszelunk??? Mit is jelent valodi emelkedes megelese???Nem azt, hogy az egysegbe valo torekvesunk miatt kikuszkodjuk magunkat a polaritas vilagabol, a harmadik dimenziobol magasabb dimenziokba??? Ugy erzem most mindannyian ezen dolgozunk, ha tudatosan ha tudatalatt es akkor csodalkozunk, hogy nem mukodik a parkapcsolatunk, vagy nem jonnek letre a nagytalalkozasok??…Mert meg felunk elengedni a regi “jol bevalt” dolgokat amire mar mi is rajottunk, hogy nem mukodik, de meg ragaszkodunk hozza mert felunk az ujtol!!..nem de??? Es most olyan idoket elunk, hogy valoban van eselyunk egy jobb es minosegibb eletre, de ennek szukseges es elegseges feltetele, hogy rendet teszunk magunkban, elengedjuk azokat a dolgokat, kapcsolatokat szemelyeket, amik meg akik mar nem szolgalnak tovabb minket.Ahogy bent ugy kint, ahogy lent ugy fent, gondolom ez ismeros mar mindenkinek.
Errol szol Balazs kovetkezo bejegyzese, Rend belul, ajanlom mindenki figyelmebe.
Valahol ragaszkodunk a masik felunkhoz, mert nelkule csak felnek erezzuk magunkat, de vajon szuksegunk van-e ra???…egy ujabb polaritason alapulo kapcsolat megtapasztalasara??…en ugy erzem tenyleg nincs itt ido tovabb bohockodni, jatszmakat jatszani , felteve ha nem ez a cel, ugye, a polaritas megtapasztalasa.
Es akkor en is csodalkoztam ugye, hogy az imadott ikerlangommal nem akar ossze jonni semmi, 9 eve ismerjuk egymast nettrol, aztan kerulgetjuk egymast mint macska a forro kasat, mar egyszer ferjhez mentem, valofelbe vagyok, allandoan kulonbozo kontinenseken tartozkodunk, de imadjuk egymast, ugye , de eddig meg egyszer sikerult talalkozni par orara, szoval se veled se nelkuled cimu musor.De, mar tenyleg en is ott tartok, hogy vajon tenyleg szukseg van arra, hogy egyutt eljunk???..igaz fiazikailag nem tartjuk egymast rabsagba, de lelkileg valahol igen..nem de????Szoval az elengedes…erre mikor megirtam neki, hogy en ebbol az egeszbol kiszallok, majd beszelunk par ev mulva, mikor minden tisztab lesz, erre jon a valasz, hogy ” Sulyos beteg vagy1″:))….Ez tenyleg egy ordogi kor, de csak mi tudunk tovabb lepni ezen, ki lepni ebbol. En mar ugy erzem ez az egesz inkab energia elszivas, semmi egyeb. Mindenki segitsen magan ahogy tud, ha elakad akkor kerjen segitseget. Nem de??..
Vannak itt kozos energiak mint latjuk, es nagyon orulok, Balazs erre adott lehetosget itt, hogy kirotyogjuk a nezeteinket a temarol. Hala es koszonet neki erte.
En ugy tartom, minden ertunk tortenik, ha jo, ha rossz. Ha valami nem jott meg letre az ikerlangommal kapcsolatosan peldaul, akkor valoszinu, hogy az egiek igy kimeltek meg valami sokkal rosszabtol, amit ugye a rozsaszin napszemuvegen keresztul nem latni!:) Ugyhogy hala nekik is, ott fent!:)
Jo munkalodast kivanok mindenkinek onMAGunkon belul persze. Egy kicst kemeny, mint tudjuk, de a Magunkert tesszuk.:)
B.Zs.

Erika mondta:

Kedves Luxor!

Jókat írsz, és elhiszem, hogy neked ez volt a tanulási feladatod ebből, de az én helyzetem kicsit más. Nekem Ő a tanulási feladat, és ezt már sokan sok helyről mondták, és én is érzem. Továbbá nem karmikus, hanem duális kapcsolat, így feloldani sem lehet. (Ha karmikus, akkor megtanulod a feladatot, és ennyi, el tudsz szakadni. De ha duális, akkor ugyanazon lélek két része vagytok, így ezt feloldani, elszakítani nem lehet, akármit is csinálsz.) Végigfutottam már ezeket a köröket. Szerettem magam annyira, hogy kiléptem ebből az egészből 2 évre és elutaztam Londonba, mert ahhoz volt kedvem. :))))

Mégis visszatért az életembe, és most jobb mint előtte. Én inkább úgy érzem, hogy itt most neki kell fejlődnie, lépnie, nekem meg várni. Viszont miután ez évek óta tart, naná, hogy türelmetlen vagyok! Utálok várni!

Elengedni, kilépni az egészből nem tudok, de nem is akarok. Egyértelmű információk és történések mutatták az utat már több éve, hogy akármit is csinálok, akkor is Vele van dolgom, és ez a dolog nem egy adott tanulási feladat, hanem EGYMÁS SEGÍTÉSE!

Vagyis egy hosszú távú együtt működés, ami azonban csak akkor működhet teljesen jól, ha Ő és Én együtt lennénk. Ezt viszont Neki kell megértenie, nem nekem, én már felfogtam, csak nem rajtam múlik a folytatás. És egyébként Ő is segít engem sokmindenben, mert ilyen szeretetet még senkitől sem éreztem energetikailag mint tőle. :)

Röviden ennyi.

Erika

Erika mondta:

Kedves Luxor!

Még ez lemeradt….

Ezt írtad!

“NEM! Ne engedd el! Neked itt még dolgod van!
Rá kell jönnöd, MIÉRT történik ez veled. Mi az, ami abban az állapotban tart, amiben nem szeretnél lenni.”

Pont ezért írtam ide be eredetileg, hogy a MIÉRT-re kapjak ötleteket…

Erre jöttek az engedd el hagyd ott tanácsok, pedig nem is az volt a kérdés!!! Ezért is pipultam be pár napja… :)

Erika mondta:

Kedves Luxor!

És még utoljára…

Amúgy most a saját életemmel foglalkozok, azt építgetem, csak közben keresem a miértre is a választ. :)

Ritus mondta:

“Ezzel párhuzamosan arra is rájöttem, hogy nem szeretem eléggé magamat abban sem, hogy folyton rá gondolok, az ő életét akarom megoldani, ahelyett, hogy magammal törődnék. Amióta visszavontam az energiáimat és a nap legnagyobb részében magammal foglalkozom (persze vele is), minden erős késztetés hogy mindenáron vele akarjak lenni, eltűnt.
Ebből is látszik, hogy a másik problémáján való naphosszat tartó töprengés + ha minden problémánk megoldását egy másik emberben látjuk, akkor MENEKÜLÜNK a saját megoldandó feladatunk elől.”

Igen, de én annyit tudnék segíteniiiii, de ezzel nem teszek jót, de legalább már megértek dolgokat, és annyira nehéz megállnom, de annyira, hogy ne szólaljak meg, hogy ne gondoljak oda, de azt is tudom most magammal kell foglalkozni, meg a párommal, akiről bizton tudom, hogy a lelkitáram :D na és most cseng a fülem, úgyhogy emelkedésben vagyok :D

SzaZsu!
Köszi mindent!!! Így szoktam tenni :)

Myah mondta:

Végigolvastam a hozzászólásokat, érdekes volt. Nem véletlenül mondják, hogy nekünk nőknek a kapcsolat, a férfiaknak a hatalom és elismerés a gyenge pontjuk.
Nem mondom hogy mit tegyél és mit ne. Egy két dolgot írok le ami nekem segített, miután hosszú hosszú évekig kínlódtam egy-két pasihoz való görcsös?dühös ragaszkodásom és a ?nagy szerelem beteljesülése? iránti vágyam miatt. Mindig a ?Párom? kerestem. Miután minden tőlem telhetőt megtettem, és nem segített.
Akkor kezdődött el változni valami, amikor kezdett feltűnni, hogy ezek a sztorik nincsenek a javamra. Nagy érzelmi töltettel bírnak, de nem vagyok tőlük boldog. Én meg boldog akarok lenni. Ettől a vágyak nem álltak le de már nem mentem velük teljes gőzzel. A változás első lépése.

A második lépés az volt miután kimondtam magamnak hogy jó és építő szeretetteljes kapcsolatot akarok, és mivel a helyzetem nyilvánvalóan nem az, és miután jó sokáig dühöngtem meg ordítoztam a világra hogy milyen szemétség hogy nem kapom meg amit megérdemlek, kimondtam hogy NEM KELL A SZ*R!.
?És valamivel ezután felismertem hogy SZABAD vagyok! Senki nem állt puskával a hátam mögött, hogy fussak valaki után ami nem jön össze vagy felvállaljak egy szamarat a ló helyett. Rájöttem hogy mindig volt, van választási lehetőségem. Azért éreztem hogy nincs mozgásterem mert kényszerítő erőnek éltem meg a vágyaimat, érzelmeimet. Most jelen van egy nyílt tér, ami a vágyaim kényszerítő ereje és a rendelkezésre álló lehetőségek között jött létre, és ebben a nyílt térben nagyon komfortosan érzem magam, kapok levegőt. (?S kezdem sejteni azt is, hogy talán nem is kapcsolat az amit annyira vágyok, hanem azt hittem hogy abban kapom meg)
Nekem ebben sokat segített a buddhizmus tanítása. Azt mondja, hogy egy dolog, pl jó kapcsolat megvalósulásához jó karma (múltbeli cselekedetek) mint előzmény és a megvalósulást lehetővé tevő külső körülmények együttesen kellenek.
Tisztában vagyok vele hogy a fejlődésemben sokat segített volna egy szeretetteli jó párkapcsolat, amit látok hogy jónéhány olyan embernek ?bejött? akik kevesebb bölcsességgel, szeretettel, jószándékkal bírnak nálam, és mégis. De eleget keseregtem ezen, és egy idő után döntöttem, hogy mi nekem a legfontosabb.
Meg amúgy is: ezek a párkapcsolati problémák az emberek jelentős részénél előfordulnak, különösen a nőknél. Már ennek a tudata segített.
Plussz az, ha belegondolok, eleddig hány életemben volt jelen ez a probléma, hajaj!, és még hányban lesz ezután! :)

Ritus mondta:

“Azt mondja, hogy egy dolog, pl jó kapcsolat megvalósulásához jó karma (múltbeli cselekedetek) mint előzmény és a megvalósulást lehetővé tevő külső körülmények együttesen kellenek.”

Hát nekem aztán vannak karmakapcsolataim mindkettővel akivel dolgozom az előző életeimből nem is egy….és nem mondhatnám hogy ez segít, sőt…csak nehezíti az egészet, az elengedést a kötődést, mindent.
De most nem vagyok valami magasan…..

Beszter mondta:

Olvasgattam itt a hozzászólásokat. Hm. Az a helyzet, hogy én meg arra jövök rá apránként (Erika cipőjéhez hasonlatosak problémáim), hogy már nem is akarok annyira elmélkedni, fejtegetni a férfivel való kapcsolatom kimenetelét illetően. Feladatom volt vele, ez tény, de… Komolyan mondom, néha azt éreztem, amikor emberi módszerekkel próbáltam küzdeni kapcsolatunkért, hogy minden lehetséges eszköz, ami a kezemben van, csődöt mondott. Hosszú folyamat volt, míg… és még tart, néha úgy éreztem és érzem; nyögvenyelősen. Mintha bebeszéltem volna magamnak, hogy segítenem kell rajta, közben meg a nagy valóság az, hogy (bocsánat a kifejezésért) baromira belezúgtam ebbe az emberbe, még csak azt is tudva, nem éppen jó tulajdonságokkal megáldott személyről van szó. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy véletlenek márpedig nincsenek. Tehát, kínlódásaim során arra a következtetésre jutottam, emberként (földi anyagként) nem tudok segíteni magamon. Vagy kedves, vagy édes, vagy aranyos, aztán hisztis, akár rosszindulatú módszerek is szóba jöhetnek, sorolhatnám. A végeredmény ez lett… Én mindig úgy imátkoztam, hogy mondhatni “alkudoztam ” a Jóistennel. Őszintének hittem persze (maximálisan) imáimban, de valahol hátul, leghátul volt egy aprócska gondolat minden imában; érte, a férfiért, hátha a jó imákért megsegít az Úr… Szóval :( Aztán (bocsánat hányom-vetem fogalmazásomért) eljutottam arra a pontra: Emberként Csőd – jöjjön, aminek jönnie kell. Valahol bent elengedtem ezt az embert. Teljes szívemből jót tudtam kívánni neki, dacára minden ellenem irányuló vagy engem sértő megnyilvánulásának. Én szívemből mondtam az Úrnak; Vegyem észre a köröttem zajló szép és jó dolgokat, ne csak ez a férfri befolyásolja dolgaimat, gondolataimat. Legyen úgy, ahogyan azt az én Istenem akarja, mert tudom, hogy ő jót akar nekem és, ha rossz dolog történik velem, azt fogjam fel leckének, tudjam felfogni annak és örüljek annak is. Aztán az történt, hogy… nem “üldöztem”, talán kerültem is a találkozást. Nem siettettem semmit. A vége nem tudom, mi lesz, túl sokat nem beszélünk, viszont; mintha imáim most találnának meghallgatásra… Az imámból soha nem hagytam ki őt, de a lényeg, hogy ezek az imák már rólam szóltak és nem róla elsősorban. És tudjátok mi van ma, most? Egyedül vagyok ugyan, de rengeteg szép és jó dolgot érzékelek… este minden gond nélkül kikapcsolom a telefonomat. Hiszem és hittem, hogy majd… ahogyan az én Istenem akarja és ő rosszat nem akar nekem… Hááát, ha jelez e férfi, ír vagy hív… AZ JÓ! Ha nem jelez e férfi, nem ír, nem hív – AZ is JÓ! :) Ugye milyen érdekes? Ahogyan átadtam magam a felsőbb hatalomnak teljes szívemből, ahogyan rábíztam magam, mert beláttam emberként csődöt mondtam… Szóval, már másnap kaptam egy jó kis nyugalmat-az elfogadás nyugalmát. Őszintén??? Szeretem ezt az embert. Őszintén??? De Istent jobban. Őszintén??? Amióta e felsőbb hatalmat választottam, ez a férfi keres engem és és… Én először érzem úgy, hosszú idő óta, hogy: Az Istenem majd elhozza nekem azt az embert, aki… , de ennek a férfinek segítenem kell. Eddig csak azért éreztem azt, hogy segítenem kell, mert őrülten belezúgtam és egyszerűen nem tudtam elengedni. Nem is őt szerettem talán, hanem saját magamat akartam biztonságban tudni mellette. Gyarlóság, vágyak, tudom is én – bevallom. Férfiként most is megdobbantja szívemet és reménnyel tölt el minden üzenete, mert még tudom picit “függő” vagyok, ugyanakkor nem agyalok már, mit írjak neki, mi legyen a válasz, hogyan kedveskedjek neki, hogyan újíthatnám meg kapcsolatunkat… Várom, hogy eljöjjön az életembe, akinek el kell jönnie és, ha ő lesz az, semmit sem vetettem el, legyen ő, de én már semmit sem siettetek… Eltűntek haragos érzéseim, hogy Segítsen neki aki csak akar, de örülök, hogy megszabadultam valamelyest a függőségtől… Nem, nem, én, ha úgy szeretné – beszélgetek vele, próbálok segíteni, ha kéri…
Ez egy jó kis oldal. Tudom, nem fogtok kinevetni. Szóval, mindenkinek ezt a nyugalmat kívánom, ami most bennem honol! És kívánok még valóban tiszta szavakat, gondolatokat mindenkinek az Úr felé, mert nem hazudok. El kell hinnetek, semmi nem történt, csak rábíztam magam… Őszintén tettem és szinte hihetetlen volt a változás. Esti ima közben váltam őszintévé, igazán őszintévé az Úrhoz-reggel pedig… Erika! Talán ez az üzenetem hozzád szól. Engedd el és visszajön, ha vissza kell jönnie…, de hidd el, ha nem ő jön – (a ma még elképzelhetetlen) jobb jön!
Szeretettel, mindenkinek.

Erika mondta:

Kedves Beszter!

Elengedtem, de én nem tudom szépen, szeretettel elengedni, mert tudom, hogy ha most rosszul dönt, akkor lerombol mindent amiért évek óta együtt küzdöttünk, ki-ki a maga módján…ráadásul lehet, hogy egész életére tönkreteszi magát, ha hoz egy rossz, de visszavonhatatlan döntést. Ezt pedig nem nézhetem tétlenül.

Így segítek neki, de nem úgy mint eddig… Azzal segítek, hogy magára hagyom és felerősítem a félelmeit, a magány érzetét, és mindazt, amivel eddig nem mert szembe nézni. Nem hagyott nekem már más választást. Ha valaki annyira önfejű, hogy csak a saját kárán tanul, akkor megérdemli a pofonokat. Hát legyen.

Ez nagyon kemény lecke lesz, mert akkora pofont fog kapni, (és nem tőlem, hanem mindenkitől a környezetében) hogy a gödör alján fog kikötni, ahonnan viszont már egyedül kell kimásznia.

Ha kimászott, és magától keres, akkor hajlandó vagyok neki segíteni, de addig nem.

Teszem ezt azért, mert még mindig szeretem, és mert a segítés, a szeretet, a finom utalások, az őszinte véleményem mind-mind hatástalanok maradtak.

Bízom benne, hogy az égiek is így gondolják, mert emberként én már többet nem tehetek, de mágusként igen, és azt meg is teszem!

Erika

Beszter mondta:

Kedves Erika!
… csak mindent igaz szeretettel!
Most ez jutott eszembe: A remény szerintem nem egyéb, mint az a tudat, hogy Van más választás is, amit valamikor, majd, egyszer stb …csak elodázza az ember. Az ő lábával sajnos te nem tudsz lépni, ezt kellene megértetni vele. Szerintem (ha ez eddig húzódott) ne légy mankó, mert neked is van lábad, amit, ha nem használsz, félő, hogy elgémberedik és akkor; jajj, neked is mankókra lesz szükséged!
Erőt neked az igaz útra!!
Neki pedig kitartást és jó egészséget arra az időre, amikor majd szeretne utólkérni téged.
Szeretettel

Ritus mondta:

“Elengedtem, de én nem tudom szépen, szeretettel elengedni, mert tudom, hogy ha most rosszul dönt, akkor lerombol mindent amiért évek óta együtt küzdöttünk, ki-ki a maga módján?ráadásul lehet, hogy egész életére tönkreteszi magát, ha hoz egy rossz, de visszavonhatatlan döntést. Ezt pedig nem nézhetem tétlenül.”

Erika!

Nem szabad indulatosnak lenned! Tényleg szeretettel kell ezt meglépni és ezt jó küldeni a túloldalra Neki, mert máshogy visszakapod egy keményebb leckében.
Én csak azt igyekeztem tudatosítani magamban, hogy az Ő élete az Ő élete, nem élhetek helyette, és ha neki ez a megfelelő, hogy az én szemszögemből nézve tönkreteszi magát, akkor neki ezt kell megtapasztalnia.
Nekem meg engednem kell élni a szabad akarattal, ami mindenkinek megadatott itt a földön.
Az angyalom is azt mondta egyik éjjel, hogy semmi szükségem erre a kapcsolatra, -meg egy másikra se- és bátran engedjem el! Mert van valaki más, aki valóban a boldogságot fogja adni, olyat amire a szívem mélyén vágyom.

Erika mondta:

Ritus!

Tudom, hogy az az általános nézet, hogy mindent békében meg szeretettel, stb, de hidd el, hogy vannak helyzetek, ahol a szeretetnek ez a fajtája nem működik. Olyankor mágusnak kell lenni. A mágus pedig határozott, erővel teli, és ha kell indulatos, ha kell “kegyetlen”, mert TUDJA, hogy a lecke miatt szükség van rá.

Hogy érthetőbb legyen: Amikor egy gyerek fára akar mászni, de félúton megijed és meggondolja magát, mit csinál a szülő?

1. “Jó, akkor gyere le, elég lesz.”
2. “Menj tovább, sikerülni fog! Ne félj, mert ha leesel elkaplak. Meg tudod csinálni! Győzd le a félelmedet”

Én a 2-es verziót követném, ezzel önállóságra, hitre és önbizalomra nevelve a gyereket, és nem az 1-est, ami a “szeretet teli elfogadás”, mert ha az 1-est válaszotom, mindig is félni fog a fára mászástól.

Tudom, hogy az embereknek kényelmesebb hinni a “babusgató” szeretetben, de a szeretetnek van más arca is, akár tetszik akár nem. Jézus is Őrjöngött amikor kizavarta az árusokat a templomból. Ő is indulatos volt. Sőt! Olvassátok el azt, amikor Jézus elátkozta a körtefát, mivel nem volt rajta termés, és az másnapra kiszáradt.

Szerintem az a legnagyobb hibája az embereknek, hogy azt hiszik, hogy “nem baj, ha tévedek, majd valaki kihúz úgy is a *-ből a szeretet nevében”. De ez már NEM IGAZ! Már mindenkinek SAJÁT MAGÁT kell megmentenie! Majd akkor döbbennek meg, amikor az “Istenük” nem kihúzza őket a *-ből, hanem inkább még mélyebbre taszítja őket. És felteszi a kérdést: “Miért nem léptél, miért kívülről vártad a segítséget? Minden lehetőséged megvolt, hogy változtass, de nem tetted”.

Valóban nem dönthetek helyette, de teremthetek olyan körülményeket, hogy ráébresszem arra, hogy így vagy úgy de valamerre döntenie és lépnie kell. És ha szerinted ezért kemény leckét kapok, akkor állok elébe. Én nem így látom. Én úgy látom, hogy inkább köszönettel tartoznak nekem az égiek azért, mert megpróbálok segíteni abban, hogy felébredjen.

Erika

Erika mondta:

Ja, még valami…

“Az angyalom is azt mondta egyik éjjel, hogy semmi szükségem erre a kapcsolatra, -meg egy másikra se- és bátran engedjem el! Mert van valaki más, aki valóban a boldogságot fogja adni, olyat amire a szívem mélyén vágyom.”

És ezt Te elhiszed, és ezért inkább “tétlenül” ücsörögsz, várva a csodára, hogy megjelenjen életedben akiről angyalod beszélt???

Na EZ AZ, ami a csapda. Mindenkinek dönteni kell. Ezt akarod, vagy azt akarod, vagy egyiket sem akarod? Hol vagy ebben TE? Ezt az angyalod mondta, ez az angyalod meglátása, de mi a TIÉD? Te is így érzed? Vagy csak megpróbálsz idomulni angyalodhoz, ezzel mélyre taszítva saját érzéseidet???

Az angyalok nem emberek, nincsenek emberi érzéseik. Lehet, hogy ők látnak valamit felülről, de TE VAGY AZ, aki ÉRZED! Márpedig az ember egyetlen helyes iránytűje a SZÍVE. Megtagadod a szívedet, mert angyalod azt mondta? Biztos, hogy az angyalod mondta ezt neked, vagy inkább valami más, angyal bőrbe bújva?

Ez az a csapda, ahol az emberek nagyon nagy %-a elbukik.
Legyél éber, és SOHA ne tegyél a SZÍVED ellen!

Én azér teszem amit teszek, mert a SZÍVEM azt súgja, ez a helyes lépés. Akkor is, ha kegyetlennek tűnik.

Az indulat pedig az emberek értetlensége, az emberek butasága, lustasága és kényelem szeretete miatt van bennem. (Mint ahogy Jézusban is benne volt a düh az árusok miatt.)

A szeretet is fel tud háborodni, és tud NEM-et mondani, ha szükséges.

Erika

Ritus mondta:

Erika :)
Nem ücsörgök tétlenül, nem, és igen hiszek az angyalomnak :)))

Az oldal használatához kérlek fogadd el a cookie-kat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Bezár