Csillagüzenetek | Írások

Élet mankó nélkül

2012. okt. 12

Kedves CsillagMag Barátom!

Mindig is gondjaim voltak a technikákkal (mankókkal), s szerettem – látszólag – önfejűen a saját utamat járni. Ez kívülről nézve egy nagyon antiszociális tulajdonságnak tűnt, de ha hiszed, ha nem, pont ez hozta el azt a fajta kiteljesedést, aminek eredményeképpen most itt ülhetünk és találkozhatunk ezen az íráson keresztül. Azt tanultam meg mindenféle előre gyártott módszerrel kapcsolatban, hogy nagy segítség tud lenni egy darabig, de aztán merni kell eldobni.

S azt látom, hogy akinek bármilyen gondja is van az életében – BÁRMILYEN – az számos esetben abból fakad, hogy egy olyan mankót használ még mindig, amit nem is neki készítettek, és már régen tudna járni, de még mindig mankóval közlekedik. Mit járni! Szaladni tudna, rohanni, szabadon és önfeledten? De körbenéz a világban, és mindenhol mankóval közlekedő embereket talál, ezért elfogadja és természetesnek hiszi a mankót.

Ez valahol teljesen igaz a ma spirituális emberére, aki saját belső világát kutatná, s ehhez keresi a mankókat, miközben millió gyógyító és egyéb technikát és rendszer talál, aminek elkötelezett híve lesz. S ezzel egy mankógyárban előre elkészített mankót csap a hóna alá, és azzal kezdi el botladozva járni az útját. Ez a kezdeti lépések alatt teljesen rendben van, sőt (!)  erre is van szüksége.

Ám egyre jobban megerősödik ez a spirituális láb, de ő még mindig a mankót fogja használni, mert (és most figyelj!) a mankónak tulajdonítja, hogy tud járni. Holott a mankó csak segítette, támogatta, hisz az akaratot, a kitartást, az energiát, a hitet és a célt bizony az ember rakta bele. Ő döntött a mankó használata mellett?

És amikor az ember végre megtanult járni, akkor érezte, hogy a mankót kinőtte, de – mivel nem volt előtte más példa – el sem tudta képzelni az életét mankó nélkül, ezért keresett egy újabb mankót? Majd ugyanezt az utat bejárja, és folyamatosan járja és járja. És még mindig nem látja, hogy már régen megtanult járni!

Nem kell többé mankókat készíteni más emberek számára, inkább a mankó nélküli járást kell megmutatni: legyél bátor, és merd elhajítani a mankódat! Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne köszönd meg a mankónak, hogy segített – nem erről van szó! De milyen bugyuta dolognak tartanád, ha most gyerekkorod dohányzóasztala elkezdene hisztizni és drámázni, hogy miért nincs már szükséged arra, hogy rá támaszkodva állj fel? mert valamikor rá támaszkodtál.

S hogy ne kerülgessük tovább a mankós hasonlatot, egy kicsit konkrétabb leszek.

Azt írtam az elején, hogy a legtöbb probléma gyökere az, hogy egy olyan mankót használsz, amit nem is neked készítettek, illetve a mankó ugyan megtanított járni, de már tudnál járni mankó nélkül is.

S ezt nem valamilyen konkrét spirituális technikára értem (arra is), hanem ennél JÓVAL TÁGABB értelemben!!!

Az az élet, amit a civilizáció most sugall, amit arról tanultál, hogy hogyan kell élni itt a földön, egy ilyen mankó! Megtanított Téged miképpen tudod támogatással működtetni az életet, de ez messze nem az a szabad élet, ami Benned van! S ennek a mankósított világnak két haszonélvezője van: a mankógyár, amely több millió mankót ad el, na meg azok, akik okosan arra tanítanak Téged, hogy hogyan kell a különböző mankókat használni.

S Te, maga az Ember, minden vagy ezáltal, csak szabad nem. Vakon követed a mankótanítókat és szerzed be a különböző mankógyárak újabb és újabb termékeit, amelyekbe már a legszuperebb kütyüket építik, hogy még jobbak legyenek. A mankótanítók pedig elmondják, hogyan tudsz minél spirituálisabb mankót találni magadnak.

De miért nem hiszel magadban, s jössz rá, hogy Te már tudsz járni? Miért nem dobod el a mankódat, és jársz a saját lábadon?

Tudod miért? :) Én tudok egy választ. Nem fog tetszeni.

Mert ha elesel, akkor nem tudod a mankót, a mankógyárat meg a mankótanítót hibáztatni!

Ennyi. Ezért vannak problémáid az életben. Ilyen egyszerű az egész! Minden abból fakad, hogy Te még mindig mankóval akarsz járni, amikor már megtanultál nélküle is. Ez nem azt jelenti, hogyha bizonytalan vagy, akkor ne nyúlj a mankódhoz! Nem, hiszen arra szükséged van az ELEJÉN.

Ha most boldogtalan vagy, akkor azt tudod mondani, hogy nincs pénzed, mert hibás a rendszer, meg a mai világban ezt így meg úgy nem lehet. Igen, NEKED nem lehet, mert te mankóval közlekedsz. Semmi baj! Ez egy biztonságos rendszer, megvéd az eleséstől.

De ha el mered dobni a mankót, akkor meg fogod tapasztalni, hogy jééé, ez működik mankó nélkül is! Hihetetlen lesz – gondolj bele, évezredekig jártál mankóval! És évezredekig láttad, hogy az ÖSSZES többi ember mankóval jár.

Elég durva váltás, hogy ezek után el merd dobni a mankódat! Csak a saját ritmusodban. Csak saját módodon.

S azt tapasztalod majd, hogy minden, amit (FIGYELJ!) a mankó adott neked, az valójában Benned van!!! Amikor egy választ a mankótanítótól várnál, arra fogsz rájönni, hogy te is tudod. :) Sőt, még annál többet is!

Mert egy dologról még nem beszéltünk. A mankótanítók csak a saját mankójuk alapján tudják eldönteni, hogy hogyan is működik a saját testükhöz-szellemükhöz a mankó. S ahogy ezt tanítják Neked, Te megpróbálsz úgy csinálni, ahogy a mankótanító, de az az ő módszere, hozzá van igazítva! S nagyon viccesen fest, amikor a másik mozdulataival akarod a saját életedben a saját mankódat használni.

BÍZZ MAGADBAN! Először is, az első lépés az, hogy kezd el kitapasztalni a SAJÁT MANKÓDAT! Nem kell még eldobni, először csak kezdd el TE magad kutatni, hogy Te magad hogyan is működsz! S ez nem fog tetszeni a mankósoknak, mert ők a saját mankójukat akarják majd rád erőltetni.
DE LÉGY KITARTÓ! Egoistának fognak hívni. :) Meg egy csomó mindennek, mert hogyan is merészeled, hogy saját magad akarsz megtanulni járni, mankók nélkül! ELKÉPESZTŐ!

Aztán, amikor már a SAJÁT MANKÓDAT kitapasztaltad a SAJÁT MÓDSZEREDDEL, na AKKOR szépen, lassan elkezdheted lerakosgatni a mankókat. Mert az is kiderül majd, hogy rengeteg van. S amikor az utolsó, legrondábbakat is leraktad, NA, AKKOR elkezdhetsz mankó nélkül járni!

De addig is arra vigyázz, hogy az utolsó csúnya mankókat, amelyeket nagyon nem akarsz megmutatni se magadnak, se másoknak, ne dugd a hátad mögé, mert úgy hiába is hirdeted, hogy mankó nélkül jársz, s nagyot fogsz esni a saját mankódban? De ez még lehet, hogy odébb van. :)

További izgalmas találkozást kívánok Neked Mankónélküli Lényeddel :)

 

10 hozzászólás

Magi mondta:

Kedves Mankószolgáltatóm!

Bejegyzésed a bennem lévő kérdésre válaszként jött. Mindamellett, hogy intenzívebben fogom elhagyni a mankóim használatát, azért ahhoz ragaszkodom, hogy a te oldalad legyen az utólsó :-)

Szeretettel gondolok rátok!

Marianna

Lena mondta:

Köszönöm!

Ez az írás-, amit Tőled kaptam – volt az a jel, amit kértem ma délelőtt.
Olvasás közben észrevettem magamon, hogy belepirulok a keménynek tűnő, őszinte Szaturnuszi hangnemen. Kicsit helyrerakott.

Ismételten köszönöm, Kedves Shaam An!

Kiss Domokosné, Éva mondta:

Elképesztő,milyen elkötelezett vagy, a pőre valóság elénk- tárásában. Hány tanítót végigjártam már, aki mind azt próbálta bebízonyítani, hogy csak az ő mankójával lehet megvilágosodni! És Te leírod, feketén-fehéren, hogy nem, kedves barátom, majd ha eldobtad az összes mankót, akkor talán önmagadra találhatsz! Nagyon- nagyon ébresztő ez az írásod Balázs! Szívből köszönöm Éva

Magdi mondta:

….és a konyvet megint el fogják adni…és még mindig nem mi írtuk….:D

Márti mondta:

Nagyon köszönöm ezt az írásodat is. Nagyon helyén való, nagyon igaz!

Kiscsillag mondta:

Megerősített. Tetszett a hasonlat.
Számomra kitaposott utak léteznek kátyúkkal. Felismerem őket, aztán igyekeszem a saját utam megtalálni, ami csak az enyém…
Szóval, ahogy írtad, elolvastam és most jó érzéssel visszatérek az enyémhez.
Köszönöm!

Violetta mondta:

Kedves Balázs!

Azok, akik vállalják azt, hogy a maguk módján boldoguljanak tudják ezt, amit leírtál. Ezek az emberek hosszú, és fáradsággal teli utat járnak be, és általában egy meg nem értett kategóriába kerülnek mások által. Én sok mankót akartam eldobni egyszerre és most lebegek a semmiben. Furcsa ez az érzés. Persze mint másnak nekem is vannak még támasztékaim, és félelmeim, de belül érzem azt, hogy muszáj változni, mert nincs más választás.

Tavasz mondta:

Igen,én már évek óta nem megyek újabb képzésre ,tanfolyamra.De pl.a te általad leírt tiszta dolgokat szeretem elolvasni.És vagytok még páran,és ami abból engem megfog,megértem,azt magamévá teszem és a saját mankóm erősödik.:-)Így hát ezt a mai írást is köszönöm.:-)

Szabó Béla mondta:

Köszönjük szépen!

Ma este duplán elért hozzám az üzenet.
Maradt még pár makacs mankó, úgy látom.
Dolgozom rajtuk.

Évi mondta:

Kedves Balázs!

Régóta olvasód vagyok. Igen írásaidat hívhatnánk mankónak, akár ezt is, ahogy a végén írod. Inkább legyen megerősítés, útmutatás a Fény felé. A mostani írás számomra a legnagyobb csoda, végig könnyeztem. Mind azért, mert mindig is a mankónélküliség híve voltam. S amit írtál teljesen azonosulni tudok, e szerint is élek. Persze volt feladat bőven, mert ahogy haladunk és kapjuk a leckéket a szellem iskolájában, vizsgáznunk is kell belőle. Igaz osztályzatot nem kapunk, azt nekünk kell felismerni, hogy jól vizsgáztunk vagy van mit még gyakorolnunk. A másik akiről írtál, Kyron. Végtelen hála, hogy évekkel ezelőtt megismerhettem. Nagy szellemi segítő. S mindenkinek még tiszta szívből ajánlom Kuthumi Mestert. Balázs, még egyszer köszönöm. Isten áldjon Titeket.

Az oldal használatához kérlek fogadd el a cookie-kat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Bezár