Csillagüzenetek

Erőpróba

2011. jún. 30

Július első két hetében folytatódnak az igen aktív energiák, további próbatételek várnak ránk, további erőpróbák. Olyan erőpróba, ami arról szól, hogy elengedd az erőket. Azokat az erőket kell elengednünk, amelyek a polaritásba vannak beragadva, amelyek a jó dolgokért és a rossz dolgok ellen küzdenek. (az ikrek jegyében jár a Mars)

Ez az élet olyan apró területeire beásta már magát a neveltetésünk által, hogy szinte észrevétlenül egy állandó küzdelemmé vált minden. Csak lépj ki az utcára, utazz egy kicsit, menj el a munkahelyedre, és számold meg, hányszor forognak a gondolataid az állandó jó-rossz vonal mentén.

Kilépsz, nem esik – de jó, nem kell ernyő. Mész az utcán, de büdös van. Látsz egy embert – ez aranyos. Látsz egy csúnya embert, nagyon közeledik feléd – jaj, ezt nem akarom. Jön a busz – de jó, nem kellett várnom. Nincs hely a buszon – de kár, nem tudok olvasni. És így tovább a végtelenségig…

Ez tulajdonképpen csak pár percet írt le egy átlagos élet átlagos napjából, és mégis mennyi öntudatlan ítélkezés, címkézés. Észrevétlenül ezzel telik az életünk. A nagy dolgokban könnyű nem ítélkezni, könnyű spirituálisnak lenni. De a totális hétköznapok szintjére levinni már embert próbáló feladat.

Ezt tesszük Most: EMBERt Próbálunk. A Mars az ikrek jegyében jár most, felhívja a figyelmünket, hogy az erőink polarizálódnak, ha nem éljük meg tudatosan, ha állandóan a jó és a rossz harcára figyelünk életünkben. S valójában, a csillagképekre nézve a megoldás is kezd kibontakozni:

A Mars a Nimród csillagkép íjat tartó alakja fölé lépett be éppen, és egész júliusban itt fog elhaladni, a totális elengedés pillanatáig. S addig az íj folyamatosan feszül… feszül… S addig kell az íjat feszíteni, míg teljesen ki nem húztuk, mert csak ekkor lehet stabilan megtartani és olyan messzire lőni, amivel a legpontosabban tudunk lőni, célozni. Az elengedésben hatalmas erő repül majd ki, ez csak egy pillanat, szemben a hosszú feszítés fájdalmával.

A feladatunk most a feszítés erőt próbáló erejét megélni addig, amíg már úgy érzed, hogy nem megy tovább, és akkor átcsap egy hatalmas elengedésbe, amivel konkrétan eléred a célt. Amivel eggyé válsz a céllal – ahogyan az íjászat mesteri szintjében történik.

– – –

A jó és rossz dolgok felemésztik az erőket. Amikor állandóan zakatol az öntudatlan jelzőkkel való ellátás, kicsúszik minden – az íj nem feszül meg. Ekkor nem jön létre a tapasztalás. Mert a tapasztalás, ahogy korábban írtam, előjel nélküli, csak van. És ez fog bennünket egy magasabb szintre emelni a hétköznapok életében.

Annyi a dolgunk tehát főként július első két hetében, de inkább egész júliusban, hogy figyeljünk fel elménk állandó címkézésére. Ne a nagy dolgokban keressük. Hanem a legapróbban. És ezeket szépen lassan engedjük el.

Mert ahogyan a Mars tart a Nimród csillagkép elengedő kezéhez, úgy tartunk mi is az elengedéshez.

A világ elengedéséhez. És ez már egy új világba való belépés kulcsa, hiszen itt áll a Nimród (és most a Mars) fölött az Auriga csillagkép Tejútkapuja, ahonnan a csillagok fénye, a magas szintű tudatosság áramlik belénk.

Azért, hogy az erőinket áthassa a polaritás mentes állapot, az egység állapot. Erre folyamatosan rá tudunk érzékelni most, hogy az erőinket csak pusztán megéljük és működtetjük.

 

Nem erőlködünk.

Nem akarunk.

Nem küzdünk.

Mindezek most lefelé húznak, ahelyett hogy felfelé haladnánk a Tejútkapun.

Mert csak azáltal jöhet létre a felemelkedés, HA ELENGEDJÜK A VILÁGRA HATNI AKARÓ ERŐKET!

98 hozzászólás

Lady Justice mondta:

Csak a sarkukat célozni… ;)

Ritus mondta:

hát igen, ezt éljük :)) ezerrel. Köszi a megerősítést szinte szórul szóra ezek a gondolataim voltak tegnap…meg ma :)))
Ölelés!
R.

Bea mondta:

Én pl a szétválasztódás irányát tapasztalom.
Abszolút nyugalommal tölt el, mert régit elengedve tudom, hogy új és jobb fog érkezni :)
Tapasztalom azt, hogy azok az ismerőseim, kik ingatagok, instabilok, szinte csak úgy ontják magukból az érezhető rezgésű “minőséget”, tulajdonképp ütközik az energia.
Míg egyensúlyban tudunk maradni és tudatosan megtartjuk, addig O.K. :))

Agica mondta:

Hat erdekes modon nekem is ez jart a fejemben mostanaban es igyekszem senkit es semmit felcimkezni. Nagyon koszonom Balazs hogy felhivtad a figyelmemet ennek a fontossagara. A kerdesem az: mi lesz az elengedes utan?

Ági mondta:

Hozzá tenném ,hogy magunkat se címkézzük. Előszeretettel címkézem magam, tegnap is sikerült magamra akasztani míg rájöttem ez csak egy részem.

Sz.Gizella mondta:

Nagyon köszönöm ezt a levelet.Bizony régóta foglalkoztat,hogy a “tízmillió kritikus”országa vagyunk,s,így neveljük a gyermekeket is.Holott ők még mindent úgy fogadnak,ahogy kell.Nagy a feladat,de megéri.AGICA kérdezi,hogy mi lesz az elengedés után?Talán az a bizonyos” Egység-élmény”?Irány,hogy olyanná legyünk,mint a gyermek.G.

Schméhl Teri mondta:

Milyen igaz Ági! Sőt szerintem ez mindennek a MAG-ja, hogy önmagunkat ne címkézzük.És akkor már “természetes” ez a reakció a külvilág felé is.

Schmidt Károly mondta:

Kedves Balázs!
ÉRTEM és KÖSZÖNÖM!
Minden úgy történik, ahogy történnie kell, előjelek, címkék nélkül!!! Nem akarjuk, nem tudjuk és nem is kell a történéseket befolyásolni, egyszerűen csak “ÉLNI KELL, HISZ EGYSZER ÉLHETÜNK!” – ezt mondja a dalszöveg is. A “TÖRTÉNÉSEK” TUDJÁK A KÖTELESSÉGÜKET!

Bors Mari mondta:

Kedves mindenki!

Az úgy van, hogy én már jó ideje nem címkézek, csak élem, ami elém jön… Igyekszem az EMK (Erőszakmentes kommunikáció) alapján kommunikálni, azaz az érzéseimet mondom el bármi kapcsán, és nem mutogatok másokra, stb…
Mivel ez a munkám és a hivatásom is, hát ezerszeresen így élem az életem… És akkor mondja meg valaki, hogy mit tegyek, ha/amikor engem címkéznek, amikor rám mondanak olyasmiket, amik az eszembe se jutottak volna, még a tudattalanomban sem… Amikor bűnbakká kiáltanak ki, vagy rám vetítik mindazt, amivel önmagukban nem tudnak megbirkózni, és a mindennapi élet szintjén koncepciós perek tucatjaiba kerülök újra és újra…. Ne igazi perekre gondolj, bíróval, ügyésszel, egyebekkel, hanem az egész életem menetében ott vannak ezek a láthatatlan bírák, akik teljesen igazságtalanul ítélnek el, minősítenek és büntetnek.
Sokszor gondolom, hogy ez valami előző életből jövő maradvány lehet, de már le szeretném tenni, vagy át szeretném alakítani. Ezért is dolgozom magamon és másokon is a transzformáció társas játékkal, és fordulok sokszor segítségül hozzá és másokhoz. Most éppen Hozzátok, és Hozzád, kedves Balázs. Bár Ti mind nagyon fiatalok vagytok, de lehet, hogy tapasztaltabba lelketek, mint az enyém, bizonyos témákban. Én nem tudok mit kezdeni azzal a pokoli fájdalommal, amit az okoz, ha pl. a lányaim mondanak rólam olyanokat, s hisznek vagy vélnek olyasmiket, amik az eszem ágában sem voltak, vannak, és nem is lesznek. Ők azonban százegy százalékosan olyanok. Mit tehetek ilyenkor? Az nem segít, ha azt mondom nekik, hogy ne ítélkezzetek, hogy ne is ítéltessetek, ahogy az sem segít, ha megkérem őket, hogy ne minősítsenek, vagy felhívom a figyelmüket arra, hogy ezerrel kivetítenek… Ettől többnyire csak még rosszabb lesz, olaj a tűzre és elszabadul a pokol…, amiben szenvedek… Mit tegyek? Mit tehetek?
Bors Mari ma

Mariann mondta:

Kedves Balázs!

Először is köszönöm a csillagbölcselet elemzésed, ösztönző megerősítéseidet:).
Nagyon is érzékelhető az erőpróba, az elengedés nyomása életemen… Egykor segítő kezet nyújtottam egy számomra fontos embernek hosszú ideig tartó gyászában, aki ezt elfogadva viszonylag maga mellé “láncolt”. Március-április óta távol tart magától valamiért (valószínűleg van fontosabb az életében). Most már érzem, el kell Őt engednem! Nagyon nehéz, mert folyton felzaklat, ha felkeres, érdeklődik személytelen formában. Számomra a legfontosabb egy kapcsolatban a személyes kontaktus(legyen az társ- vagy baráti kapcsolat), nem a felszínesség. Kapcsolatunkat nagyon értékesnek tartom, tartottam, de ugyanakkor törékenynek is, mivel nem tekint vissza hosszú évekig. Ha mindketten akarjuk, ápoljuk és teszünk is kapcsolatunkért hosszútávra szólhatna…Feltétel nélküli szeretetemet nem sajnálom tőle, de a szakadék közöttünk, úgy vélem, áthidalhatatlan. Lehet, kell még sok idő, de szomorúságban nem kívánok tovább élni! Sajnos, megbetegítette immunrendszerem az energiaveszteség, próbáltam magam töltekezni, de kimerültem. Életemből nagyon hiányzik már az önfeledt öröm, ami bizonyítottan gyógyítóan hatna! Mindent megteszek azért, hogy visszanyerjem régi ÖNMAGAM, a prioritásokat is át kell gondolnom. Tehát, nem teszem semmit…az idő megoldja. Ugye? Esetleg megtisztelhetnénk egymást egy személyes, tisztázó beszélgetéssel?

Ne haragudj, hogy vívódásom megosztottam Veled és személyeskedtem…

…DE nagyon köszönöm, hogy itt megtehettem!

Mariann

Ildikó mondta:

Akkor mi a helyzet a hálával, az elégedettséggel? Hálás vagy elégedett pl csak úgy tudok lenni, ha kimondom azt a “cimkét” hogy az a valami jó volt. De jó, hogy esett ma az eső, sütött a nap, elfértem a buszon…stb. Ha sosem mondhatom hogy jó valami, akkor minek örülök? Ha megszűnik a viszonyítási alap, akkor megszűnik az öröm meg a hála, meg a boldogság is? Pedig ez csupa pozitív dolog!!! – Még Einstein szerint is minden relatív. Ilyen világban élünk vagy nem? Miért kell ezt megtagadni?
Én inkább arra szavazok, hogy lássuk meg mindennek a jó oldalát! Mert igenis vannak kellemetlen dolgok, meg kellemesek is, de mindenből ki lehet hozni a legjobbat. És ez csakis a mi hozzáállásunkon múlik. Meglátni mindenben a szépet, a jót! Meglátni, hogy minden értünk van, és minden a javunkat szolgálja. A fájdalomból, szenvedésből pl. tanulni tudunk, tehát ezért jó, a jó meg azért jó, mert végre jó! Tehát minden jó! :))

Zozó mondta:

…Eszméletlen egybeesések,és megerősítések!
Nem tudom ismeri-e valaki “A J Christian TALEN” A válaszok könyvét,de épp tegnapelőtt használtam és javarészt ugyanezt az üzenetet kaptam!
Hihetetlen mi folyik itt…:-)
Köszi Balázs!!!!!! Üdv minden Csillagmagnak!!!:-)
Zozó

Valkovszki Éva mondta:

Balázs!

Lehetséges, hogy csúszásban vagyok a tapasztalásokban? Én mintha még mindig a Szaturnusznál tartanék bizonyos dolgokban, a kapu őrnél, aki csak akkor enged tovább, ha megtanultam a leckét!? Épp tegnap láttam rá egy ilyen “leckére” és miután megláttam az üzenetét, léptem és határtalan megkönnyebbülést éltem, élek át azóta…előtte viszont nagyon feszült voltam! …vagy ez már az íj feszítése volt!?
Köszönöm Balázs ezt az írásodat is!

Szeretettel, Éva :)

Köveskuti Tünde mondta:

Drága Balázs!

Teli találat amit írtál. Nagy mélységeket és magasságokat életem meg, megértem MEG-ÉRTEM!? a Mag értem!

Köszönöm

Tündi

Schméhl Teri mondta:

Szerintem a szavak is címkék. Azt is Einstein óta tudjuk, hogy minden energia. Energiaszinten a félelem a fájdalom stb. az egy energiablokk, ha hálát szeretet érzünk akkor egészségesen áramlik az energia. Lehet az “új világban” egyszerűen eltűnnek ezek a most “negatívnak” címkézett szavak, vagy nem is kellenek szavak, csak érezzük egymás rezgését. Passz!

Schméhl Teri mondta:

A félelmet stb. az “Ego” teremtette, a szeretetet, hálát a szívünkkel érezzük. És ha most a szív veszi át az irányítást, új szabályok lépnek életbe.

Anna mondta:

Kedves Mindenki!
Sokan a párkapcsolati nehézségekről nyilatkoztok, és ott próbáljátok megélni a tanításokat. Igen, ez nagyon “nehéz” (ez is egy relatív minősítés), mert valójában az emberi párkapcsolatban élhető meg leginkább az emberi mivolt. Az, aki úgy dönt, hogy már nem kíván kapcsolatban létezni és utódokat nevelni, valójában emelkedett. Már nincs “kötése”, nincs “feladata” ezen a téren e síkon. Korábban én is azt gondoltam, hogy micsoda önzőség, de nézzétek meg azoknak a “mestereknek” az arcát, akik élik a létezést és csak tapasztalnak – no meg tanítanak – és nem gyártanak újabb kötéseket. Minden földi síkú létezés feladat, és a kapcsolatok fájdalma arra utal, hogy még nem vagyunk az érzelmi rendszerünkben elég emelkedettek ahhoz, hogy csak megéljük azokat, még “belefájunk, belehalunk” egy kicsit a sikertelen próbálkozásba. Ha meditál az ember és valóban megéli a létezését e léleknek testi gúnyában, már nem is fáj annyira a velünk való történés. Nem zavar a sárga csekk, sem a párkapcsolati nehézség vagy a minősítés a saját gyerekemtől, szülőmtől. Csak örülünk és keresünk tovább, hogy milyen technikákkal érjük el ezt a tudati örömöt. (Régebben a bódító drogokat is erre találták ki, hogy ne zavarjon a fizikai síkú érzelem, csak “repüljünk”. A meditáció egy tiszta energetikájú “repülés”.)
Kívánok Mindannyiótoknak sok-sok tapasztalást és minél több FORRÁS-t ahonnét összecsipegetitek az igaz tanításokat. Balázs oldala is ez, és nagyon hálásak vagyunk sokan neki, mert csodálatos tisztaságban teszi, hogy mi tudatosabbak legyünk a saját kis egós életünkben.
Köszönöm, hogy létezel Balázs és átadod a tapasztalásaid a többi halandónak!
Áldás veletek!
Anna

Madhuri mondta:

Kedves Balázs!

Ha a címkézés az ego tevékenysége, és földi élet nincs ego nélkül, akkor hogy tudnánk teljesen abbahagyni az ítélkezést? Ott tartok, hogy ha nyugodt vagyok, elfogadóbb vagyok. Pl. úgy gondolom, hogy X dolog “nem jó”, de nem érzek ellenérzést. Ha viszont éppen “nyugtalanít/zavar” az az X dolog, akkor automatikusan jön az értés:” ez nem jó”. És érzem, hogy összehúzódik a testem. Mit lehet tenni ilyenkor?
Nincs “jó” és “rossz”, csak “van, ami van”. Intellektuálisan értem. Hogyan tudok tovább lépni? Hogyan tudnék így is érezni?

Hogy az ítélkezés gyengít, ezt abszolút érzem, mert tapasztalom. Ezt már tudatosítottam. Ha nem mondom ki, akkor is gyengít. :)
Mit tehetnék, ami közelebb visz ahhoz, hogy ne ítéljek? Lehetséges elérni, hogy egyre ritkábban ne ítéljünk? Ha fájdalmat látok, nekem is fáj. El lehet érni, hogy ez nekem ne legyen “rossz?!” Hogyan? A “fáj” csak “van?” Érzelem nélkül?

Szívből élni? Ez a megoldás? Erre hogyan törekedjünk, ha a “jót” se érezzük?

Megköszönném, ha megosztanád velünk a véleményedet.

Üdvözlettel,
Madhuri

kajsza árpád mondta:

Kedves Balázs!

A gyeplő,íj vagy nevezzem akárhogy elengedése a napokban már zakatol gondolataimban!Elég a címkézésből, a megoldás keresésből.Csak jelen lenni és hatni hagyni a teremtés energiáit!Nem akarom már legyőzni a széthúzást, hisz az is én magam vagyok!Az Eggyé kell válnunk!Csak egy pólus létezik!Köszönöm a mentális visszacsatolást!Hogy a Csillagmagra regisztráltam, az egyik legjobb döntésem volt!Köszönöm!

Mirk Tamásné Zsóka mondta:

Sziasztok!

Elutaztam egy pár napra,nem menekültem semmi elől.Egy gyönyörű város terén ültem a padon, és figyeltem az embereket,magamat és a galambokat, bogarakat!Jöttek sorban az elengedni valók,zakatolt az agyam hogy most kit címkézek vagy nem!Mit kell elengedni amihez ragaszkodni akarok még…..

Edit mondta:

Szia Balázs!
Ezt most nem értem………………Ma voltunk kirándulni egy vadasparkba,nem mondhatom,hogy de jó volt meg de aranyosak voltak az állatok.A 4 éves fiam mondta,mondjam neki,hogy ne mondja?Azt gondolom,hogy már nagyon sok minden lepörög rólam és a gondolataim irányítanak.Akkor most úgy kell élni mint egy növény?Impulzusok érnek és hogyan lehet azt nem lereagálni?????

Schmidt Károly mondta:

Kedves Balázs, Ildikó és Mindenki!
“Nem erőlködünk.”
“Nem akarunk.”
“Nem küzdünk.”, – írtad Balázs.
Az erőlködésből, akarásból, küzdésből származó eredményre, tapasztalásokra szerintem nem igen illik pozitív címke. Tehát, az én véleményem szerint a negatív címkéket kell ELENGEDNI, netán ELFELEJTENI. Az öröm, boldogság és a hála érzésének megtapasztalásánál igenis címkézzünk, “POZITÍVAN CÍMKÉZZÜNK”, hiszen az ilyen érzések csak emelik a rezgésszintet, pozitívan hatnak ránk, a környezetünkre. Miért is kellene ezeket az érzéseket magunkba fojtani. Ezzel örömet lehet szerezni másoknak, magunknak, s azt miért is ne tennénk. A pozitív címkék elősegítik a szeretet megtapasztalását, megélését, az emberek közelebb kerülhetnek egymáshoz, s azt hiszem EZ A CÉL!!!

János mondta:

Kedves Bors Mari!

Családtagjaink, gyermekeink, mindig nagy tükör számunkra. Segítenek, hogy megismerjük önmagunkat, megismerjük, és észrevegyük azt amiben még nem vagyunk készen.
Sajnos amíg “pokoli fájdalomként” éled meg lányaid megnyilvánulásait, bizony még mindig címkézel. Az egészben az a fontos, hogy azt találd meg mi fáj neked. Ha az ítélkezés, nézd meg ítélkezel e másokra, vagy van e benned áldozati szerep amit működtetsz. Nézd meg azt is miért nem tudod elfogadni lányaid “másságát”. Lehet, hogy nem tőled hozták, a tulajdonságot, hanem Apai ágról, a lényeg, hogy menj le a gyökeréig a dolgoknak.
Ahogy a kérdés, úgy a válasz is benned van!
Remélem sikerült segíteni.

Szép napot!
Üdv,
János.

Berlekovics Tünde mondta:

Kedves Balázs!Nemrégregisztráltam a honlapra,és mindig várom az ujabb irásokat,és köszönöm azokat én is, ezekben a gyorsan változó időkben igazi lelki feltöltődést kapunk. Megértem Bors Mari problémáját,sajnos nekem afiammal van ez a problémám,mivel a szülő is ember,hibázhat, de ugyanúgy a gyermekeink is,amennyibennem akarják ezt figyelembevenni,nagyon nehéz ,de el kell engedni őket a maguk lassúbb lelkifejlődés útján.Talán nem véletlen de én is mostanában kb 1 hete döntöttemel,hogy alehető leritkábban beszélek vele,hagyom az általa választott úton járni,nem egy városban lakunk,de azért még igy is nagyon nehéz.Hála Istennek a lányom teljesen támogat ebben,ő már régóta a legminimálisabb kapcsolatot tartja vele,kedves Mari neked is csak ezt tudom tanácsolni,találd meg a most pillanatok apró örömeit,és engedd a lányaid a saját lassúbb útját járni. Üdv.Tünde

Kis torok Katalin mondta:

Koszonom!

Bystron Krisztina mondta:

Ez a mondatod máma drága Balázs egy hatalmas kincs volt számomra.A kincsek kincse!Igy kellett végzodnie a napomnak.Koszonom ezt neked!

Bystron Krisztina mondta:

Bocsánat!Errol lett volna szo:Mert csak azáltal jöhet létre a felemelkedés, HA ELENGEDJÜK A VILÁGRA HATNI AKARÓ ERŐKET!

Pál Magdi mondta:

Kedves Balázs !Köszönöm a sok útmutatást amivel segíted életünket!
Egy érdekes jelenségre szeretném a figyelmeteket felhívni.Egész augusztusban a MARS a VÖRÖS BOLYGÓ olyan közel lesz a földhöz ami már a mi életünkben nem fog megismétlődni, majd csak 2287-ben.
Most 2011, 08, 27-én lesz látható a Keleti égbolton.Este 22 órakor jön fel hajnal 3 órakor éri el az azimtot,. Augusztus végén este 22.30-kor lesz látható.
2011.08. 27-én úgy fog látszani, mintha akkora lenne mint mikot telihold va. Könnyen felismerhető, mert a Keleti égbolton a legnagyobb és legfényesebb csillag. A 27.-i azért lesz érdekes, mert akkor valami külön leges dolog látható majd rajta állítólag.
Állítólag 6000 év múlva fog ismétlődni.Bár a 2011 és a 2287 között csak 276 év a különbség, nem tudom honnan vették a 6000 évet?
Na majd meglátjuk! Üdvözlettel: Pál Magdi

Palackposta mondta:

előfordul,hogy címkézek,de elfogadom,ha épp ezt teszem…nem teszek címkét a címkézésre…:-)

Zsombor mondta:

Üdv Mindenkinek!

Kicsit nyugalommal tölt el, hogy ezt írtad Balázs és hogy a többi Csillagmagos is hasonló tapasztalatokról ír. Szóval nem én őrültem meg. :)
Eszméletlen feszültségek és érzések keringenek bennem. Napi szinten oldom meditációval őket, de így is nagy figyelmet igényel folyamatosan ez a próbatétel. Remélem ez a feszülés hamar véget ér és irány a nyugalom és a célom elérése.

Minden jót nektek és köszönöm.

Henni mondta:

Kedves Mindenki,
Úgy tapasztalom, onnantól, hogy az ember elkezdi érezni/érteni az összefüggéseket, (pl. hogy valóban minden belőle fakad és érte történik) egyre könnyebb nem címkézni, nem benneragadni egy-egy helyzetben. Bár, ahogy Zsombor is írta, ez figyelmet igényel.
Szép estét mindannyiótoknak.

ti-mi mondta:

a szeretet a mindent átható létezés energiája…szer-intem…úgy tapasztalom…tehát nem érzelem…
azaz bátran lehet érzelem mentesen élni, azaz nem kapcsolni mindenhez érzelmet…és akkor tényleg mindegy, hogy mi történik…az nem mindegy, hogy kapcsolsz-e hozzá érzelmet…és ha már vagy még kapcsolsz akkor sem mindegy, hogy milyet ( a jó skálán a lehető legjobbat vagy kevésbé jót…)…és köz-ben(n ) a szeretet áramlik…a tudatos élet az, hogy mindig mindent valaminek a tudatában teszek…ha más nem annak a tudatában, hogy addig is én foglalkoztatom az elmét és nem fordítva…tehát ha áramlik a szeretet nem elmélkedek…:-))) szer-e-tettel

Fényes Gabriella mondta:

Kedves Madhuri!

Egy rugóra járunk, ugyanígy érzem én is. Itt a 3D-ben nem tudunk elvonatkoztatni a jótól-rossztól, hiszen polaritásban élünk, minden fehér vagy fekete, de inkább szürke… Érzelemtesttel rendelkezünk tehát tetszőnek vagy kevésbe tetszőnek vagy nem tetszőnek élünk meg dolgokat. Szerintem ezen nem tudunk és nem is kell változtatni, még nem vagyunk krisztus tudatúak, azt kell elfogadni, hogy a 3D-s agyunk és érzelemtestünk így működik. Majd aki felemelkedik az 5D-ós rezgésre, annak már jobban megy a boldog élet, ott az alacsony frekvenciák nem léteznek. De itt nem tudjuk kedvetlenül, ítélkezés nélkül elfogadni ha ütik a fejünket, hisz rosszul esik.

Mese mondta:

Kedves levelezők!
A világunk olyan hogy sok feladat elé állít minket hogy tapasztaljunk.Arról hogy hogyan oldjam meg nekem kell dönteni, tehát keresem a JÓ megoldást (ez az első címke)a fejlődésem érdekében. Igen, szeretném jobbítani a világunkat úgy hogy pl.nem csinálok rosszat. Ha nincs jó és rossz akkor mihez lehet viszonyítani? Vajon nics-e különbség Isten szeretete és egy gyilkosság között?- mind a kettő van ezen a világon és kell dönteni mit választunk.
Én úgy gondolom fél lábbal a Földön fél lábbal az Égben kell élni, és ezt összehozni igazi nagy feladat.
Mindnyájunknak sok sikert!

Ildikó mondta:

Palackposta, Mese, Schmidt Karcsi! Igazatok van!:)) Így együtt a három hozzászólás lett egy egész.:))

Fényes Gabriella mondta:

Kedves Mese!

Gyönyörűen írtad, hisz még a kettősségben vagyunk. Fél lábbal a Földön, fél lábbal az Égben. Sok sikert Mindenkinek!

Kiss Kata mondta:

Ha attól függ a kedvünk, hogy jó vagy rossz dolog történik velünk (szerintünk), akkor ha nem minősítjük ezeket, egykedvűek leszünk. Se nem jó se nem rossz kedvűek. Ilyenkor aztán már elég, ha csak annyit mondunk a szembejövő dolgokra: “Köszönöm, kérem.” vagy: “Köszönöm, nem kérem.”
Valamennyire ezt is nevezhetjük címkézésnek, de pl egy tábla nagyon jó csokira is mondhatom, hogy kösz, nem, ha nem vagyok éhes.
Most akkor az igen meg a nem is két címke?
Segítség! :)))
Ja! és az egykedvet meg lehet nyugalomnak is nevezni. Akár. :)

Juszaaszet mondta:

Mielőtt olvastam volna az írást, eldöntöttem, hogy MOST kell megtennem, amit régóta tervezek. Elengedni a múltat, ami egyszerűen annyira rabságban tart, hogy nem bírom tovább. Egy személyt, egy érzést, fájdalmat, ami még bennem van és ordít belül…nem haragszom, nem gyűlölök…de bennem van és emészt!!
Addig nem térek vissza a hétköznapokba, amig nem hagyom hátra. Ki kell,hogy jöjjön belőlem, s ezt azzal a személlyel teszem együtt, aki részese a múltamnak. MÁr próbáltuk másképp is, nem megy. Neki igen, nekem egyre rosszabb. Tudatosan élünk, de az anyagban való “szenvedést” is meg kellett élnünk, és csak úgy tudom “lent” hagyni, ha kitör belőlem. Nem lesz kellemes utazás, de másképp nem megy…
Minden este szeretettel engedem el, de aztán jön az ego, és másképp nem tudom, hogy lehetne megszüntetni! Van tapasztalatok?
Tudom, hogy magunkban kell elengedni, elfogadni a dolgokat… de nem megy. Nem bírom tovább. Elnézést, de le kellett írnom…

Kasza Tamásné Ildikó mondta:

Kedves Juszaaszet!
Szeretnék neked segíteni az elengedésben. Ismerek néhány embert, akik különböző technikákkal tudnának neked segíteni ebben. Ha úgy gondolod, a kaszaildi69@gmail.com email címen keresztül fel tudod venni velem a kapcsolatot.

üdvözlettel Ildikó :)

Fényes Gabriella mondta:

Kedves Juszaaszet!

Nekem is volt ilyen, évekig tartott. Viszont egy jó kineziológus, hellinger terapeuta minden élethelyzetre tud alkalmazni oldást. Én is tudok ajánlani segítséget: angelgabriella68@yahoo.com – on elérsz. Látod ahol a szükség, ott a segítség. Ahol trauma ért minket, annak ott is a lenyomata nem működik az a tanács, miszerint engedd el, lépj túl, a mély nyugtalanság megmarad. Lehet, hogy ők úgy értik, fogadjuk el, hogy az élet bizony nem kellemes, de ott a segítség, mindenre van oldási lehetőség, illetve megtalálni, hogy mivel vonzottuk magunkhoz.

Schméhl Teri mondta:

Kedves Juszaaszet!

Nekem nagyon sokat segített, hogy Húsvétkor elkezdtem írni. Egy sima spirálfüzetbe, mintha naplót írnék. Minden egyes negatív gondolatomat, félelememet, “agymenésemet” leírtam, és utána azt is, hogy kilépek belőle ez hamis valóság. Persze pozitívat is írtam…Így jutottam el egész a dolgok mélyéig önmagamig.
Amennyire én értek hozzá az írás azért jó, mert leköti az ego figyelmét és nem talál ki újabb fájdalmakat, félelmeket. Plusz meditációval is segítettem felszínre hozni amit kell. És belőlem volt mit, mert a depresszióm után a szívem bezárva, én bezárkózva és az egom teljesen átvette az irányítást.

juszaaszet mondta:

Köszönöm! AZt hittem egyedül is megy, ha elébe megyek -minden szinten- a problémának, eltudom majd viselni. MEgértés, elfogadás, tudatosság! Ebben élek, e szerint gyógyítok, s magamon mégsem segít. A csillagmag segített…de elfogytam. Erről szól ez az időszak, hogy hogyan éljük meg…engedjünk át magunkon mindent, s a mostnak éljünk. Tán menne, ha nem törtem volna össze…

juszaaszet mondta:

Kedves Teri!
Köszönöm a tanácsot. ÉN is szeretek írni. Csak én a történetünket kezdtem el írni, mert eléggé “bizarr”…de ekkor felsejlenek az emlékek, melyek vagy mosolyt, vagy fájdalmat adnak…
EZ az ERŐpróba, melyet vagy túlélünk a tudatossággal, vagy nem…
Ilyen erős hatások alatt (Napkitörések, csillagállások) senkinek sem könnyű. S közben tudjuk, hogy ez a tapasztalás, ami előre visz. (csak van amikor már ezt sme akarod)

Schméhl Teri mondta:

Hát ezt csak te tudod eldönteni melyik a neked megfelelő megoldás. Ha úgy érzed egyedül nem megy akkor az előttem írók segítségei lehet hatásosabbak…
Én mondjuk reikizem, ősszel elkezdtem egyensúlyba hozni a csakráim működését az is sokat segített.

Schméhl Teri mondta:

Talán másfelé visz az, ha egy történetet foglalsz szavakba, és más az ha saját érzéseidre koncentrálsz, nem?

juszaaszet mondta:

Talán nem jó ötlet a múltról írni…csak lehet belőle tanulni másoknak is… De egy hónapja az sem megy már. ÉN is reikizem-főleg másokat, ha van lelkierő, s igénylik.. Magamat a sorsra bízom. HA tudod, hogy honnan jöttél, s tudod, hogy miért vagy itt… nehéz szívvel, el lehet fogadni, csak nem mindegy hogyan mész tovább. Hálásan az életért, a tapasztalésokért- menni tovább, de már nincs cél, mégis el kell viselned a létet. és van, hogy az erdő mélyére vágyakozol, kivárva a hazamenetelt. Ezt jó elképzelni az életed vége felé…ha már ott tartasz.

Schméhl Teri mondta:

Hát én is voltam úgy hogy magamat sem volt lelkierőm reikizni…
Lehet a múltról írni, hátha segít másoknak, de szerintem csak, ha már elengedted, és mint emlék éled át újra. De te amennyire érzem, most elég mélyponton vagy a kapcsolat miatt…
Ha másokat reikizel,akkor rajtad is áramlik végül is.

juszaaszet mondta:

Igen, és milyen sors?! Mostanában”van” rám szükség. Most hívnak, hogy segítsek, gyógyítsak…ez a dolgom. Ha segíthetek, az jó! Bár véleményem szerint nincs jó és rossz a Földön, csak előnyös és előnytelen a földi léthez. Az emberfia másokon segít, de saját magát a legnehezebb meggyógyítania.
Nem csak a kapcsolat miatt van ez az állapot. Ha emberként is elhagynak, az nagyobb “ütés”.

Schméhl Teri mondta:

Kedves juszaaszet!

Lehet a Balázs törli a magánjellegű párbeszédünket, itt a végén. Most jut eszembe, egyszer régebben megkért, érthető okokból, hogy ne itt beszélgessünk. Az emailcímem nála megvan…

Juszaaszet mondta:

Igen, erre én is gondoltam. Érthető is.
Az én címem: juszaaszet@gmail.com

Szép napot!

Babs mondta:

Kedves Balázs!

Be kell valljam, hogy sose éreztem még magamat tekintve ennyire találónak az írásodat…szóról-szóra azt élem meg, amit most Tőled olvastam….köszönöm, Balázs! Rendkívül sokat segítettél ezzel! Már azt hittem, hogy velem van a baj…;)

Ölellek: B

Király Gabriella mondta:

Sziasztok!
Jó, hogy tudom, nem vagyok egyedül és veletek, bennetek is ugyanaz az zajlik, mint az én lelkemben, gondolataimban. Néha csak vagyok és lesek ki magamból, mintha szakadnának le rólam régi kapcsolataim. Szeretnék sok mindent és mindenkit elengedni, nem kellenek. Tudom, hogy sikerül, de az eközben lejátszódó folyamatokra tényleg nincsenek szavak. Csak történnek. Valóban minőségi változás megy végbe az élet minden területén. Jó olvasni az írásaitokat. KG.

Valkovszki Éva mondta:

Eltelt egy hét, mióta megjelent ez az írás. Olvasgatom a hozzászólásokat és naponta “ízlelgetem” a szavakat. Figyelem a gondolataimat – a címkézéseimet…mert vannak, ezt bevallom.
Ma már többedszerre beleolvastam egy hírportál címeibe…(nem címkézek!!!) – és most jött a felismerés! Nem tudatból (nem egóból) kell “nem címkézni”, hanem a tudattalant segítségül hívva – vagyis “érzésből”. Kívül maradva, a történésekre külső szemlélőként rátekinteni, mintha egy filmet néznék, és “csak” szemtanúja vagyok a dolgoknak… Én most itt tartok…és már élvezem is ezt az utat :) Köszönöm Balázs!
Áldás mindannyiunkra!
Szeretettel, Éva :)

Katka mondta:

“Nem erőlködök, nem akarok és nem küzdök” Mindeközben folyamatosan feszül bennem az íj, majd szétszakítja a lelkem, és tapasztalok.
Megélem azt, hogy fáj az egész kis világom, és több sebből vérzik minden álmom. Nem címkézem, csak megélem…Hogy mikor gyerek voltam nem ezt álmodtam meg magamnak, hogy instabil az életem és napról-napra élek én, és még sokan mások is….
Csak ülök és arról álmodom, hogy a kis családommal szaladunk a homokos tengerparton kézenfogva, mint azon a képen, amit nemrég egy újság lapján láttam…egy boldog apuka küldte be azzal a felirattal, hogy “remélem süt a képről, hogy mennyire boldogok vagyunk…” erre gondolok és közben kontroll nélkül folynak a könnyeim, hogy mennyire fáj, hogy ezt én nem tudom megadni a kislányomnak, a páromnak és magamnak…megélem, hogy szegény vagyok és nem teljesültek a gyerekkori álmaim…eddig…hogy mi lesz holnap? elhessintem ezt a gondolatot, hogy kezdjek akarni megoldani….csak próbálom hinni, hogy holnapra már kifájom magam, és megyek tovább…

Hálás vagyok, hogy ezt leírhattam Nektek.

Katka mondta:

És egyszer csak jött egy másik érzés…hálás vagyok…igen szegény vagyok és még sok minden más is…most éppen hálás azért, hogy van két csodás ember az életemben, a kislányom és a párom, akikről álmodhattam ezt a tengerparti képet…egészségesek vagyunk, összetartozunk és élünk…együtt…ez is tapasztalás és rendkívül erős hálaérzetet küldött nekem…Köszönöm…

Lenthár Márta mondta:

Címkézés – nem címkézés?

Jézus mindig példabeszédekkel tanított, most én is megpróbálom. Szociálpszichológusok felmérést készítettek Angliában (régi demokratikus hagyományokkal rendelkező országban)és nálunk is (ahol még gyerekcipőben tipeg a demokrácia). Moziból kijövő embereknek tették fel ugyanazt a kérdést:milyen volt a film? Nálunk a többség címkézett:jó, rossz, közepes, stb. Az angolok ilyen válaszokat adtak: nekem tetszett – nekem nem tetszett.
Vigyük át más példára. Milyen a spenót? Ugye nem jó vagy rossz? Nekem ízlik – neked nem ízlik. Erre egy gyereket is meg lehet tanítani.
Ugyancsak más példa – a gyakorlás kedvéért. Jaj, de jó, hogy süt a Nap! Gondolod, hogy annak a mezőgazdásznak is jó, aki esőért imádkozik? Tehát: jaj, de örülök, hogy süt a Nap.
Mi van akkor, ha minket címkéznek? Amikor dicsérnek, akkor örülünk neki, pedig nem biztos, hogy a hasznunkra válik. Talán éppen gátol a fejlődésünkben, mert növeli az egónkat. A negatív címkék rosszul esnek. Több módon is viszonyulhatunk hozzájuk: elgondolkozunk rajtuk, s ha van valóságos alapjuk, akkor még jól is jönnek. Másik viszonyulás: akinek nem inge, ne vegye magára. Egy harmadik viszonyulásra Jézus adott példát. Kevesen értették meg őt, főleg a papok vitatkoztak vele. Ő nem mindenkivel, csak azzal, akivel látta, hogy van értelme. Akivel a vitának semmi értelme nem volt, azzal rövidre zárta a beszélgetést egy kurta, de annál magvasabb mondattal: “Legyen neked a Te hited szerint.”

U-L. Márton mondta:

A fő kérdés (számomra), hogy mi által tudom megvalósítani – a legtöbb esetben nem tudatos, ám egyetlen valós – élettervemet? Ez ténylegesen nem lehet csak az egó által létrehozott “jó” vagy “rossz” címkézés! Ezért vannak köztünk ún. “jók” és “rosszak”. A lényeg, hogy Te – mint Lélek -, TEKINTS (!!!) a dolgokra, a dolgaidra és ne ragadj be az egód címkézésébe! (Ehhez persze – sokszor végletes – megtapasztalás szükséges!)Ettől még lehet számodra (az Életterved szerint) valami “rossz” vagy “jó” (tehát annak megfelelő vagy sem), s – szerintem – ezen múlik az egész! Pl. ha valami – NEKED (LELKI SZINTEN) vélt – pozitív ÉRZÉST jelent (tehát, ha az az emóció az egyéni életterveddel szinkronban van), akkor úgy is úgy teszel. Ha nem, úgy sem, vagy ha mégis, akkor megiszod a levét, tehát ez esetben általad gyártott, általad letörlesztendő karmát hozol létre, amíg csak arra szükséged van!(ez is a Te választásod!) A diszharmónia akkor keletkezik, ha pl. önbizalomhiányból elfogadod a helyzetedet ún. “rossznak” és nem hajózol a Taó óceánján, ami az – erőlködés nélküli – sorsod, az általad választott küldetésed! (Ez nekem is folyamatos feladat, de legalább tudni vélem az irányt az önmegvalósítás felé…) ÉLET VAN, MOST VAN, CSAKIS A JELEN VAN! Ezt valóban kár lenne minősíteni, így csak annyit a jelen pillanatomról: VAGYOK! TE IS VAGY! VAGYUNK! MI VAGYUNK! MOST FOGJUK MEG EGYMÁS KEZÉT! Már nem számít, hogy ez a pillanat “jó-e” vagy “rossz”. A felsőbbrendű énem nyilván tudná a választ (s ez megnyugtató lehetne), ha lenne válasz a polaritásra. De mivel ilyen nem létezik – csak MEGTAPASZTALÁS VAN -, így nem marad más, mint a JELEN, a HIT a társteremtő Önmagunkban, szerető Istenünk fényében az örökkévalóságban… (Ez viszont valóban megnyugtató lehet, ha hiszed!) Végül, ha valaki még nem ismerné, egy kis példabeszéd: Egy elvonult Nagymestert kérdeztek a végső igazságról, hogy mire jutott a nagyon hosszú magányos elmélkedései során, mire a válasz: “Ami jön azt fogadjátok, ami megy azt engedjétek…” Ennyi!

Andi mondta:

Én azt hiszem, amíg cimkézünk, tanulunk, és tapasztalunk. Fontos érzékelni, hogy számunkra mi a jó és a rossz, mert ez is az önmagunk megismerésének része. Hiszen ezért vagyunk itt. Amíg ez fontos számunkra, addig fontos minősíteni is, mert a tapasztalás egy újabb lépés az utunkon.Nem csaphatjuk be saját magunkat. Ha már nem lesz fontos a jó és a rossz, akkor elértük a teljességet, és ez a “probléma” önmagától szűnik meg.

Andi mondta:

Én például most dinnyét eszem, és ez JÓ!Elég szomorú lennék, ha semleges lenne az íze! És aki ezt megtermelte, és dolgozott vele, az is JÓL tette. Az életünk savaborsa, hogy érzékeljük a dolgok minőségét. Ezt még fontosnak tartottam elmondani Nektek.

Angyalka 1105 mondta:

Kedves Andi :)

Egy kicsit elsiklottál a lényeg felett :)
A dinnye valóban nem semleges ízű , de nem is jó, vagy rossz (címke) , hanem édes , kásás, ropogós stb. tehát ezt éld át , tapasztald meg címke nélkül.
A tapasztalásnak nincs előjele, az csak van :)
Valóban nagyon fontos az érzékelés , de nem a címkézés. Igen , érzékeljünk , éljünk át minden pillanatot minden érzékszervünkkel, de ne címkézzük fel , mert akkor nem az érzékelésre figyelsz , hanem a címkére.
Én legalábbis így értelmeztem Balázs szavait :)

Szeretettel : Angyalka :)

Ava mondta:

Az elmúlt időszakban rengeteget tapasztaltam, amiket eddig még soha életemben. Elengedtem és megéltem. Megélem. Néha egyszerre fáj, és nagyon jó. Ez a cimkézés. :) Amikor “csak” megélem a pillanatokat, csak a jelen van, az adja a legteljesebb érzést. Amikor valóban nincs erőlködés, hogy ezt a helyzetet akkor most hová, melyik skatulyába is dugjam bele? Ez most akkor jó vagy rossz nekem? Mikor ilyesmin gondolkodom, gyakram rájövök, két vagy több oldala van mindennek. Akkor meg minek aggassak helyzetekre, érzésekre, érzelmekre cimkét? Fölösleges. Csak át kell élni, persze ez nem mindig könnyű, tanulni kell.

Dóri mondta:

Kedves Balázs! Elgondolkoztam azon, amit üzentél nekünk, végigolvastam az eddigi hozzászólásokat, és azt látom, hogy mindenkinek a maga nemében igaza van. Én is érzem a hátráltatást, a küzdést, de már bizonyos fokig az elengedést is, mivel most azokat az időket éljük, amikor a bennünket hátráltató dolgoktól, kapcsolatoktól búcsút kell vennünk, jobb, ha elengedjük őket. A világ tele van negatív eseményekkel, pontosabban ezeket emelik ki, a pozitív dolgokról mélyen hallgatnak, nehogy már a polgár jól érezze magát. Ez ebben az erőpróba, hogy a negatív áradatban is hangolódjunk a pozitív érzésekre. Ehhez mindenkinek nagyon sok erőt kívánok!

Kata mondta:

Kedves Mindenki!

Olvasgatom a hozzászólásokat és látom “mindenkinek meg van a maga baja” :). Én olyan oldalamat ismerem meg most, ami néha megrémít, talán köztetek is van aki hasonlókat él meg. Olyan indulat és düh van bennem, amiről nem is tudtam. Én mindig próbáltam kerülni a konfliktusokat, megérteni mások problémáit, figyelmesnek lenni másokkal, segítséget nyújtani és mintha napokon belül kifordultam volna önmagamból, mintha betelt volna a pohár… Lehet, hogy eddig hazudtam magamnak, vagy mást próbáltam mutatni magamból? Csak figyelek és nem tudom eldönteni, hogy ez “jó” vagy “rossz”… meglehetősen furcsa érzés. Mintha elfáradtam volna és teljesen üres lennék…:)

Kiss Kata mondta:

Úgy látszik ez a Katák “baja”! :D
Ahogy olvastam, amit írtál, azt hittem egy pillanatra, hogy Kiss nélkül regisztráltam!
Életemben nem voltam még ilyen fáradt spirituálisan…
Tegnap éreztem úgy,hogy az utolsó csepp energiámat használom el, közben olyan feszültség volt bennem, hogy majd’ szétrobbantam!
Most meg itt ülök bambán a gép előtt…
Azért kíváncsi vagyok, mit tartogat a mai nap!
Ha kíváncsi vagyok, akkor viszont semmi baj… a kíváncsiság egy remek kis életjel! :)))

Ava mondta:

Kedves Katák!
Nem, ez nem csak a “Katák” baja. Én olyan végletes érzelmeket élek meg, és én is olyan tulajdonságaimmal szembesülök minden áldott nap, amik mindannyian, együtt megvannak bennem. Folyamatos harc folyik, és ez őrülten fárasztó. Van itt minden,agresszió,odaadás, zsarnok, tanácsadó, szeretni tudó, menekülni próbáló, ujjongó, összetört, hálás és hálátlan. Önmagamat is címkézem? El kéne fogadnom, hogy ez mind itt van, és mindet meg kell próbálni pozitívan használni. Be kell őket fogni, megélni és levezetni. Elvileg. Gyakorlatban nem ily egyszerű, de megpróbálom. Minden nap egy új kihívás. :)

Kata mondta:

De drágák vagytok! Köszönöm : )))

Igen, azért én is figyelem az ezzel járó változásokat, ez sokszor már inkább érdekes mint félelemmel teli, de nagyon besűrűsödtek a “hullám hegyek-völgyek”. Van, hogy 1 napon belül szélsőséges hangulathullámzást élek meg, amire azt mondták ez tipikus depi. :))) Persze tudom, hogy másról van szó és megértem a korábbi hozzászólókat, akik hasonló “nehézségeken” mennek keresztül. Kitartást, erőt kívánok Mindenkinek ehhez az időszakhoz! : )))

Béni mondta:

Kedves Balázs !

Azt szeretném kérni Tőled, hogy ha lehetséges készíts nyomtatható változatot is az írásaidból légyszíves, mert szeretném a számítógéptől függetlenül,nyugodtabb ,szebb környezetben is ugyanilyen formában olvasgatni.
Egyébként nagyon sokat segítenek nekem is az írásaid, köszönet értük.

Henni mondta:

Kedves Mindenki,
Ahogy Balázs is utalt már rá egyik videójában, azt vettem észre, hogy a maja naptár segít eligazodni a mostani hegyvölgyeinken. “Jó” utat!

B Era mondta:

Kedves K.B.K:)

Hálásan köszönöm a csillagüzeneteket, felemelkedést hoz azoknak, akik alázattal végigcsinálják. Ahogy Osho is írta: “vagy vakon követed a mestert, vagy el se indulj.”

Nekem ki kellett erővel szakadnom ott, ahol még tavasszal írtad is, egy “sötötség hajt” elég mély helyzetből. Megtettem. Azóta munka nélkül vagyok, tapasztalok. Védikus térenergetikával foglalkozom, ez a spirituális munkám, még nem vagyok hivatalosan tanácsadó, de effelé hajt a belső hangom. Kerestem munkát az elmúlt két hónapban. Mindig elgondoltam, mit is szeretnék, aztán elég gyorsan tárgyiasult is, de a vége mindig az volt, hogy mégsincs munkám. Mára egyre erősebben azt érzem, amit vaszati-san is tapasztalok a térneregetika által: nincsen se jó, se rossz, tényleg minden csak “van”. A forrás az ugyanaz. A Teremtésé. A térben megtapasztaltam, hogy minden csak illúzió. Minden. S azt is, hogy többek vagyunk, mint egy ember, tényleg entitások vagyunk, ahogy St. Germain is írta legutóbb.

Van egy hanganyag Gyurkó Zsolttól, amiben elmeséli, hogy a jógik hogyan tanítják a felemelkedést. Ők azt mondják: kapcsolj ki. Az ego el akarja hitetni veled, hogy bajban vagy. Na ez így is van. Nincs munkám, se segélyem, mégis mindig teremtődik a pénz a lkahatásra, az ételre, és tapasztaltam, hogyan tudok a semmiből is teremteni bármit, ami továbbvisz az utamon.
Egyetlen bizonytalan pontom van, amiben tanácsot kérek szépen.
Ha a felemelkedést választottam, keressek-e munkát, vagyí álljak meg itt és most. Kapcsoaljak ki? Hogy az a belső zakatoló ego végleg kikapcsolaódjon? Mert az a célom. Tudom, hogy semmi bajom nem esik, hiszen az ego kelti csak a félelemmel ezt a fátylat, az is egy illúzió.

A világot kezdem leírhatatlanul színesnek, tágnak, egészen másnak megélni és érzékelni. Önmagam pedig szeretni.
Hálás vagyok minden tapasztalásért, ami jön. Mára hálás vagyok azért is, hogy nem az jött, amit annyira nagyon erőltettem és akartam, hanem pont az jött, így utólag megétrve, amiből tanulhattam:-)

Akarom szolgálni az embereket, azzal, ami a szenvedélyem. Amit szívből csinálok. Dan Millman “erre születtél” c.ű írásában is ugyanez van megírva a 35/8-asnál, szerinte is ez a spirituális feladatom.

Keressek tovább munkát?
Vagy csak lőjem ki gondolatban, hogy szolgálni akarom az embereket azzal, amire ide leszülettem?
Vagy semmit se teremtsek?
Álljak meg?

köszönöm, ha válaszolsz!
B.E.

Starwagon mondta:

Kedves B.Era!

“Nincs munkám, se segélyem, mégis mindig teremtődik a pénz a lkahatásra, az ételre, és tapasztaltam, hogyan tudok a semmiből is teremteni bármit, ami továbbvisz az utamon.”

Ne haragudj, de a pénz akkor teremtődik, ha az előbb még nem volt a kezedben, most meg a kezedben van anélkül, hogy az égvilágon bárkivel is kapcsolatba kerültél volna.
Ha valakitől kapod, munkabér, kölcsön vagy rokoni segítésg formájában, az NEM TEREMTŐDIK, azért valaki megdolgozik.
Ha bárkivel kapcsolatba léptél, vagy bárkitől kaptad a pénzt, nem tapasztaltad ezt a teremtés dolgot, hanem ELHITETTED a tudatoddal…

S.W.

Kiss Balázs Kunó mondta:

Kedves Csillagszekér!
Nem, nem… Pont az a KORLÁT ami benne van a fejekben, hogy az ember csak így meg úgy kaphat “pénzt”, de ha amúgy meg emígy kapja, akkor az nem jó.
Hát honnan jutna el hozzá a pénz, ha nem teremtésből? Magától semmi nem működik.
És nem kapná meg, hogyha nem adta volna oda mindenét.

Szerinte ez így működik.
Balázs

Angyalka 1105 mondta:

Kedves Starwagon :)

Balázs szavait saját példámon alá tudom támasztani :)

“Hát honnan jutna el hozzá a pénz, ha nem teremtésből? Magától semmi nem működik.
És nem kapná meg, hogyha nem adta volna oda mindenét”

Két napja kaptam váratlanul pénzt ( nem a havi fizetésem ) hanem ajándék azért, amit szívből, szeretetből csináltam és nem a pénzért :)
Szerintem ez is teremtés :)

Üdv : Angyalka :)

Starwagon mondta:

A teremtésből kapja, de nem ő teremtette. Különbség…:)

Kiss Kata mondta:

Nekem már lassan az tűnik a legnagyobb erőpróbának, hogy 22. napja “Erőpróba” van… :)))

Angyalka 1105 mondta:

Kedves Starwagon :)

Kár a szavakon lovagolni :)
A lényeg , hogy áramoljon az a bőség minden tekintetben :)
Én erre szavazok :)

Csillag63 mondta:

Most komolyan 30-ig tart ez az egész??? Már-már elviselhetetlen a feszültség, az “áll minden”, egy lépés előre, három(!) hátra… És mindeközben sikerül hellyel -közzel uralni az erőimet, de….jaj!!!!
Nem lehet semmit tudni most már végképp a jövőről…tudom, nincs, de mégis…

Kiss Kata mondta:

Ólomban úszunk! :)))

Starwagon mondta:

Angyalka
Attól még igaz, hogy a lovaglást akkarod rámhúzni.

Napsütés mondta:

Nah! Én már azt sem tudom, hogy merre vagyok arccal!? A “nem címkézés” a teljes elfogadást jelenti, csak úgy benne vagyok a helyzetekben, ami elém kerül, nem minősítek, hogy “jó” vagy “rossz”, csak sodródok? Van döntési lehetőségem, hogy valamibe belemegyek, vagy kívül maradok, hagyom elmenni magam mellett? Akár a “miért”-et is megfogalmazva? Kérek szépen gondolatokat ezekhez a kérdésekhez.
Még tudok mosolyogni a “?”-ek mögül! :)

Szonja mondta:

Kedves Balázs,

nagyon köszönöm az írásaidat, sok erőt sikerül belőlük merítenem a mindennapok megélésében.Mint legutóbbi írásodban említed,a napokban a totális elengedés pillanatáig csak feszül és feszül az íjunk, amit megélni számomra igencsak küzdelmes folyamat.Azt meg tudod mondani pontosan, hogy melyik napon (a pontos dátum érdekel) számíthatunk a teljes elengedés pillanatára?

Ellőre is nagyon köszönöm a választ: Zsuzsi

Napsütés mondta:

Megint beigazolódott számomra, hogy működik a “Kérj és megadatik!” Tegnap több kérdést osztottam meg veletek, amik bennem voltak és választ kértem rájuk. Megkaptam – úgy érzem :)

“A szinkronárium újéve július 26-án kezdődik és július 24-én van az év utolsó napja. Július 25. a zöld nap, vagy más néven az ?időn kívüli? nap, ?amikor képesek vagyunk megtisztulni és megtapasztalni a negyedik dimenzió valóságát, sőt a ?g-erőt?, az ötödik dimenziós szervezőerőt, ami a feljebb való valóság radiális mátrixával hoz bennünket szinkronba.? (Dr. José Argüelles)

Az Idö Törvénye Alapjai”

?Ezen a napon lehetőség van a karmáinktól homályos tükör helyett tiszta tükörbe nézve, akár radikálisabb változásokat teremteni a múltbéli kötelékeink elengedésével és új irányok, tervek ?megálmodásával? egyéni és kollektív szinten is!?

Ez volt tegnap, minden bizonnyal a bennem lévő feszültségre itt a magyarázat…

…és ez van ma:

“Elkezdődött a MAJA ÚJ ÉV, A FEHÉR RITMIKUS VARÁZSLÓ.

?Szívem megismerésével természetes módon csatlakozom az isteni akarathoz.?

Egy teljes 13 holdhónapos év a Földet szolgáló hullámvarázs. Ezzel a hullámvarázzsal hozhatjuk szinkronba céljainkat és tetteinket magunk és a Föld jobbá tétele érdekében.

Ebben az évben fedezzük fel a hétköznapi csodákat, hogy minden lehetőség létezik. Higgyünk a bennünk lévő varázsló erejében. Talán ez a legfőbb irányvonal. A Hold az előző év, az érzelmek áradatát, a felfordulást hozta életünkbe. Megtisztított, kimosott minden nem oda valót.

A Varázsló segít felfedezni az élet varázslatos oldalát, a hitet erősíti önmagunkban és másokban.

A MÁGUS lét azt jelenti, hogy megteszed a kezdő lépéseket, hogy mindazzá válj, aki lehetsz.”

…és folytatódik a “segítség” a megértéshez a

http://majanaptar.csillagmag.hu/

oldalon.

Köszönöm, hogy megtaláltam. Köszönöm, hogy hallgattam az intuíciómra, ami elvezetett erre az oldalra.

Szonja!

Talán neked is megjött a válasz…!? :)

Köszönök mindenkinek mindent! :)

Kiss Kata mondta:

Nekem van egy olyan gyanúm, hogy mindenki pont akkor fogja elengedni azt a nyílvesszőt, amikor már nem bírja tovább feszíteni az íjat.
Az is lehet, hogy most már egyre inkább arra kéne figyelni, hogy hova is lőjük… :)

Szonja mondta:

A cél és az irány számomra egyáltalán nem kérdéses (elég, ha saját érzéseimre és megérzéseimre hallgatok, ezzel kapcsolatban semmi bizonytalanság nincs bennem), engem csupán az érdekel,hogy mikor járul hozzá az Ég (pontosabb megfogalmazásban konrkétan a bolygóállások)szándékom megvalósulásához. Személyes tapasztalatokra alapozva gondolom nagyon határozottan (szilárd meggyőződésem), hogy mindig ez a kulcsa mindennek…
S a teremtés témakörében is merész és öntelt ondolatnak tartom kizárólag saját szerepünket előtérbe helyezni,elég ha arra az örökérvényű mondatra gondolunk, miszerint: ” ne az én, hanem a Te akaratod legyen meg Uram”…. tapasztalásainkat érzéseink irányítják, érzéseink lelkünk termékei,lelkünk pedig isteni (mikndenki nevezze hite és kedve szerint)irányítás alatt áll. mindig csak szívünk igazi, való vágyai jelennek meg a fizikai valóságunkban, egónk termékei sohasem.

Kiss Kata mondta:

“A lélektan nagy erőkkel keresi a választ arra a kérdésre, milyen tulajdonságok (szaknyelven: vonások) határozzák meg érzelmi-lelki egészségünket, az életben való hatékonyságunkat. Az egyik ilyen szóba jövő tulajdonság a belső kontrollhitnek nevezett valami. A külső és belső kontrollhit egy ellentétpár, mindannyian elhelyezhetők vagyunk a két végpont között valahol. Külső kontrollhittel jellemezhető, aki úgy véli, kevés hatással van saját sorsának alakítására, tőle független tényezőkön múlik, ami vele történik. A belső kontrollhites ember viszont úgy gondolja, saját kezében van élete.
Azt hiszem, az igazi boldogság nem az, mikor azt hisszük, mindenre hatással vagyunk, hanem mikor abban bízunk, történjék velünk bármi, valamit majd azzal a helyzettel is kezdeni fogunk. Az ilyen, kiszolgáltatottságunkat is méltósággal tudomásul vevő, reális belső kontrollhit az, amivel igazán hegyeket mozgathatunk meg.”

Szonja mondta:

Elbeszélünk egymás mellett. Én legalábbis teljesen másról írtam, mint amire az általad beidézett sorok választ adhatnának.Nem gondolom, hogy sorsom tőlem független események sorozata lenne. Saját sorsomnak magam vagyok a meghatározója, de mindennek az eredete nem kizárólag belőlem fakad.(továbbra is nagyképű dolognak tartom a teremtést így értelmezni).Ha ez így lenne, pl akár irányítani tudnánk, h pl mikor és kibe leszünk szerelmesek. Az elmúlt 4 hónapban saját bőrömön tapasztaltam, hogy a sorsszerfű dolgok “előre meg vannak írva”. Egy teljesen átlagos napon egy addig számomra teljesen közömbös ember, akivel addig is nap mint nap találkoztam, ismét megjelent a környezemben, s olyat éreztem vele kapcsolatban, mint még soha.2órán keresztül a hatása alatt voltam, s rajta is éreztem uezt. (ami teljesen valószerűtlen amúgy, mert ő házas, én is, s ráadásul 1 éves a kislányom… )Aztán napról napra újra és újra azt tapasztaltam, hogy teljesen másképp viselkedünk egymással és nézünk egymásra. S ennek ellenére nem tudtam eldönteni-mert mind a ketten borzasztó közvetlen, szabadszájú, és “gátlástalan” emberek vagyunk-, hogy csak az én képzeletemben létezik a dolog, vagy van valós alapja. Segítségemre volt a kérdés eldöntésében a barátnőm, akiről azt gondolom, hogy magyarországon a legnagyobb tudással rendelkező médium(a “szakmában” nem ismert hála égnek, viszont a kliensei visszajelzései abszolút őt igazolják, ráadásul a Balázs által itt publikált égi eseményekről is folyamatosan kap információkat a meditációi során).”Próbára tettem” őt (már az eset előtt is kezelt több alkalommal), nem meséltem neki egyáltalán semmit a tapasztalásaimról, sőt, még csak a témakört sem határoztam meg.S MINDENT ELMONDOTT. MÉG SZEMÉLYLEÍRÁST IS ADOTT A SRÁCRÓL…Sőt, azóta számos alkalommal KONKRÉT jövőbeli eseményeket is előrejelzett (ilyenekre gondolok, minthogy következő este -céges kiküldetésen volt a szerelmem, konferencián adott elő- munka tárgyában fog nekem e-mailt írni, de a levélé apropója inkább személyes lesz, mint munkával kapcsolatos. S ez csak egy kiragadott példa. Számomra hihetetlennek tűnő dolgokat is előrejelzett, melyek mégis bekövetkeztek.) Azt gondolom, nincsenek véletlenek, s a teremtés és a sorsunk alakulása -ezek fényében sem csak rajtunk múlik. Vannak sorsszerű dolgok, amelyek mindenképpen bekövetkeznek (nevezhetjük őket karmikus megállapodásnak, vagy akármi másnak is).S az olyan események, melyek érzésekhez köthetőek, nem a saját irányításunk alatt állnak (nem hiszem, hogy pl bárki képes lenne befolyásolni a gondolataival, vagy ésszel, hogy szerelmes-e vkibe vagy sem, vagy hogy milyen érzések törnek rá adott pillanatban.) A Teremtő érzések formájában irányítja a tapasztalásainkat, melyekre adott életünk során a lélekfejlődéshez szükségünk van.Épp ezért lenne fontos, hogy mindenki jobban hallgasson a saját megérzéseire és érzéseire. A gond mindig ott kezdődik, mikor elkezdünk gondolkozni -hogy igaz lehet-e, amit érzünk -, mert ekkor kapcsol be az egó, s viszi el rossz irányba a dolgokat.

Kiss Kata mondta:

Nekem ennyire nem varázslatos az életem, de az utolsó mondatod telitalálat. :)

B. Era mondta:

Kedves Starwagon:)

Köszönöm az őszinte gondolatokat.
Elfogadom, hogy Te ezt így éled meg a saját gondolatvilágodban.
De vajon kellenek-e ezek az elvek az emberekkel kapcsolatban?
Az ego tapasztalásom szerint elvekbe is kapaszkodik.
Visszatart.

Ha kiüríted egy ponton az elveket, és simán csak létezel, vagy, és tapasztalsz, meg fogod élni azt (már ha akarod), amit Buddha is tanít, miszerint minden van és semmi nincs. Minden illúzió. Minden az.

Ismerkedjünk egy kicsit:-)
Én sem felülről látlak, és te sem látsz felülről engem, mit és hogyan is csinálok, így az összefüggéseket sem láthatod:-)

Tudatosan tettem az elengedést, mert becsaptak, kihasználtak, hazudtak nekem, valaki köztük, akinek mindenem odaadtam. Tudod, J., és rengeteg lélek, avagy földi nevén ember megélte ezt. Aztán belehaltak. Utána pedig újjászülettek:-) Az újjászületés egy eszmélés volt részemről, miután felismertem és megértettem, hogy nincs olyan, hogy becsapás, megcsalás, hazugság, kihasználás. Ezek is csak illúziók, de valami, esetleg valaki ezeket is teremti. Van okuk a térben is, Mára ez a szenvedélyem, hivatásom, térenergetikával foglalkozom:-). A dolgok nem azok, mint amiknek látszanak. Sokkal bonyolultabbak ennél (az a bizonyos Kryon-os interdimenzionális).

Alkímia. Megtanít minden lényt szeretni, megbocsájtani, létezni hagyni, elfogadni, magadhoz ölelni és odaadóvá válni önzetlenül. Semmi sem jó és semmi sem rossz.
Csak energiákról tudnék beszélni:-)fényről és sötétről…

Másik fontos dolog: játékosság:-)az élet egy játék. Bármi, amit teremtek, játékosan teszem, hatok vele másokra és magamra, hatok vele Gaiara is.
Ez is teremtés, kedves S.:)Ha hatsz a környezetedre. “Tudsz-e játszani?”:-)

A pénz fontos, az is energia, avagy eszköz. Számomra is fontos, de a legfontosabb most a tudatosság fénye és a feltétel nélküli szeretet. Legalábbis ezek emelnek meg igazán. Az utóbbiból van hiányom (“amiben a hiányod van, abban van a bőséged is” – az Iránytű c.ű filmben hallottam, ezt is tapasztalom). Nekem nem volt úgymond feltétel nélküli szeretés-ben részem. Ezt kerestem abban a kapcsolatban is, csak ott volt bennem a félelem, és nem szerettem magam feltétel nélkül. Így az is jött vissza. Mára magam szeretem, és ez teremt meg mindent körülöttem és bennem is…

Megélni. Ítélkezés nélkül. Nem büntetek, szeretek. A teremtés egyik gátja a hétből, ha skatulyázunk, ítélkezünk, magunkat is beleértve. Ezek nem fény alapú energiák. A sejtek, avagy az ember, akinek küldöd, vagy akiről gondolod, azt amit, ő pontosan tudja, mit is küldesz felé gondolatban. Egy emberi lény energetikája legalább 8 méteres körzetben azonnal hat. Mindenre. Tárgyakra, élőlényekre egyaránt. Csak nem mindegy, milyen hatást küldünk ki. Ha megítélsz, gátolod őt, és gátolod magad is. Az energia megáll (a szeretet energia). A 12 energiából az egyik.

Kívánom, hogy tapasztald meg Te is az elfogadás részét a folyamatnak. Mert ami azután jön, az felemelő és leírhatatlanul gyönyörű. Ugyanakkor játék, és 100% jelenlét a sejtjeinkben. Ha elveken keresztül nézed az embereket, nem fogod meglátni, sem megélni a fényüket. Nézz egy picit a fátyol mögé. Te is egy Mester vagy.

Munkakeresésben felülemelkedtem a kétségen, és köszönöm a visszajelzéseket. Saját energiából teremtek pénzt. A gát a megrekedt a pénzenergia áramlás volt, a fentebb leírt kapcsolat megszakadás miatt. Amiben nem volt senki hibás, mivelhogy hiba sincs. Van egy csatornázott spirituális könyv, pdf-ben (Sanaya és Duane: Hogyan teremts pénzt? – energiákról szól, gyakorlati tanácsokkal).
Az segített újra megyitni az áramlást:-) látod, nekem is van még mit tanulnom:-)
aki kéri a könyvet, elküldöm szívesen.

szép estét még!
Era

Szonja mondta:

A maga szintjén mindenkinek varázslat az élete, hidd el, a kérdés csak az, hogy ennek tudatosításában milyen mélységekig van/(kap) lehetősége(t) betekintést nyerni.Továbbá minden ember olyan állításokat képes (elfogadni és ezáltal)intergrálni a hitrendszerébe ill meggyőződései közé, amilyen mélységű tapasztalásokkal és ezáltal felismerésekkel rendelkezik életében.

Kiss Kata mondta:

Igen ám, de néha olyan szédítőek azok a mélységek… most is épp egy szakadék szélén ájuldozom, ahelyett, hogy belevetném magam :)))
Lehet, hogy nem vagyok elég bátor? :(

Angyalka 1105 mondta:

Kedves Kiss Kata :)

A bátorság nem a félelem hiánya :) , hanem az a képességünk , hogy lépünk , még ha félünk is :)

Ez az okosság nem tőlem származik , de sajnos nem tudom a forrást mert én már teljesen integráltam az életembe :) magamévá tettem :)

Angyalka 1105 mondta:

Kedves Starwagon :)

Kinek van igaza ?
Nem számít :) Mindegy :) Egyszerűen nem fontos :)

Fontos tudni azt, hogy a másik , végtelenül másik :)
Minden ember, minden lélek egy külön világ és lehet, hogy köszönő viszonyban sincs a két világ egymással :)

De azért lehetünk együtt :) :) :) …….mert ezt megtehetjük !
Szeretetben együtt lenni :)

Üdv : Angyalka :)

Kiss Kata mondta:

Kedves Angyalka!

Én olyan furcsán érzem magam itt a szakadék szélén (már egy ideje)!
A hétköznapokban vagy az anyagi világban vagy hogyan is mondjam… szóval ott vakmerő bátorsággal rendelkezem. Két perc alatt döntök, kőkeményen, bármiről. Mellbevágóan szókimondó vagyok, vagyis a végsőkig őszinte. A földön tehát a földön járok! :)
Közben meg, mivel valószínűleg jók a megérzéseim, van empátiám, meg jól kommunikálok, minden földi halandó állandóan boszinak néz! :D Mert állítólag kitalálom a gondolataikat. Amikor meg magamnak gondolok valamit… hát az is sokszor bejön, remekül.
A határ mindig annak a szakadéknak a széle, odáig én ezt élvezem, de ha belenézek, az furcsa érzés. Vonz is rendesen, meg taszít is kicsit. Talán még nincs itt az ideje. Meg, tudod, azt mondják, hogy aki nem jön, az marad. Van néhány ember körülöttem, akik esélyesek és van egy ismerősöm, aki akkor is megy, ha én maradok. :D Na, majd meglátjuk! :)
A szakadékot persze nem úgy értem, hogy beleesel, oszt neked annyi, hanem csak a spirituális mélységeket hivatott jelképezni.
Amik igazából inkább magasságok, de úgy meg nem érződne a bennem bujkáló cidri. :)))

Angyalka 1105 mondta:

Kedves Kata :)

Igazából az volt a szösszenetem célja, hogy tudassam Veled, nem vagy egyedül :)
Egy kicsit mindenki fél , még az is aki bátor.
Mert mint tudjuk, minden Egy tőről fakad.
Szerintem éljük meg a cidrit is és ugorjunk :)
Persze az időzítés is fontos.
Mindenki akkor ugorjon, amikor eljön az ideje :)

Üdv : Angyalka :)

Starwagon mondta:

Angyalka
Ez mind kedves és bájos, de sajnos értelmetlen…

Valkovszki Éva mondta:

Új hónap, új hét, új nap – új lehetőségek! :)

Olvasom a hozzászólásokat, gondolatokat…hatásukra bennem is előjönnek új, vagy épp már rég elfeledett gondolatok. Ilyen a legutóbbi bejegyzés is… :)

Édesanyám – gyermekkoromban – gyakran mondta nekem: “Kislányom! Mindig a te szavad kell, hogy az utolsó legyen?” …és én – mert ugye kérdés volt – általában válaszoltam is: “Nem!”

Köszönöm Starwagon, hogy előhoztad bennem ezt a kedves emlékké lett jelenetet, azóta az Édesanyám már nincs köztünk, most mégis mosoly jelent meg az arcomon és szeretet a szívemben – “kívülről látom” a jelenetet! :)

Starwagon mondta:

Éva
nem reagáltam semmire, amit írtál, így nem hozhattam elő semmit, ezt max te hoztad elő, mert éreztél valamit.
Amúgy az utolsó szóban nem mindegy, hogy milyen céllal teszik oda azt …

Angyalka 1105 mondta:

:)

Valkovszki Éva mondta:

:)