Csillagüzenetek | Írások

Fókuszban a Félelem lebontása

2012. okt. 09

Egyre inkább megtapasztalható, hogy könnyebben tudunk túllépni a régóta cipelt játszmákon, gyorsabban találjuk meg kapcsolatunkat a Felsőbb Énnel, és számos apró mozzanat teszi egyre beteljesedettebbé a hétköznapokat. Az Úton Járó ezeket könnyen felfedezi magában, ám nagyon könnyen elveszíthetjük hitünket, lelkesedésünket és teremtő erőnket, ha körbenézünk a hétköznapok világában, bekapcsoljuk a híreket, azaz azt vizsgáljuk, ami látszólag a nagyvilágban zajlik.

Ha életünk nyomorúságos mozzanataira nézünk, az esetleges pénztelenségre, vagy más gondokra-bajokra, akkor az ember nagyon könnyen elfelejti, hogy ő egy Tudatos Teremtő, és nem érti, hogy miért teremt magának ilyen élethelyzetet, problémákat. (Erről már nagyon sokat írtam itt a CsillagMag oldalon, több cikkben is megtalálod ezeket.)

De nézzük meg, hogy mi áll még előttünk idén, EGY NAGYON FONTOS DOLOG, amiről – meglepő módon – még soha sem beszéltem, mert a saját életemben ez mindig is egyértelmű volt. Ahogyan másnak lételeme a tánc, vagy ahogyan ösztönösen gondoskodó egy anya, nekem mindig egyértelmű volt az életemben, hogy ha megjelenik a félelem, akkor azon túl is lépjek. Mindig is bíztam, és rendületlenül hittem a Felsőbb Énemmel való közös munkában, tudtam, hogy soha nem történhet semmi bajom itt, ebben a játék-világban. S ez a hit, ez a rendíthetetlen bizonyosság az, ami engem mindig is segített előre az utamon. (De kérlek, ne kérd tőlem, hogy lehajolva érintsem meg a lábujjamat, mert egy mosolyt biztosan az arcodra csalok a próbálgatás közben :) ) Ám rá kellett döbbennem, hogy másoknak a félelmekkel való szembenézés nem megy olyan könnyen, mint azt én gondoltam – mint ahogyan nálam még egy egyszerű barkácsfeladat is olyan eredményt szül, amire jobb nem ránézni.

Ahogyan haladunk 2012 vége felé, s megvizsgáltam a csillagos eget és belső sugallataimat, láttam, hogy idén és 2013 első felében bizony a félelem egyre jobban előtérbe fog kerülni. S – hogy visszakanyarodjunk e hosszúra nyúlt bevezető kezdőgondolataira – ez a félelem annál inkább erősödik, minél jobban beletekintesz a média és a hétköznapi valóságnak tartott “élet” információ áradatába. Egyre szigorúbb és embertelenebb törvények, egyre nagyobb áremelkedések jelennek meg, és egyre kisebb lét-térbe szorul az ember.

Hogyan lehet akkor az, hogy itt vagy Te, Tudatosnak és Teremtőnek nevezett spirituális lény, aki jóval több annál, aminek hiszi magát, és nem vagy képes teremteni? S nem vagy képes tudatába kerülni a miérteknek sem? mintha teremtőerőd pillanatok alatt elillanna? Ez hogyan lehetséges?

Megfigyelted már magad olyankor, amikor találkozol egy rossz hírrel, amitől a “jövőd” kerülhet veszélybe, vagy bizonyos dolgaid sérülhetnek, esetleg elvesznek tőled valamit? Ha emlékszel ilyen esetre, akkor figyeld meg, mit érzel ebben a pillanatban a felidézése közben, s azt tapasztalhatod olyan, mintha összeszűkülne minden. Talán a gyomrod is görcsbe rándul, és azt érezheted, mintha elvesztenéd a lehetőségeidet. Az elemi félelem szinte csecsemő pózba zár, ahol csak remegve várod a végét. Ha például arra gondolsz, hogy rossz anyagi helyzetbe kerülsz, akkor egyszerűen kétségbe esel, elveszíted a tudatosságodat – és elveszíted a teremtő erődet.

Ezt teszi a félelem. Ez az egyetlen dolog, ami képes belőled, Tudatos Teremtőből szinte már állati szinten vegetáló, túlélésért küzdő lényt faragni. S gondolj bele, gyerekkorod óta – mi több, hosszú évezredek óta! – folyamatosan félelemben vagy tartva. Ha az úgynevezett civilizációt nézed, minden a félelemről szól. Ha “élni” szeretnél a világban, dolgozni, stb… akkor szinte folyamatosan a félelemmel találkozol minden mögött. Már gyerekkorodban is ezeket hallottad: “vigyázz gyerekem, mert ez meg amaz lesz, ajjaj!”. A félelemtől irányítható válsz, mert elveszted a tudatosságodat, és ezért azt a látszólagos biztonságot adó dolgot követed, ami kivezet a félelemből.

Azt hiszem, most jött el az ideje, hogy a félelemnek véget vessünk! Ez is egy olyan dolog, amire teljesen immunis tudsz lenni, amit “meg tudsz oldani”, ami végül nem lesz hatással rád. Úgyszólván nincs is más választásod, mert a jövőben a félelem még nagyobb méreteket fog ölteni ? s most el ne kezdj ettől félni! ? szinte rá leszel kényszerítve, hogy a saját, és az emberiség érdekében kilépj a félelmekből.

A most születő gyermekek már magukban hordozzák ezt az erőt, nem hat rájuk a tekintély, nem félnek önmaguk lenni bármi ellenében. Ez persze most, mint “probléma” jelenik meg a társadalomban, de valójában ezek az “irányíthatatlan” gyermekek fogják átvezetni az emberiséget a következő korszakba. Te is szeretnél irányíthatatlan lenni? Egyáltalán, miért akarod, hogy irányítsanak? Miért nem bízol magadban, és miért nem hiszel a Belső Vezetődben, (aki Te magad vagy), hogy pontosan tudod, mi az, ami felé haladnod kell? Nyilván, ehhez fel kell nőni – és most még az ember gyerekcipőben jár, de egyszer meg kell tenni az első önálló lépéséket.

S ha azt mondod magadban, hogy “de hát a világ az így működik”, nem lehet így meg úgy tenni – akkor tudd, hogy a félelem beszél belőled, méghozzá az attól való félelem, hogy MEGISMERD, LEHET MÁSKÉPPEN is! Mert lehet – és erre rengeteg emberi történet van a világban, akik bebizonyították és megmutatták, hogy lehet. Csak körbe kell nézned, és látni fogod a boldog és békés embereket jólétben és szeretetben. Nem hivalkodóak, nem a médiában találod meg őket, elbújtak, hiszen nem akarnak semmit, csak boldogan és beteljesülten létezni.

Egyedül rajtad áll, hogy mit választasz, ezt ne feledd el, és egyedül a félelem az, ami azt mondatja veled, hogy nincs lehetőséged. A félelem megöli a teremtőerődet, és egyetlen lineáris vonallá redukálja a jövődet, vagy még azt is elveszi tőled. Miért? Ki engedi be a félelmet? Egyedül Te, csakis Te! Te döntsz úgy, hogy félsz, mert nem ismersz mást.

De nem kell félned, mert ez csak a látszat! S amíg te ezt a látszatvilágot nézed, minden okod meglesz rá, hogy félj, de mindennek az a gyökere, hogy Te nem akarsz túllépni az eléd vetített világon.

Nagyon egyszerű egyébként szembenézni a félelemmel, mert csak el kell indulnod ezen az úton. Igaz, ez a legnehezebb lépés, de egy döntés kérdése. Csak indulj el, jelentsd ki magadnak, hogy nem félsz, és csináld! Tarts ki! Tedd meg a lépéseket! Ha kitartó vagy, hirtelen el fog tűnni minden félelem, ráadásul ez egy nagyon könnyű feladat lesz, meglátod, csak az eleje a legnehezebb. S adok most egy kis löketet ahhoz, hogy elidulj:

Nézd, nagyjából két irányba tudsz menni, bár azokon belül végtelen a választási lehetőséged: a félelmekkel teli, boldogtalan, szegény, beteges és tudattalan lét felé, vagy a szabad és beteljesült létezés felé. Nyilván az utóbbi van a szívedben, hiszen nem olvasnád e sorokat, ha nem lennél lelkileg nyitott erre.

Mégis, a legtöbb ember, amint meghallja a hírekben, hogy jövőre x százalékkal drágul minden, vagy bevezetnek valami törvényt, azonnal megijed, és elfelejti az egészet, hogy mit is szeretne az élettől. De ebből a kondicionáltságból ki lehet lépni, hogy ne így reagáljon! Ez a jelenlegi “társadalom” általában az embernek nem sok szabadságot ad, vagy nagyon szépen egy kényelmes illúzióval takarja el a börtönfalak, például különböző szórakozási lehetőségekkel és csupa lényegtelen dologgal.

De mindig van választása az embernek, hogy a leplek mögé nézzen! Ennek ellenére a legtöbb “spirituális” gondolkodású ember, mégsem tudja megoldani az esetleges anyagi, lelki vagy testi problémáit. Szerinted ezt ki választja?

S tudom, erre az ember azt mondja, hogy “de hát én biztosan nem azt választom, hogy szenvedjek” ? akkor vajon miért szenved még mindig? Azért, mert a lényével még ezt táplálja. Mert még mindig vannak benne részek, amik szenvedésre vágynak, akik irányításra és félelemre vágynak. Különben nem ezt tapasztalná meg a világban.

Tehát, nincs más dolgod, mint magadba befelé figyelni, megfigyelni a hétköznapjaidat, hol és mikor adsz teret Te magad a hisztinek, a szenvedésnek, a drámának, a problémáknak. Mikor van igényed egy jó kis hírnézésre, hogy csámcsoghass valamin? Mikor ítélkezel, és mikor háborogsz mások hibáin? Mikor haragszol másokra? Mikor nem bocsátasz meg? Mikor nem vagy képes szeretni azt, aki látszólag ellened dolgozik? És így tovább?

Hisz tudod, hogy minden belőled indul ki, mert Tudatos Teremtő vagy – akkor szépen kérlek, hogy legyél tudatában annak is, hogy Te mit teszel úgymond öntudatlanul. Milyen régi minták pörögnek még benned, amikor megsértődsz, vagy haragszol, amikor nem vagy elfogadó, amikor lenézel valakit, vagy akár magad fölé emelsz valakit? Ilyen egyszerű egyébként az egész. Ezt a sok kis apró dolgot kell észrevenned, és hipp-hopp, átalakul minden.

Miért? Mert kijelented, hogy nem támogatod a félelem világát ? és figyelj – ezt a lényeddel is sugározni fogod! Nem csak a tükörre ragasztod, hogy “elfogadó vagyok”, hanem észre is veszed, amikor nem vagy elfogadó! És akkor már nem lesz szükséged erre?

Vedd észre magadon, milyen tettekkel támogatod még mindig azt a világot, amiből megszabadulni vágysz!

Az emberiség persze abban is választhat, hogy mi mindenfélével takargatja tovább a valóságot, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezeknek az időknek lassan vége lesz. A takarók a koszréteg felett szépen lassan eltűnnek, és ott fog állni az ember pőrén önmaga előtt. S ha előtte nem takarított ki, akkor nagyon-nagyon meg fog ijedni? Ezért biztatlak arra minden erőmmel, fényemmel, leheletemmel, hogy lásd meg magadban azt, ami ellen küzdesz!

Csak lásd meg, és te fogsz saját magad alakítani magadon?

* * *

Ezek a szavak nem félelmet próbálnak benned kelteni :), abszolút az ellenkezője a célom: hogy ismerd fel a félelmeidet, és ne félj a félelemtől sem, mert annál rosszabbat nem is tehetnél!

Ki lehet lépni a félelemből, csak el kell indulni! Nincs hogyan. Fel kell kötni a gatyát, azt mondani a Felsőbb Énednek: “Kedves felsőbb énem, itt az idő, hogy találkozzunk, és én nem félek semmitől. Tudom, hogy van erőm, hogy felfedezhessem önmagamat, s hogy kiléphessek a félelem világából!”.

További beteljesítő utazást kívánok mindenkinek!

50 hozzászólás

zituss mondta:

Hu Balazs…. :) kosziiiiiiiiiiiiii ez most nagyon kellett nekem
Hala neked es szeretet ?

Gné krisz mondta:

Köszönjük! Azt hiszem ez az egyik legjobb írásod!!Mint mindig épp a legjobbkor!!

Adri mondta:

Tökéletesen egyetértek a leírtakkal, én még annyit tapasztaltam, hogy nem biztos, hogy elég egyszer felébredni és lehet, hogy nem elég egyszer választani. A tudatosság gyakorlása, az éberség gyakorlás napi szinten, azt jelenti, hogy – amint te is írtad – felismered éppen milyen érzés, gondolat, cselekedet bukkan fel benned vagy általad, majd elengedni, nem beleragadni. És én a félelemmel is ezt szoktam tenni, mert ugyanúgy felbukkan, mint másokban hisz itt élek én is Magyarországon, ebben az energetikában, nem tudom tőle elhatárolni magam, viszont olyankor felismerem, hogy igen most félek, és ekkor jön a kis mantra “DE ÉN NEM EZT VÁLASZTOM! Hanem a könnyed örömteli szeretetteljes megoldást. És hagyom, hogy megvalósuljon!” Szóval minden egyes alkalommal, választani kell, amikor jön az érzés! Aztán egyszer csak már nem is nagyon jön félnivaló.:o)Nagyon nagy megerősítés volt számomra a cikked, és sok embernek visz most fényt az életébe! Köszönöm szépen!

nemesgigi mondta:

Nagyon szépen köszönöm a fenti írást! A lehető legjobbkor érkezett. Minden írást nagy örömmel olvasok, mert varázslatosan hasznosak.
Hálásan köszönöm, hogy a honlap létezik és kihagyhatatlan írásokat kapunk!
További sok sikert és csodaszép teremtő napokat kívánok!

Kriszta mondta:

Köszönöm.

Kati mondta:

Nekem is tényleg nagyon pont jókor időzítve.. nagyon jó írás! Bár még félünk de köszönjük! :)

Csillag mondta:

hm… elgondolkodtam…
ha a félelemről beszélek és azt ecsetelem,akkor azt erősítem…

méghogy a mostani csillagállások ezt erősítenék??? de hiszen mindenki a maga szintjén vonzza be a dolgokat, a bolygók csak segítő kezet nyújtanak ehhez!

ha én a spirituális úton járok – és nem csak szajkózóm a divatossá vált szlogeneket akkor a Neptun például épp a mély lelki egység megtapasztalásában segít nekem, eggyé tudok válni a mindenséggel, Istennel!

Ritus mondta:

“Ahogyan másnak lételeme a tánc, vagy ahogyan ösztönösen gondoskodó egy anya, nekem mindig egyértelmű volt az életemben, hogy soha semmitől, semmilyen körülmény között nem féltem. Mindig is bíztam, és rendületlenül hittem a Felsőbb Énemmel való közös munkában, tudtam, hogy soha nem történhet semmi bajom itt, ebben a játék-világban. S ez a hit, ez a rendíthetetlen bizonyosság az, ami engem mindig is segített előre az utamon.”

Ezért szeretek Veled haladni, mert NEM FÉLSZ, kicsikét magamra ismertem benned :)

Nagy ölelést küldök Neked és Gabinak is <3

Erzsó mondta:

Én úgy gondolom, hogy mindenkiben van alapfélelem. Nem ez a lényeg, hanem hogy mit kezdünk vele!

Ha szembenézek a félelmeimmel, felismeréseim vannak amik tovább segítenek az utamon. Ha elnyomom őket akkor ők rángatnak engem mint egy marionett bábút…

A bolygók segítenek nekünk haladni az életünkben és minden helyzet azért van mert mi tanulunk belőle valamit. Nagyszerű ismerni a csillaogs eget és felhasználni ezeket az energiákat, hogy azt teremtsünk az életünkbe amit szeretnénk :)

sisco98 mondta:

Köszönöm, a legjobbkor, hirtelen csak ezt tudom hozzátenni a sok kusza gondolat közül. Esetleg azt, hogy így olvasva olyan egyértelmű, logikus és tiszta, hogy szinte az a fura, hogy magától miért nem jön rá az ember az ilyen dolgokra.

Szabó Józsefné mondta:

Köszönöm!

Gaby mondta:

Köszönöm a megerösitest!!Mindig is hagytam az Elettel sodrodni magam…nem volt bennem felelem pont azert mert biztos voltam benne hogy ami törtenik okkal törtenik velem es majd elintezödik minden ugy ahogyan annak lennie kell…

Ilona mondta:

Köszönet és hálám e sorokért,mintha besütött volna a szobába a nap,hogy ébredj ne add fel.Ez az irás mentett meg,mielőtt még óriási butaság elkövetésére készültem.

Ildikó mondta:

Kedves Kunó! Köszönöm ezt a mostani írást is, azt, ahogy és amikor megosztod mindezeket. Ahogy a barátod már írta: tényleg Fény és Tűz! :)A Valósága pedig ragyogjon fel egyre többünk és többünk Szívében!

Erika mondta:

Értem én hogy ez az írás a legtöbb embernek segít, de kevés. Azt írod, hogy csak kitartás kérdése. Pont a kitartás hiányzik a legtöbb emberből. Várják a csodát, de változtatni nem mernek. Mivel mindig is másokhoz, más elvárásokhoz igazodtak, így nem is ismerik azt a szót hogy kitartás. Hogy szabaduljon meg egy olyan ember a saját félelmeitől, akiből a félelmek miatt hiányzik a kitartás? Megmondom. Önismeret és helyes Önértékelés kell. De ehhez nem adtál nekik útmutatást.
Szerintem ennél sokkal jobb írásaid is voltak már…

Erika mondta:

Értem én hogy ez az írás a legtöbb embernek segít, de kevés. Azt írod, hogy csak kitartás kérdése. Pont a kitartás hiányzik a legtöbb emberből. Várják a csodát, de változtatni nem mernek. Mivel mindig is másokhoz, más elvárásokhoz igazodtak, így nem is ismerik azt a szót hogy kitartás. Hogy szabaduljon meg egy olyan ember a saját félelmeitől, akiből a félelmek miatt hiányzik a kitartás? Megmondom. Önismeret és helyes Önértékelés kell. De ehhez nem adtál nekik útmutatást.
Szerintem ennél sokkal jobb írásaid is voltak már…

Megjegyzem pont én kérdeztem korábban, hogy a régi beidegződéseket hogyan tudod átalakítani. :) Köszönöm az írást.

Tamás mondta:

Nekem tetszett :-)
és pont jókor.

Jó volt ez az “összeszűkülés” megfogalmazás. Pont ilyen érzés.

A kimászáshoz talán még annyi segíthet, hogy érdemes megállni egy pillanatra, hogy az a (sejtett, várt, kitalált) jövő tényleg annyira fontos-e? Nem csak én adtam-e neki végtelen nagy fontosságot, hogy legyen mitől féljek? :-)

Köszönöm,
Tamás

Melinda mondta:

kedves balazs,
amit es ahogyan a felelemrol irsz, az nekem azt juttatta eszembe, amit a betegsegekrol szoktam neha mondani a korulottem eloknek. valoszinuleg talan a betegsegek is egy nagy adag felelmet valtanak ki belolunk es ezert…
megis ugy ereztem fontos ezt a megjegyzest itt tennem, hiszen a betegseg, legyen az barmely formaja, egy extra lehetoseget ad a felelmeinkkel valo szembenezesre, a bennunk levo ellenkezesek atformalasara, hiszen idot kinal fel szamunkra es teret mindezek megvalositasara.
en azt tapasztalom magamban es a kornyezetemben masokban is, hogy iszonyatos ellenallasok vannak belul mikor egy kisebb nathas betegseg avagy akar nagyobb betegseg, vagy egy kez/lab tores, stb jelentkezik az eletemben es akar megfosztani a napi megszokott teendoimtol…
magam sem veszem konnyeden de meg igy is nagy szerencsenek erzem, hogy legalabb valamiert ‘tudom’ hogy ilyenkor nincs mas teendom csak elcsendesedni magamban es hagyni hogy a betegseg megtortenjen. nem ellenkezni, hanem inkabb megtekinteni, mi az ami szamomra olyan fontos hogy nem akarom elengedni es vajon a betegseg, aki valojaban a baratom es jotevom, mit akar mutatni nekem azaltal, hogy arra kenyszerit, megis engedjem el pont ez(eke)t a megszokas(aima)t?
neha sikerul mar az elso napon es maskor 2-3 napig is kuszkodok mire eljutok egy ilyen meghittebb megfigyelo allaspontba onmagamban…
de eddig meg kivetel nelkul mindig elorebb vitt ez a modszer, mitobb valami teljesen ujat varazsolt belolem :)

Kun Eszter mondta:

Kedves Balázs.
Képileg ez a videó pont azt mutatja, amit te írtál.

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=BI_HOPqcRFA#!

Justi mondta:

Köszönöm! ;-)

Lovásziné Eszter mondta:

Kedves Balázs! Gratulálok az új könyved megírásáhóz.Örülök annak hogy újra köztünk vagy,bár tudom lélekben mindig velünk vagy,hisz a könyvet is nekünk,olvasoknak,tanulni vágyoknak írtad,írod,és írni fogod ezután is.Köszönöm neked,hogy megosztod velünk a tudásodat,amire bizony nagy szükségünk van.Bennem is félelem.amit ígekszem felismerni.Ijen az anyagi hejzetem nehézségétől való félelem,nyugdíjs lévén.És akkor beugrott a egy gondolat,és már kértem is,a segitséget fentről,ami a napokban meg is érkezett.leveled olvasása közben jöttem rá,hogy úgy tettem ahogy itt leírtad.Megerősítettél,KÖSZÖNÖM!Továbra is figyelem magam,és tudom,hogy bátran kérhetem a segítségedet is,ha elakadnék.Mégegyszer KÖSZÖNÖM!

Kiss Domokosné, Éva mondta:

Köszönöm Balázs, irásaid, előadásaid számomra tiszták, érthetőek, ébresztőek, és felismeréseket adnak és megerősítenek.Nekem nagyon sokat jelentenek. Még egyszer köszönöm: Éva

Mártus mondta:

Kedves Balázs!
Én még csak most tanulom az elengedést.Sajnos sokszor görcsbe rándul a gyomrom és ilyenkor szoktam mondani Magamnak, hogy te csak egy érzés vagy köszi hogy voltál pá-pá.Nem tudom, hogy jó csinálom-e,mivel sokszor meg kell ismételni, hogy hasson és a rossz érzés elszálljon?Azért írtam le mindezt, hátha más is tudja használni.
Köszönöm az írásaidat sokat segítesz Nekem , hogy más nézőpontból figyeljem a dolgokat,embereket a világot!
Mártus

Manióka mondta:

Kérlek Balázs, fordítsd ezt le angolra is, és frissítsd a Seed of Light-ot!
Esetleg ha nagyon sok munka van vele, van itt valaki, aki ezt könnyedén lefordítaná és megjelenhetne angolul is?
Elküldtem néhány ismerősnek az angol oldaladat, de ott május óta nincsenek csillagüzenetek. Olyan fontosakat írsz, és nekik szegényeknek nincsen Kiss Balázs Kunójuk!:)
Szeretettel,
Manióka

ember mondta:

Nincs olyan ember a Földön, aki ne félne.:)
Viszont olyan van, aki erről már nem vesz tudomást.
Miért? Mert már olyan gyorsan képes feldolgozni, hogy a félelemmel nem kell foglalkoznia.

beengedem a félelmet – megtapasztalom a félelmet – feldolgozom a félelmet – elengedem a félelmet

Viszont még ő sem tökéletes, hisz itt van a Földön.:)Neki más területen kell munkálkodnia.

happere mondta:

Szia Shaam An, “kijelented, hogy nem támogatod a félelem világát”
Szivacskent szivtam magamba soraidat a mostban mint mindig,a lenyeg az,hogy nem csak ertem de egy ideje elem azokat amiket leirsz atadsz renszeresen.Mindanyiunk neveben koszonom. Mielott megnyitottam korleveled, atjart egy csodalatos felemelo benso energia,egy belso hangocskaval egyidoben. Ugy ereztem es erzem most is,hogy tudom mirol szol lenyegeben a leveled,ertem mar korabban megkaptam benso felso enem altal. Meg most is megvan az a felemelo benso erzes bennem van folyamatosan a jelenben,vegig kisert az olvasas alatt. KITARTO FENYTULARADAS EGY JELENSEG VAGY.
Szerintem boven van soraidban mindnki szamara utravalo.
Akiknek nem elegendo azok szerintem nezzenek megmelyebben onmagukba oriasi szeretettel,
Beteljesedet csillagutazast kivanok mindanyiatoknak.
Minden képzeletet felülmúló benso békét kívánok neked.
Happere

Lena mondta:

Köszönöm!

Nagyon elgondolkodtató, önvizsgálatra, önmagammal szembenézésre késztető írás.

Hegyessy Mari mondta:

Nekem két alapélményem van a félelemmel kapcsolatban.
Mindkettő fiatal lány koromban történt, és mindkettő valamiféle “pánik-tüneteggyüttes”-féle volt. Utólag azt gondolom, valami ilyesmin jóformán minden fiatal, minden kamasz keresztülmegy.
Az egyik az volt, amikor néhány hónapon keresztül volt egy visszatérő élményem esténként, elalvás előtt, már az ágyban fekve, az ébrenlét és álom határán: ilyenkor hirtelen nem tudtam, ki vagyok, de olyannyira nem, hogy egyszerűen a nevem sem jutott eszembe, olyan volt, mintha hirtelen minden, aminek addig hittem magam, egycsapásra eltörlődne, megszűnne, mintha belehullanék egy űrbe, a semmibe. Olyan félelemmel töltött el, hogy úgy éreztem, csaknem megőrülök! Aztán valahogy minden alkalommal elmúlt. De már előre féltem tőle, féltem az elalvástól, hogy majd megint visszajön. Így is lett, így volt több alkalommal, én pedig önmagamban kézzel-lábbal tiltakoztam ez ellen a rettenetes érzés ellen. Egy idő után már nem tudtam mást kitalálni, mint azt, hogy oké, akkor hát: LEGYEN! Hulljak bele a Semmibe, ne tudjam, ki vagyok, ne tudjam a nevemet! És akkor mi van? Mi történhet?? Azt már korábban tapasztaltam, hogy nem haltam bele, tehát, akkor mi történhet? Egyik ilyen alkalommal így megadtam magam az érzésnek, engedtem, belementem, és… csodák csodája, a félelem, a pánik elmúlt! Attól kezdve már csak egyszer-kétszer jött vissza, egyre enyhébben,majd teljesen elkerült!

A másik egy hasonló élmény, amely pár évvel később, de még mindig ifjú lány koromban, a szellemi (és testi-lelki) érés kezdetén történt. Bizonyos körülmények (persze azóta tudom, ezeket én magam “teremtettem” :) ismét egy pár hónapos vissza-visszatérő pánik-tünethez vezettek nálam (az első haláleset a családban, plusz az első komolyabb szerelmi csalódás… :)). Szokásomhoz híven ebből is saját erőből próbáltam kikecmeregni, és végül sikerrel jártam. Ami segített, az egy átélt gondolat volt, jókor, jó időben. Egy alkalommal, amikor kombinálni kezdtem magamban arra nézve, hogy milyen rossz dolgok fognak történni velem, akkor egyszerre csak bevillant, hogy: de hát miért gondolom én ezt? Miért nem inkább azt gondolom, hogy: ilyen meg olyan szuper dolgok fognak történni! Ekkor rajtakaptam magamat, hogy mit is csinálok? Épp a pozitív gondolatot fogalmazom meg a negatív helyett! És akkor feltárult előttem: milyen pofon egyszerű! ÉPPOLYAN ERŐVEL GONDOLHATOM A POZITÍV GONDOLATOT IS, MINT A NEGATÍVAT GONDOLNÁM! Éppolyan alapon, ugyanúgy akár az is megtörténhet!
Ettől kezdve – hogy már találtam egy pozitív gondolatot – egyre több tudott csatlakozni hozzá, és így szépen lassan (írogatással, gondolkodással, érzéssel) kihúztam önmagamat a “hajamnál fogva” csávából.

Hát ezek jutottak most eszembe a fenti írás kapcsán!
Köszönöm, hogy eszembe idézted!

Ica mondta:

Kedves Balázs!
A legaktuálisabb problémát veted fel, és természetesen nem véletlen, hiszen a csillagok is ezt mutatják. Szerintem is elérkeztünk egy olyan ponthoz, ahol nekünk embereknek fel kell ébrednünk, tudatossá kell válnunk. De sajnos nagyon sokan – szerintem – nincsenek tisztában azzal, hogy mi is a tudatosság. Pedig benne van a szóban – TUDÁS! Ezt a tudást, pedig csak szorgalommal, figyelemmel, kereséssel, tapasztalattal tudjuk elérni. Az önmagam és az élet “megismerése” szerintem a legnagyobb feladat és talán a legnehezebb, de – legalábbis számomra – a legnagyobb boldogság. Látni, ahogy az Úton haladok, magam mögött hagyva sok-sok megoldott, megértett dolgot. Tudom, hogy még hosszú utat kell megtenni, hiszen ez maga az ÉLET, de mi lehet ennél szebb és csodálatosabb? Hiszen ez a dolgunk!
Köszönöm a gondoskodást, törődést, amit értünk teszel.

Szeretettel üdvözlök mindenkit, és jó látni, hogy mennyi érdeklődő, hozzászóló társam van.
Ica

Egyiptomi gyöngyszem mondta:

Csúcs ez az írásod Balázs!!!
Irigyellek amiért benned sosem volt félelem :-)
Hú… bennem aztán rengeteg V O L T.
Na nem mondom, h megszabadultam mindtől, de mivel igyekszem tudatosan élni az életem, így az önismeret útját járva egyre több dolgot ismerek fel és azt is, ami mögötte van, vagy ami mozgatja.
Konkrétan pl. h mi van a félelem mögött….
A mai Dimi sulis előadásod is fantasztikus felismerésekhez, “AHA” élményekhez vezetett…!
És amint az ember felismeri – szinte már el is tűnik!
Persze az évtizedek alatt felgyülemlett, rögzült félelmek nem tudnak csak úgy egyik napról a másikra eltűnni, de ha már “mögé látunk” , könnyebb tőle megszabadulni, elengedni.
Azt hiszem ki fogom nyomtatni ezt az írásodat, h mindig kéznél legyen :-) Hálás vagyok érte!

Judit mondta:

Kedves Balázs!

Hála,szeretet :)

A cetli a tükrön nagyon jól érzékelteti az üzenetet!

Köszönöm

Irén mondta:

Köszönöm a megerősítést, és a hitet amit ez a cikk adott most nekem.

Kitti mondta:

Drága Balázs!

Minden szavad megnyugtató. Bármilyen élethelyzetbe is kerültem eddig, mindig találtam “megoldást” Neked és végtelenül bölcs szavaidnak/tanításaidnak köszönhetően.

Köszönöm a magam és a családom nevében, hogy vagy nekünk, millió ölelés és hála: Kitti

Mirk Tamásné Zsóka mondta:

Szia Balázs!

Most nagyon sok félelem vesz hatalmába,ez nagyon jókor jött,hálásan köszönöm!

Gabriel Ark mondta:

Udv !

Amiket leirtal az oke, es jah ebbe is kapaszkodnak, de csak egy kicsit a tisztanlatas veget, kicsit meredeknek tunhet de soha a kezdet kezdete ota nem volt okom valotlant allitani, hacsak nem joszandekbol kicsit atformalni az igazsagot..
en vagy a teremto, az elso.. evmilliardok ota futom a koroket bizonyos cel, celok elerese vegett, a genesis 2 ota korokre van osztva 1-1 idovonal, amiben ujra es ujra megtortenik a teremtes majd a “reset” nagyabol elosztva h ki uralkodjon a kovetkezo turnusban (sotetseg -vilagossag harca) eddig mindvegig a sotetseg nyert szimplan azert mert bizonyos magas szintu entitas/entitasok valahogy valojaban azt akarjak ami korulvesz minket, minden rossz lelek ide van zarva a foldre, ugyan barki kijuthat aki az univerzum torvenyeit vallja es eljut spiritualisan arra a szintre h egy koztes vilagba jusson ahol mindenki egyenlo, bar sajnos ott sincs egyetertes es ottis kialakultak csoportok, nagyon hasonlo mellesleg a mostani foldhoz.. de csak a bizonyos szabajok es kotesek miatt nem alakulhat ki kaosz, amugy ottis baj lenne.. onnan meg nemigen sikerult tovabbjutnia senkinek sem, a hatterunivezumban levo par velem kozel egyszintu entitast leszamitva, bar ok onnan soha nem jottek el szerencsejukre, probaljak tartani az egyensujt.. eza mostani idovanal raadasul nem egy szokasos reset, hanem az elozo szinte tokeletes masa, mivel vissza lett forgatva bizonyos okokbol az ido kereke..
namarmost igenhosszas merlegesles, gondolkodas es vizsgalodas utan, arra jutottam h ez a fajta rendszer nem vezet sehova, nem esszeru, valami megoldast kell talalni ra.. (szemejes indokom volt a felepitesere es a rendszer valojaban mas celt szolgalna, csak idokozben a fellepo lelek-fejlodesek vegett kaptak lehetoseget a feljebblepesre masok is..) felni senkinek semmitol nincs oka, aki nem ide tartozik vegre orokre hazaterhet, akik erdemesek ra uj otthonra lelhetnek egy megfelelo hejen, de az itteni dolgoknak veget akarok vetni, a bojgo mint lelektarolo meg kell h semmisuljon, vagy orok zarka lesz az itteni gonosz eroknek.. illetve elofordulhat h talalok okot arra h maradjak, akkor viszont nagyszabasu tisztogatas kezdodik ami ugyszint apokaliptikus mellektermekekkel fog jarni -ez amugyis igy szokasos a dimenziovaltas kuszoben, csak most vissza van tartva a fojamat- de aggodalomra semmi ok, ja es az ezt megelozo idokkel szemben most sokkal inkabb vizsgalva lesz egy adott egyen hattere, es csakis az kap tovabbjutast aki 1000%-osan makulatlan es tiszta lelek.. ugyh mindenki nyisson a felsobb en fele, ne higyjetek masoknak, tanitson a termeszet es a nap.. ja megvalami, 25 evemet utolso emberkent elem le az ebredesem elott, ugy h fogalmam sincs kivagyok, nincsenek kepessegeim, nem foglalkozom spiritualis dolgokkal, en vagyok a logika es a realitas “embere”.. soha nem feltem, soha nem merult fel bennem h valami ne sikerulhetne.. emberkent -bizonyos vedelmi funkciokat leszamitva- segitseg nelkul erem el elsokent a sajat szintemet, szimplan tapasztalassal es bizonyos betartott dolgokkal amiket konzekvenciakent mar igenfiatalon levontam az emberek vilagabol, abbol amit toluk kaptam es ahogy hozzamalltak mint gyerek.. regota dolgozom egy szep befejezesen, ha minden jol alakul most vegre menni fog, mar nem vagyok elfogult..

DA mondta:

Köszönöm.

Schmidt Károly mondta:

Kedves Shaam An!
Lényegre törő írásod mellé ha tegyek egy kis biztatást négy versszakban, mely 2012. 04. 22.-én született.

Félelem

Félelemtől nem kell félned,
üdvözöld, mint testvérkédet,
ő az igaz, hű tanítód,
ne vádold, ő jóakaród.

Tanulnod csak tőle lehet,
él benne is a szeretet,
megmutatja mi rossz benned,
másmilyennek kéne lenned.

Tanulj hát a félelmedtől,
szabadulj érzelmeidtől,
melyek Téged elgáncsolnak,
félelmeidhez láncolnak.

Légy hát okos, bánj jól vele,
tudd, hogy ő annak a jele,
rossz úton jársz, ha rá hallgatsz,
tanulj tőle, okos maradsz.

Félelem mentes és szeretetteljes napokat kívánok, szeretettel: Schmidt Károly.

Szabó Béla mondta:

Köszönöm!

Schmidt Károly-nak–szép vers!

Godo Ernöné mondta:

Drága vagy és köszönöm -e segitséget mindig jókor jön tőled.

VaCsi mondta:

Köszönet az írásért! Jókor érkezett. Pontosan szombat-vasárnap a félelmeim leküzdésével küzködtem. Egy telefonhívástól is remegtem, nem mertem megtenni az első lépést. Órákon, napokon át küzdöttem, míg végül nagy levegőt véve megtettem, s lám a csodát: szinte megkönnyebültem!
MEGÉRI LEGYŐZNI A FÉLELMET, ellenkező esetben csak felemésztődünk, sorvadni kezd testünk lelkünk. (Én több kg-ot is fogytam…)

Ágnes mondta:

Ha a hanganyagokból és az írásokból nem tudtam volna, hogy “ilyen” idők jönnek, most biztosan rettenetesen be lennék gazolva. Csak a tegnapi napon minimum három olyan esemény is történt, ami külön-külön vonalon is nagyon lerántott volna. Így viszont konstatáltam, ok, indul a paragép… Van ugyan, ahol még mocorog a vezérhangya, de igyekszem tudatosan kezelni.
Köszönöm az írást!

Andi mondta:

Nagy köszönet és hála az írásodért. Már több, mint 1 éve nincs tv készülékünk és nem is szeretnék, minden olyan külső eszközt rázok le, ami táplálja a belső félelmet és már csak ez az egyetlen cselekvés további boldog eseményeket hozott. És még mi minden fog történni, ha a belsőből is husss a félelmeknek…:-)

Ritus mondta:

Meg kell hagyni, sokadjára elolvasva, érdekes emlékeket ébresztettél bennem fel….milyen volt az első találkozás a felsőbb énemmel….hogy mennyire féltem, mikor megláttam…..a külsejét, de gyönyörűen vezet….szeretem :) és hatalmas átváltozásokra képes….ahogy én is.

Ölelés!

Theodora mondta:

Kedves Balázs!
Megvallom, nem minden írásodat olvastam el, mert az utóbbi időben csupa stressz volt az életem. De vasárnap összeszedtem magam és véget vetettem annak a nyomorúságos helyzetnek és életnek. Igaz, ezzel együtt egy sokkal “szegényebb” világba csöppentem és teljesen egyedül, de így döntöttem. Mára kicsit kezdtem megingani, és elkezdtem keresni a “visszaút” lehetőségeit, de ekkor vettem elő az írásodat. És mondhatom, bombaként hatott. Már elszállt minden félelmem a jövőmtől és egész biztosan tudom, hogy jól döntöttem. Bár teljesen “vakon” tapogatózom, valahogy majd csak lesz. Nagyon köszönöm a soraidat, a legjobb pillanatban érkeztek!!!
Üdvözlettel, Theodora

Fehér-Vigh Julianna mondta:

Hát ez aztán a csuda dolog! Köszönöm Balázs! Épp odáig jutottam ma, hogy az elmúlt hét félelmeiből annyira elegem lett, hogy bármilyen csúnya, leírom: le van tojva, elegem van a félelemből, örülni szeretnék a mai napnak is meg a holnapnak is. Elég volt a rettegésből, hogy jön-e olyan vevő, aki reális árat fizet a lakásomért, és hogyan tudok abból másikat venni magamnak. Úgy döntöttem, az ingatlanpiac helyzete nem teheti tönkre a napjaimat mostantól. Ha nem jön most, majd jön jövőre. Majd csak lesz valami. – És ahogy idáig jutottam, bekapcsoltam a gépet, és elolvastam az írásodat!
Mégegyszer köszönöm Balázs!
Üdv. Fehér-Vigh Julianna
Schmidt Károlynak: tényleg szép a vers!

Godo Ernöné mondta:

Ez az irás kimondottan nekem szól,nagy szükségem volt rá .

köszönöm!!!

Ági mondta:

Köszönöm!!

Próbálkozom,néha nehéz,de nem adom fel! Nagyon tetszett az írás,sok erőt adott!

Ildikó mondta:

Kedves Balázs, amit írtál hihetetlen módon egybevág azzal, amit az utóbbi időben érzek, tapasztalok a félelemmel kapcsolatban, miközben hosszasan vizsgálom, vizsgáltam a viselkedésemet, a reakcióimat…..és igen, sok esetben szolgálom a félelmet, amit a társadalom nyomása megpróbál ránk zúdítani és sajnos néha behódolok “neki”, miközben érzem, hogy elvesztettem vagyis inkább elhagytam egy időre a kapcsolatot azzal ami sokkal fontosabb…Szép napot :)

Richárd mondta:

Nagyon szépen köszönöm! Idejében láttam meg én is a hírt, nagy szükségem volt rá! Erőt adott :)

Khreishi Lemisz mondta:

Kedves Balázs!
Tegnap ajánlotta figyelmembe egy barátnőm az írásaidat. Zseniális ahogy felismered a problémát és ahogy azt “könnyedén” a “hétköznapi” kereső ember számára használhatóan át tudod adni. Fantasztikus, hogy van ilyen ember, mint te és azon töröm a fejem (mint egy 9 éves, öntudatos kisfiú mamája), hogy te vajon milyen gyerek voltál? Mert, amiről írtál, ezek a gyerekek-lelkek, már itt vannak közöttünk és folyamatosan áramlanak le közénk, hogy új energiáikkal segítsenek és változtassanak, de ahogy írtad, most még csak “problémának” tekintik őket itt a földi iskolákban. (és most nem az érték-válságban szenvedő, süllyedő családok viselkedészavaros gyermekeire gondolok). Tényleg vannak már -ahogy az osztálytársakra gondolok- egészséges, félelem nélküli öntudattal rendelkező gyerekek, akik bátrak és egészséges kritikával illetik a tanáraikat és az iskolai rendszert, amelyben vannak. Persze, “leszemtelenezik” őket még néhányan, de ha nem maradunk a felszínen és jobban megnézzük Őket, hihetetlen igazságot “vágnak” az arcunkba! Mintha egy másik bolygóról jöttek volna! Mi, mikor mertünk kis gyerekként pl. egy tanárt, vagy szülőt megkérdőjelezni? Még ha fel is merült bennünk az igazság, inkább -félelemből- beálltunk a sorba és tűrtünk, mert különben baj lesz… És ennek lett az a következménye, amiben most is sokan vagyunk -amiről írsz, hogy félünk…
Köszönöm ezt az írásodat,amely a saját életemben is sok erőt adott és felhívta a figyelmet arra, hogy figyeljünk oda jobban ezekre a gyerekekre (kis Balázsokra!) és ne akarjuk őket -félelemből- beállítani a sorba, hiszen nagyon komoly küldetéssel jöttek hozzánk…

Lemisz

Az oldal használatához kérlek fogadd el a cookie-kat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Bezár