Csillagüzenetek

Szülő-gyermek kapcsolat átalakítása – I. rész

2010. nov. 02

A nemrég megtartott “Szülő-gyermek kapcsolat átalakítása” előadás kezdetnek azt hiszem nagyon jó volt, de sok továbbgondolást és részletezést kíván még részemről a téma, ezért nem teszem közzé a készült hangfelvételt, ám szerintem még fogok róla beszélni.

Addig is van néhány kulcs-információ, amit mindenképpen át kell adnom. Az első, és egyik legfontosabb természetesen a Szaturnusz égi helyzete. A képen jól látható, hogy októberben megközelítette a Szűz csillagkép “középső” részét, illetve most már szépen lassan elhagyja azt. Ugyanakkor nagyon fontos tudatosítanunk, hogy jövő júniusban pontosan ugyanide fog visszatérni, hogy aztán kb harminc évig ne is jöjjön a közelébe. Látható tehát, hogy ez a központi csillag a Szűz közepében igen kiemelt, hiszen itt fordul a Szaturnusz, ide tér vissza, ide fog mutatni, azaz ide hívja fel a figyelmünket! Ezért amiről most fogok írni, az egy folyamat kezdete, amely júniusban kerülhet igazán feloldásra!

Ez az égi terület, ahol a Szaturnusz járt pedig nem más, mint a Szűz méhe, Szűz Mária – Nagyboldogasszony – Szent Kelyhe, amely életed adott a Krisztusi energiák fizikai szintre való lehorgonyzásának. Tulajdonképpen ez történt most is október 25-én, csak nem egy testbe, hanem minden emberbe érkezett meg teljes egészében a Krisztusi Szeretet minősége! Erre érdemes ráhangolódnunk, és megéreznünk magunkban ezt az energetikai kódolást!

– – –

Ha a fenti üzenetet a mindennapi életre vetítjük, akkor látjuk, hogy ez az, ami arra mutat, hogy a szülő-gyermek kapcsolatra kell most fókuszálnunk. S ha megnézzük a Szűz méhét szimbolizáló csillagot, és a fölötte álló másik két csillagot, akkor egyből megértjük miért írom ezt. Ezek a csillagok a következők: Porrima, Auva és Vindemiatrix (alulról fölfelé haladva).

A Porrima annak a szimbóluma, amikor egy anya számára minden ember a gyermeke, azaz úgy táplál minden gyermeket, mintha a sajátja lenne – azaz az ősi korok matriarcháinak megjelenítője egy szinten. Ez a kozmikus anya szimbóluma. Az Auva pedig egy gyermekeket gyógyító csillagsugár, amely a gyermekek egésszé-válását segíti.

Az itt álló Szaturnusz mutatja számunkra hogy bizony most minden a gyermekekről szól(t), illetve szólni fog! Gyakorló kétgyermekes szülőként látom és tapasztalom magamon és a baráti-ismerősi környezetemen, hogy a gyermekekhez való hozzáállásunkat időtállóvá, az időn túlivá kell tennünk.

Erre hívja fel a figyelmünket a Szaturnusz, a Valódi értékeket képviselő égitest – hogy minden ami nem időtálló, azaz a régi illúziókkal terhes múltban gyökerezik, átalakul. Mert a Szűz stációjában a Fényt aratjuk le, itt rakjuk helyre azt, amit életeken keresztül begyűjtöttünk. Ez a Szolgálat stációja is, ahogyan az anya szolgálja a gyermekét – tehát mindaddig, amíg a Szaturnusz itt jár, addig ezekre kell fókuszálnunk.

Mit is jelent ez? Spirituális közhelynek számít, hogy a mostanában és korábban született gyermekek “mások”, és hogy máshogyan kell hozzájuk állni. Csakhogy tapasztalok itt egyfajta spirituális rózsaszín ködöt, hogy majd ezek a tündérbögyörők jönnek, és megoldanak mindent, és juj de édesek, és beszélnek az angyalokkal, meg minden.

Igen, ezek a gyermekek, kezdve az indigókkal valóban a régi rendszereket döntögetik – és ha még mindig úgy állunk a gyermekekhez, ahogyan szüleink és ahogyan az elmúlt pár száz évben, akkor bizony a Szaturnusz tükre által arra leszünk korlátozva, hogy átértékeljük a hozzáállásunkat. És itt nem arról van szó, hogy a gyermekekkel kedvesek vagyunk, nem mondjuk nekik, hogy “ne rohangálj, mert elesel” és hasonló tudatromboló, negatívat kódoló dolgokat. Ennél sokkal többről van szó! Ez csak az első lépés.

Ahogyan én látom arról van szó, hogy felismerjük, hogy a gyermekek nem a mi gyermekeink. Nem uraljuk, nem irányítjuk, nem korlátozzuk, nem mondjuk nekik, hogy “mert azt mondtam”, nem rakjuk rájuk azokat az elveket, amelyek szerint mi eddig éltük az életünket. Hanem azt kell nekik MEGMUTATNI, hogy legyenek önállóak, és éljenek a saját szívük és Magjuk szerint.

Igen ám, ez így nagyon jól hangzik, és biztos vagyok benne, hogy most sokan bólogatnak. De mondok néhány példát, amellyel meg próbálom mutatni, hogy MENNYIRE MÁSRÓL és komolyabb dolgokról van itt szó – általában nem is vesszük észre, hogy miről.

– – –

Vegyük pl az én nagyobbik lurkómat, aki imád csavarhúzókkal rohangálni. Az átlag szülő is általában szerintem erre azt mondaná, hogy “kés villa olló, nem gyerek kezébe való”, és ugye megvágja magát, elesik, kivágja a szemét, stb… Ha Te már nagyon spirituális vagy, akkor elmagyarázod a gyerekednek, hogy miért nem szabad ezzel futkározni, és nem mondod neki, hogy “vigyázz, mert elesel”. Nem, ezt nem mondod, de attól függetlenül elveszed a csavarhúzóját.

Ugye? ;)

Hát, én erre azt mondom, hogy ez UGYANÚGY KORLÁT, UGYANÚGY A SAJÁT FÉLELMEID KIVETÍTÉSE A GYEREKRE!!! Nem bízom a Teremtőben, a Forrásban, a gyermek magasabb tudatosságában? Elveszed a gyerek csavarhúzóját és csak olyan játékot adsz a kezébe, amit Te vettél neki, amit Te határozol meg: nem hagyod a gyereknek, hogy megélje saját magát.

Tudom, hogy az ego most nekiáll kötekedni, hogy “akkor mindent engedjünk meg a gyereknek”? Nem ezt mondom, hogy ne tanítsuk meg dolgokra! Csak azt, hogy a BERÖGZÜLT, TUDATTALAN MINTÁKAT VEGYÜK ÉSZRE, és változtassunk rajta. Nagyon sok ilyen kis apróság van az életben, ezekre most nem tudok egyesével példát hozni, Rád bízom, hogy mit kezdesz ezzel az üzenettel.

Hogy értsük a lényegét, tényleg arról van szó, hogy a Gyermekekhez való hozzáálláson nagyon nagy változtatni való van! Mint mondtam, sokkal több, mint amit gondolnánk elsőre!

Mondok még egy példát: ugye az ember általában a munkahelyén ha elfáradt, akkor fogja magát, feláll, kimegy a vécére, megiszik egy kávét, esetleg trécsel a kollégákkal… megnézi a csillió továbbküldözgetős leveleket, youtube videókat, mindenféle hülyeséggel tölti a munkaidejét…

A gyerekeinknek meg bent kell ülniük reggel 8-tól mondjuk délután kettőig az iskolapadban, és ha 11 körül elfáradnak, mert a 15 perc szünet kevés volt, és kimennének pisilni, meg elkalandoznak, akkor kapnak egy intőt… Te meg fél órás kávészünetet tartasz, ha úgy esik kedved.

És ez még csak a jéghegy csúcsa…

Nem azt mondom, hogy a gyermekeknek nem kell megmutatni, hogy mi a követendő – hanem PONTOSAN EZT MONDOM, hogy a gyermekeknek példaképre, PÉLDÁRA van szükségük!

Kíváncsi lennék, hogy te hogyan reagálnál, ha egy előadáson megcsörrenne a telefonod, odamennék hozzád, leüvölteném a fejedet, elvenném a telefonodat, mert azt sem tanultad meg, hogy az előadáson kikapcsoljuk a telefonokat? Sőt, még egy taslit is lekevernék. :) Ezt (na nem a taslit) hányszor tesszük meg a gyerekekkel, amikor az ember felnőtt fejjel sem képes alapvető dolgokat megtanulni? És így akarunk a gyerekeknek példát mutatni? Amikor mi szabadok akarunk lenni, a gyerekeket meg nem engedjük csavarhúzóval rohangálni…)

Semmi több – mint írtam, és mint Osho is írta: a gyermekeink nem a mi gyermekeink!

Remélem sikerült érzékeltetnem, hogy milyen dolgokra gondolok – tehát tényleg át kell alakítanunk a Szülő – Gyermek kapcsolatot: nincs gyermek: csak kis ember van, akinek meg kell mutatni, hogy hogyan kell itt élni a Földön. NEM MEGMONDANI! Nem kényszeríteni! Nem nevelni.

csak MEGMUTATNI

Szerintem.

– – –

Hamarosan jön a cikk folytatása – kicsit több mindenről fogok beszélni a csillagos égről…

A hozzászólásokban kérlek gyakoroljátok a tudatosságot!

70 hozzászólás

mango79 mondta:

Kedves Balázs?

Nem egyértelmű számomra, hogy mit értesz azon, hogy “gyakoroljuk a tudatosságot” hozzászolásankban!Lefordítanád nekem? Köszönöm!

Kiss Balázs Kunó mondta:

Figyeld magad kívülről, amikor csak lehet. Vedd észre mit miért teszel – van-e egyáltalán jelentősége annak, amit mondasz/gondolsz, vagy csak berögzült reagálás? Esetleg az “én jobban tudom” alapján ír-e valaki.
B

Angel mondta:

Megmutatni, hogyan lehet tartalmasan, termékenyen, hálában élni…hogyan lehet konfliktusokat értelmesen , hatékonyan megoldani, feszültséget hasznosan, egészségesen levezetni, egyensúlyra TÖREKEDNI, örülni tudni, elfogadni…tisztelni az élőt, az életet, szeretni élni..ez nagyobb feladat, mint bárki gondolná. És nagy felelősség. Minden mozdulatod, arckifejezésed, hangod változása minden, minden példa a számukra! És átlátnak rajtunk és mindent tudnak. Úgy vigyázzunk:-)) Gyakorló tanárként velem ugyanez megy végbe az iskolában. Csak ott még nehezebb hitelesnek maradni, amikor olyasmit kell mondani vagy megszervezni, amivel egyáltalán nem is értek egyet, s olyasmire már egyáltalán nincs idő, hogy beszélgetés. Igaz, tömegben semminek nincs sok értelme, úgyhogy az ilyen irányú hatásokkal kapcsolatos illúzióim régen elillantak.

Betti mondta:

Nem szoktam kommentelni, de mindig olvasom az írásaidat Balázs. Most eszembe jutott egy kedvencem, gondoltam bemásolom, mert szerintem illik ide :)

?Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. Ők az élet önmaga iránti vágyakozásának
fiai és leányai. Általatok érkeznek, de nem belőletek. És bár veletek vannak, nem birtokaitok. Adhattok nékik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok. Mert nekik saját gondolataik vannak. Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem. Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok. Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem meg nem reked a tegnapban. Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el. Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak. Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása: Mert ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.? (Kahlil Gibran- A próféta/részlet-Gyermekek)

Kiss Balázs Kunó mondta:

Betti, én ezt Osho-nál olvastam! :) Erre utaltam. :)
NAGYON KÖSZI, HOGY BEÍRTAD!

Réka mondta:

Gyönyörű, amit írtál, hálás köszönet érte, h leírtad, s így írtad le :) csak ezt tudom mondani..mint általában mindegyik hozzászólásomban. Egyszerűen csak hálás vagyok neked ezekért az írásokért!!

Nikoletta mondta:

Sziasztok!

Most esett le hogy itt a gyermeknevelésben az egom diktált, akármennyire is rugalmas vagyok, rávilágítottál hogy van mit csiszolnom magamon…Köszönöm!

Andi mondta:

Részben egyetértek azzal,hogy mutassunk példát bár ez sokszor elég nehéz, hiszen olyan világban élünk ahol mi is elveinkkel ellenkező dolgot teszünk. Utána pedig le kell győznünk a szülői ösztönünket, a féltésünket.Az biztos,hogy sokszor igazságtalanak tűnik amikor mást csinálunk és mást várunk és kényszerítjük a gyermekeinket dolgokra. Érte tesszük?

Magi mondta:

Egyettértek valahol belül, de nagyon nehéz eldönteni mi a helyes viselkedés adott szituációkban, pedig próbálok megfigyelni, tanulni, fejlődni. Ha van ötletetek, praktikus tanácsok jól jönnének.

Emo mondta:

Igy igaz ahogy irtad, Balazs.Sajnos hajlamosak vagyunk pont olyan teves nevelest adni, mint amilyent mi -akinek nem inge..-kaptunk.Ehhez csak meg annyit..gyermekeink “szarnyakkal” szuletnek, ne vagjuk le, hanem hagyjuk repulni oket:)szallni tanitsuk. Lattatok madarakat amikor kicsinyeiket roptetik?gyonyoru es felemelo…mi is ezt kell tegyuk.En igyekszem..
Aldas

Lacko mondta:

köszi.

B_anya mondta:

A gyermek: vendég a háznál. Úgy gondolom, megköszönni való és hálára érdemes, hogy éppen minket választottak vendéglátónak. Szerintem ebből érdemes kiindulni, mikor gyermeket vállalunk-vállaltunk.

E.Annamária mondta:

A példa mutatással való nevelés ősi bölcsesség.
Két dolog jutott most eszembe,1. miért van az, hogy ugyan azok a szülők nevelnek több gyereket és azok külömbőző eredményel nevelődnek.(?)(sőt egymást is nevelik a testvérek)
2.a mai rohanó világban túl sok információ éri a gyerekeket,melyek sokszor jók, de néha károsak ,hiszen a szülő felelősége már nem egyértelmű.(?)
Vagy inkább hagyuk, hogy ők tanúljanak a roszból is?

Anita mondta:

Hát ez nagyon fontos üzenet volt, köszi Balázs, egyébként az apukám aki szintén igen spirituális ihletésű szokta volt mondani, hogy a gyereket nem nevelni kell, hanem jó példát kell neki produkálnunk….és milyen igaza van, sőt egyszer Vekerdi Tamástól hallottam egy rádióriportban, amit ha nem hallok, nem hiszem el, hogy ő mondta, mely szerint a gyermeket csak arra lehet megtanítani, amit alapvetően már tud, és hoz magával egy előző életből….annyira ott kell, hogy legyen az eszünk nekünk mai szülőknek, viszont szeretettel, belátással és egy csipetni intuícióval azt hiszem eredményesek leszünk…bízzunk benne.:-)))

békalány mondta:

Én úgy gondolom nincs olyan ember a földön aki ne hibázott volna már,ha gyereknevelésről van szó. A világ egyik legszebb és egyben legnehezebb dolga gyermeket nevelni,főleg a mai világban…
Úgy érzem a legtöbbször engem nevel az én édes kisfiam és rengeteget tanultam már tőle. Istenem,hogy milyen őszinték!
Kár,hogy körülöttem kevés szülő van aki így figyeli a gyermekét!

Kati mondta:

Sziasztok!
Nagyon fontosnak tartom, és legfőképpen azoknál az embereknél, akiknek nincs jelenleg kisgyermek a közelükben, hogy a saját belső gyermekükkel is éppen ennyire körültekintően, és új szemlélettel foglalkozzanak,minta ahogyan Balázs írt a saját gyermekeiről.
Szeretettel: Kati

milaneze mondta:

Sziasztok, szerintem előbb nem megmutatni kell hogyan kell helyesen élni, hanem azt kell megmutatni megértetni velük mielőbb, mi is a szeretet. És ahogy itt írva van a cikkben is, hamarabb megtudják ezt érteni mint mi anno. Erre van egy idézetem. Persze nem vagyunk egyformák, ez csak a saját véleményem , és ez nekem tetszik nagyon.

A gyermekek és a Holnap Istene

Az új spiritualitás korában a felnőttek rendelkezésére állnak majd azok az eszközök , amelyekkel visszaadhatják gyermekeiknek a fantázia adományát.
A Holnap Istene nem ijeszti majd meg a gyerekeket, nem égeti a lelkükbe az ?istenfélelmet. A Holnap Istene arra fogja tanítani a gyerekeket, hogy az embernek csak két ellenségük létezik a félelem és a bűntudat, hogy a szeretet valóban mindent áthat és hogy Isten soha de soha nem bünteti meg őket.
A Holnap Istene arra tanítja majd a gyermekeket hogy ne féljenek a kudarctól mert Isten királyságában nem létezik kudarc.
Csakis próbálkozás létezik, és csak ez számít mert minden próbálkozás előre lendíti magát az életet-és az élet mindig előre akar haladni.
A Holnap Istene arra tanítja majd a gyermekeket, hogy van elég. Van mindenből, ami az emberek szerint a túléléshez és a boldogsághoz szükséges, ezért a gyerekeknek nem kell folyton azért küzdeniük, hogy ők legyenek a legjobbak, a leggyorsabbak vagy a legokosabbak. Nem kell majd könyörtelenül versengeniük egymással , nem kell mindig mást hibáztatniuk, nem kell félrelökniük az útból a társaikat hogy ne a vesztesek hanem, a győztesek táborába tartozzanak.
A Holnap Istene arra tanítja majd a gyermekeket, hogy nincsenek vesztesek, hiszen hiszen csakis azok veszíthetnek akik letévednek az útról.. És arra is megtanítja majd őket hogy senki nem tévedhet el örökre, és egy nap mindenki megtalálja a hazavezető utat, mindenki vissza talál a szeretethez, vissza talál Isten lényegéhez és megtanítja őket arra, hogy ne kivessék vagy elítéljék azt aki eltévedt, de nyújtsanak neki segítő kezet és mutassák meg neki a hazavezető utat.
A Holnap Istene megtanítja majd a gyermekeket arra, hogy mindannyian egyek Istennel és mindennapi életük során mindig cselekedhetnek úgy ahogy Isten cselekedne és élhetnek úgy ahogy Isten élne. És a Holnap Istene a szülőket is felruházza majd azokkal az eszközökkel amelyek segítségével ők is ezt taníthatják a gyermekeiknek. Ezek az eszközök pedig az új spiritualitás üzenetei lesznek.
Ámen
Bizony könnyezhetsz is afelett amit a múltban tettetek a gyermekeitekkel, de ne könnyezz a jövő miatt. Mert a jövő valóban fényes lesz.

Neale Donald Walsch A Holnap Istene

Sziasztok. Áldott szép napot

Ritus mondta:

kedves Balázs!
Érdeklődve olvastam az írásodat -sajnos nem jutottam el hozzád :( – és nagyon vártam is mit fogsz nekünk írni erről a dologról.
Nekem 11 év szülői tapsztalat van a hátam mögött. Elég megengedő szülőnek tartom magam, nem vagyok nagyon spiri, meg hasonlók…
én úgy vallom határokra, szabályokra szükség van azaz:
Lehet a csararhúzóval játszani, de futkározni nem. Odaadom az ollót, de nem mászkálunk vele. Lehet kétféle étel küzül választani reggelire, de pörköltet galuskával nem tálalok fel akkor sem, ha kéri. Megengedem, hogy barátnő szintén legyen a kapcsolatunk, de azért elvárom a tiszteletet.
A gyerek felelősség akárhogyan nézzed is és sok múlik azon hol húzod meg a SAJÁT határaidat, hiszen a gyermeked határait is ez határozza meg elsősorban.
Ahhoz, hogy belül rend legyen kívül is rendet kell teremteni.
Lehet ez most olyan “régienergiás”, de szerintem nem megengedhető, hogy a gyereked olyanná legen, mint egy mini felnőtt. Én rengeteget tanulok a gyerekeimtől így is, hogy “nevelem” őket. És tudom, hogy Ő csak vendég a háznál, akinek köszönettel tartozom, amiért engem választott édesanyjának.

Ági mondta:

Két évtizedes anyai tapasztalat, közben egyre fejlődő önismeret és sok-sok tanulság közepette mostanra úgy gondolom, az a meghatározó minta, példa, lényeg a gyermekeink számára, hogy mi mennyire valósítjuk meg önmagunkat; azt, amiért leszülettünk. A saját EGÉSZ-ségünk minél teljesebb megélésével segíthetjük elő leginkább az ő egészséges fejlődésüket.

Üdv Mindenkinek!

kaméleon mondta:

Szia Balázs! Mivel járok spirituális tanfolyamra, rengeteget tanultam fél év alatt de ez még csak a töredéke és ennek a vége szerintem végtelen ideig tart. Abban igazad van hogy az egonk irányit mert belénk van égetve félelmekkel, de mivel naponta meditálok kezdem észre venni azt az erőt amit a gyerekekben érzek hiszen ők nagyon tiszták és minden vasárnap igyekszek velük fogoskázni néha veszélyes manoverekkel és azt vettem észre hogy hiába kenem az ördögöt a falra magam esek bele:))))) A tanácsodat elfogadom és igyekszem megváltozni! köszönöm….

Eszter mondta:

Köszönöm a csillagmag üzenetet. Lehet sokféleképpen értelmezni a gyermekekhez való kapcsolatunkat. Egyet észre kell vennünk: rengeteg dologban előttünk járnak. Világlátásban, hitben, erkölcsben, stb., stb. Sajnos mi, mikor nevelő szándékkal közelítünk feléjük, ezt a velük született képességüket romboljuk le. Ne akarjuk a saját értékrendszerünket rájuk erőltetni. Mi már tudjuk, hogy ez hová vezetett. Beszélgessünk velük egyenrangú félként, kérdezzük meg őket! Sokat tanulhatunk Tőlük!

Búza Judit mondta:

Vagy két évtizede is van, nem tudom pontosan, hogy valahol olvastam ezt a Kahlil Gibran idézetet.Azóta keresem.. KÖSZÖNÖM :) Rögös út szülőként ezt értve élni,, de megéri :)

Banyus mondta:

Sziasztok! Örülök, h. a barátnőm elküldte ezt az oldalt:-))) Nekem három fiam van, 1-3-5 évesek. És rendesen tanulok tőlük…. Nagyon hálás vagyok, hogy hozzám születtek… nagy kihívás a gyermeknevelés, főleg amikor tudatosult bennem, h. ők sokkal több mindent tudnak mint mi szülők:-))) Elég komolyan kezdem el én foglalkozni önismerettel, közben Deeksha-adó( Isteni áldás) lettem, ami nagyon gyors fejlődést tesz lehetővé számomra, és a családunknak. Olyan hozott negatív családi minták elhagyását teszi lehetővé ami gyökeresen változtatta meg a gyermekeimmel és a családommal való kapcsolatomat.
Egyre inkább tudok rájuk hangolódni, és félelmek nélkül oda adni dolgokat, hagyni őket ugrálni stb… De ahhoz h. ezeket meg tud változtatni magaddal kell kezdeni.
Szomorú felismerés volt számomra h. nem tudtam a középső gyerekemet, a harcos kis indigót kezelni, és elmondani sem tudom milyen harmónia van köztünk csak azért mert én dolgoztam magamon, február óta folyamtosan jártam deekshás meditációkra, oldásokra… és egyszerűen csodává vált az életünk. Megtanultam h. az egyetlen módja a feltétel nélküli szeretet, és elfogadás…. Nagyon hálás vagyok a deekshának h. egy csodálatos, boldog életet élhetek a családommal …

Erma mondta:

Tartalmas hozzászólásokat olvastam, köszönöm. Sajnos én már elrontottam, 30 éves a gyermekem, sikertelen, mivel akkor még nem “vaskalapos” módszerrel irányítottam. Most meg, hogy helyrehozzam,rossz utat választottam /pénz/, még mélyebbre taszítottam.
Kár, hogy korábban nem jártam erre, de reményem van, hogy más rálátásommal az ő életét is egyenesíthetem!
Minden hozzászólást köszönök, épülésemre volt!

Bede Adrienn mondta:

Általában a szabadságot tartom szem előtt a kisfiammal szemben is, de sokat kell még fejlődnöm….Holnap újra próbálkozom.

Ria mondta:

Sziasztok!
Nagyon értékes hozzászólásokat olvastam, főleg Betti és Milaneze által leírt idézetek.Én a saját tapasztalatomat osztom meg veletek.Két felnőtt gyerekem van, akikkel nagyon jó a kapcsolatom.Évek óta foglalkozom spiritualitással, tehát már a serdülő gyerekeim nevelésében sok segítséget kaptam azáltal, hogy önmagamon dolgoztam.Utam kezdetén nem értettem annak a mondásnak a lényegét, hogy VÁLTOZZ, ÉS A KÖRÜLÖTTED ÉLŐK IS VÁLTOZNI FOGNAK.Ez nagy igazság,de csak akkor érti meg az ember ha már nem az ego uralja.Gyermekeinket csak szeretettel tudjuk nevelni.És ebbe beletartozik a következetesség,és ha kell a szigor is.Mindenki tapasztalatok által tanul, de a szülő felelőssége hogy a realitást is megmutassa a rábízott lélekre. Nincs esendőbb az életben egy majomszeretettel felnevelt gyereknél.Minden áldott álapotban lévő nőnek tisztában kell lennie hogy a méhében növekvő kis emberke minden érzést, legyen az pozitív vagy negatív, átérez.Tehát mindkét szülő felelős azért hogy a magzati korban milyen hatás éri a leendő gyermeket.Szeretném még felhívni a szülők figyelmét az őszinteségre.Minden korban ki lehet a gyerek kiváncsiságát elégíteni ha az ő szintjén közelítjük meg a problémát.A gond hogy nagyon gyakran a szülők sem észinték egymáshoz és nem tisztázzák az adott problémákat.Ezt hozták sokan a családjukból, tehát javaslom,nézzék meg nagyító alatt a szülők a saját viselkedésüket.Csak úgy mutathatnak példát,ha saját érzéseiket tisztába teszik ha egyedül erre nem képesek, forduljanak gyógyászhoz.
Szeretet, áldás,béke mindenkinek

Nefelejcs mondta:

Kedvesek!
Sajnos – mint néhány hozzászólással feljebb olvastam – magam is a múltbeli Énemet hibáztatom 18 éves középső fiam jellembeli hiányosságaiért! Három fiamat a feltétel nélküli szeretet állandó közvetítésével neveltem-nevelem, de spirituálisan olyan távolról indultam…Mostanában már hiába próbálom a két nagyot “terelgetni”
errefelé, csak csodálkoznak, vagy éppen kinevetnek!Mit tehetek?

Ágnes mondta:

Sziasztok!!!Ami még szerintem nagyon fontos a türelem!A szeretet kevés ha nincs elég türelmed hozzá!!Sokan csak használják a szeretet szót,de nem alkalmazzák.Egy fárasztó nap után szerintem nem sok embernek végtelen a türelme.Ez csak az én véleményem ne vegye senki magára!!Üdv.mindenkinek!

mango79 mondta:

Sziasztok, szia Balázs!

Ha megengeditek váltanék témát :-)…
Tudom és érzem is hogy a változás a dimenziováltás felé elindult.Rengeteg negatív “energiaszívó baráttól” szabadultam meg, egyszerűen eltüntek az életemből.
Én is változtam, sokkal spirituálisabb lettem és Istenhez is közelebb kerültem.Viszont a hivatalos, pénzzel kapcsolatos dolgaim alig alakulnak, mintha erősen visszafogná valami vagy valaki a történéseket..Jól látom?Valahol azt olvastam :-)(persze itt), hogy nem szabad erőltetni a dolgokat csak csinálni, ez ok, de meddig tart ez az állapot?
köszi

Sunrise mondta:

Hát, asszem ma én leszek a kilógós. :-)
Azt tapasztalom, hogy a fizikai létünk igenis korlátokkal jár, és nincs azzal semmi baj, ha ezt egy gyerek is megtapasztalja.
A párom mondta egyszer, hogy nem nevelhetsz bárányt ebbe a farkasvilágba, és biza rádöbbentem, hogy igaza van.
Marha nehéz megtalálni azt az arany középutat, hogy hol az a határ, amikor a gyerek még önmaga lehet, de megtanul tekintettel lenni másokra is, együttműködni a közösséggel is, hogy ne csak önmagára figyeljen.
Engem a fiammal való kapcsolatom pont a teljesség elfogadására tanít. Hogy nem mindig a mézes-mázas, rózsaszín cukormázas szeretet a szeretet. Az ego-m elfogadására tanít…
Pont Osho-nál olvastam, ha jól emlékszem, hogy a keleti ember elutasította az anyagi létet, és ezért tart ott a kelet, ahol tart. A nyugati világ meg a szellemit utasította el, azért tart ott, ahol tart.
SZINTÉZIS (Zorba, a buddha) mondja Osho, és én is ebben hiszek.
Nekem az elfogadás, szeretet nem a “kisfiam, nyugodtan játszhatsz a láncfűrésszel is” dolgokkal egyenértékű.
Saját példával tanítunk, és amíg nem fogadom el önmagam “sötét” oldalát, addig a fiamnak is azt tanítom, hogy vmi elképzelt ideának kell megfelelnie… amit kergethetünk, de nem fogjuk megtalálni soha. És ami nem enged “szabadnak” lenni…
Így hát az én fiam valszeg nem fog csavarhúzóval rohangálni. :-)ű
De soha nem fogom lebeszélni, hogy a legmagasabbra másszon a mászókán, és igyekszem nem kiparancsolni a sárból, csak azért, mert koszos lesz a ruhája…
Viszont megtanulom tőle, hogy a korlátolt gondolkodásomat hogyan tudom újra felszabadítani, és igyekszem, hogy az ő ilyen jellegű képességei is szabadon szárnyalhassanak…
Általa és vele megtanulok teljes felelősséget vállalni, elsősorban önmagamért.

Kiss Balázs Kunó mondta:

A korlátokra valóban szükség van!!!
Addig, amíg rá nem jössz, hogy lehet korlátok nélkül élni…

De addig elengedhetetlen.

Balázs

Sunrise mondta:

Szellemi értelemben kapisgálom már a korlátok nélküli életet, de fizikai szinten… hogyan?
Tapasztalatom nincs még pl. a tűzön járásról, csak olvastam róla.
Szal van elképzelésem, hogy igenis ilyen értelemben sem ott vannak a határok, ahol ésszel felfoghatjuk.
De nekem még odébb ez a fizikai szinten sincs korlát… :-)

De kíváncsi vagyok, ki hogyan éli, tapasztalja ezt meg… Pl. Te?
Vagy ez már a következő írás témája? :-)

Kiss Balázs Kunó mondta:

Nincs külön szellemi és fizikai: ezek egyek.
ebbe nagyon sok útkereső belebukik szerintem.

B

Adonei mondta:

Kedves Balázs! Jókat nevettem, élveztem, ugyanígy érzem és tanítom. És még mindig tanulom. Egy kis megjegyzés: “Csak megmutatni” asz összes felsorolt közül a legnehezebb, mert feltételezi, hogy én már tudom minden szinten alkalmazni azt, hogy hogyan kell élni. Isten tenyerén.
Üdv Adonei

Sunrise mondta:

Na, ezzel feladtad a leckémet! :-)
De én azért nem adom fel… :-)

mango79 mondta:

Sziasztok, szia Balázs!

Nem jo témát kérdetem, hogy nem szoltok hozzá?

Ha megengeditek váltanék témát :-)?
Tudom és érzem is hogy a változás a dimenziováltás felé elindult.Rengeteg negatív ?energiaszívó baráttól? szabadultam meg, egyszerűen eltüntek az életemből.
Én is változtam, sokkal spirituálisabb lettem és Istenhez is közelebb kerültem.Viszont a hivatalos, pénzzel kapcsolatos dolgaim alig alakulnak, mintha erősen visszafogná valami vagy valaki a történéseket..Jól látom?Valahol azt olvastam :-)(persze itt), hogy nem szabad erőltetni a dolgokat csak csinálni, ez ok, de meddig tart ez az állapot?
köszi

Sunrise mondta:

kezdek ráérezni, miért is toporogtam bizonyos dolgokkal egyhelyben mostanában…
NAGYON KÖSZI!!!

Banyus mondta:

Sunrise, jól megfogalmaztad:
“amíg nem fogadom el önmagam ?sötét? oldalát….”
Sajnos az emberiség nagy része az elmében, az elme börtönében él, és csak ritkán tapasztaljuk az életet a szívünkkel. A szívünk csak bizonyos pillanatokban kerül előtérbe, pl. amikor vkinek segítesz, v. a kisbabádat nézed..
A probléma az emberi elméből ered, amely nem engedi meg h. megtapasztaljuk és élvezzünk mindent.Folyamtosan ítélkezik, összehasonlít,ingadozik a múlt és a jövő között. Miközben a gyermekünkkel beszélgetünk az elménk a másnapon jár…
Csak akkor tapasztaljuk az életet, ha felszámoljuk az elme beavatkozását. Nekem az Egység Áldása (Deeksha energia )segített és segít megtapasztalni az élet természetes áramlását. Az egység állapot átélését.
A deekhsa energia hatására neurobiológiai változás indul ez az agyban. Lenyugtatja a fali lebenyeket, és erősíti a homloklebenyt, amely a boldogság, a béke, harmónia állapotáért felelős.
A deeksha energia Sri AmmaBhagavan-tól származik. Akiknek víziójuk h. az emberiséget átvezessék a szenvedés állapotából, a felébredés állapotába.
Elkezdtem megtapasztalni azokat a dolgokat amelyeket mélyen a tudatalattiba tároltam, ami persze gyerekkoromból eredt. Megtapasztaltam azokat az érzéseket amelyek blokként ott maradtak. Hiszen a tudatalatti legalább 2milliószor erősebb, mint az amelyik a tudatos részed. Sajnos sok ember nincs tisztában azzal h. létezik a tudatalatti ami irányítja az életünket. A tudatalatti tárolja az összes félelmet, traumát, negatív döntéseket az életünkben.
Nekem a deeksha segített azokat a negatív szülői minták letételére, amelyeket mélyen a tudatalattiba tároltam, ha tetszett ha nem azok az érzések újra és újra előjöttek, mindaddig amíg mélyen a gyökerére nem néztem… és egycsapásra megoldódtak. Fantasztikus h. a környezet körülöttem h. változott meg , pedig nem ők változtak meg hanem én. Szembenéztem azokkal az érzésekkel amelyekről nem is tudtam h. vannak!!! Átéltem a magzati koromban eltárolt érzéseket. Iszonyatos fájdalom volt, világra sem akartam jönni… fájt h. nem engem várnak, hanem egy kisfiút… úgy jöttem erre a világra h. nem is engem akarnak!!! nem szeretnek!!!! ez kimondani is fájdalmas, de átélni még rosszabb…. elképzelni sem tudtam h. ilyen koncepciókkal jöttem erre a világra…. És minden amit a tudatalattidban nem oldasz föl, ott marad, és ismétlődni fog!!!! Mind a három gyerekemnél átéltem ezt!!! Ha egy napra vagy perce de ott volt, egyiket sem akartam és főleg nem kisfiút, mindíg kislányra vágytam!!!! Most hétvégén történt velem ez az élmény, voltam egy háromnapos elvonuláson, és víziújásszületés , tűnönjárás és még sok érdekes és nagyszerű meditáción vettem részt. Ezért annyira friss az élmény…:-))
Szóval hihetetlen dolgokat éltem meg az önismereti utamon eddig, és nagyon nagyon nagy csodákat hozott az életemben, a kapcsolatomba a gyermekeimmel, a szülői és párkapcsolatomban, a munkában, egyszerűen végre úgy érzem h. igazán élek, és érző szívem lehet.
Az hogy én magamon dolgozom, annak haszonélvezője a családom a környezetem, így a legtöbbet az ember akkor tud tenni a világért, ha saját magán dolgozik. Utána már nem fog senki számára felmerülni a kérdés h. helyesen vagy helytelenül cselekszem.. jól vagy rosszul nevelem a gyermekem stb…

Banyus mondta:

Mangó79, a téma nagyon jó! :-)) Én úgy tanultam és úgy is tapasztalom:-) , hogy az anyagiakkal való problémád, a gyökerekhez vissza vezethető. Egészen pontosan az apához fűződő kapcsolatodban leledzik. Az anyagiak az apai részhez köthetők. Ahogy elkezdesz dolgozni az apához fűződő kapcsolatoddal, javulni fog az anyagi helyzeted. Egyébként nem titok, ha kipróbálod akkor tapasztalni fogod:-)
Bhagavan úgy tanítja, hogy az élet kapcsolatok.. amikor a kapcsolataid rendeződnek akkor az életedbe fog áramolni a bőség.. minden téren… anyagi, egészség, siker stb…
Én nagyon szeretem a szüleimet, és fogalmam sem volt milyen érzéseket tároltam el mélyen a tudatalattiba (elég brutál érzés azt átélni, h nem szeretnek téged…))),,, nyilván más sem tudja és te sem, de ott van valami ami ezt akadályozza, hiszen te érzed is ezt.

Gigi mondta:

A megengedés és elengedés. Két kulcsszó a nevelésben meg az állandó változás. Adonei nagyon rátapintottál:) Még mi is tanuljuk a hogyant:) Igy nehéz megmutatni talán csak terelgetni tudunk:) És tanulni a magunk módján:)Időnként amikor az elme beleszól a dolgainkba akkor visszacsúszunk a régi mintába, de felállunk és megyunk tovább,fennebb egymást nevelve:)

Fairy mondta:

Kedves Balázs!
Eddig minden gondolatoddal egyetértettem. Most viszont azt kell mondanom, hogy nem. Én is szabadnak akarom a gyermekemet nevelni, önálló gondolatokra indítani, pusztán szeretettel nevelni. Viszont a csavarhúzót elveszem tőle… (neki is ez a kedvenc játéka – odaadom a műanyagot, persze azon észreveszi, hogy nem igazi, nem is kell.) Elveszem tőle, pedig bízom a Teremtőben, hogy oltalmaz minket, de ne kísértsük feleslegesen.
Ha szigorú, öntörvényű anyának titulálnak ezért, vállalom.

mango79 mondta:

köszi Banyus! építő jellegű volt a hozzá szolás, de az édesapám meghalt már 20 éve-hogy tudnék javítan a vele valo kapcsolatomon?én még elég az elején tartok-e témának…..de nagyon érdekel

Kiss Balázs Kunó mondta:

Kedves Fairy!

Örülök, hogy nem értesz egyet! :) Hiszen ez a lényeg.

Ne azt nézd, hogy nem engeded a gyereket csavarhúzóval rohangálni,hanem hogy ez mit szimbolizál…
Mondjuk Te is mobilozol vezetés közben, amikor az “balesetet okoz”… Mégis tudod, hogy nem történik semmi… Te sem tartod be a “szabályokat”…
Bízol abban, hogy nem halsz meg mobilozás közben, de a gyerekben nem bízol, hogy nem hal meg csavarhúzózás közben…

hm?

B

Banyus mondta:

Mangó, örülök ha tudok segíteni:-) az apai részt akkor is fogod tudni rendezni, ha már Ő sajnos meghalt. Vezetett meditációkkal, deeksha energiával menni fog. Sok sok mélyen eltemetett érzés szunnyad bennünk, amiről nem is sejtjük h. létezik. A deeksha egy igen erőteljes energia, ami Indiából Sri AmmaBhagavan jóvoltából érhető el. A deeksha segít, h. azokat a mélyen eltemetett érzéseket megtapasztalhasd. És mivel a gyökerénél kezeli a problémát, így többet nem fog visszatérni.
Örülök, h. most kezd érdekelni, soha nem késő. Jó utazást:-)

Banyus mondta:

A témához még annyit fűzök hozzá, ahogy Balázs írja. Figyeld meg saját magad. Mindíg mással vagyunk elfoglalva, figyeld meg benned mi zajlik. Mindíg vetítünk kifelé,,, és nem tapasztaljuk meg azt ami ott van…. Hiszen ez rólunk szól:-) Amikor elkezdünk befelé figyelni és megtapasztaljuk azt ami ott van, végtelen boldogságot fogunk tapasztalni. Amikor megmerjük engedni, h. érezzük azt ami ott van., az legyen akár félelem, akár aggódás,sértettség, győlölet, vagy bármi más.
Amikor ezt nem elmében játszuk, hanem a szívünkben, nagyszerű változást fogunk észrevenni. Amikor az ember szíve megnyílik, amikor elkezd igazán érezni, másmilyen szív másmilyen jeleket küld az agynak:-)

Lemayar mondta:

NEALE DONALD WALCHE:
?TANÍTSD MEG GYERMEKEIDNEK EZEKET AZ IGAZSÁGOKAT!
Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy a boldogsághoz nincs szükségük semmi önmagukon kívülire – sem személyre, sem helyre vagy dologra -, és hogy a boldogság odabenn található.
Tanítsd ezt meg nekik, és kiválóan fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyermekeidnek, hogy a kudarc csak kitalálás, hogy minden próbálkozás siker, és hogy minden erőfeszítés győzelmet ér – az előző semmivel sem kevésbé tiszteletreméltó, mint az utóbbi.
Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy mélységes kapcsolatban állnak az Élettel, hogy Egyek valamennyi emberrel, és hogy soha nem különültek el Istentől.
Tanítsd ezt meg nekik, és kitűnően fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy a káprázatos bőség világában élnek, hogy van elegendő mindenki számára, és hogy a megosztásból, nem pedig a gyűjtögetésből kapják a legtöbbet.
Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy soha nem ítélkeznek fölöttük, hogy nem kell amiatt aggódniuk, hogyan ítéltetnek meg, és hogy semmin nem kell változtatniuk vagy ?megjavulniuk”, hogy tökéletesnek és gyönyörűnek tűnjenek fel Isten szemében.
Tanítsd ezt meg nekik, és a legjobban fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy a következmény és a büntetés nem ugyanaz, hogy halál nem létezik, és hogy Isten soha senkit nem ítél el.
Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyerekeknek, hogy a szeretetnek nincsenek feltételei, hogy nem kell amiatt aggódniuk, hogy elveszíthetik a szereteteteket, vagy Isten szeretetét, és hogy a minden feltétel nélkül megosztott szeretetük a világnak adható legnagyobb ajándék.
Tanítsd ezt meg nekik, és kitűnően fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy különlegesnek lenni nem jobbat jelent, hogy ha másokkal szemben felsőbbrendűségre támasztunk igényt, akkor nem látjuk őket annak, Akik Valójában, és hogy nagy gyógyító erő rejlik annak elismerésében, hogy ?az enyém nem a jobb, hanem csak az egyik út”.
Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy nincs semmi, amit ne tehetnének meg, hogy a Tudatlanság illúziója eltörölhető a Földről, és hogy az embernek igazából semmi másra nincs szüksége, mint hogy visszaadják önmagának, hogy emlékeztessék arra, Aki Valójában.
Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.
Tanítsd meg mindezt, éspedig ne szavakkal, hanem tettekkel; ne fejtsd ki, hanem mutasd be. Mert amit cselekszel, azt fogják követni a gyermekeid, és olyanok lesznek, amilyen most vagy.
Menj és tanítsd mindezeket ne csak a gyermekeidnek, hanem minden embernek és minden népnek.
Mert ha a mesteri tudás útjára lépsz, minden ember a gyermeked és minden ország a hazád.?

Éva mondta:

Azokkal értek egyet, akik szerint azért a gyerekeket bizony kell óvni dolgoktól.
Nem a csavarhúzó az igazi probléma, hanem a drog, az ital, stb. Hiába látja, hogy a szülei nem élnek vele, hiába tanítják neki, miért nem jó. Sok rossz példa lesz előtte. Ha erre fel még a szülő is azt mondja csináljon, amit szeretne, abból kataszrófa lesz. A mai világ ilyen, és ez a nevelést is mássá teszi. Ez nem hit kérdése.
A másik, hogy bizony hibázik az, aki ebbe a világba egy gyámoltalan embert nevel. Kőkemény világban élünk, ahol bizony néha harcolni kell. Ez sem fog 1 nap alatt megváltozni, és a most nevelteknek addig is élni kell ebben a világban.

Mátyás Emese mondta:

A gyerekem(?) egy rámbízott lélek akinek meg kell tanítani a földi fizikai síkot. A szellemit és a lelkit hozza magával, ezt viszont a szülőnek kell felismerni itt a földi létben, felismerni hiszen már tudta a saját leszületésekor csak elfelejtette. Itt van ő. Mit kezdjek vele? Tanulok tőle? Vagy kényszerítem? Nagy döntés!Csodálom hogy kibontakozik vagy meg akarom feleltetni valaminek, ami nekem sem felel meg, csak másoknak.
Há vegye elő mindenki a saját lelkét,fogadja el Isten ingyen kegyelmét. És ha csavarúzóban fegyvert lát, fogadja el hogy azzá is válik. A csvarhúzó munkaeszköz, miért nem ez jut az eszünkbe?
Lássuk végre szépnek és jónak a világot csak azért mert az, ez nem szorul magyarázatra. Az okoskodás, a manipuláció magyarázatra szorul, hiszen a lélek az értelem, a bölcsesség nem tudja értelmezni.
Szeretettel!

Csillag mondta:

Sziasztok!

Véleményem szerint ezt az új szemléletű gyermeknevelést csak hitből lehet csinálni. Vagyis csak akkor engedd csavarhúzóval rohangálni, ha tényleg nincs benned félelem. Csak azért ne tedd, mert most ez az új trend. Nem leszel ugyanis hiteles és a gyereked egyből leveszi hogy szerepet játszol.

A gyereknek a legfontosabb, hogy a szülei harmónikusak legyenek. Ha a te számodra szorongást okoz a csavarhúzó, de nem tiltod meg, sokkal rosszabat teszel vele mintha megtiltanád. Haladj a saját ütemedben, foglalkozz magaddal (ne a gyerekkel meg a csavarhúzóval)és soha ne vádold magad. Ő választott téged és pontosan azt kapja, ami az életfeladatához szükséges. Lehet, hogy pont a korlátok megtapasztalását.

Ráadásul, ha belül nem vagy kész, akkor a korlátmentes gyerekneveléssel könnyen saját magadat korlátozhatod. (Saját tapasztalat.) Szerintem nem is a korlátokról kellene itt beszélni, hanem az őszinteségről. Merni önmagunkat felvállalni a gyerekek előtt. Merni felvállalni, hogy féltelek. Merni felvállalni, hogy esetleg zavarsz. Merni felvállalni, hogy ideges vagyok vagy dühös. Én szólok, ha hangosan ordít, rugdossa az ülést vezetés közben, szétdobálja az ennivalót. Szólok, mert zavar. És hazudnék neki, ha nem tenném. És a hazugságot megint egy pillanat alatt leveszik. Persze a stílus fontos. Egyébként én a kollégámnak is szólok, ha zavar. Mert az úgy őszinte.

Kérdeztem egyszer a tanítómat, hogy a gyereknevelésben felejtsem-e el a tradíciókat. Azt mondta: olyan ez mint egy szendvics elkészítése. Anyukád konyhájában megszoktál egy ízvilágot. De a te konyhádban már új hozzávalók is vannak. Kísérletezz bátran és ragd össze a saját szendvicsedet. Lehet, hogy az első pár ehetetlen lesz. De meg fogod látni, hogy végül teljesen új dolgot fogsz készíteni, amelyben garantáltan lesznek a régi klasszikus hozzávalókból is.

Szóval a spirituális szemlélet nagyon jó, de a lovat meg kell ülni, nem pedig átesni a túlsó oldalára. Mégpedig mindenkinek a saját lovát a saját istállójában.

Szép napot mindenkinek!

Angel mondta:

Kedves Csillag!
Ezt igazán érthetően, tömören és igazul összefoglaltad:-)
Visszatekintve az elmúlt 21 évre, amit gyerekneveléssel töltöttem, teljesen egyetértek veled. Hozzáfűzném még, hogy a saját félelmeim legyőzésében, a bizalom megtapasztalásában a gyerekeim rengeteget segítettek. Mert mindig azt tartottam szem előtt, hogy belső erőben nőjenek föl…nem volt könnyű, mert engem agyonféltettek. Most nap mint nap hallom tőlük, hogy nagyon boldogok, mert én vagyok az anyukájuk, nagyom szeretnek és csodálnak. Az egyik 21, a másik 18.
Köszönöm. Nekik. Is.
Meghitt estét mindenkinek

Judit mondta:

Kedves Balázs!

Gyakran olvasom az írásaidat,és ennek megfelelően gyakran tapasztalom azt az összecsengést a saját írásaim, érzéseim, életem történései között, amely ezúttal kommentre indított.
Október 25. az abszolút gyermek felé fordulás.
Igen.
Ezen az éjjelen fogalmazódott meg bennem a döntés: hat éves kislányomat kiveszem az iskolából, és magam tanítom tovább.
Világszép, édes, kedves, megbízható, érett, valóban Tündér gyermekem tetsi-lelki sorvadását látva és a magam s a családunk értelmetlen napjait szemlélve határoztam így.
Kellett ez a lecke.
Nekem mindenképpen, hiszen 3 kisgyermekem mellett magamat kifeszítve is egyre frusztrálóbbá vált az érzés: a mindennél is többet adok, mégsem elég!
Valami nincs itt rendjén.
Mégsem igaz egyetlen szó sem abból, hogy a gyermeket tisztelettel, alázattal kell fogadni, és kiengedni a világba? Méltósággal hagyni megszületni, anya testén, mellett, tején cseperedni?! Igény szerint, ahogy egymást formálva iktatódik ki magától tér és idő hetek, hónapok, évek alatt?
Meghasonlottam önmagammal,anyaságommal, nőségemmel s a gyermekeim iránt érzett szeretetemmel szemben.
25-én este érkezett egy levél a legbizalmasabb Barátomtól (aki maga is Nő), éppen ezzel a témával…keveset aludtam aznap éjjel.
Ez kellett.
Megélni a társadalmi illetve az iskolarendszer gyökeresen életellenes következményeit.
Szétfeszültek a családi korlátok, melyeken belül tanultuk egymást és tanultuk a szabadságot. Percekhez, monoton, mondvacsinált muszályokhoz és lélekölő reggelekhez kellett igazítanom egyre szomorúbb és szorongóbb hétköznapjainkat.Miközben magamat igyekezvén becsapni egyre azt hajtogattam: bízom benne, örülök, hogy ilyen nagy lány, majd beleszokik, más gyermeknek is nehéz!
Amikor a gyerek már egy hete egy falatot sem evett sem itthon, sem az iskolában, és borzasztóan szenvedett – látszólag a semmitől, felágaskodott bennem a mindent elsöprő erejű anyai szeretetem.
Kislányom helyzetét szemlélve döbbentem rá arra szintén, hogy volatképpen erre vártam magam is. Hogy kilépjek a hét éve szakadatlan 200%-os kismamaságomból, és egy kissé érettebben,teljesebben szolgálhassam családomat.
Mások gyermekeinek korrepetálása helyett sajátomat taníthatom. Saját értékrendünk szerint, szabad vélemény-nyilvánítással, szabad érvelésekkel, döntésekkel.
Nem mondom, hogy mindig megy – mert azért azok a csavarhúzók olykor a legrosszabbkor kerülnek a kicsik kezébe, és a mieinkbe is!:D
Nagyon- nagyon fontos üzenete van mindannak, amit írtál: a család a biztos talpköve emberi létezésünknek. S ezen belül is a szülői szeretet gyermeke(i) irányában a megkoronázása mindannak a szövetségnek, ami 2-3-4-5-10 ember között köttetik egy életre.
És igen, ezek a gyermekek valóban mások, mint mi. Tapasztalom, és érzem,szülőtársaim meséin keresztül is érzékelem, melyikük honnan érkezett. Nagyon bízom benne, hogy sikerül helytállnunk mellettük, értük, mert valóban csakis ennek van értelme emberi létezésünkben. Szeretni -tisztán,elfogadón.
Nyúlfarknyi a tananyag, mégis bitang nehezek a leckék olykor…

Köszönöm .

Éva mondta:

Kedves Judit!

Csak akkor válaszd az otthon tanítást, ha te magad ehhez elég felkészült vagy. A világba nem mehet tudatlanul, ahogy ma rengeteg ember tudatlanságát tapasztaljuk.
Egyébként a hittel óvatosan kell bánni. Ismertem egy családot. Komolyan hittek abban, hogy mindent úgy kell hagyni, ahogy van, nem kell tenni semmit, ezért meghalt egy kislányuk, akit műteni kellett volna.
Hinni is csak a józan ész határáig szabad.

Anisha mondta:

Ezzel az írással most nagyon, de nagyon egyetértek. Még akkor is, ha bizony…én is az aggódósabb szülő fajtából vagyok.
Kisebbik lányom (indigó), jelenleg a 17. évét tapossa….annak idején még az állatkertben is azt nézte, hogy mire, hogy lehet felmászni. Úgy hidaltam át az én aggódásomat, meg hogy őt ne korlátozzam, hogy amikor kezdtem a frászt kapni, mert olyan magasra mászott, és kértem, hogy figyeljen oda, meg kapaszkodjon….és persze megkaptam, hogy “nem esek le mami!”, akkor mosolyogva mondtam: “TUDOM!!!, Én vagyok az, kicsim, aki aggódik.” Én nem szégyelltem bevallani a gyerekemnek, hogy nem vagyok tökéletes. És…meg is értette. Mert…tudjátok…ha a gyereknek nem állítok korlátokat….akkor magamnak sem. És…megengedem magamnak, hogy amíg…nem tudom levetkőzni, addig szabadon aggódjak. Persze…dolgozom magamon…de…ha mégis aggódok…akkor…nem fogom vissza a dolgot. A korlátok soha, de soha nem szülnek semmi jót. És még valami. Ha palástoltam volna az aggódásom, a gyerek akkor is észre veszi. Érezné, hogy nem vagyok őszinte. Akkor milyen példát mutatok????

Kiss Balázs Kunó mondta:

Nagyon jó olvasni Benneteket! :)

KÖSZÖNÖM!

Balázs

ENATÉSA mondta:

Véleményem szerint a “gyerekkel” beszélgetni, beszélgetni kell, és mindig időt szakítani arra, ha neki van mondanivalója. Lelkivilágukba csak így tudsz belelátni. Felnőtt gyerekeim vannak és ennyi idő elteltével saját magamat vélem felfedezni bennük: mozdulat, cselekvés, gondolkodás terén. Megnyugtató érzés, – az út amelyen haladnak – h. nem volt hiábavaló a törődés, gondoskodás …. valóban azt viszik tovább, amit útravalóul kaptak az Élethez. Semmi különös erőfeszítés, csak sok-sok szeretet. Egy boldog háromgyerekes anyuka

Angel mondta:

Kedves Enatésa!

Igen! Beszélgetni! Magam is ebben látom a legnagyobb lehetőséget. Volt, hogy éjfélkor még mondta, már fizikailag hányingerem volt a fáradtságtól és az álmosságtól, mert amúgy nagyon korán el kell aludnom…de meghallgattam, kibeszélhette, rájöhetett maga, amire kellett, ez terápia is! És mindig képben voltam. Bizony nagyon komoly bajokban tudtam mellette lenni, ha nem így lett volna, el is vesztettem volna. Illetve ő “veszett volna el” ( drog, alkohol, kapcsolatok)

Katalin mondta:

Hallgattam az előadásodat és olvastam az írásodat, és egyetértek veled maximálisan, hogy másképp kell nevelni a gyerekeket, mint ahogy minket , vagy titeket neveltek. Mivel most nem nevelek senkit – gyerekeim már felnőttek, alaposan zokon vennék, ha nevelni próbálnám őket, unokám még nincs – kerestem, hogy számomra mit jelent, mit hoz a Szaturnusz állása ebben a különleges szülői minőségben. Mondhatnám, hogy ebben a helyzetben ez nem érint engem, de valahogy nem így éreztem. Aztán ismét találkoztam egy tanítással, amit már ezerszer hallottam, de most másként hatott rám:
“Minden szeretet önmagad szeretetével kezdődik. Ha önmagadat kritizálod, azt fogod tenni másokkal is. Ha saját gyengeségeid zavarnak, mások gyengeségei is zavarni fognak. Köss békét önmagaddal! Szeress bele önmagadba!”

És ez köt vissza a neveléshez, hiszen a gyermekemmel való kapcsolatot ugyan úgy élem át, mint bármelyik másikat, és mindaz, amit rajta keresztül tapasztalok visszavezet önmagamhoz. “Áldozatok áldozatai vagyunk.” – tartja egy másik bölcs mondás, és így a gyermekeink a mi áldozataink lesznek. Mi a kivezető út? Megtisztulni az áldozat szereptől. Megbékélni a szüleinkkel – és mindazzal, amit általuk önmagunknak teremtettünk, és megbékélni önmagunkkal is. A fel nem dolgozott – tudattalanba zárat – maradék érzelmi töltések, mint méreg a kútban, mérgezik életünket, kapcsolatainkat. Szüleink segítettek minket abban, hogy megtapasztalhassuk mindazt önmagunkban, amit még nem emeltünk a Fénybe, és azt is, amit már Fénnyé nemesítettünk.
Egy gyermek mindig velünk van, akit nevelhetünk, szerethetünk, és ő a Bennünk Élő Belső Gyermekünk. Minden kapcsolat, minden nevelés és minden szeretet vele kezdődik. Az út egyszerű: “Elfogadni önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Kényelmesnek érezni önmagunkat, úgy, ahogy vagyunk. Át kell tudni ölelni önmagunkat – és akkor bárki mást is képesek leszünk átölelni.” Innen kezdve már nem azért teszünk, vagy nem teszünk valamit másokkal – gyermekeinkkel, unokáinkkal kapcsolatban, mert velünk azt tették, vagy velünk azt nem tették, hanem azért, mert megtisztult szemünkkel látjuk, hogy mire van szüksége annak, akit éppen szemlélünk, és boldogan meg tudjuk neki adni mindazt. Lehet, hogy ez megengedés lesz, lehet, hogy korlátozás, mindegy, a lényeg, hogy belőle fakadó igény, az ő kívánsága teljesül, és már nem kondicionált múltunk kényszere szabja meg tetteinket.

Anisha mondta:

Írtam én egy cikket nemrég Korlátok címmel, akit érdekel, az espavo.hu oldalon elolvashatja. Aztán beszélgettünk a lányokkal a témáról, és felmerültek bizonyos dolgok, és …úgy érzem, jó lenne azt tisztázni, hogy ki, mit is ért ezen a szón.
Én azokat a gátló tényezőket, amik frusztrációt hoznak létre.
Azzal, amit Nashita írt, hogy a testünk korlátait el kell fogadnunk…nos…igen…ezzel egyet értek, azzal a hozzáfűzéssel, hogy a testünket jó lenne szeretni inkább, és örülni annak, hogy olyan amilyen, mintsem befrusztrálni miatta magunkat….pedig, sajna sokan megteszik. Szóval én ezeket a tényezőket sem nevezném igazi korlátoknak. Hisz, a testünket magunk választottuk, magunk neveltük olyanná, amilyenre szükségünk van.
Az összes többi olyan dolog, ami frusztrál minket, a korlátokból erednek.
Én semmiben, de semmiben nem akarom sem magam, sem a gyermekeimet korlátozni, frusztrálni. De ez nem jelenti azt, hogy nem arra nevelem, hogy önmaga érezze meg, hogy mi az, ami a saját határa, amivel nem nem árt másoknak, de önmagának sem. A gyerekek, alapból tudják ezt, ezért tapasztalják ki, hogy meddig mehetnek el. Mert a belsőjükből fakad, hogy a saját szabadságuk mellett, másoknak nem akarnak ártani, nem akarják zavarni őket. De hogy ez a vonal hol van, ki kell tapasztalni. Ebben korlátozás nélkül is tudunk segíteni nekik. Vagyis úgy rávezetni őket dolgokra, hogy ne frusztráljuk őket. Zoé remek megoldást mondott a csavarhúzós példára.
“Óh, hát megtaláltad a csavarhúzót? Akkor gyere gyorsan, és segíts becsavarni a szekrény sarkán azt a meglazult csavart…zsupsz, szék odatol, lehet gyakorlatozni:) Célt, és értelmet kapott az eszköz.”
A gyerekek nem hülyék, csak kicsik. Nekik nem az okoz élvezetet, hogy szaladgáljanak a csavarhúzóval, hanem hogy bárhogy, de használják. Hát akkor használják rendeltetés szerűen, a felügyeletünk mellett, tanítva őt, hogy milyen veszélyei vannak a használatának, de hagyva, hogy ő maga megtapasztalja a dolgokat. Most, ha felhördültél, hogy de hát elvágja a kezét, kiszúrja a szemét…mittomén, akkor azt kell mondjam, hogy igaza van Balázsnak, te, akkor nem bízol.
Elemsélem, hogy Nőra barátnőm hogy csinálta az ő hiperaktív Bazsi fiával. (A terhessége alatt végig feküdnie kellett, a szülésbe mindketten belehalhattak volna…)Miközben én “rosszul voltam” attól amit a kisfiú csinált….mászott…szaladt…féllábon a padon…keze hátra szorítva, mert ő most a gólya, a kerekedő szemem láttán ennyit mondott:
– Anna! ha akarta volna, rég elvette volna tőlem a Jóisten a Bazsikát. NEM FOGJA ELVENNI! NEM LESZ BAJA!
Mélységes bizalommal hitte ezt. Bazsika apukája a szórakozott professzor kategóriába tartozott. Ha ő ment sétálni a gyerekkel, akkor a két éves gyerek, szinte egyedül ment az utcán.
Ne felejtsétek el, hogy a gyermek úgy jön le, hogy az élete nagyobb dolgait felvázolta már. Ha abban szerepel egy nagyobb baleset, akkor ha meggebedünk az aggódásban, akkor is meg fog történni, mert a gyereknek erre van szüksége. Ha nincs…akkor a két éves gyerek is sétálhat “egyedül” az utcán, akkor sem lesz semmi baja.

Sunrise mondta:

Banyus, Csillag, Anisha!
Köszönöm, nagyon eltaláltak hozzám a szavaitok!
De a többieknek is mind…

Köszi Balázs, hogy van hozzászólási lehetőség, mert nagyon sokat lehet belőlük tanulni…

Kri mondta:

Nem egészen értem, lehet, hogy bennem van a hiba. De valamilyen szintű korlátokra igen is szükség van.
A gyerekeknek szükségük van szabadságra, de annyira, hogy önmagukban és másban kárt ne tegyenek. Nem gondolnak végig dolgokat, nem láthatják az esetleges rossz kimenetelét. Bukósisakot, nem kell rájuk aggatni, és óvni minden lépésüket, de azért oda kell figyelni rájuk.
Ez vonatkozik hitéletükre, emberekkel való kapcsolatukra tanulmányaikra. Meg kell magyarázni dolgokat, nem lehet a válasz, hogy “csak”, vagy “mert azt mondtam”. Nem lehet hagyni azt sem, hogy nőjenek mint a dudva, minden szülői irányítás nélkül. Van akik ennek hiánya nélkül is beleilleszkedne a társadalomba, de valaki teljesen elvadulna.
Rengeteg negatív hatás éri őket. Régen is, és most is. Régen talán a vallás volt ami kordában tartotta őket, de most talán csak a szülő és a józan paraszti ész is kevés.

Sajnos az otthoni példa már nem elég.

Kis gyerek kis gond nagy gyerek nagy gond.
Már ami a nevelést illeti.
feltételezem nem csak kis gyermekes szülők vannak, hanem kamasz szülők gyermekei is olvassák.

Ha a másik gyerek hazamehet sötétedés után, és az enyém is akar, akkor engedjem meg neki? Ha kipróbálja a füves cigit, nemi életet él már korán a másik, ne is beszéljünk róla az enyémmel?

Még rengeteg helyzet van, ami előkerülhet egy kamasz gyermeknél.
Itt nem az olló és villa kérdés a legfontosabb (azért nem hagynám szaladgálni vele,) és nem a vécézés utáni kézmosásról vagy a szalvéta használatáról amit a szülői házban lát és megtanul .

A gyerekek valóban csak vendégként vannak nálunk. De azért hozzánk kerülnek, mert gondozni és óvni tudjuk őket. Kutya kötelességünk ezt tenni. Szóval ,tettel, jó példával.

Két mondás az útmutató:
Nem kell az ördögöt a falra festeni!
Ne kísérts az Istent!

Éva mondta:

Én négy gyereket neveltem fel, ma már felnőttek, 2 kis unokám is van, ők nagyon picik még.
Felnőtt létüket figyelve, úgy érzem, talán jól neveltük őket. Voltak komoly beszélgetések, de voltak néha tiltások is. Melyiküknek mi kellett, hiszen mind a négyen más-más személyiségek. Rendes ember lett mind a négyükből. Pedig már az ő generációjuknál is kezdődő gond volt a drog, az ivás, stb. Valahogy a mi példánkat látva, jó társaságot, barátokat választottak. Abban nem tiltottunk, de beszélgetés közben néha megemlítettünk olyan tulajdonságokat, jeleket, amire figyelni kell, ha másokkal kapcsolatba kerülünk. És ez be is vált. Sokszor volt nálunk nagy létszám, mert jobban szerettem inkább, ha itt voltak a barátaik, mintha elmennek ki tudja hová. A barátaik is szerettek minket, még ma is van, akivel kapcsolatban vagyunk.
Párt is jól választottak. :))
Ma is jó a kapcsolatunk a gyerekeinkkel, sokat találkozunk velük. Szeretjük egymást.
Kell a gyerekneveléshez türelem, sok idő, odafigyelés. Nehéz feladat, az biztos!

Detti mondta:

A fiam elment a barátjával a múlt hét pénteken délután Innsbruckba a srác anyukáját meglátogatni. Hazaért azóta, de én néha nagyon izgultam. Két gyerek, az egyik 19, a fiam 17. Autópálya, kamionok, 700 km… de elengedtem. A volt férjem csak annyir írt, félti, de el kell engednünk, mert akkor a gyerekünk meg fog őrülni, ha nem mehet. Én kezdettől fogva úgy voltam vele, menjen. Ez egy próba, az önállóságé, a kitartásé, a problémamegoldásé. A gyerek jelesre vizsgázott. Nagyon örülök neki. Mindeközben algebrából bukásra áll és én nem tudom neki megmagyarázni, miért is kellene megtanulni a sok baromságot, aminek egy átlagember az életben nem veszi hasznát. Sok a szabály – nem csak az oktatásban -, a merev, ránk maradt elvárás, félünk változtatni, elszakadni a hagyományostól. Nem tudom, hogy tiszteletből vagy csak gyávaságból. Úgy gondolom, jó szülő vagyok, mert az Ég visszavezette hozzám a gyermeket,aki kiállta ezt a próbát is. Valószínűleg tanult tőlünk, szülőktől valamit. :-)A gyereken keresztül mi meg remekül megtanultuk elengedni a belénk nevelt félelmeinket. borzasztóan bénító, ha apáink, anyáink félelmeit éljük tovább a saját életünk helyett. Én ezt ténylegesen csak az utóbbi egy évben értetem meg. Kívánok nektek is hasonló kellemes felfedezéseket!

Detti mondta:

Van itt egy “nemi életet él korán” megjegyzés. 41 éves vagyok, 17 évesen volt az első partnerem, aki a férjem lett. Nem értem ezeket a “korán” kijelentéseket. Ez is egyéntől függ, kinek mikor van korán. A családom a mai napig a feje tetején áll, a szüleim ugyanúgy ordibálnak egymással hetven felé közeledve, mint 40 éven át. Csoda, ha én minél előbb vágytam a szeretetre, a harmonikus kapcsolatra? És meg is kaptam. A fél életemet a férjemmel töltöttem. A kapcsolat anyagi gondok miatt esett szét, mert anyu elkezdte feszegetni, miért nincs házunk, két autónk, miért nem megyünk nyaralni, mert mások ezt teszik a mi korunkban. Nekünk erre egyszerűen nem volt pénzünk. A férjem pedig meg akart felelni az anyám által közvetített társadalmi elvárásoknak, ezért belenyúlt egy kasszába…Sok a korlát,a mérce, amit a társadalom generál. A társadalom tagjai vagyunk, sajnos, kénytelenek vagyunk “elviselni” a többieket, de óvakodnunk kell szerintem a mindenkinek és mindennek megfelelni akarástól, abba csak mi magunk pusztulnánk bele. Szabad embereket kell nevelnünk, akik tudják, hogy éljenek úgy szabadon, hogy ne ártsanak másoknak. Ez szép feladat. Egyelőre kb. gőzöm nincs róla, hogyan kell ezt szülőként megoldani.

Detti mondta:

Még vmi eszembe jutott itt titeket olvasva. A drog, az ital stb., amitől óvni kell a gyereket, mert ha otthon nem is látja, máshol fogja. Ez nálunk úgy zajlott, hogy kb. ált.isk. negyedikes korában egyszer csak előjött ez a téma. Leültünk és elmondtam, mi ezekről a véleményem. Drogozni hülyeség, mert megöl. Ez ugye nem lehet célja értelmes embernek. Cigizni megint semmi értelme, mert büdös, a füstnek a tüdőben egyáltalán nincs helye. Az ital módjával szerintem még jó is. Pálinka torokfájásra, bélpanaszokra, vörösbor alacsony vérnyomásra, vérképzésre. Bármilyen furcsa, ezeket a károsnak vélt dolgokat is Isten adta, csak mi használjuk őket mértéktelenül és rosszul. Az egyik nagyapám elég rendesen ivott, a másik cigarettázott, mindkettő majdnem kilencven évet élt. Akkor hol itt a gond??? Egyszerűen nincs recept, ami mindenkire igaz. Sokfélék vagyunk, meg kell “tanulnunk” egymást, tisztelnünk kell egymásban a másságot is. Bármilyen korlát sem ér semmit, ha nem látjuk meg a másikban az EMBER-t. De ehhez először magunkban is meg kell találnunk. Van, akinek ez nem sikerül. Igaz, hogy önmagunkat kell elfogadnunk, utána már másokat is el tudunk fogadni, olyannak, amilyenek. És rá kell jönnünk, hogy a másik ember egy másik világ. A sok kis külön világ szerencsés esetben magától összeér, korlátok nélkül is működnek együtt. Akivel meg nem tudunk együtt működni, köszönni annak is kell, mert emberek vagyunk, de semmit nem kell erőltetni.A gyereknek is lehet magyarázni, hogy ne igyál, ne cigizz, mert én lám, hogy megjártam. Mielőtt ilyeneket mondunk, alapos önvizsgálat szükséges, mert a gyerek rá fog kérdezni, miért tettünk ezt és azt. Ő az őszinte magyarázatból, az eredményből fog tanulni, nem a tiltásból. Én pl. elmeséltem, hogy kamaszként imádtam megdézsmálni a sütőrumot a spájzban,főiskolásként rosszul lettem vmi kevert ócska bortól, mindezek után nő létemre olyan tanácsot adtam, hogy csak minőségi piát igyon a gyerek, azt is csak addig, amíg érzi, hogy ura önmagának. Ezt is kipróbálta, Berúgott januárban egy bulin, elesett, eltörött az orra. Ha máshogy esik, kimegy az egyik szeme. De nem ment! Egy hetet itthon volt, sebek begyógyultak, a hegek a mai napig látszanak. Gyermek azóta mértékkel fogyaszt, ő cipeli haza a mértéket nem ismerő társait. Azt mondom, örülök, hogy 17 évesen történt ez, nem később. Ezt a próbát a gyerek már kiállta. Megismerte a MAGA korlátait.
A másik sokszor emlegetett dolog, hogy a gyerek nem a miénk. Igaz, egy szuverén lény, bennünket max, a törvény által ránk kirótt felelősség nyomaszt, meg a többiek rosszalló tekintete. SAját példámon látom, hogy bárki bármit mondhat, az ember belülről cselekszik. Ha bent rend van, emberség, fény és béke, kint sem lesz gond.

Mónika mondta:

Szervusztok! Jó kis írás ez megint…:)
És anyai szívemet nagy büszekeség járta át.. mert én NEM veszem el a csavarhúzót! Persze, ott van a féltés kicsit, de nagyobb az örömöm, amikor látom, hogy valami, amit eltervezett kis csemetém, és sokszor-sokszor nekifut, az sikerül.
Egyébként kisfiam kedvenc játéka úgy 3 éves korától valóban a csavarhúzó volt…:) Többször szétszerdte, majd összerakta a mamától kapott játékgitárt..:) Most 8 éves, és azt gyakorolja, hogyan lehet úgy kerékpározni, hogy mindkét kezével elengedi a kormányt. Egyre ügyesebb, és úgy vagyok vele, jobb, ha látom, és előttem csinálja, mert ha mégis baj van, tudok segíteni.
Nyáron esernyő és esőkabát nélkül állt az esőben..”csak úgy”, kipróbálni, hogy milyen.. a szomszédunk meg ráförmedt, hogy “és anyukád ezt megengedi????” Miért ne? Hát mi a csuda baja lehet?
Ha már én korlátok közt nőttem fel, és azok közt is élek, legalább ő legyen annyira szabad, amennyire csak lehet.

Mónika mondta:

Most kaptam ezt a linket, nem néztem még végig, de az eleje alapján pont ebbe a témába illik ez a film is.

http://chibis.overstream.net/swf/player/oplx?oid=sdttuknutpnu

Judit mondta:

Éva Kedves!

Egyet értek veled a tanítást illetően.
Megnyugtatlak: van tapasztalatom és egyetemi diplomám is.:)
A hitről meg… nem vagyok egyetlen vallás elkötelezettje sem, bár leginkább a buddhista ‘ne árts!’ filozófiája lebeg a szemem előtt.
Az én középső kislányom 2 évig lebegett élet-halál között, gyakorlatilag a testemen létezett, és minden szinten belőlem táplálkozott.
Az Élet bölcsességébe vetett hitem mellett felismertem a magam szerepét az ő életében és betegségében, szeretetem gyógyító erejét és csak mert a lélek örök mondjuk, nem gondoltam egy pillanatig sem azt, hogy hagyom őt úgy, ahogy van, mert úgyis újjászületik majd, nekünk ez a karmánk stb…!

Mára tökéletesen egészséges , gyönyörű gyermek ismét, és én ezerszeresen erősebben tértem vissza a többszörös ‘tűzhalálból’, mintha csak elméleteket gyártottam volna arról, milyen a jó szülő.

Örülök minden feladatnak- mert éppen ez tanít engem is alázatra és a lényegre.

erika mondta:

Egy 15éves autista fiú édesanyja vagyok. Igyekszem átlátni a világot, sok mindent máshogy látok, mint régen. Az érdekelne, hogy az autistákhoz való hozzáállásról van-e az asztrológiának elmélete.Még sosem olvastam sehol, hogy ehhez a specifikus embertípushoz hozzászólnának “okos” emberek. Ill.rájuk hogy vonatkoznak a jelen feladatai, mi lesz veluk az “új világban”?

Judit mondta:

Gyermeked nem a Tied – ajándékba kapjuk Őket!

Csak ezt szerettem volna hozzátenni ajándékba kapjuk Őket, mert ez sokszor segitett nekem, amikor lehuztak a gondok, ha ez eszembejutott felemelt, kiemelt a problémákból, és rögtön elkezdtem ismét örülni, mint amikor meszülettek.

Ollé Ágnes mondta:

Nekem még csak egyéves a gyermekem, és a szabadságának kiélvezését úgy oldom meg, hogy kimegyünk a szabadba a lakásból, és hagyom neki, hogy mindent felszedjen, széttépjen, futkározzon, kiabáljon. Mire bejövünk, elmúlik a lakás szétszedhetnéke. Az acsarkodás és tiltás helyett megoldás a figyelem elterelése.

Az oldal használatához kérlek fogadd el a cookie-kat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Bezár