Csillagüzenetek | Írások

Az elindulás áldozata

2013. ápr. 30
Merre tovább? Mit is tegyek? Mi a dolgom? Mihez kezdjek magammal?

A Kos csillagkép szimbóluma lehet most segítségünkre abban, hogy megválaszolja az életünkben az égető kérdéseket: merre tovább? Mit is tegyek? Mi a dolgom? Mihez kezdjek magammal?

Storm Worlds Ep 3 - Cosmic Fire IBMS: 026940 NGCUS EP Code: 4065A Nap, a Vénusz és a Mars után a Merkúr is belép ebbe a csillagképbe, ezért igencsak jelentőssé válik életünkben. A Kos a kezdet üzenetét hordozza, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a kezdetben mindig benne van a lezárás és a vég. Csak akkor lehet elkezdeni valamit, ha előtte űrt teremtünk azzal, hogy befejezünk, lezárunk. Így lehet feloldani egy belső frusztrációt, ami a Kos kezdeményező minőségéből fakad.

A Nap és a Mars e csillagképekben üzeni: induljunk el előre, egy új útra, egy új világba, teremtsünk valamit, ami még nem volt. Ám ugyanazzal a lépéssel, amivel belevágunk valamibe, rögtön be is fejezünk valamit! S hogy mit?

Önmagunkat. Legalább is azt, aminek eddig hittük magunkat.

A Kos felett ugyanis az Androméda csillagkép áll, aki királyi sarjként önként áldozta fel magát a népe jólétéért. Az áldozat fogalmát könnyű félreérteni, mert a mai használatban már átalakult, hiszen folyamatosan azért küzdünk, hogy ne legyünk áldozatok, ne legyünk a körülmények áldozatai.

Természetesen értsük jól, magosan azt az üzenetet, amit Androméda tanít számunkra: Ez egy önként vállalt áldozat, ami a világot megemeli, és ezáltal önmagunkat is emeljük. Hiszen Androméda a ?csillagok közé? került, az országáért hozott áldozat pedig “megmentett” mindenkit. Lehet, hogy az áldozat nem is áldozat?

Akkor miért olyan nehéz megtenni mégis?

Azért, mert van valami, amihez ragaszkodunk, ami az énképünk, önazonosságunk része, de már kinőttük. Mégis, mint egy takarót, egy köpenyt hordozzuk magunkkal, mert ez által ismernek minket, ez által ismerjük magunkat.

Ezek lehetnek régi szokások, régi elképzelések, hogy mi milyenek is vagyunk, hogyan szoktunk viselkedni. Hogy milyen helyzetekben miképpen is vélekedünk, és így tovább. Ezek mind-mind elképzelések arról, hogy az X Y, akinek hívjunk magunkat kicsoda is valójában.

Ám ha ez igaz lenne, nem éreznénk a feszítést, nem keresnénk magunkat, nem lennénk nyugtalanok a bőrünkben. Akkor lehetséges, hogy mégiscsak azzal van probléma, amit elképzeltünk, hogy kik is vagyunk valójában?

kezItt az idő, hogy kilépjünk abból, hogy kinek hisszük magunkat, hogy mit is szoktunk tenni. S egyszerűen csak vegyük észre, hogy az élet mit hoz elénk, mit rak le az orrunk elé. Ott van, kiböki a szemünket, s csak azért nem vettük észre, mert nem szoktunk hozzá a látásához.

Nem kell messzire menni, nem kell elutazni se fizikai, se szellemi szinten. Mint ahogyan Andromédának is tálcán kínálta az élet azt a lehetőséget, hogy megtegye önfeláldozását, amivel valójában magát emelte egy magasabb szintre.

Az önfeláldozásban nem halunk meg, nem semmisülünk meg ? ez az egyetlen félelem, ami korlátoz. Egy banális, ezerszer ismételt példa a pillangóvá váló hernyó esete, ahol a hernyó éntudata, hernyó-azonossága elpusztul. De átalakul. Igen, nem lesz azonos. A hernyó barátai nem fognak ráismerni, és a hernyóklubba se fogják beengedni.

Ezt az átalakulást mi emberek legtöbbször nem merjük megtenni, mert minket köt az elménkben kialakított kép arról, hogy minek hogyan kéne működni. Nem merjük elengedni a hernyóságot, pedig már igencsak szétfeszít.

S itt jön az a mondat, amit mindig el kell mondanom, s kérlek érts magosan: nem kell tenni semmit.

Mint ahogyan a hernyó sem készít tervrajzokat, kimutatásokat, hogy milyen lesz az új élete, nem biztosítja be magát. Csak azt teszi, hogy átadja magát a helyzetnek. Megteszi a megengedést.

Te is csak annyit tegyél, ami ott van az orrod előtt. Pont annyit, nem kell extra-energiákat befektetned, nem kell kitalálnod semmit sem, se kikombinálni hogy mi hogyan működjön az életben. Ahogyan Androméda sem talált ki semmit: ott volt előtte pont a helyzet.

(Erről részletesebben élőben fogok beszélni a következő előadáson: május 2-án este a Sziddhárta központban.)

Éld a jelent.

Az életed csak a megengedésedre vár. Arra, hogy engedd, hogy működjön, s megengedd, hogy átalakuljon. A hogy megengedd az áldozatot, mert e nélkül nem fogsz tudni az új utadra lépni ? ahogyan a Kos csillagkép üzeni nekünk május első felében.

Az elindulás áldozata ? ez zajlik most.

17 hozzászólás

Zsófi mondta:

Balázs!
Pontosan ez történik. Pontosan.
Mintha kősziklák omlanának le a szívemről, eddig gúzsba kötött a félelem, hogy megsemmisülök, ha mindenemet odaadom. Most pedig elhagyom azt, akinek eddig ismertem magam és tisztán lépek az ismeretlenbe.
Köszönettel!!!

Szilvia mondta:

Nagyon köszönöm!

jutihu mondta:

Kedves Balázs !
Szíven ütött az írásod ! Szó szerint leírtad, amit érzek és ami most történik velem.
20 éve dolgozom egy helyen, a munkámat imádom ( tanácsadó szolgálat, melyben már benne van a spirituális nézőpont is, sikerélményekkel). Heti kétszer egy másik városba is utaznom kell. Eddig ez beleszáémítoott a munkaidőmbe. Most közölték, hogy az adott helyen kezdődik és végződik majd a munkaidő,amit igazságtalannak érzek, mert 2 órával tovább tart a szerintem jogos munkaidő. A belső hangom azt súgja, tévednek. Átmentem hisztis gyerekbe, ellenállok, nem tudom elfogadni.A rendszert és a kereteket korlátnak tartom, megfojt. Megjelent a halálvágy és a felmondás vágya is, de nem olyan egyszerű lenne most még más munkát elképzelnem.Gykorlatilag egy zsarolással állunk szemben…
Nem találom az okát magamban,hogy miért fáj ez és ez még nehezebbé teszi a tisztánlátásomat.
Amit írsz, mint áldozat, mely nem biztos , hogy áldozat, felmerült bennem is, de nagyon összezavarodtam.Nem tudom feloldani és nem érzem az együttérzést és elfogadást a munkáltatóm,munkatársaim felé sem. Kell-e maradnom, megváltozott belsőmmel, vagy mennem kell, kockázatot vállalva?
Egy vígasztal,ezek szerint fent ( a csillagoknál )is az van, mint lent:-).
Köszönök mindent!Üdvözlettel: Judit

Gigi mondta:

Kedves Balázs!
Mindig nagyon örülök az írásaidnak, bennem is folyamatosan ez zajlik, már egy éve,azóta lelkes olvasód és hallgatód vagyok.
Olyan nagy horderejű változás zajlik most az életemben, amire még álmomban sem golndoltam voltam ezelőtt egy évvel. Nem mindennapi tevékenységbe fogtam bele, néha úgy érzem magam mint Galileo Galilei a középkorban, az emberek furcsán néznek rám emiatt. De az,hogy volt bátorságom belefogni azt részben neked is köszönhetem, az új lehetőséget mertem beengedni az életembe. Nagyon nehéz feladatot vállaltam magamra, de megéri, mert érzem hogy ezzel fejlődik csak igazán a személyiségem.
Köszönöm a sok biztatást!!

Judit mondta:

Kedves Balázs!
Egy éve olvastam először az írásaidat. Akkor ment el a férjem külföldre dolgozni, én pedig maradtam tőle 300 km-re 3 gyermekünkkel. Nagyon hatott rám amit írtál és az elmúlt egy évben, szinte csak ezek alapján éltem. Megcsináltam amit javasoltál: semmit. Megengedtem, hogy teljen az idő, megtörténjenek dolgok, ha jó volt boldoggá tett, ha rossz levontam a tanulságot és tovább léptem. Köszönöm az elmúlt év minden napját, neked az írásaidat, mert velünk most megtörtént a csoda. Nagyot álmodtunk és hagytuk, hogy megkapjuk. Köszönöm neked!

Chris mondta:

Köszi! DÖBBENETES, hogy épp ez történik! ITT ÉS MOST! Ezt élem, amiről írsz! F L O W

Szabó Béla mondta:

Köszönjük!

Főnix3 mondta:

Igen ! Döbbenetes !!! éppen ez történik !!! most el kell engednem valamit, amiről nem hittem volna soha, hogy el kell, de pontosan tudom, hogy ez a záloga az “új életemnek”. Nem lesz könnyű, de megpróbálom.Lesz ami lesz.
Köszönjük.
Üdv.Edit

Bordásné Szakács Eszter mondta:

Nagyon köszönöm a mostani írásodat is.Megint telibe talált.Szép napot mindenkinek.

Edit mondta:

Szabóné Edit.
Mit Tegyek? Mihez kezdjek? Egy éve költöztünk nagyvárosból kisvárosba. Három hónap múlva rá döbbentem vissza akarok menni
a gyökereimhez. Azóta hirdetjük az ingatlant és még nem tudtuk eladni.Minden napot nehezen élek meg. Nem tudok elhelyezkedni dolgozni. A férjem hajnalban megy 50km-re dolgozni ott kapott munkát és késő este ér haza. Borzasztóan nehéz megélni ezt a nagy tévedésünket.Nagyon szeretném “a megengedés” megtenné amire várunk. Valaki megvásárolná az ingatlant és vissza költözhetnénk a városba ahonnan jöttünk.Köszönöm szépen!

Magocska :) mondta:

BINGÓÓÓÓ :) Köszönöm!

Anda ERIKA mondta:

Hagyni kell a dolgokat , hogy menjenek a maguk útján ? Ne gondolkodjak semmin , hogy mi lesz ? és , hogy lesz az életembe ?

Lovásziné Eszter mondta:

Igen,az áldozat hozatal.Megszktúk a régit,rödzült,és akkor is ha tudjuk,sokkal jobb lesz,ha változunk,Nehéz megtenni,de megkell tenni.Részemröl sokat segit,ha a körülöttem levő szép dolgokat ésreveszem,és hagyom,hogy hasson rám,vagyis élvezzem a szépet,és a jót,és igyekezzek én is azzá válni.Én alapból szeretk gyönyörködni a természetbe,a szép alotásokba,épületekbe.Be engedem a szépet,a jót,és így látom a világot is.Persze sebezhetőbb vagyok ez álltal,de ha mindenki a szívén keresztül nézi a környezetét,és embertársait,egy ídő után csak ilyen emberek veszik körbe,és a kör egyre csak bövül,és bövül,mig körbe ér a földön,és akkor lesz szép igazán a világ.

Godó Ernőné,Erzsi mondta:

Kedves Gábor !
Először is köszönöm az irásodat.
Nem tudom mi történik velem ,furcsán érzem magamat.
Hol rám jön egy sirási kényszer,hol nagyon jól érzem magamat.Van amikor dühös vagyok.Most ez van.

Eva mondta:

Kedves Balázs, hétvégén volt egy biciklibalesetem agyrázkódással, emlékezetkieséssel, sebekkel, varrásokkal…ezek szerint ez az elindulás részemről…Remélem ráérzek a helyes irányra…már látom kire számíthatok és kire nem. Rendet rakok magamban és átértékelem a történteket. Mi a véleményed? Üdv, Eva

Judit mondta:

…most éppen az ad erőt, hogy látom, nem bennem van a hiba…
hogy ez most így normális…különben már rohannék fűhöz-fához, hogy segítsen kijönni ebből a diszkomfortos helyzetből… ilyet még nem éltem, mint mostanában. Boldog lehetnék, minden adott hozzá, mégsem vagyok az. Indulatos vagyok. És mindeközben azt érzem mélyen legbelül, hogy mindennek oka van.Csak a szeretteim bírják ki, míg a helyére kerülnek dolgok!

Nagy Zoltán András mondta:

Hát ennyi hülyeséget egy oldalon már régen olvastam :(:(:(

Az oldal használatához kérlek fogadd el a cookie-kat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Bezár