Csillagüzenetek

Egy nap egy év

2011. nov. 09

A felgyorsult idő egy fizikai tény, ahogyan Einstein relativitás-elmélete is leírja, a sebesség növekedésével az idő tágul és lelassul ? ahogyan az Ember rezgésszáma emelkedik, az idő és az időérzet folyamatosan alakul át. Egyre jobban kilépünk az ?objektív? időből, és belehelyezkedünk a szubjektív időbe. Ez hozza azt az érzetet, hogy egy nagy eltelik, mint egy szempillantás, és mégis a múlt hét eseményei mintha tavaly történtek volna.

Ez egyenesen vezet az egyidejűség létezési formába: ha egy egyszerű példával szeretném szemléltetni, akkor úgy lehetne, hogy a linearitásban ha ránézel egy almára az asztalon, akkor csak egy almát látsz az asztalon. Tudod az okokat és az okozatokat, tudod, hogy azt valaki odarakta (múlt), és tudod, hogy valami fog vele történni (jövő), hogy miért raktad oda.

Ez egyidejűségben szemlélve úgy tűnik, hogy az alma ott van az asztalon, és egyszerre tudod, hogy nincs ott az asztalon. Sőt, egyszerre látod az almában azt, hogy ez egy magból született fának a gyümölcse, és a fa is ott van az asztalon. Azt is látod, hogy ezt valaki megeszi, vagy elülteti, vagy millió más történik vele.

Tudom, ez így elsőre teljesen vadul hangzik, hiszen a materiális agyad keresi a fát az asztalon, de nem fogod látni. Természetesen a szemeddel nem is.

Hogyan néz ki ez a mindennapokban?

Ér valami esemény, mondjuk hozza a postás az e havi hiteltörlesztésről szóló számlát, és látod, hogy megint emelkedett. Mit látsz a lineáris időben? Egy jól egymásba fűzhető okot és okozatot. Azaz tegnap éppen elég pénzed volt, hogy befizesd a havi törlesztő-részletet, de az emelkedett összegre már nem futja. Okozat? Valahonnan pénzt kell szerezned, vagy csökkentened kell a kiadásokat.

Teljesen lineáris. Miért? Mert egy okot és egy következményt tartasz lehetségesnek, mert erre voltál kondicionálva. Eddig azt tapasztaltad, hogy A-ból következik B, B-ből következik C. Tehát, ha B esemény megtörténik veled, akkor az csak azért lehet, mert A bekövetkezett, és magával vonzza ez C bekövetkeztét.

Ha az utcán, egyszer csak egy jó nagy pohár vízzel leönt valaki, akkor eléggé fel fogsz háborodni, hogy “hogy képzeli ezt”. Ok és okozat. Lineáris.

Hogyan néz ki ez az egyidejűségben?

Ahol minden ? ismétlem MINDEN ? egyszerre érzékelhető és létezhető? Megérkezik a sárga csekk, és te ezzel valójában lehetőségek végtelen tárházát teremtetted meg magadnak. Túl spirin hangzik? Túl megfoghatatlan?

Pedig így van. Gondolom, nem tudsz vele mit kezdeni elsőre.

Egyszerű a megoldás: el kell engedned mindent, amit eddig tanultál, hogy hogyan oldod meg a problémáidat, hogy a világ hogyan működik, hogyan teremtesz magadnak célokat, és hogyan valósítod meg őket. Ezek csodás tapasztalatok voltak, de most már eljött az ideje ennek az elhagyására.

Mint ahogyan csodás dolog az, amikor egy kisbaba elkezd mászni, hogy örülsz, és a baba is hogy örül. De amikor megtanul járni, akkor nem fog többet mászva közlekedni, akkor az már idejétmúlt.

Így működik ez is ? csak egy kicsit túl sokat, kvázi évezredeken másztál négykézláb. És most persze, hogy furának tűnik az, hogy valaki járkál a saját lábain. Azt fogod gondolni, hogy ?ez lehetetlen, hiszen most milyen stabilan tudok így a földön haladni, tuti nem esek el, na de milyen könnyű elesni két piszkafa lábon mászkálva? áááá, ez butaság és nem biztonságos, biztosan elesek, és jól megütöm magam?

Nos, én mégis arra bíztatlak, hogy használd azokat a csodálatos lábakat, és emelkedj fel, és járj.

Lépj ki a régi mintákból. Az ok és okozat mintáiból, hogy valami CSAK AKKOR JÖHET LÉTRE, HA ÍGY ÉS ÚGY VAN.

Ennyi az egész, leírom még egyszer, kicsit másképp:

Engedd el azt a tudást, hogy az életedben eddig mit tapasztaltál, mi hogyan működik.

Minden pillanat egy tanítás ? de a pillanat a lényeg! Nem az a lényeg, hogy ebből mi következik és ez miért van! Csakis a pillanat, hogy mit élsz meg.

Az összes többi az sallang. Mert ha te arra figyelsz, hogy a sárga csekkel mit kezdj, és ez mit jelent ? lemaradtál arról, hogy átélj valamit, amit a sárga csekk jelképez az életedben. Kiszolgáltatottságot? Félelmet? Bizonytalanságot?

Megélted ezeket valaha is úgy igazán?

Mertél valaha is szerencsétlen béna lenni, VALÓJÁBAN? Vagy egész életedben azt próbáltad elkerülni, hogy szerencsétlen béna legyél?

Ugye ismerős?

Minél jobban próbálsz valamit elkerülni, az annál jobban a tiéd lesz.

Ne kerüld hát el a szegénységet! Megélted már valaha is milyen szegénynek lenni, vagy mindig is elutasítottad magadban, próbáltál úgy csinálni, mint aki nem szegény?

Tudod ki tud bőségben boldogan élni, nem magáért a bőségért? Aki tudja, hogy az egész nem jelent semmit.  De ezt csak az tudja megtenni, aki egyszer megélte milyen az szegénynek lenni.

De nem úgy élte meg, hogy ?jajj, de szegény vagyok, én szerencsétlen?.  :) Ez nem megélés, ez sápítozás, hogy szenvedsz a szegénységtől.

Esett már jól az, hogy nincs semmid, és ez nem jelent semmit? Ha igen, te vagy a világ leggazdagabb embere.

És ha kilépsz az ok és okozat linearitásából, csak ?idő kérdése?, és ott lesz körülötted a bőség. Ez nem sok pénzt jelent ? mert amíg sok pénzt akarsz, akkor te nem teljességet akarsz, hanem sok pénzt, hogy vehess rajta ezt azt. Zsákutca.

És akkor most vissza az Egyidejűségbe:

Tehát, miden pillanat az életedben a lehetőségek végtelen tárházát nyitja meg. Te döntöd el, hogy mit veszel ki a lehetőségek zsákjából, te nyúlsz bele ebbe a zsákba, és ragadod meg azt, ami Te vagy. De milyen tudattal nyúlsz bele? Ha tudod, hogy egy esemény CSAK EZT ÉS AZT vonja maga után, akkor ne lepődj meg, ha a lehetőségeid szűkösek.

Igen, ha tetszik, engedj el mindent, dobj ki mindent, légy nemtörődöm ? kicsit orra fogsz ebben esni, és jól bevered a fejedet, de ezzel pl megtanulsz majd járni.

Senki nem állt fel úgy, hogy elsőre ne esett volna el ? te se ijedj meg, ha elsőre nem sikerül. Hiszen te látod a lehetőségét annak, hogy ez tette lehetővé hogy megtanulj járni.

Az elesés teszi lehetővé a járást?

Te most hogyan gondolkozol ? illetve hogyan gondolkodott eddig a világ? Ha elesek = béna vagyok és nem tudok járni.

Miért? Mert nem látod azt, hogy egy ?elesés? ez EGYSZERRE elesés és egyszerre járás ? csak éppen az idő síkján még nem tapasztaltad meg. De ott van.

És ha az eleséskor arra fókuszálsz, hogy járj ? akkor hidd el, a világod át fog alakulni, teljesen.

Aki nem hiszi, járjon utána. :)

26 hozzászólás

Búza Judit mondta:

Balázs !!! zseniálisan egyszerű és valóságos.. ( ahogy a magyarázatod is ) nem kell utána járni, benne vagyunk MOST és a fejünk búbjáig és még azon is túl :))) trallala..

Zsu mondta:

Ez megint nagyon tetszett, Balázs.
Ha már Einstein.. valóban..múlt-jelen-jövő egyszerre van jelen…
És hiszi-e vagy sem, UTÁNA tényleg mindenki JÁRNI fog! :)

Bogi mondta:

Nahát! De jó, hogy normális vagyok! Pont tegnap beszélgettem erről a párommal, hogy úgy érzem, minden egyszerre történik, boldogságos érzés minden, és tök hülyének néznek az emberek, hogy miközben minden anyagi dolgomat elviszi az apeh, boldog vagyok. Új élet új Föld! Pont Oshot olvastam, az ártatlanság művészetében, hogy mindent amit eddig tanultál el kell engedned, hogy újra vissza szerezd az ártatlanságodat. Mint az Avatar című filben, mikor mondja a Cahik a Jake Sullynak, hogy nem lehet olyan korsóba tölteni ami tele van.
Juhé!!! Boldogan öntöm ki a korsómat!
Köszönöm Balázs!

Marcsi mondta:

Minden egyszerre történik, csak Mi nem egyszerre érzékeljük… és ha arra öszpontosítasz, amit nem akarsz, még szép, hogy az történik meg. :) Reméljük Most már mindenki megérti hogyan működik ez a zseniálisan, általunk összerakott, folyamatosan működő világ!:))

snebardib mondta:

Sziasztok!

Remélem,igazatok van, és én most épp korsót ürítek. Minden megy tönkre körülöttem….

Jinza mondta:

Vágom:)Ötödik dimenzió vagy második idődimenzió.Egy dolog vagy történés egymásutánisága(időbenisége)és annak megélése a 4.Az 5. a rendelkezésre álló lehetőségek megélése, a 4.dimenziós tapasztalatok összessége és kiterjedése örökkön örökké ismétlődve.Ezt hívják Örökkévalóságnak egyes vallások. Ez teljesen kerek.
Mivel minden megvalósításra vár ami elképzelt vagy kimondott vagy tudott vagy bármi ami van az Univerzumban, ezért, mivel vannak lehetőségek és lehetetlenségek az 5.ben,a 6.dimenzió a Minden lehetőségek megélése a Teljesség megélése, az 5.dimenzió kiterjedése.Ha a 4.-et egy idő vonalnak, az ötödiket egy idősíknak vesszük, akkor a 6.dimenzió ennek a síknak a bemozdulásával kialakult időtest, a Mindenség maga:-).A pontot is beleszámova van 3 térbeli és 3 időbeni dimenziónk így össz. 7 dimenzió

Jinza mondta:

Amúgy veszteségekről csak annyit,hogy ami nem szükséges a fejlődésünkhöz azt viszi csak el valami vagy valaki.Valójában megszabadít valamitől amiről azt hittük a Mienk.Ha mindenről azt hisszük, hogy birtokolhatjuk, amikor egy levegő molekulát sem tudunk birtokolni különben megfulladnánk,akkor mindenünk elveszik.Persze csak ha nem tapasztaljuk,éljük,használjuk,alakítjuk és esetleg szeretjük a legjobb tudásunk szerint.Így nem vesztünk el semmit, mivel a tapasztalat beleég a tudatunkba és éltet anélkül,hogy bármi olyanunk lenne ami még nem a Mienk:)

Madhuri mondta:

Valóban így van: mikor a baba járni tanul, ha éppen elesik is, a szülők örvendeznek, és azt mondják egymásnak: nézd jár a kicsi! Nem is törődnek vele, nem is említik, hogy esetleg a járásnak az elesés fázisában van a baba, mert egyszerűen járásnak nevezzük a járni tanulás minden fázisát. Jól érthető példa, köszönöm. :)

Viki mondta:

Hát igen, van még mit tanulni, pl. a hajléktalanoktól… Sokkal kevesebb közöttük a szív-és érrendszeri beteg. Ők nem stresszelnek sok dolgon…

Kiscsillag mondta:

Szia Balázs!
Rövid, tartalmas cikk. Köszönjük. Utánajártam :). Még járni is újratanultam! Sőt még enni is. :). Így van, ahogy írod: “mert erre voltál kondicionálva”… Azt kaptuk, amit vártunk és ahogy viselkedtünk.
Újratanultam sokmindent magamtól, máshol, máshogyan. Nem várt el senki semmit. Csak magam vagyok. Magam alakítom, magamat adom…
Ez lenne mindenkinek a lényeg. Belülről, őszinén, szívből élni. Úgy nincs is szegénység.
Köszi

sas mondta:

Személy szerint úgy érzékelem, hogy amikor húzok a “kalapból”, amiben A Minden van, a döntés tényével abba a síkba helyezem magam, ahol az megvalósul, gyakorlatilag állandóan ugrálunk a valóságaink síkjai között. Ugróiskola :)Végtelen kockával :)
De akár láthatom fölülről a végtelen lehetőséget, és nem húzok a kalapból, hanem választok, és megélem, és így is ugrálok a síkok között, csak tudatosan. Dimiugróiskola :)
Tök jó.

Anisha mondta:

Hűűűha! most igen belelkesültem, hogy végre téma ez is!

Az én bőségem nem a pénz, A pénzre azért van szüksége az embernek, mert elveszítette a bizalmát. Amíg bízott a Jóistenben, aki ő MAGa is, addig nem volt szükség pénzre. Addig amiből feleslege volt, oda adta jószívvel annak, akinek arra szüksége volt, és tudta, hogy amire neki szüksége van, azt meg fogja kapni valaki mástól. Mert nem csak az ég madarai vannak eltartva, hanem minden élőlény, és természetesen az ember is. Abban a pillanatban, ahogy a bizalom el kezdett kopni, ez akadályozta az energia áramlást, és ez vezetett ahhoz, hogy már csak cserébe adtak oda valamit, és szükség lett egy értékmérőre.
Ennyit a pénzről. No de ettől még nem tudunk mit kezdeni a sárga csekkeinkkel. Nézzétek el, idő hiányában a hozzászólásokat nem olvastam még, tehát lehet nyitott ajtót döngetek…Én nagyon szeretném, ha megtanítanánk egymás “járni”, hogy Balázs példájával éljek. A babának is ott van a példa, a szüleik kétlábon járnak. Persze biztos előbb-utóbb Maugli is járt így…de minden bizonnyal később, mintha otthon nőtt volna fel. Szeretném, ha megélt példákkal segítenénk egymást. Balázst is kérném erre…mert ezek nagyon sokat tudnak segíteni! Köszönöm!

Cinzina mondta:

Én is nagyon köszönöm!!! Zseniális, muszáj voltam belőle közösségi oldalra kitenni két nagyon fontos részt – persze forrás megjelöléssel :)
Lehet hogy a szegényeknek tényleg örülniük kéne hogy nincs semmijük, mert ezzel tudják nagyon gyorsan újjá építeni önmagukat…?! Nekem a bank viszi el mindazt amit megkeresek, de most jövök rá, hogy valóban érdemes megnézni, mire van igazán szüksége az embernek… :)

Starwagon mondta:

Szép elmélet…

Kata38 mondta:

Sziasztok!

Köszönöm Balázs az írásaidat, kézzelfoghatóvá teszi az elmúlt év eseményeit számomra. Átélni a szegénységet, először szembeszállva vele, majd engedni megélni azt, mindkét verziót tapasztaltam. Azt is, hogy először beszűkítettem a saját lehetőségeimet, majd azt is, hogy megéltem a megoldás elengedését, “legyen meg a Te akaratod” kimondása által. Ezek után olyan kézzelfogható csodák történtek az életemben, hogy azt érzem megérte erre az útra lépni. Még ugyan botladozva teszem, de már nem négykézláb…:))) És már ettől sokkal elevenebbnek érzem az életet, és hiszek újra a csodákban, amiket elveszettnek gondoltam már egy hosszú ideje…Mindenkinek kívánom, hogy érezze azt a megkönnyebbülést és elevenséget, ami a “most” átélésével jár! Csodás napokat Nektek!

Kata38 mondta:

Hahó megint!

Anisha megélt példát kértél, itt az enyém, remélem így gondoltad…:)))

2011 év elején otthon voltam a 2 éves kislányommal, a férjem viszonylag jól keresett a saját cégünket vezetve, éppen azon ügyeskedetem, hogy csak egy 4 órás munkát vállalok, hogy anya is lehessek, a saját lakásunkban éltünk függetlenül….Kvázi idilli állapotban…:)
Most 2011 novembert írunk az anyám házában élek egy másik városban, aki minden nap ostoroz azzal, hogy egy nulla vagyok, és a férjem is az, van egy szobánk amiben hárman lakunk a kislányunkkal együtt, a céget és a saját lakást éppen most adjuk el, hogy minden tartozásunkat el tudjuk rendezni, és a nulláról, azaz “vagyon” nélkül fussunk neki a következő évnek, ha sikerül, akkor egy albérletben, csak mi hárman…:) Ja és a férjemmel mindketten egy taposómalomban helyezkedtünk el, hogy meg tudjunk élni, ennyit a négy órás “anya” vagyok álomról…:)))

És, hogy ebben mi a tapasztalatom? Személy szerint nekem az, hogy szembe kellett néznem ebben az évben az összes vad félelmemmel: pénztelenség, szegénység, másoktól való függés, kiszolgáltatottság, anya-lánya kapcsolat teljes hiánya, családi nem összetartás, szeretetlenség, halálfélelem, gyökértelenség….

És mit kaptam?? Hitet a csodákban, mert amint kimondtam, hogy “legyen meg a Te akaratod” csodás események követték egymást…2 hét alatt várost váltottunk és lett munkánk, a kislányomnak óvodája. Döntöttünk, hogy eladjuk a lakást, és két héten belül meglett a vevő…Döntöttünk, hogy eladjuk a céget, és szintén ennyi idő alatt sikerült…Élünk a rokonaimmal és rájöttem, hogy mindegy mit gondolnak rólam és a “bukásaimról”…szerettem volna, ha szeretnek és elfogadnak, de már nincs rá szükségem, elfogadtam, hogy nem képesek rá…

Rájöttem, hogy a férjem és a kislányom a legnagyobb ajándék az életemben, és mindegy, hogy hol fogunk ezután élni és miből a lényeg, hogy “EGYütt”.
Boldog vagyok, és szegény, mert így döntöttem…..;)

Szeretettel, Kata

Peti mondta:

Kvantumelméletben meg teljesen hétköznapi bevett dolog, hogy valami egyszerre van létező és nemlétező állapotban, vagy egyszerre ilyen is meg olyan is, Schrödinger macskája egyszerre élő is meg holt is, – és mindegyik állapothoz tartozik valamekkora valószínűség.

A valóság ott keletkezik, amikor én megmérem a “dolgot”, kölcsönhatásba lépek vele, és a mérés eredménye nagyban függ attól, hogy milyen kölcsönhatásba lépek a “dologgal”, hogyan nézek rá. Például bizonyos kísérletekben a fény hullámként viselkedik (szivárvány), más kísérletekben meg részecskék sokaságaként (fotoeffektus – szintén Einstein!).

A valóságról tulajdonképpen fogalmunk sincs, csak van egy konstruktum, egy közös megegyezés arról, hogy az ég kék, a fű zöld, az alma piros, mert a többség így látja, mikor ránéz. A dolgoknak a tudatunkkal való kölcsönhatását látjuk. De annak a kölcsönhatásnak az eredménye persze, hogy nagymértékben függ attól, hogy milyen a tudatunk – a kölcsönhatásban résztvevő felek közül az egyik.

csilla mondta:

Ám legyen!!!
Megosztom az én általam megélt történetet.
Előzetesen csak annyit 2010.04.08.-án találtam erre az oldalra, azóta vezet(get) engem Balázs………világít rá dolgokra, késztet olyan gondolkodásra ami enyhén szólva sem átlagos.

2008.június 5.-én a férjemet munkavégzés közben áramütés érte.139 napi éber kóma után, vérmérgezésbe meghalt, a 25. házassági évfordulónk napján, annak órájában.
A mai napig nem tisztázott sem a baleset körülménye, sem a felelősség megállapítása, multi cégről lévén szó ( gőg, pénz, ügyvédi háttér nekik adott)
Mindent elvesztettem, céget , autókat, egzisztenciát, sőt sajnos a jelen állapotban úgy néz ki, hogy a 4 gyermekemből egyiket is, a nagyon nyüzsgő, felhőtlen élet egy csapásra eltűnt, maradt a sok restancia.
Az ” anyagi ” ” biztonság” mellett eltűntek az emberek, a lehetőségek mellőlem, én jártam a cet gyomrában, én beleragadtam a sárba, szenvedtem a “Világ igazságtalansága miatt”, kerestem a felelőst, a bűnbakot,mire rájöttem ( mert el kellett gondolkodnom az olvasottakon), hogy nekem nem ez a dolgom. Nem ezzel van dolgom.
3 és fél év telt el! Ez idő alatt megtanultam sok mindent,de amint el tudtam engedni, felül tudtam kerülni a nyomasztó múlton, szinte észrevétlenül megváltozott minden.
Írták már előttem! Elindultak a CSODÁK, aprócskák,alig – alig észrevehető kis csodák, mindennek eredménye, hogy ma már van lábam, járogatok vele, s mivel nem megy az még olyan gyorsan észreveszem a pillanat szépségét, a mai napot, a mai kis örömeimet.( talán nem is kell ennél gyorsabban járni, elég ha stabilan állunk.?)Ugyan olyan keményen, 2 munkahelyen dolgozva ( ez is a kis csoda volt a sokáig munkanélküli állapothoz képest) tudok örülni, tudok még szeretni, s ma már azt is tudom —-van élet a halál után—- még szerencsésnek is mondhatom magam, hisz szép életem volt a férjem mellett, de a tragédiánk nélkül leélve az életemet nem ez az ember lennék akivé mára váltam.
Rájöttem mindent, de tényleg mindent ( a fájdalmat, a gyászt, a megalázottság érzését, az elhagyottság érzését, a magányt—de az örömöt, a boldogságot, a szeretetet)—-meg kell élni,szembe kell nézni vele úgy ahogy jön az életünkbe, mélyen, szívből…..s már nincs is mitől félni. Ma már azt is tudom bizton állítani, ha nekem mindez előtt bárki is azt mondja —ez fog veled történni—- úgy megyek világgá mint a sicc, mert nem gondoltam volna, hogy kibírom, hogy ezt ki lehet bírni.

S ugyan semmim nem maradt meg abból ami volt,boldog vagyok.
Mert minden úgy van jól, ahogy van.
Szép napot nektek!

Anisha mondta:

:o))
Köszönöm nektek a megéléseiteket. Nagyon tanulságosak, és meghatóak is.
Azt mutatják, hogy a fiókák, akiket az anyjuk kilökött a fészekből, hogy “REPÜÜÜLJ!” már nem zuhannak le. Jól élik meg a helyzetet.
Balázs írása viszont arról a kismadárról írt, aki saját maga állt neki a szárny próbálgatásnak. Erre is biztos van valakinek története. Jól jönne…mert lendület kéne…

zsica mondta:

Kedves Anisha és Csilla!
Köszönöm, hogy megosztottátok velem(ünk) a történeteteket. Ha látjuk, hogy mások milyen erősek, kezdünk hinni abban, hogy semmi sem lehetetlen. A gondolataink elsodornak bennünket, nem látjuk a dolgok mélyebb értelmét. A nehézségek sok mindenre megtanítanak bennünket. Elindít egy folyamatot, ahol lehetőségünk van saját rejtett tartalékainkat felfedezni. Velem is hasonló módon történt, csak kevésbé tragikusan. A gyermekeim egészsége, illetve annak elvesztése indított el más gondolkodás irányába.

Ezért tudtam ezeket a sorsokat most megismerni. A továbbiakban sok örömöt és jó egészséget kívánok ! :)

Jucus mondta:

Nézem az almát, de ott van folymatosan…addig eljutottam, hogy magamat egyre többször látom a mátrixban szerepekben és álarcokban, azt is felfogtam, hogy mindenért az életemben én vagyok a felelős és persze minden úgy jó, ahogy van… De ma megint olyan fájdalom öntött el, pedig semmi sem változott (na jó tudom minden változás) az életemben. Tegnap felhőtlenül boldog és elégedett voltam, annak sem volt különösebb oka, ma meg a pokol mélye…olyan amplitudóval hullámzom, hogy már megvisel. Szeretném vmi lágyabb megélését ennek az átmenetnek és ezt minden lefekvés előtt tudtára is adom az Univerzumnak, de vhogy nem engedem meg magamnak. Próbálok úgy tekinteni 1-1 eseményre, hogy tapasztalat, ízlelgetem, ha nem tetszik megpróbálom elengedni és áramlani az élettel. Tudom, nem ronthatom el…holnap megint megnézem az almát:), felkelek, elesek, felkelek és végig mosolygok, mert mire leírtam ezeket a sorokat megint szép lett az ÉLET. Örülök Nektek!

Angyalka 1105 mondta:

Most szó szerint ezt teszem , elesek és “járok” az az görkorcsolyázok.
Már 3 hónapja tanulok korizni ,ami egy régi vágyam , álmom beteljesítése :)
Hihetetlen nagyokat esek , de a gurulás olyan fantasztikusan jó élmény , amit semmi nem helyettesít.
Egyszerűen imádom :)
Most még nem látszik , de igen , én látom magamban azt a tudást , amivel elindulok a Pozsony inline félmaratonon 2012.04.01-én.

Anisha ! …… lehet nem ilyen példára gondoltál , de hidd el , így 51 évesen az önmagamba vetett bizalom nélkül, neki se fogtam volna az álmom megvalósításához :)

Móni mondta:

Kedves Balázs!

Én hetek óta érzek különböző időzavarokat, pontosan úgy, ahogy leírtad. Pillanatok alatt telnek el napok, de néhány dologgal kapcsolatban úgy érzem,mintha évezredek óta úgy lenne. Emellett néha olyan érzésem van, hogy a dolgok, amelyek körülvesznek, egyszerűen nem léteznek, vagy szituációk nincsenek is. Mintha már túl lennék rajtuk. Néhány dolog, amelynek eddig különös jelentőséget tulajdonítottam, olyan, mintha nem létezne. Nem tudom másképp megfogalmazni ezt a különös érzést, de jó volt olvasni az írásodat, mert kezdem érteni mit jelent ez.

Köszönöm

Szilvi mondta:

Feltetted az i-re a pontot. Nagyon hálás vagyok neked Balázs!
KÖSZÖNÖM!!!
Ölellek

lio mondta:

Kedves mindenki,nagyon nagyon nehéz időszakon megyek át , elveszítettem mindent és mindenkit, elárult az akit azt hittem szeret,per és traumás egészségi gondok szóval minden össze jött. Küzdés küzdés után de egy érdekesség hogy mindig mikor ilyen nehézségek történtek velem ott volt az a CSODA hogy rátálalok olyan oldalakra,emberekre energiákra akik amik segítségemre voltak. Úgy érzem hogy valaki vagy valami irányt, utat szeretne mutatni nekem csak el kell fogadni hogy talán azon a világon túl amit érzünk tapasztalunk több is van ha megtanuljuk az elengedés képességét….

Kálmán mondta:

Kedves Balázs! Mondanál példákat arra, hogy mit indíthat el bennem a sárga csekk? Mert úgy érzem, csak az ág végéig viszel el a cikkeddel, de onnan hogyan tovább? Hogy lehet onnan elrugaszkodni?

Az oldal használatához kérlek fogadd el a cookie-kat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Bezár