Csillagüzenetek

Az egyetlen varázslata

2011. máj. 30

E héten elkezdi a Nap útját a Bika csillagkép szarvai között, felfelé a Tejútra. A Bika az anyagi létezés stációja, amikor is az Anyag megszentelődik a Szellem által. Ebben a szent stációban értjük meg, hogy a minket körülvevő anyagi világ nem pusztán atomok összessége. A Forrásból fakadó csodálatos dallam minden atomot átjár és élettel lehel teli, így varázsolja az egyszerű tárgyakat is a létezés kifejezésének eszközévé.

Ezen az úton, ahogy haladunk, arra érdemes összpontosítani, hogy felemeljük a Földi létezést a csillagfény létbe. Tehát nem elrugaszkodunk a földről, nem elhagyjuk az anyaföld biztonságát, a gyökereket, a fizikai létet: hanem átminősítjük azt. Nagyon nagy a különbség.

A mai ?spirituális? világ egyik kulcs-problémája az, hogy az a képzet él, hogy a ?szép és jó? spirituális tanokat nem lehet átültetni abba a világba, ahol a számlák és kötelességek, törvények és főnökök, munkahelyek és teendők léteznek. Ez a feladata MOST az embernek, hogy a hétköznapi életet a fénybe emelje ? mint ahogyan a Nap jár a Bika szarvai között felfelé a Tejútra!

Nem létezik olyan, hogy fizikai lét és lelki élet. EGY élet van csak, amelyet bármilyen darabokra szét lehet szabdalni, de akkor rengeteg sebből fog vérezni, mint ahogyan vérzik most is. Itt az idő az Egybe emelkedésnek, hogy a törvények és az egység eggyé váljanak.

– – –

Ha a munkahelyeden nem végzel olyan munkát, amely emel és másokat emel, ha tudod, hogy ?butaságokat? kell csinálnod, mert a főnököd azt mondja, vagy egyszerűen egy olyan világot szolgálsz, amiből egyébként már rég kiléptél volna, akkor valójában hazudsz magadnak, a saját tükrödbe nézel, és megerőszakolod saját magad. Ha az életkörülményeid nem találod igaznak, de ha spirituális helyeken és társaságokban jól érzed magad, majd ?visszamész? a szürke ?valóságba?, akkor tudhatod, hogy éppen valami hatalmas hazugságban veszel részt!

Mert EGY világ van, nem lehet olyan, hogy bizonyos helyek és cselekedetek ?jók? és bizonyos cselekedetek, történések meg ?rosszak?. Ez egy szétszabdalt egység nézőpontja.

A világ és az élet, a Földön és mindenütt MINDEN SZINTEN lehet beteljesítő. Ezt csak elhitették Veled, hogy nem, hogy Téged érni fognak olyan dolgok, amikről nem tehetsz, és el kell szenvedned.

Tudom, hogy most egy részed nagyon tiltakozik ez ellen, és a józan eszed kiabál és ezer és ezer érvet sorol fel ezt megcáfolandó. Én mégis azt mondom a lelkem legmélyéről előtörő teljes Hittel, hogy pedig ?De?. Ez a világ, itt a Földön lehet minden szinten teljesen beteljesítő. Nem jó vagy rossz. Hanem beteljesítő.

Amikor minden Rólad szól, mindenhol és mindenkivel egymást erősíted. Amikor nincsenek gondok ? csak lehetőségek önmagad megtapasztalására.

S most, ezekben a napokban minden erről fog szólni körülöttünk: Felvisszük a Földet a Tejútra, ott egyesítjük!

A Bika szarvai fölött az Auriga csillagkép Tejútkapuja vár Téged, ha szeretnél rajta belépni. Az Egységbe. Itt a Földön.

S aki nem hiszi, járjon utána!

– – – – – – – – – –

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

– – – – – – – – – –

E héten szerdán, azaz június elsején Újhold ismét arra hívja fel a figyelmünket, hogy eljött az ideje a szelektálásnak, a tisztító kúrák elkezdésének, és a megújulásnak. Ám mindezek mellett még egy nagyon fontos üzenet sugárzik ide a Szűz csillagkép méhéből, a Szaturnusz bolygóval karöltve (Szaturnusz trigon a Nap-Hold kapcsolathoz).

Szaturnusz a fókusz és az összpontosítás égiteste is egyben, amely azt tanítja, hogy szépen lassan lépésről lépésre vegyük észre önmagunkban azokat a részeket, amelyeknek eljött az ideje, hogy eltűnjenek életünkből. A ragaszkodás ellentéte is egyben, s minél jobban ragaszkodunk valamihez, ami már régen nem minket szolgál, akkor annál jobban érezzük annak szorító erejét.

S most ez az anyaság-szülőség illetve a gyermekekkel kapcsolatos. Minden szülőnek és gyermeknek szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy azok a ?problémák?, amelyek az elmúlt pár héten jelentkeztek a “családdal” kapcsolatban, mind HATALMAS tanító jelleggel bírnak. A gyermekek csak azt tükrözik vissza, amit tőlünk tanultak-láttak. Ők azonnal felhívják a figyelmet azokra a pontokra, ahol nem vagyunk teljesen időtállóak. Így bárminemű ?nehézség? van jelen most életben nem csak a gyermekinkkel, hanem a szülőkkel, akkor tudnunk kell, hogy ezek a ?nehézségek? hatalmas beavató erővel bírnak számunkra!

Tehát nem csak a gyermekekhez, hanem a szülőkhöz kapcsolódó viszonyban is a feloldás ideje érkezik el akkor, ha képesek vagyunk meglátni, hogy valójában milyen lépés az, amelyet nekünk kell meglépni. Nem a gyermeket kell nevelni, nem a szülőt kell hibáztatni a minket ét sérelmekért? Mindegy, kinek van igaza.

A lényeg, hogy meglássuk azt a lépést, amit ez a helyzet tanít, amit meg tudunk lépni.

Ez utóbbi mondat nem csak felétlenül bármilyen szülő-gyermek viszonyra értendő, hanem magának ennek a hétnek ez az üzenete:

Meglássuk azt, hogy az  élethelyzet, amiben MOST vagyunk, mit tanít és milyen egyetlen pici apró lépést kell megtennünk a Mostban.

Mert valójában mindannyian a gyermeki lét felé tartunk, ahogy öregszünk. Ahol gyermekien élünk a Földön, összeköttetésben éggel és földdel. Tudatosan.

 

48 hozzászólás

Bogi mondta:

Ez most nagyon betalált. A döbbenettől nem tudok felállni.

Lady Justice mondta:

Nekem ez a lelki sérülés napok óta fizikai fájdalmat okoz, fáj a tükröt tartani, ezért dönöttem úgy, hogy leteszem, mert az én kezemet szétvágta már, de aki belenéz még mindig csak köpköd. Ennek így semmi értelme, miattam, mert én vagyok ennél sokkal, de sokkal többre, másra hivatott.
Köszönöm, hogy elmondhattam.

Valkovszki Éva mondta:

Húúúúú….Balázs! Már nagyon vártam az újabb írásodat, és most itt van…de ezt még néhányszor el kell olvassam!!! Nagyon “földi léptékekkel” fogom meg és ezért nem látom azt az “egyetlen pici apró lépést”, amit meg kell tennem a MOSTban? :(

Ildi mondta:

Hát, Kedves Balázs, ez hihetetlen! Szerdán, június 1-én kerül pont egy történet végére: kimondják vagy sem, hogy a gyönyörű, négy éves kislányunk Asperger-szindromás-e….Négy hónapja segítjük egymást: ő minket- szülőket -, mi pedig őt…a homeopátiával és minden egyébbel…hát, lássuk, mit értünk el…Köszönöm, hogy időről-időre megerősítesz!

Cinzina mondta:

Balázs, az írásod nagyon ott van, én már az előzőnél is éreztem ezt, és ki is nyilvánítottam, hogy szerintem nem meditálni kell, hanem az életet kell meditációban élni – vagyis le kell hozni mindent ide a Földre, ami ott fent van. Én el is kezdtem ezt a folyamatot – és büszke vagyok magamra, hogy amikor szembetalálkozom valami olyannal, ami elsőre meghökkent, már nem a másikban keresem az okot, hanem érzem, hogy az belőlem jött, csak a másik mondta éppen ki. És valóban, csak úgy élhetsz teljes életet, ha nem szabdalod széjjel az egészet.

Csillag63 mondta:

De ne várjatok semmi megkönnyebbülésre…mert ez itt már egyre nehezebb. Én már úgy érzem, ha még valami előbukkan, beleőrülök…vagy feladom…de mindenképp iszonyúan fájdalmas ez az egész. Hát igen…ez nem áll összhangban azzal, amit itt a spirituális tanok mondogattak..illetve ahogyan azt a mi szintünkön értelmeztük. De az ember természetes igénye az, hogy jól legyen, hogy örülni tudjon, hogy élvezze az életet…nem vagyok már képes rá. nem vagyok már az, aki voltam 15-20 évig. Hol az örömre való képesség? Hol a béke, a nyugalom? Amitől egészséges lehetsz? Hol van? Minden omlik össze. Legszívesebben egy hétig ki sem mozdulnék az emberek közé…
Már kíváncsi sem nagyon vagyok arra, hova vezet ez. Mit érek azzal, ha tudom, hogy nem tudok többet tenni már magamért? Sem az emberiségért.
Mivégre az emberi faj? Mindent elpusztítottunk magunk körül… nincs megállás. Visszafordíthatatlan. Lelkileg is.
Egyetlen gondolatom van még: A fák állva halnak meg. Talán annyi, hogy “embernek lenni minden körülményben”
Arany János az ő idejében megélhetett valami hasonlót, amikor végérvényesen letűnt a szent tiszta falusi világ, a közösség, s előrekúszott a nagyvárosok mindent felzabáló étvágya…elidegenedés.

Csillag63 mondta:

…És mi van, ha tőlem, aki mindig azt akartam bizonyítani, hogy talpon maradok, hogy majd én megmutatom, hogy lehet még tovább, és ne adjuk fel..nekem pont ezt kellene megengedni magamnak, hogy feladjam, engedjem…ez a” pici” lépés…Nem tudom.
Kövekkel, kavicsokkal álmodom többször…és a főnökömmel. nem jól esik…furcsa. Mi ez???

Cinzina mondta:

Magadat kövezed, kedves Csillag63, az az érzésem. De tudd: fel is adhatod. Simán megkérheted az égieket, hogy hívjanak vissza magukhoz, majd egy másik életedben ismét szembenézel vele. De szerintem nem érdemes most feladni. Nem azért vagy itt, hogy feladd. Ha fájdalmas, azt pedig csakis az egód hozza létre. Csak az egód ismer fájdalmat, a szíved nem. Nekem is volt/van/lesz pár felismerésem, ami elsőre nem olyan finom. De pár órával később rájövök, hogy ez is belőlem jön, ez is én vagyok, csak eddig nem tudtam elfogadni. Most IGEN. Elfogadom, és ezzel feloldom magam a fájdalom alól. Talán Neked is beljebb kéne hatolnod, a szíved felé, mert amit írtál, nekem nagyon egós hangzású….

Mária mondta:

CSODÁLATOS, ÉS FELSZABADÍTÓ!

Csakúgy mondta:

Megérte a migrén :D Ismét köszönöm Balázsnak a megerősítő szavait.

ti-mi mondta:

végre eljött egy újabb MAGerősítés…és így tudatosabbá válhatott a MAGtapasztalás által megszerzett tudás…
hajrá életfák…csakk álljátok a szelet…és ha tűzvész jönne…élvezzétek az izzást:-)))szer-e-tettel
csak mosolyogjatok:-)))

Pál Teca mondta:

Szép NAP-ot Mindenkinek!
Balázs nagyon jól összefoglalta a lényeget – mint mindig -, ezért szívesen olvasom az írásait.
A hétköznapi életemben történnek ezek az események. Ahogy elfogadtam, amit Balázs mond, jobbak lettek az életkörülményeim és megváltoztak irányomba azok, akikkel – ki tudja már mennyi ideje – egyfajta hidegháboruban élek.Sok fájdalom volt az életemben, milyen jó lenne, ha már a kezdetek kezdetén így gondolkodtam volna?!! Az életem lehetett volna szebb, ha nem arra gondoltam volna mindig, hogy … miért éppen én, mennyi mindent megtettem érte és észre sem vette, vagy teljesen áldozatnak gondoltam magamat, mennyit dolgozok másokért…de miért, hiszen senki nem figyel rá… mennyire szeretem őt/őket és ezt észre sem veszik stb.stb.stb.

Az ember a holtáig tanul, de most ez még jobban érvényes, mert a szívben dől el minden. Nem egyszerű kimászni a személyes gondjainkból, nehéz szembe nézni saját árnyék oldalunkkal is, de megéri. Mindenkinek elmondhatom, hogy megéri, – habár én is még midig kinlódom a tisztulásommal járó problémáimmal – de legalább már észrevettem, hogy személyes változásom, másokra is nagy hatást gyakorolt. Ezért fel a fejjel, amikor benne vagy a közepében gondolj arra, hogy a maximum után, változásnak kell jönnie, ezért a rossznak is mindig vége van és miért ne a jó váltaná fel. Szeretettel. Teca.

V.A.CS.I. mondta:

Én már egy hete érzem, valami változásnak történnie kell az életemben, s egyre több helyről kapok visszaigazolást, miszerint jól érzem: “valami történni fog pár héten belül”. Pontosan nem tudom milyen irányban, de zsigereimben érzem, jön-jön-jön, valami…ÚJ.

Csakúgy mondta:

Kedves Csillag63,
Tűnődtem kicsit a soraidon és a vonzás-taszítás jutott eszembe. Sok helyen lehet olvasni a teremtésről mint vonzásról, de ennek mindig ott van az ellenereje is a taszítás. Valami felé, vagy valami felől. Nézőpont kérdése. Szerintem nem kell megijjedned, csak figyelni tovább :D
ölelés Heni

Ildikó mondta:

No, Balázs, engem ez fogott meg nagyon, illetve ezt várom már mióta hogy kimondjuk: “A mai ?spirituális? világ egyik kulcs-problémája az, hogy az a képzet él, hogy a ?szép és jó? spirituális tanokat nem lehet átültetni abba a világba, ahol a számlák és kötelességek, törvények és főnökök, munkahelyek és teendők léteznek.”
Pedig: DE! :)) pontosan ezt kell tenni. De hogy éppen ez az egyik legnehezebb dolog a világon, azt sokan taapsztalhatjuk. Nem lenne szabad két életet élni, egyet egy fórumon, egyet meg otthon vagy esetleg egy harmadikat meg a miunkahelyen! Mert bizony hogy csak egyetlen élet van bennünk, és azt minden helyen egyformán kellene élni, ahogyan mondtad: minden területen betelejesítő módon!

Turbi mondta:

Kedves Csillag63!
Az összeomlás hátárán már sokan álltunk, mert különbséget tettünk jó és rossz között.
Most a rosszat látod erősebben, de biztos, hogy az az erősebb?
Mennyire veszed észre a szépnek és jónak beállított történéseket?
Szerintem egyensújban vannak a dolgaid, csak NEM látod!!
Próbálj meg lazítani, tanulj meg igazán nevetni.
Nekem is voltak depresszív hangulataim, de az élet megtanított rá, hogy mindíg minden megoldódik!!!!
Ne felejtsd, az élet olyan mint egy társasjáték. Minden mező egy feladat és, csak akkor léphetsz tovább, ha elvégezted.
Szép napot!

Ildikó mondta:

Csillag63-nak: kövek, kavicsok, főnök….elég sokat sejtető képek egy álomban. Ki vagy mi kövesedett meg a munkahelyeden, Te vagy a főnököd? Ki ennyire kemény, hajthatatlan,mozdulatlan, megváltoztathatatlan? Ki akar ennyire bizonyítani? :)) És mit? Muszáj? Előre visz? De hiszen álll minden, be van kövesedve! Ki aprózódik fel(kavicsok), ki törik darabokra ebben a kőkemény, mozdulatlan, de felőrlő környezetben? – Én tudom a választ….válaszold meg magadnak Te is.

Ike mondta:

Kedves Balázs!
Olvasva soraidat az a gondolat jutott eszembe, hogy akkor tudjuk méltó helyére emelni a Földet, ha megtaláljuk sorsfeladatunkat és felvállaljuk azt. Ha már megtaláltuk, “csak” fel kell vállalnunk, és tenni a dolgunk még abban az esetben is, ha gyökeres változás, változtatás az ára. Szerintem így jöhet létre a teljes Egység is.

Ike mondta:

Kedves Csillag63!
Egyetértek Turbival. Nincs különbség jó és rossz között, ezek mind gondolataink, tetteink következményei, melyeket fel kell vállalnunk, és tanulnunk kell belőle.

tollpihe mondta:

Hát..éreztem az Újhold előszelét ma az biztos!Sok kihívásom volt ma és ez migrén is.De már értem.Vagyis azt hiszem.:D Ez az időszak tényleg nagyon kemény.Viszont kíváncsi vagyok, hogy ki leszek a végén.:)És tényleg olyan érzésem van, mint a “vihar előtti csend”.Valami készülődik az biztos…

Gabriella Tünde mondta:

Kedves Csillag63!
Addig amíg ekkora a fájdalom és a gyűlölet benned nem tudsz tovább lépni.Ha eljutsz addig a pontig, hogy megadd magad az életnek és tiszta szívből, alázattal ki tudod mondani, hogy ” legyen meg a sors akarata ” akkor jön a változás!
Ha már nem akarsz küzdeni a sorsod ellen és elfogadod minden tanítását és mersz segítséget kérni és elfogadni, mert segíteni csak annak lehet aki kéri és nem áll ellen, csak akkor látod meg tisztán a valóságot, azt hogy minden és mindenki okkal van az életedben.
Ha idáig elérsz és úgy gondolod itt van a segítő kezem!

Írj bármikor ha készen állsz lerombolni az egész életed és újból
rálelni a helyes irányra.

Leveledből itéve közel a pillanat amikor vagy megadod magad
a sorsnak és elfogadod én én ezt tanácsolnám bár tudom nem könnyű ezt meglépni , csak onnan tudsz új erővel mindent átértékelve elindulni!

Baráti üdvözlettel egy 62-es.

gabriella21kukaccitromail.hu

Vida Csilla mondta:

Rengeteget kell tanulnunk életünk során. Ha észrevesszük az apró jeleket – egy koccanás, egy megaláztatás, amikor átnéznek rajtunk, vagy éppen az, hogy tudunk örülni valaminek, elfeledkezünk-e másokról ilyenkor, vagy bevonjuk azt is aki közel áll hozzánk -…ha belegondolok, honnan indultam (nagyon is sokat hoztam magammal, de talán pont emiatt nem találtam fel magam az életben)és mennyit tanultam azáltal, hogy figyeltem az embereket, a helyzeteket, mindent. Volt idő, amikor azt éreztem, hogy “itthon vagyok, itthon e világban, de már nem vagyok otthon az égben”, és akko ez is siker volt. Most pedig Balázs, többek között a Te segítségeddel találok vissza, miközben földi halandó életem is igyekszem a lehető legteljesebben élni. Köszönöm, hogy a gondolataidat megosztod velünk. ViC

Csillag63 mondta:

Kedves Mindenki!
Köszönöm a figyelmes és megértő sorokat.

Lora mondta:

Köazönöm! nagyon megerősítő- és én hiszem hogy JÓ az, ami jön- ha az én pici lépést megteszem:)

” There can be miracles, when you believe…”

Ritus mondta:

Éppen ehhez hasonló gondolataim voltak az elmúlt napokban…amiről írsz :)))

Esőcsepp mondta:

Igen.
Kicsit kiegészíteném.
Nem az a fontos, hogy MIT csinálsz, hanem hogy HOGYAN.
Nem a hely fontos, hanem az ÁLLAPOT.
Unalmas és érdektelen munkahelyen is lehetsz Te a horgony, ha ezt tudatosan felvállalva LÉTEZEL … És akkor eljön majd a megoldás is, hiszen be fogod vonzani.
Ne akarattal akarj változni/változtatni, a SZÁNDÉK legyen jelen … a többi jön magától.
Üdv
Esőcsepp

Szijártó Csilla mondta:

Az egyetlen “pici” lépés, szerintem az elfogadás
Elfogadása annak, hogy ami van az van, ami meg nincs az nincs.
ez se nem jó, se nem rossz, “csak” tapasztalat.
Plusz pici lépés talán, hogy mindezt örömmel fogadod, és éled át.
Senki se vegye oktatásnak, ez csak az én véleményem.
Üdv

Dóri mondta:

Én már átjutottam az átalakuláson és mindenki képes rá csak akarni kell Az elején nehéz még meg nem tudod tartani magad a lét másik dimenziójában de az átalakulás vége maga a csoda végtelen szeretet és harmónia áradása boldogság érzése az élet minden pillanatában és ez sugárzik át mindenkire akivel kapcsolatba kerülök .Az emberek olyan dolgokon bosszankodnak amin nem érdemes amin nem tudsz változtatni azon hiába törpölsz.az érzéseidet te irányítod csak a szépet és jót lásd meg mindenkiben és a fény és szeretet gyermeke leszel minél többen alakulnak át annál jobb lesz a külső anyagi világ is körülöttük.

Margo mondta:

Az élet egy szinpad tudni kell játszani.

Mónika Zoé mondta:

Elég furcsa érzés töltött most el. Az előbb fejeztem be egy írást. Íme:

“A nyolcadiknál ébredtem. A kilencediknél újra…, aztán már majdnem végig hallottam. Van néhány gondolat, amit le kell írnom.
Bármilyen fájdalmas is néha, el kell engedni az elavult, régi családi kötelékeket. Új családod van. Oda tartozol.
Hazafelé beúszott egy felismerés ezzel kapcsolatban. Rájöttem, hogy tudom elengedni az anyámmal fennálló konfliktusaimat. Furcsa is már ezt így leírni, mert ahogy rádöbbentem, úgy egyszeriben azt éreztem, nincs is semmiféle konfliktus… Tehát nem a konfliktust kellett elengednem, nem az összeférhetetlenségünket, az egymás felé érzett meg nem értésünket, hanem magát, az anyámat. Pedig múltkor már egyszer megfogalmaztam, kimondtam ezt, csak érdekes módon nem tudtam, mit mondok. Most már értem. Ragaszkodtam egy képhez, egy réges-régi családi kötelékhez, amit úgy hívnak anya-gyermek kapcsolat. Innentől kezdve ez szertefoszlott. Egy fejlődő ember, aki életem korai szakaszában anyaként gondoskodott rólam, vállalta, hogy így tanít életével engem és a testvéreimet. A szerepe rég lejárt. Nekem is a gyerekszerepem.
Pedig a gyermeki lét felé igyekszünk, de nem mint a szülőjétől függő, kiszolgáltatott gyermek, hanem mint szabad, kreatív varázsló, a mesék birodalmának, az álmok létrehozójának birtokosa.
Legyünk ismét gyerekek. De már más családhoz tartozunk. Magasabb szinten folytatjuk a tanulást. Megköszönöm szüleimnek amit értem tettek, megköszönöm nekik a sok tanítást, amit magukra vállaltak, és örömmel engedem el őket.

Kitartás és elszántság. Ezen az úton kell most haladnom, hogy megtaláljam a helyemet, amit keresek. A sorsfordító változás átmeneti szakaszát élem, ahol sokszor elered a könnyem, amikor néha meg kell állnom körülnézni, jó úton haladok-e egyáltalán. De látom az útjelzőket, egyre többet, egyre világosabban.”

Hát csak ennyi…

Valika mondta:

Alig várom, hogy újra és hetente Balázs gondolatait olvashassam ezen a csodálatos oldalon, és kíváncsian várom a hozzászólásokat is, mert ezek az élet addta tapasztalatokról szólnak és sokszor ezekből merítek erőt a következő napokra. Bevallom, elég gyakran csalódott vagyok, no meg dühös is, főkép magamra, mert ” másoknak miért sikerül – nekem meg miért nem? ” gondolatok gyötörnek, amikor sokan a megtisztulás, a felemelkedés sikereikről számolnak be, könnyedén, természetesen… Évtizedek óta sikertelen minden próbálkozásom a lelkiséggel kapcsolatban, számtalanszor “padlót fogtam, elestem” de mostanáig még azért sikerült újra felálnom. De lassan már belefáradok. Az életem egy nagy drámai játszma. Gyerekkoromtól fogva egy kellemetlen, “látványos” betegségben szenvedek, egész fiatalságomat végigkísérte a kicsúfolás, kinevetés, utánozás. Bármitt tettem, a kisebségi komplexus volt mindenüt az egyedüli társam. Nehezen léptem túl ezen, vagy inkább beletörődtem, megszoktam az évek során? Anyukám nem tudott elfogadni, nem tudot beletörődeni abba, hogy a lánya ilyen látványosan “ideg beteg”, félárva ként nevelkedet, azért nem volt képes engemet szeretetettel átölelni, dédelgetni sohasem. Beleléptem egy sikertelen házasságba, ahol az alkohol nyilvánult erősebbé, és a hosszú évek szenvedését végül vállásal zártam le.
Most már nyugdijjas vagyok, de még mindig keresem a lelki problémáimra a gyógyírt, tudom, vagy inkább sejtem, honnan erednek a problémáim gyökerei, de nem vagyok képes ezen bármit is változtatni, hiába a sok tudás. Bárkit is szívből szerettem életem során, az megbántott, megsebzet, elhagyott. Minden pozitívan megélt percem, az öröm a megnyugvás megbosszulta önmagát. Beletörődni? Elfogadni??? …a vágy a felemelkedés, a megtisztulás után máig is égeti a meggyötört lelkemet, nincs megnyugvás! Anyukám túl van a 90-ik évén is, mindkét kezére rokkant már több mint negyven éve, kiszolgáltatot, mindenben segítségre szorul. 21 évvel ezelőtt apukám eltávozott, azóta ketten élünk egy háztartásban, gondozom, ápolom, mindennel ellátom – de közben elvesztettem az életem. Anyukám kisajátított magának, nélkülem nem tud létezni. Felmerült annak a lehetősége, hogy othonba helyezkedjen el amiről hallani sem akar. Ha elmegyek othonról egy pár percre, vagy vásárolni indulok, azzal lépek ki az ajtón – “sies haza, mert… ha elesek, bajom lesz, a lelkeden szárad!!!”. Tudom, ezt úgy hívják – zsarolás. Sokszor összevesztünk már e miat, de ebből a helyzetből nemlátok reális kiutat. Bármi is történne vele, a lelkiismeretem már nem bírna ki újjabb terhelést. Az utolsó hónapokban sebek keletkeztek a hátán, orvosi segítségel ithon kezelgetem, de hasztalan, kegyetlen látvány. A kórházi kezelés szóba sem jöhet, mert ő – ki nem tapos a házból. Stb, stb… Évek óta próbálom a helyzetet ELFOGADNI, de lassan belepusztulok. Szülő – gyermek szeretetteli kapcsolat? … semmi köszönet, inkább még kérdőre von – mi olyan nagyot teszek én érte?! De végül is ő az anyukám, és én szeretem…
Ahogy Balázs írta – én már nagyon szeretném meglátni, hogy az élethelyzet, amiben voltam és vagyok, mire akar tanítani és milyen egyetlen pici apró lépést kell megtennem ahoz, hogy a vágyott Mostba “érkezzem”. Nagyon boldog lennék, ha erre a kérdésre a csillagos égbolttől most választ kaphatnék.
(bocsánat a helyesírási hibákért :)

prevent mondta:

Én örülök hogy ilyen sokan látjátok a kiutat a megoldást.Sajnos én most egy iszonyú mély gödörben vagyok, nem látom a fényt a kiutat , borzasztóan szenvedek,Lépkedek ugyan kicsiket mert nagyokat nem tudok, csak úgy érzem ezek a kis lépések nem visznek sehova nem változik semmi, valaki írta segíteni csak annak lehet aki kéri. Én hiszek istenben, az angyalokban és kérek, mit kérek, kiabálva könyörgök de nem hallják.Pedig úgy érzem a tűrőképességem határán vagyok, kezdek hitetlenkedni mindenben. Valóban , segítenek?, nem érzem, valóban van fény az út végén ?, nem látom, és kezdem már nem hinni sem.Sokszor voltam már mély gödörben de ez a legmélyebb, ebből komoly erőkkel tudok csak kimászni, már nem elég ha üstökön ragadom magam. SEGÍTSÉGRE van szükségem, csak jöjjön aminek jönni kell minél előbb.

Csillagtáncos mondta:

Kedves Prevent!

Ajánlom neked Esther és Jerry Hicks “Kérd és megadatik” című könyvét. Nekem többször segített már kimászni a gödörből. A legjobb, hogy arra is ad konkrét segítséget, hogy a legmélyebb mélypontról is hogyan indulj el fölfelé (érzelmi vezérlőrendszer).

Szerettel: Eszter

ibolya55 mondta:

“inden szerető gondolat igaz….minde más segély kiálltás….”istenem úgy fájjon,- hogy mindig tudjalak -,ha már másként nem tudlak magamhoz engedni.!mégis tudom csillagó szemeim ragyogása az ami a világot felemeli!-mely belőled hullámokban árad felém!

Laura mondta:

Köszönöm szépen Balázs!

Volt tapasztalat eddig az egyik oldalon, most jön a másik, ami szintén Én Vagyok! Az Igazi Énem része a szeretet és a béke is!
Egység tudat! Egy vagyis szeretet!
A világ abban hisz, arra megy amerre akar, a lényeg, hogy Én is arra menjek, ami Rólam szól, amiben ÉN ÉRZEM JÓL MAGAM!
Elfogadva Önmagam és Másokat a másságukkal, és csak befelé figyelve olyat tenni – merni tenni-, mondani, cselekedni ami nekem Felemelő, Beteljesítő, itt és most! Szabadon, békével!
Csodás napokat élek, varázslatok és csodák sora vesz körül!!!
Mindenkinek hasonló szépet és jót kívánok.
Laura

Csillag63 mondta:

Köszönöm mindazoknak, akik megosztották itt a fájdalmaikat is…nincs most más szó….bennem gyengédséget ébresztett.

Tünci mondta:

Köszönöm szépen a leírtakat!

Egyetlen gondolat nem hagy nyugodni, hogy mi van olyan esetben amikor az ember lebetegedik a munkahelyén. Én több mint egy évig cipeltem egy betegséget ami a munkahelyemen alakult ki. Kerestem a megoldásokat, a miérteket, de nem találtam. Jelenleg betegállományban vagyok 2 hónapja, de nem találom a kiutat. A munkahelyemet természetesen gyűlölöm és nem tudok visszamenni dolgozni, mert lebetegít. Szóval most nem találom a helyem

Tünci mondta:

Köszönöm, hogy elmondhattam

Szeretettel várom a további bejegyzésekt mert épít és emel.

Köszönöm Balázs.

Szép napot kívánok mindenkinek! Tünci

Csakúgy mondta:

Kedves Tünci,
Az, hogy a betegség révén átmenetileg kiemelted magad a munkahelyedről, jó lehetőséget arra, hogy nyugodtan, mintegy kívülállóként, az erős érzelmektől és indulatoktól lecsendesedve is átértékelhesd a jelenlegi helyzetet. Ilyenkor igyekszem sokat relaxálni, kikapcsolódni mintha szabadságon lennék és örülni annak, hogy kiszakadtam “a mókuskerékből” és mindenféle olyan dolgot csinálok, ami adott pillanatban jól esik. Csak nagyon ritkán fókuszálok arra, hogy huuu most van egy megoldandó problémám is. Ezekben az elcsendesedős időszakokban sok minden szokott megérni, helyére kerülni, letisztulni bennem , sokszor születnek új ötleteim, amik aztán a “problémás” szituációt is valamilyen módon előre vihetik.

Fairy mondta:

Köszönet Balázs!

“És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a MENNYEKNEK ORSZÁGÁba.” Mt18:3

“Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa TI BENNETEK van.” Lk17:21

Addig, amíg olyan szabadok, nyílt szívűek, őszinték nem leszünk, mint a gyermekek (ámulok a három éves kisfiamon), addig nem lelünk magunkban – és másokban – békét… Addig háborúzunk, veszekedünk, szenvedünk, és csak keressük a vágyott idillt.

Fairy mondta:

Kedves Csillag63, Valika és Mindenkinek!
Csak ismételném kedves Esztert: szeretettel ajánlom Esther és Jerry Hicks “Kérd és megadatik” c. könyvét. Sok hasznos tanács mellet megtalálunk benne egy “Érzelmi létra”-t, ami segítségünkre lehet, hogy hol tartunk éppen és merre szeretnénk haladni.
Minden szintet megélünk egy bizonyos szituációban és meg kell élni az “egymásutániságát”. Alulról fölfelé haladunk. (Cél a felső 6 szinten maradás, és természetesen az 1. szint elérése!)
De amikor elveszítünk egy szerettünket és fájdalmat(22) érzünk, akkor nem libbenünk át egyből a boldogságba(1).Tehetetlenek vagyunk(22), bűntudatot(21) érzünk, talán tehettünk volna többet érte? Irigyek(20) vagyunk, hogy másoknak milyen könnyű az élete. Aztán dühösek(19) vagyunk amiért ez történt velünk… és így tovább, tovább, amíg el nem jutunk a Reményhez(6-os szint), amikor eszünkbe jut, hogy talán találkozunk “odaát”, talán van még értelme az életnek… Megtaláljuk a rég elveszett Hitünket (4) és talán már Örömet(3) is tudunk érezni. Szépen lassan haladunk, de haladnunk kell, nem rekedhetünk meg. Érzelmi állapotunk pontosan jelzi, hogy merre tartunk… A könyv gyakorlatokat is mutat be, hogyan léphetünk feljebb – tudatosan – érzelmeink létráján.
Egyik kedvenc könyvem!!!
Az érzelmi létra szintjei:
1. Boldogság, tudás, magabiztosság, szabadság, szeretet, nagyrabecsülés
2. Szenvedély
3. Lelkesedés, öröm, elragadtatás
4. Örömteli várakozás, hit
5. Der?látás
6. remény
7. Belenyugvás
8. unalom
9. borúlátás
10. Türelmetlenség, kielégületlenség, bosszankodás
11. Legy?zöttség érzete
12. Csalódottság
13. Kétség
14. Aggodalom
15. Mások hibáztatása
16. Elbizonytalanodás
17. Harag
18. Bosszúvágy
19. Düh, gy?lölet
20. Irigység
21. B?ntudat, önbecsülés hiánya, fenyegetettség érzete
22. Tehetetlenség, elkeseredettség, fájdalom, kétségbeesés, szorongás

Elnézést ha hosszúra sikerültem…
Szeretettel: Tünde

Valkovszki Éva mondta:

Köszönöm, Tünde! Jó volt végig olvasni és őszintén magamra tekinteni :)
További kellemes, szép napot! …és még belefér az 1 hétbe, így utólag is boldog névnapot!
Szeretettel, Éva :)

TViki mondta:

Valika! Állj ki Magadért! Főleg az Anyukáddal szemben! Mikor fogod a saját életedet élni…? Az én Anyukám is 1 lelkizsaroló, de az utóbbi néhány évben sikerült kissé leszoktatnom erről – nem teljesen, mert már évtizedek óta óriási rutint szerzett ebben -de jobb a helyzet, mint korábban. A folyamat elején voltam én minden: szívtelen, kegyetlen, ő nem is ilyennek nevelt, kitől tanultam ezt, stb. 1-2szer csúnyán kiabáltam vele, de mostanában már csak meghallgatom, és nem reagálok, csak nézek rá. Ő elmondja a monológját – én nézem őt. És utána nem “engedelmeskedem” neki. Ha kérdőre von, egyszer elmondom, hogy ő akarta kizsarolni, amit én nem akarok, és én nem ígértem neki semmit. – Nagyon lassan, de talán kezdi megszokni az új helyzetet…
Nagyon nehéz ezt megcsinálni, mert jól belémnevelte, hogy ő az én évtizedek óta beteg anyám, aki nem ezt érdemli, stb…
De én a saját életemet akarom élni, nem 1 olyat, amit az ő útmutatásai alapján élek – akár tetszik ez neki, akár nem.

Kiss Balázs Kunó mondta:

Kedves Viki, és mindenki! Más szerzői jogi védelem alatt álló írásait ezen a fórumon kérlek ne terjesszétek. Köszönöm!
Kiss Balázs Kunó

TViki mondta:

Bocsánat! A jövőben nem teszem… Viki

Fairy mondta:

Elnézést kérek, én sem teszem…

Dorc mondta:

De vicces! :) A mai napon olvastam ezt az irast.. Pontosan Majus 30-an, 1 hettel ezelott adtam be a felmondasomat a jol fizeto, biztos, szuper ertelmetlen allasomra.. :))) Es hogy hogyan tovabb? Nem tudom :) Azt hiszem elmegyek utazni es felfedezni a Vilagot..lehet, hogy 1 evre.. Miert ne? :) Es most olyan boldog vagyok..!! Persze sokan megprobaltak lebeszelni.. “De mibol fogsz megelni? Mi lesz, ha nem talalsz masik munkat? Nem hagyhatsz itt mindent csak ugy! Stb-stb..” De en inkabb a szivemre hallgattam :) Elkezdtem elni, es magam formalni a sajat Vilagomat, nem fuggok senkitol es semmitol, szabad vagyok :)

Tudom ajanlani mindenkinek, hogy tegye meg amit igazan szeretne akkor is, ha teljesen orultsegnek tunik! Igazan felemelo erzes! :)

Sok szeretettel:
Dori

csilla mondta:

Sziasztok Mindenki, mindazokon az élethelyzeteken melyeket itt felsoroltatok, én már átmentem! Olvasva titeket,felelevenednek bennem a vlem megtörténtek.. és visszaigazolva látom magam! Nagyon köszi nektek! Ugyanis én már megvivtam a “csatáimat” az oviban, a suliban, a szüleimmel, a munkahelyeimen, a párkapcsolataimban, és még sorolhatnám… és mindenhonnan azt kaptam, hogy milyen rebellis és makacs és öntörvényü vagyok..stb..Pedig én egyszerüen csak abban atudatban éltem eszémlésem első pillanataitól fogva, hogy én egy csodás lélek vagyok, és jöttem megélni magam itt a földön, és az élni és élni hagyni elve alapján akartam megnyilvánulni.(azt hittem ez másoknak is igy természetes.. hát nem úgy tünt) Az én elvem és a “külvilág” elve hosszú éveken át mégis teljes ellentmondásban (oppozicióban) volt.. és én ezzel küzdöttem!Szó szerint! Egy iszonyatos feszültség volt bennem (mint mikor egy kötelet huznak két végről…)Megéltem nagyon jólétet és szegénységet is!(és ez most szó sznt értendő!) De MEGÉRTE a küszködés,mert ÉN “nyertem” ha lehetezt képletesen igy mondanom… mert egyszerüen úgy döntöttem, hogy elég! ne tovább..és szép sorban minden területen kiléptem ebből a feszitésből!! És most csak mindannyiótoknak azt tudom mondani, hogy ne hagyjátok magatokat!! Bizzatok magatokban, legyen hitetek, és tudatosan éljétek az életeteket! És merjetek önállóan gondolkodni, netán újitani, legyen szó bármiről!! Még ha agyamentnek, őrültnek is tünne másoknak,amit szeretnétek, TI HIGGYETEK A BELSŐ HANGOTOKNAK!! A végkifejlet titeket fog igazolni!!(ezt tapasztalatból mondom, mert menet köben sokszor meginogtam ebbéli hitemben, de mostmár végre tényleg el merem hinni magamnak hogy a legjobb útmutató az emberben belül van!! Csak én tudom a legjobban, hogy nekem mi a jó, és hogyan jó!! És eszerint kell haladni!- a tudatosság pedig azt jelenti, hogy a külső körülményekhez igazodva kell eszerint a belső utmutatásom sznt haladni! Köszönöm hogy leirthattam a gondolataimat, a véleményemet..és ha még ezzel másoknak is tudtam segiteni vmilyen formában, annak külön örülök!!
Végre van egy igazán tartalmas és életteli,figyelemreméltó weboldal!! Köszi neked is Balázs!!
Üdv mindenkinek Csilla

Az oldal használatához kérlek fogadd el a cookie-kat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Bezár