Csillagüzenetek

Polaritás – nézőpont váltás

2010. aug. 08

Említettem előző írásomban a polaritást az Ikrek csillagkép kapcsán, erről szeretnék néhány gondolatot megosztani veletek, többen is fordultatok hozzám kérdéssel ? információval ezzel kapcsolatban. Nagyon fontos ugyanis, hogy maga a poláris világ az a világegyetem alaptermészetéből fakad, hiszen a Teremtő második mozzanata volt az, hogy az egyet ketté választotta ? ez szerepel egyébként a Bibliában is, erről szól a teremtés, ezt jelképezi a kettes szám, ez van jelen az univerzum minden atomjában ? tehát a polaritás létezik.

A harmadik dimenzió, azaz jelenlegi valóságunk épül erre a polaritásra, ahol az ellentétek, mint vagy-vagy kapcsolatok vannak jelen. Ahol az ember vagy az egyiket vagy a másikat fogadja el, ahol az egyiket nem szeretnénk és a másikat pedig igen. Ahol az egyiktől menekülünk sokszor, míg a másik elérésére áhítozunk.

Az ún. dimenzióváltás, amely maga egy NÉZŐPONT váltás lesz véleményem szerint, azt fogja elhozni az emberiség számára, hogy képesek legyünk erre a szétválasztottságra MÁSKÉPPEN tekinteni. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesz ?szép? vagy ?csúnya? a Földön.

Képzeljük el azt, hogy maga a mindenség a fehér fénnyel, a fehér fénnyel egyenlő, amit végtelen színre-árnyalatra bonthatunk szét. Itt vannak egymással ellentétes színek, mint például maga a fekete vagy a fehér, de minden színnek megvan a maga ?ellentéte?. S a jelenlegi nézőpontunk ?vagylagos?: azaz az ellentétnek csak az egyik fele fér be életünkbe, nehezen tudjuk általában elképzelni a hétköznapi élet szintjén, hogy mondjuk egyszerre legyünk gazdagok vagy szegények, ugye?

S a dimenzióváltás ? amiben már nyakig benne vagyunk! ? hozza/hozta el azt a lehetőséget, hogy képesek legyünk erre a szétválasztottságra EGYBEN nézni, és a kettőt egyszerre élni, belül! Például ha valakiben látjuk, hogy ?hülyeségeket? beszél, akkor képesek vagyunk az ő ?hülyeségeit? teljesen beolvasztani magunkba, és elfogadni azt EGYSZERRE azzal, hogy mi ?okosokat? gondolunk.

Amire tudok mindenkit bátorítani, hogy próbálja meg ezt meglátni az életében. Hogyan lehet egyszerre elfogadni az elfogadhatatlant? Hogyan lehet szeretni és utálni egyszerre a paradicsomos káposztát? Azért írok ilyen banális dolgot, mert ezt lehet kicsiben is és nagyban is gyakorolni.

Ezzel kapcsolatban várom mindenkinek a gondolatait, kiegészítéseit, beszámolóit, kérdéseket: teremtsünk együtt! Hamarosan folytatjuk.

Ezen gondolataim nem univerzális egyetemes igazságok, csak az én nézőpontom. Kérlek semmilyen körülmények között ne fogadd el ezeket. A lényege: megvilágítani valamit, amit talán eddig nem vettél észre, és ezáltal én is megláthatok valamit, amit eddig én nem láttam, így fürdünk egymás fényében, sötétségében.

46 hozzászólás

hape mondta:

Kedves Mindenki!
Eddig a kicsit másabbak elfogadását ilyen szemszögből nem néztem még.
De van benne valami. Aki a másikat elfogadja hibájával együtt egy másik világba kerül a szeretet által. Megértés, segítés, megbocsátás, elfogadás, mind ez másképpen nem lehetséges.

Dévényi Ildi mondta:

Sziasztok, szia Balázs, köszi a mostani lelkes írásodat is.
Válaszként bemásolok egy részt a tegnapi blogbejegyzésemből.
Úgy érzem, teljesen passzol.

Jó éjt nektek:

Ildi

“Tegnap találkoztam és beszélgettem egy emberrel, akivel nagyon csúnyákat csatáztunk egymással pár éve. Teljesen megdöbbentem, ahogy most azt láttam, hogy semmi baj azzal, amilyen ő, ahogy megéli önmagát és a saját világát, ami azóta sem változott (mondom most – OK, semmi sem ugyanolyan, mint volt, de értitek, hogy értem…), és hogy én voltam a hülye anno, hogy egyáltalán egy picike energiát is abba fektettem, hogy “mássá próbáljam formálni” őt.

Ülepszik még bennem mindaz, ami ezzel az élménnyel kapcsolatos, így csupán szösszenetek, amiket le tudok írni.

Szívbe markoló volt meglátni azt is, úgy igazán élesen-tisztán látni, hogy ez az ember milyen hatalmas félelemben él, és nem tud róla, mégis ahogyan él, még ha sok-sok teher is van benne, jól érzi magát abban. Egyszerűen csak a saját hitével éli meg a saját világát, és attól a számára tudattalan hatástól, amit másoknak ad, formálódnak ők és így a világ is.

És álltam magam előtt, és csak ment és ment bennem, hogy “te úristen… és én ez ELLEN harcoltam anno…

MEKKORA HÜLYESÉGET CSINÁLTAM!!!”

Magamat sem tiszteltem meg, és így őt sem.

És döbbenten láttam, hogy milyen nagy félelmekben tartottam magamat sokáig ezzel az emberrel kapcsolatban is, és döbbenten láttam, hogyan hódoltam be a “félelemmel kell élni, mert ezt így szokták”-hitrendszerének (és hogyan kapcsolódtam a szóban forgó emberhez és másokhoz is a félelmeken keresztül).

És ezt értem úgy, hogy MINDEN TEKINTETBEN.”

Dévényi Ildi mondta:

Ui. Még beugrott: a fenti dolog, amit “történtettem”, kapcsolódik ahhoz is, hogy “menjünk le a saját poklunkba, hogy aztán felszínre hozzuk az ott lévő kincseket”. Sztem nem pont így írtad, de tudod, melyikről beszélek. Hát gyakorlati cselekvéssel én most mentem le/bele a poklomba, némi lelki-tudati előkészület után. És megvan a kincs. Illetve még biztosan lesz (van) jó néhány.
Pokol kipipálva :-)

Madhuri mondta:

Kedves Balázs!
Köszönöm ezt a NÉZŐPONT VÁLTÁS – DIMENZIÓVÁLTÁS párhuzamot! Megértettem, vagy megéreztem általa valamit.
És rájöttem arra is, hogy ha jókedvemben vagyok, örülök, vagy hálát érzek éppen, akkor szinte magától megy az említett nézőpont váltás. Vagyis elfogadóbb, megértőbb tudok lenni a másik pólus irányában.
Jókedvemben pedig akkor tudok maradni a külső hatások mellett is, ha testileg-lelkileg erős vagyok, vagyis ha van elég energiám. Energiához pedig jógával, meditációval, sporttal, a szépség befogadásával (séta a természetben, szép zene, biciklizés, kellemes társaság, szép kiállítás, jó film)tudok jutni.
Összeáll tehát teljesen a kép! Ha erővel teli vagyok, energikusnak, jókedvűnek érzem magam és tényleg olyan érzés, mintha egy “másik dimenzióban” léteznék! Vannak bár olyankor is “nem jó” dolgok, (de kevesebb?), és könnyebben el tudok nézni felettük. Megérint, de kevésbé, vagy egyáltalán nem befolyásol.

Ritus mondta:

“képesek legyünk erre a szétválasztottságra EGYBEN nézni, és a kettőt egyszerre élni, belül! ”
Ide jutottam el valahogy én is :))))de azért még van hová fejlődni. “A másik ember is én vagyok”, és a tükör törvényei jutnak eszembe róla.
R.

simonzoltanne mondta:

Kedves Mindenki!
Azt hiszem az egyik olyan élője vagyok a polaritásnak mely születése szerint is ikrek születésű, de AC-szerint is a rák zodiákus mögött lévő ikrek csillagképen, és az egyszarvú szarván megy keresztül az AC-sem. Én úgy látom, hogy valóban a polaritás világában élünk, de az egység fogalma az mégis az, amikor a két erőt egymásban integráljuk. A kettősség hányatottságán keresztül, mely nem más mint a meghasonlottság, a zűrzavarok tengerén keresztül felismerhetjük azt a tényt, hogy mi vergődhetünk a fehér és a fekete között. A jó és a rossz között, de ez mindig csak egy köztes állapot. Azt mondjuk, hogy a fehér a tiszta szín, bár igaz, hogy a színek a prizmán csak akkor jelennek meg, ha a fény átsugárzik rajtuk, tehát átlátszóak. Ebben az összefüggésben szerintem amikor fehérről beszélünk, még mindig nem a tisztaságról, hanem egy általunk elképzelt tisztaságról beszélünk. A fehér és a fekete között nagy a színskála egészen a halvány szürkétől, a sötétszürkéig, de az még mindig nem áttetszőség. Ez mutatja, hogy valóban a fehérben is a halál természetben vagyunk, de ami a feladatunk, hogy megszűnjön a meghasonlottságunk. A jó is és a rossz is csak egy viszonylagos dolog. Valóban mindenkinek megvan ez az érték rendje, de ezt mindenki magához méri. Egy példa a bibliából, amikor megkérdezik a tanítványok, hogy “mond jó uram…stb.” És erre Jézus így válaszol. “Miért mondod, hogy jó vagyok, hiszen csak az Atya jó”. Ha az ember önismeretre tesz szert, akkor leleplezi önmagában azt a lényt, aki a meghasonlottságban tartja, de akkor azt is megérti, hogy nagyon sok olyan tévelygő lélek van aki még ugyan így nem érti azt ami vele történik, és itt megjelenik az integráció, mert szeretettel elfogadja annak a léleknek az állapotát. És azt is megérti, hogy ez a világ ettől a tévelygéstől szenved. Ezzel jelenik meg a szeretet, de nem az amelyet már olyan sokat elcsépeltünk, hanem az amelyik elfogadja a másik hibás döntése4it, gondolatait, cselekedeteit. Ahogy Pál mondja ” A szeretet hosszútürő kegyes, nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt.” és még sorolhatnám, ha valaki meg akarja nézni, ott van a korintusbeliekhez írt levél 13. rézében.Persze ez egy olyan állapot már ahol Isten is megjelent lényben, mert mi csak a Fehér és a fekete között élünk. De az a csodás az egészben, hogyha leleplezzük önmagunkat, azzal együtt el kell tűnnie annak a részünknek amelyik ebben a halálos szorításban tart itt. Az integráció egyenlő a szeretet megjelenésével. Köszönöm, hogy elmondhattam

Gigi mondta:

Ezekről a gondolatokról valahogy az jut eszembe, hogy az idővel is igy vagyunk. Tudjuk,hogy van,hogy rohan, hogy egy óra 60 perc, de ha úgy tekintünk rá mint rugalmas folamatra,mint spirálszerüre, akkor rájövünk,hogy “az idő nekünk dolgozik” és amit akarunk abba az 5 percbe is belefér ha nem stresszel az idő fogalma:) Lehet nem pont ide fekszenek ezek a gondolatok de most ezt kellett leirnom :D

Kiss Balázs Kunó mondta:

Köszi Gigi!
Fogunk majd beszéli az időről is :)

Balázs

Claire mondta:

A polaritás világában van egy középpont, melynek nincsen polaritása, s ez a szeretet. Semleges, akárcsak Isten.
Ide törekszünk.

http://www.pszichedelikus.hu/video-horusz-szeme.html

izabell mondta:

Az UJ-ban egységben vagyunk, de nem egyformák, hanem egyenlőek, és a dolgok nem vagy-vagy-ok, hanem is-is-ek.

K. Erzsébet mondta:

Sziasztok, szia Balázs és Mindenki!

Minden úgy tökéletes ahogy van, és ahogy írod Balázs. A kedves olvasóid pedig nagyon jól követik az útmutatásaidat, és kezdik vagy már értik is jónéhányan hogy mit is kell tenniük, és miről is szól az élet.
Szerintem, és ez is csak EGY elképzelés és vélemény ami vagy igaz vagy nem -szerintem természetesen és nyilván valóan igaz.

Először is azért jöttünk a világra, öltöttünk testet, hogy testben megéljünk, megtapasztaljunk, megbizonyosodjunk különböző dolgokról. A világnak azért kell-kellett polárisnak lennie hogy az egyiket megtudjuk különböztetni a másiktól.

A paradicsomba azért volt az almafa és kísértés, hogy döntsünk és tapasztaljunk meg különböző dolgokat, amiért jöttünk. Ha nincs a kísértés most is ott lennénk boldog vagy boldogtalan tudatlanságban. Mivel még mindig nem tudnánk megkülönböztetni miért és mihez képest milyen – mi valami. Tehát muszály volt, hogy onnan kijöjjünk, persze választhattuk volna a kígyót is az alma helyett – ez persze csak vicc.

Tehát döntenünk kellett, élünk és megtapasztalunk hogy különböző események számunkra -és itt ez a lényeg SZÁMUNKRA- milyen pozitív vagy negatív, igaz vagy hamis, helyes vagy helytelen.

Saját megtapasztalásunkból kell saját értékrendet és hitrendet kialakítani, saját döntéseket hozni, saját érdekünkben!
A felelősség vállalás folyamatosan van ami döntéseink eredménye, következménye. Ami egyébként maga az élet is, a változás is, a tanulás és a fejlődés is!

Ezért nem mindegy ill. saját döntés kérdése ki mire figyel, mit-miben hisz, mit tart igaznak, jónak, helyesnek stb és mit nem, mert ez az életünk. Ezek felől kell döntenünk, és erre kell figyelnünk nap mint nap minden pillanatban, mert ez az életünk! Tehát nem mindegy kire és mire figyelünk és mit gondolunk hiszünk, teszünk, miből mit tanulunk-tanultunk meg!

A szemlélet váltás és a változás egyik lényege az hogy az emberiség megtapasztalja és tapasztalhatta azt milyen : emberi érzések, értékek szerint élni, ahol nem mindig minden az, aminek látszik. Ahol a feltétel nélküli, nem annyira feltétel nélküli: mert önző, birtokló,függő stb. Ezzel ellentétben az Isteni, valóban feltétel nélküli, önzetlen szeretet és valóban a szeretetből jött létre és abból táplálkozik. De ki milyen mértékben tapasztalta, vagy minek tulajdonitja ezen tapasztalatokat az is egyéni. A saját értékeinek és azok felvállalásának a függvénye.

Attól vagyunk-lehetünk önállóak, szabadok, függetlenek, egyediek hogy saját szabad akaratunk, döntéseink, értékeink és értékrendünk, hitrendünk van ill. erre kell törekedni hogy legyen. Tudjunk és merjünk élni, és dönteni vele/belőle.
Ettől vagyunk egyek is, és különbözőek is, hogy mindenkinek van szabad akarata. Azonosságaink eggyé, különbözőségeink egyedivé tesznek bennünket. Minden a mi saját nézőpontunk kérdése, viszonyításunk kérdése: mihez képest, hiszen önmagában minden relatív: a szék, az szék,akár jó, akár nem : szék, jelzőket minősítéseket mi tesszük mögé.

Miért nehéz mégis ez a váltás, változás?
Mert olyan megnemélt, nem tapasztalt dologban mellett vagy ellene, kell döntenünk amit még nem, vagy csak nagyon kis minőségben éltünk és tapasztaltunk meg. Természetes és nyilvánvaló a láthatatlantól, ismeretlentől, a meg nem élttőli félelem, hisz ismeretlen. Ahhoz viszont hogy ezt merjük vállalni beengedni óriási” Isten hitre van, lenne szükségünk, hiszen olyara-arra kell igent vagy nemet mondani-mondanunk amit nem ismerünk. Nincs róla feljegyzés:-) azért így elég nehéz!
Könnyű a látható, nyilván való dolgokban hinni. A hit nem igazán ehhez kell, inkább ahhoz amit nem láthatunk és nem ismerünk!

És ne feledjük sokaknak kérdéses még Isten – vagy bármilyen termtő- léte, esetleg tagadjuk még magunkba ill. Önmagunk isteni mivoltával annak elfogadásával is küzdünk. Egyek vagyunk vele vagy nem? Hogyan érezzük ezt, és hogyan éljük meg ezt a mindennapjainkban?
Vívódunk vele vagy elfogadjuk?
Miközben azt mondjuk-kérjük legyen meg Te akaratod, eléutasítjuk és nem tesszük az Ő akaratát, az “én” saját akaratunk helyére.
Az “én” helyére be kell tenni a Te-t, vagy a “mi-” egyéni sorsoknak, utaknak megfelelően.

Valahol itt tartunk szerintem és nem véletlenek a félelmeink hiszen döntéseinknek következményei vannak, voltak, lesznek is, és ezt érezzük egyre jobban.

” újra eljön, mindenkinek megfizet, az ő cselekede szerint”…
“aki megtagad az én Atyám előtt, azt én is megtagadom”….
Nem mindenkinek bíztatóak és örömteliek e szavak, gondolatok!

Minden ami bennetek van jogos és indokolt. Épp ezért kell- kellene nem a félelmeitekre fokuszálni, hanem a hitetekre és a szeretetre, az önbizalomra, magabiztosságotokra kell építkznetek, melynek alapja a saját hitetetek, értékeitek stb.
Így valósul meg az, hogy a szellemi értzékekre kell a hangsúlyt fektetni, ezt jelenti a szemlélet váltás, az igazi és valós értékek : szeretet, elfogadás, megbocsátás, megértés,önzetlenség. Így viszont ha ezeket az értékeket éljük meg, ezek szerint élünk, döntünk akkor nincsen mitől félni-félnünk! Bátornak kell lennünk, azt már tudjuk milyen amikor nem jó, rossz stb. adjunk egy esélyt annak is hogy jó legyen!
Fogadjuk el és be azt is lehet jó, jobb és ne féljünk tőle. Végülis minden csak egy megtapasztalás, egy tapasztalat és nem egy tragédia. Attól lesz valami tragédia hogy úgy, és annak éljük meg, mert nem tudunk elengedni, hinni,bízni, megérteni stb.

Ezen kellene elgondolkodnunk. Elnézést Tőletek a hosszú írásért, úgy gondoltam talán segíthet nektek saját utat, döntést, választ találni-hozni.

Sok sikert és szép napot mindenkinek!
Böbe

Aranka mondta:

Helló Kunó!

Lényegében a toleranciáról beszélsz?

S/de ha mindenki elfogad mindent és mindenkit olyannak ahogyan egy adott idő/pont -ben/ban van, akkor polémia, ellenfeszülés nélkül mi fogja a lét dialektikáját adni? Mitől gördül tovább és lesz belőle fejlődés?
Azért polaritás! Mert épp a kettősség biztosítja a dinamikát, különben magába zuhan és eltűnik viszonyításnélküliségben. A szeretet. Is. Például. Hm?!

kaméleon mondta:

Hülyeséget nem csinál senki sem, mindenkinek megvan a saját útja. Soha ne hülyézük le magunkat még viccből sem mert veszitünk az őnbizalmunkból.
Mindenkinek megvan a DNS-ben saját megteremtet áttörési pillanatai csak a kódját kell megtalálni illetve megérezni.
Az enyémé érdekes lesz de van még mit finomitani és ezt hiába irom le, nem biztos hogy nektek úgy fog bekövetkezni, hiszen ahányan vagyunk annyi út van:))))

kaméleon mondta:

Nekem ez az augusztusi napok mássak mint eddigi napok, lehet hogy a pára miatt de annyira tiszta a levegő és mégis más, olyan mintha minden percben napfogyatkozás lenne. De azis lehet, hogy a szemem és az érzelmem kezd megváltozni és ez olyan érzés mintha egy másik dimenzióban lennék:)

Gigi mondta:

Balázs
köszönöm a figyelmeztetést,nem rohanok előre :D :D

Gigi mondta:

Kaméleon
A tudatszinted emelkedése fizikai szintü változással is jár ha ezt megengeded magadnak :) Nekem augusztusban a fények, árnyékok, a szemem sarkából “látott” villanások sokkal intenzivebbek mint eddig. Ezt az energia töménységének tudom be :) De ez személyes vélemény :D

K.Erzsébet mondta:

szerintem a polaritás is megmarad mindig, csak tudatosan dötjük el azt hogy melyik, milyen utat választunk, vagy mit tapasztaljunk meg. Attól még fejlődünk és tanulunk hogy pl.boldogok vagyunk, és/vagy szereteben élünk. Az eseményeket önmagukban is értékelhetjük és akkor lehetnek semlegesek is, és értékelhetjük és élhetjük meg “jó” és “rossz” pozitív-negatív viszonylatában. Rajtunk múlik mi hogyan döntünk, és mit hogyan élünk vagy éljünk – tapasztaljunk meg.
Nem baj” ha rosszat teszünk csak tudatosan tegyük, és ne gyötörjük- tetézzük magunkat-tettünket-lelkünket még lelkiismeretfurdalással is.
Jézus megszabadított már a bűneinktől, magunknak és egymásnak kell megbocsátani!
A szeretet nem tünik el a semlegességben, viszonylagosságban hiszen épp attól szeretet hogy nem minősít, ítél stb.
Ráadásul az egyedüli igazi teremtő erő az,az Isteni feltétel nélküli szeretet mely létre hozta ezt a világot: a Földet, embert és az egész mindenséget. Mi vagyunk azok akik jól vagy kevésbé jól élik meg, vagy értékelik vagy nem, ki-ki ahogy…

Böbe

Gigi mondta:

Tudom,hogy nem a reklám helye és Balázs ha máshova kell tennem nyugodtan másold át, de ha már polaritás akkor melegen ajánlom a Drunvalo Melchizedek : az örök idők mayai c. tv. előadását. Nagyon ott mozog a polaritás körül.

Gigi mondta:

Böbe szépen fejted ki a gondolataidat . Nem gondolod,hogy a polaritás az elfogadás által meg is szünt? Azzal hogy elfogadok helyzeteket /embereket anélkül,hogy felcimkézném őket máris bezártam és elástam a polaritást?

K.Erzsébet mondta:

bocs fiúk, lányok lemaradt az előbb hogy: szerintem!

Böbe

K.Erzsébet mondta:

Szia Gigi!
Nem gondolom, a vívódás- feszültség szünik – szünt meg bennem.
Helyette meg nyíiltak másik kapuk a szabadság felé, valamint a másik ember tisztelete értke, értékrendjének stb. azaz a másik másságának az elimerése felé. Valamint az alázat felé a másik iránt, és a megtiszteltetés. Megtisztel, kitüntet a figyelmével és a megértésével. Meg könnyebbüléssel jár nekem az is hogy nem kell még attól egyetértenünk valamiben hogy megértjük egymást, max. remek lehetőség arra is! Ahogy most én is megkaptam Tőled.

Köszönöm: Böbe

K.Erzsébet mondta:

Gigi!
Még egy! nem eltünik vagy bezáródik hanem épp felemelkedik. Felemeljük a rosszat a jóhoz. Polaritás mindenben egyszerre van és egyidőben. Jó és rossz, fény és árnyék ezt a mi tudatunk, viszonyításunk, értékrendünk szerint stb.
lesz valamilyen vagy válik valamivé.

Böbe

Gigi mondta:

Igen és nem….ha úgy gondolsz az előbb felsoroltakra mint egy spirál részei akkor máris nem polaritásban gondolkodol:) De mint mondtam ez magánvélemény:) Mindig van egy szürke a fehér és fekete mellett…mi több a fehér minden szinnek a kibontakozása, szóval semmi esetre nem poláris:))) Na jó,viccelek:) Ezek vélemények és érzések, mindenki úgy érez és látja a dolgokat ahogy neki jó. És ez igy van jól,mert minden tökéletes ahogy a mostban van:)

Gigi mondta:

És Böbe: egy nagy nagy meleg ölelés:)

Ildikó mondta:

A polaritás szükséges a tapasztalásokhoz. Még jó sokáig!!! Enélkül nem tudnánk fejlődni. Szerintem akkor fog megszűnni, amikor úgy évezredek / évmilliók? múlva mindenki felemelkedett egyetlen szintre, az Istenhez, és ismét a paradicsomban élünk. Ott majd minden EGY lesz. De addig még hosszú az út.

Claire mondta:

Ildikó!

Az időt a tudatunk találta ki, hogy sorrendbe tudja tenni az eseményeket, a dolgokat.
A tapasztalásokhoz kell a polaritás, hogy tanulhassunk, dönthessünk. Amikor pedig a tanulásunk során rájövünk, hogy mi az emberi élet értelme, akkor felemelkedünk. Így is, úgy is.
A Föld és a Természet, a Bolygók, az Univerzum folyamatosan küldi nekünk a segítséget.
Ezt a segítséget akkor fogjuk tisztán meghallani, meglátni, ha megtanulunk bízni a bennünk lévő ISTEN hangjában – önmagunkban!
Megtanulunk Istenként élni.

Balázs! A Tejútnak 2 kapuja is van?

Kiss Balázs Kunó mondta:

Kedves Claire!

“Hivatalosan” 1 kapuja van, név szerint az Auriga, a Nimród felett.
De természetesen 2 helyen lehet rá a szimbólumok szintjén feljutni, tehát kettő van. A második a Kígyótartó kígyója. Ott van a Pajzs csillagkép, amely szintén egy lyukat formáz, mint az Auriga.

Ezen konkrétan így szám szerint még nem gondolkodtam el, de mivel a kérdést feltetted, ezért igen. :)

__Ezt lehet még részletezni persze___

Balázs

Éva mondta:

Nagyon nehéz mindent és mindnekit elfogadni, szeretni, mert sok a szeretetre nem méltó ember és dolog. Hogy lehet ezeken túljutni?
Van egy saját érteékrendje mindnekinek. Más a nézőpontunk, mások a fontossági sorrendek az életünkben. Hogy lehet ezeket összehangolni?

Nem vita alap, hanem valódi érdeklődés. :)))

Ildikó mondta:

Kedves Éva!
Nézetem szerint valahogyan úgy, hogy elfogadod azt a tényt, hogy a nem szeretetre méltó ember is szükséges létező, éppen azért, hogy meglásd mellette ki az aki viszon szeretetreméltó. A viszonyítás miatt. A létezését szeretni tudod, mert viszonyítási pontot ad. Ugyanez másik megfogalmazásban, ahogyan engem is tanítottak az angyalok: ” Ne félj a sötétségtől, mert ő a Te tanítód!” Azt lehet szeretni tehát bennük, hogy tanítanak – elfogadni például. A jó mebereke és dolgok emelnek, a “rosszak” meg tanítanak. Mindkettőre szükségünk van.

Agnerzs mondta:

Tetszik a téma és pont kapóra jött, mert épp arra a pontra jutottam hogy újra megint csak a feketét és a fehéret láttam.Volt idő mikor már ezen túl voltam és egységében véltem látni a dolgokat.Isten útjai kifürkészhetetlenek,talán ezért kötöttem ki itt hogy láttassa velem hol a hiba bennem.Köszönöm.Jó ez az oldal.

K.Erzsébet mondta:

Gigi!

Úgy van, minden relatív IS, pozitív IS meg negatív!
Mindent nézhetünk, vizsgálhatunk egyben is, és külön-külön atomokra bontva IS. A pozitív-negatív az nem alá-fölé rendeltségi viszony, hanem csak” valaminek/ valamilyen élet esménynek: gondolat-érzelem-cselekedetnek a “szinezete”. Önmagában egyben vizsgálva semleges, külön, egyedi szempotokból és szempontok szerint más-más.

Példa: A tömött buszon valakinek rálépnek a lábára az neki negativ kellemetlen, nekem nem. Viszont lehetek együttérző vele, és át is élhetem vele hogy ez milyen kellemetlen, de ettől még mindig nem nekem fog fájni a lábam.

Üdv, és ölelés
Böbe
és miért is kaptam? :-) de köszi!

K.Erzsébet mondta:

Szia Kedves Éva!
Ildikó is tökélets választ adott neked.
De Te magad is tökélets választ adtál magadnak, az utolsó soroddal, ráadásul kijelentő módban, ahogy kell!
Idézlek: “nem vita alap, hanem valódi érdeklődés.”

Nagyon kedves vagy :-) tényleg és pont így!
Őszinte valóban a másik megértése iránti szándék vezérel. Ha valódi önzetlen érdeklődés személye, öröme, godja stb. akkor mindig minden miért-re kapsz választ.
Minden valamilyen okkal és céllal jön-jött a világra!

Üdvözlettel:
Böbe

Csilla mondta:

Kedves Balázs!

Régóta olvasgatom az írásaidat, de csak most először szólok hozzá. (belső késztetés) Csupán csak igazolni szeretnélek, én úgy érzem értem amit írtál. Köszönöm! Az a mondatod fogott meg, hogy nem tudjuk elképzelni hogyan lehet valaki gazdag és szegény egyszerre. Saját példámat írom le, nem tudom pont illik-e ide. Nekünk az elmúlt két évben üzleti téren őrült nehézségeink voltak, de utólag visszagondolok lehet, hogy “szegények” vagyunk, mégis van pénzünk mindig amennyi épp kell, mindig van hitünk és erőnk a továbbhaladáshoz, mindig van jövőképünk és ami a legfontosabb, emberileg annyit gazdagodtunk szemmel láthatóan, amennyit egész életemben/életünkben összesen sem. A család összetart, együtt van, türelemmel, szeretettel, hittel, egymást segítve nem adjuk fel. Szerintem ezt pénzben nem lehet kifejezni. Szegények is vagyunk, de gazdagabbnak érzem magunkat mint valaha.

Nem tudom jó oldalról közelítem-e meg, de ez a kép ugrott be miközben olvastam az írásod.

Még egy példa, állhatunk valaki világnézetőtől igen távol (utálhatjuk), de lehetünk hálásak azért mert ezen keresztül felmérjük a sajátunkat (tehát szeretjük)

Szép napot!
Csilla

Kerion mondta:

A polaritás nézőpont váltására talán legjobb példa a SzerElem. Amikor ez létrejön 2 ember között, a másikban akár a legnagyobb ellentéteket is elfogadjuk. A rosszat ugyanúgy szeretjük benne, mint a jót. Nincs többé titok, rejtegetni való dolog, hiszen nincs értelme. Minden jó, ahogy van, a maga természetességében. Ezért a Szerelem egy Felemelkedett Állapot, az Örök Szerelem pedig ennek állandósult változata. Szerintem ez a polaritás nézőpont-váltása.

K.Erzsébet mondta:

csatlakozom az előttem szólóhoz, tökéletes válasz, látás, és nézőpont is :-)

Éva mondta:

Köszönöm a válaszaitokat! :-)

Erika mondta:

Sziasztok!

Rég jártam erre, most olvasgatok. Érdekes az a feltevés, hogy a KETTŐT EGYBEN LÁTNI. :) Pár napja volt egy beszélgetésem a legjobb barátnőmmel, aki azt állította, hogy egy bizonyos témában VAGY-VAGY döntés előtt állok. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy én nem így érzem, mert Ha A-t választom, akkor B-t is tudom teljesíteni, ha viszont B-t választom, akkor A elveszik, ezért én azt vallom, hogy A-t választom, így teljesülhet A ÉS B is. :) Ezen jót vitatkoztunk, mert a barátnőm állította, hogy “fentről” jött az információ… Tartok tőle, hogy az a “fentről” lehet, hogy “lentről”, csak nem tud róla.

Vajon miért van az, hogy én EGYSÉGBEN látok, mások pedig VAGY-VAGY döntésekben???

Mindenesetre ez az írás megerősítés számomra, hogy JÓL DÖNTÖTTEM. :)

Erika

Erika mondta:

Kerion!

Köszi a hozzászólást, ez egy újabb megerősítés számomra… :)

K. Erzsébet mondta:

Kedves Erika!

Kérdésed nem is olyan egyszerű.
Sok mindentől függ, és sokmindenből adódik-tevődik össze az, hogy ki mit hogyan lát, érzékel észlel stb. Egyéni tudatosságtól, fejlettségiszintől is, mint szükségtől, igénytől, helyzettől is függ, ill. ezektől függetlenül is vizsgálhatunk-vizsgálhatsz- bármit bárhogyan.
Azt godolom ebben sincsen jó meg rossz, inkább fontos az is-is, részletiben is jó vagy kell tudni látni az egészet, és egyben is a részleteket. Mire megy ki az egész? Mit jelent az egész, és mennyire egész az egész? Az ördög” a részletekben (is!) van.

Dönteni azt jelenti egy valamire IGEN-t mondani vagy NEM-et. “az igen az legyen igen! a nem az legyen nem! ami ezen túl megy az az ördög műve”, Jézus így tanította. És valóban az is-re “játszani-menni” az valaki vagy valami felé már kétes:-) nem önzetlen és/vagy nem őszinte.
Adódhatnak szerencsés helyzetek, miért ne? de mit kell érte tenned, ezt is mérlegelted? valóban úgy is, és utána is még megéri, kell vagy akarod?

Üdvözlettel: Böbe

Erika mondta:

Szia Böbe!

Általánosságban egyet értek veled, de az én helyzetem nem ilyen jellegű. :)

Mondok egy kitalált példát, hogy érthető legyen:

Döntened kell, hogy A = Bemész a kisboltba, veszel egy jó minőségű kenyeret, majd átrobogsz a Tescoba és ott megveszel minden mást, VAGY (IS) B = Hagyod a kisboltot, elmész a Tescoba, és mindent ott veszel meg, de akkor a kenyér rossz minőségű lesz, és nem eheted azt, amire vágysz.

Egyesek szerint azért VAGY-VAGY, mert ha bemegyek a kisboltba, akkor bezár a Tesco mire odaérnék, szerintük menjek a Tescoba, mert fentről ezt üzenték.

Én meg azt mondom, hogy megyek a kisboltba, mert az a JÓ, majd átloholok a Tescohoz, és még zárás előtt oda fogok érni, így mindkettőt teljesítem.

Tehát szerintem nem zárja ki a kettő egymást, akkor sem, ha egyes “látók” ezt gondolják.

Én azt gondolom, hogy szabad akarat van, és a dimenzióváltás előtt MINDEN LEHETSÉGES, ezért én SZABAD vagyok, és úgy alakítom a sorsomat, ahogy gondolom. Szerintem az eddig működő gátak, határvonalak már nincsenek, kinőtték jelentőségüket, míg mások továbbra is korlátok közé szorítják magukat.

Erika

Erika mondta:

Böbe!

Még valami… Nem az a lényeg, hogy megéri-e vagy sem, hanem az, hogy a szívem mit súg, és az egyértelmű IGEN. Megyek a kisboltba. :) Azt pedig kizártnak tartom, hogy a “fentiek” arra bíztatnának, hogy tagadjam meg a szívemet, mert “ők” azt mondták. Ezért írtam, hogy lehet, hogy nem “fentről”, hanem “lentről” jött az információ.

Ilyet SOSEM kérnek, nem is kérhetnek, hiszen ők a szeretet közvetítői és nem a szenvedésé, és megtagadásé. Ez csak egy régi szerep, hogy az emberek azt hiszik, hogy szenvedni kell ahhoz, hogy majd 500 év múlva boldogok lehessük.

Szerintem pedig a szív szavát kell követni, bármi áron, és akkor már MOST boldog lehetek, nem csak egy távoli ködös jövőben. Ráadásul ha én boldog vagyok, akkor másokat is boldoggá tehetek, és másoknak is tudok segíteni. :)

Csak az zavar, hogy pont a legjobb barátnőm az, aki ezt nem látja, és vakon hisz a korlátokban, tiltásokban, stb. :(

K.Erzsébet mondta:

oké!
világos, és bocs…
Ha mindent megkaphatsz válszd azt.

Böbe

K.Erzsébet mondta:

Így igaz !

Tudod te! mit kell követni, mire és hogyan kell figyelni!
Minden jó, és tökéletes amit írtál!

A megéri e, az nálam nem csak a pénzt jelenti, ill. a fizikai értékeket, hanem sőt elősorban nem onnan indulok, -fel sem merült bennem- hanem az erkölcsi, szellemi értékek felöl közelítem meg a dolgokat. Jó gondolatokból jó dolgok születnek, általában:-)

Böbe

Anisha mondta:

Olvastam a beszélgetéseteket, és közben felmerültek bennem gondolatok, amiket meg szeretnék osztani veletek:

Aranka:
“Lényegében a toleranciáról beszélsz?

S/de ha mindenki elfogad mindent és mindenkit olyannak ahogyan egy adott idő/pont -ben/ban van, akkor polémia, ellenfeszülés nélkül mi fogja a lét dialektikáját adni? Mitől gördül tovább és lesz belőle fejlődés?
Azért polaritás! Mert épp a kettősség biztosítja a dinamikát, különben magába zuhan és eltűnik viszonyításnélküliségben. A szeretet. Is. Például. Hm?!”

Én nem hinném, hogy a toleranciáról beszélt volna a Balázs. A tolerancia arról szól, hogy engem baromira zavar valami a másikban, de tolerálom, vagyis magamba fojtom az ezzel kapcsolatos érzéseimet, és tűrük. Ha elfogadok valakit olyannak amilyen, akkor őt magát fogadom el. Ez számomra nem azt jelenti, hogy akkor már a fejem tetején is ugrálhat. Nem. Elfogadom – hogy a példánál maradjak – hogy nagy a mozgás igénye, de elmondom neki, hogy fáj nekem, ha a fejemen ugrál…és javaslok neki más mozgás lehetőséget.

Ildikó:

“A polaritás szükséges a tapasztalásokhoz. Még jó sokáig!!!”

És még sokan gondoltátok úgy, hogy a polaritás az marad, dimenzió váltás ide, dimenzió váltás oda.
Az én tudásom szerint az 5.dimenzióba, ahová épp emelkedünk a bolygónkkal együtt nem a dualiáts dimenziója. Az, csak a 3. dimenzióban van.

Éva
“Nagyon nehéz mindent és mindnekit elfogadni, szeretni, mert sok a szeretetre nem méltó ember és dolog. Hogy lehet ezeken túljutni?”

Éva, neked többen is válaszoltak.
Ahogy a kérdésedet olvastam elmosolyodtam. Hogy lehet ezt, hogy lehet azt, hogy ne fájjon valami…hogy ne bosszantana..stb…hát igen….ezek a kérdések elég gyakran felmerülnek bennem is. És ilyenkor jön azonnal a válasz is: hát pont ezt kell megtanulni!!!! Ez a lecke! Ezért kapod a kihívásokat az életedben, hogy megtanuld. És…én igyekszek is megtanulni.
Kívánom, hogy neked is sikerüljön!

Kerion
“A polaritás nézőpont váltására talán legjobb példa a SzerElem. Amikor ez létrejön 2 ember között, a másikban akár a legnagyobb ellentéteket is elfogadjuk. A rosszat ugyanúgy szeretjük benne, mint a jót. Nincs többé titok, rejtegetni való dolog, hiszen nincs értelme. Minden jó, ahogy van, a maga természetességében. Ezért a Szerelem egy Felemelkedett Állapot, az Örök Szerelem pedig ennek állandósult változata. Szerintem ez a polaritás nézőpont-váltása.”

Mivel a SZERelemről beszélsz Kerion, azt kell mondjam, hogy tökéletes a példád valóban.
De…abban már nem vagyok biztos, hogy mindenki tudja, hogy mi a különbség az egymástól való függőségen alapuló szerelem, és az egymást kiegészítő SZERelem között. Mert bizony a függőségen alapuló, és sajnos az emberiség (remélem már csak) 95%-a által megélt szerelem nem ilyen….hanem csak hiszi, hogy ilyen. De leginkább egyszerűen csak vak. De hála MAGunknak egyre több az elfogadás….hát ez a topik is ennek jegyében született, amiért nagy köszönet Balázsnak. :o)))

Ildikó mondta:

Jelen és jövő.
Nem mindegy melyikről beszélünk.
Ami most még éppen van (3.D) az a dualitásra, tapasztalatra épül, ez a motorja. Ami pedig lesz, már aki oda eljut, feltéve hogy jól teljesítette a MOST, a JELEN feladatait, az már valóban szólhat arról, hogy a felelemkedett lelkek, olyan mértékű harmóniában élnek, és olyan mértékű szeretetben, hogy csak az létezik, semmi más. El nem tűnik, mert a tapasztalat ott marad a tudatalattiban…legalábbis még jó ideig, jó pár generáción át.
Érdemes mindig megjelölni, hogy a jelenről vagy a jövőről beszélünk-e, hiszen egy átmeneti időszakban élünk, sokszor már keverednek egyesekben a megélések, ilyenek és olyanok is. De azért ha jól szétnézünk, ez itt még a 3D.s valóság, a feladatokat még ezen a szinten kell megoldani, legfeljebb egyre nagyobb tudatossággal és szeretettel Ez a gyakorlópálya, és a vizsgaidőszak. Aki itt jól vizsgázik, annak lesz része a földi paradicsomban ujjászületni.

K. Erzsébet mondta:

Szimpatikus, nagyon jól hangzik, és pláne milyen igaz:-)

Böbe

Az oldal használatához kérlek fogadd el a cookie-kat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Bezár