Kedves Nashita, Enikő, és Kedves Mindenki!
Értelek Benneteket! 2010. febr.03-ától égető vágyat éreztem ahhoz, hogy minden nap leírjam, milyen események történtek velem, amik elsősorban gondolatok voltak inkább, mert a nap nagy részében feküdtem, aludtam, és gonolataim jöttek. De jöttek, jöttek, és hatalmas sírások is jöttek, és távozott a múlt. Nem egyszerre, hanem szépen minden nap folyamatosan. Olyan felismerések jöttek, amelyek teljesen más megvilágításba helyeztek dolgokat, amelyek megtörténtek. Megtapasztaltam, hogy sok olyan esemény történt az életemben, amelyben nekem igazam volt, de az elmúlt napokban ráébredtem arra, hogy a másik félnek az Ő szemszögéből szintén volt valami igaza. Hogy egy dolgot hányféle szemszögből nézhetünk.
Jelentős változások történnek az életemben, 58 évesen eladom a pesti lakásomat és nekivágok a vidéki életnek. Nem tud visszatartani már az, hogy egyedül vagyok, hogy nő vagyok, hogy bírni fogom-e fizikailag. Igen, bírni fogom, mert a megoldandó feladatokat meg fogom oldani valahogy. Tudom, hogy így lesz. És tulajdonképpen már így is van. Rendet teszek az életemben belül és kívül egyaránt. Az elmúlt fél évben tudatosan fogtam hozzá a belső rendrakáshoz, a múlt elengedéséhez. Nagyon sok mindenért megbocsájtotam másoknak és magamnak egyaránt. Akivel lehetett, “élőben” tisztáztam még régi félreértéseket, sérelmeket. Nagyon jól jöttünk ki belőle. Éreztem, hogy nagyon sokat haladtam, de úgy éreztem nem elég gyorsan. És hogy van még néhány dolog, amire esetleg nem emlékszem, és fontos lehet.

Kérni szoktam Istent és az Angyalokat, hogy segítsenek nekem abban, hogy lássam, milyen gondolatok, érzések vannak még, amit el kell engednem. Legkinkább álmomban jönnek elő ezek. Rengeteg útmutatást kapok. Az utóbbi napokban viszont azt kaptam, hogy “ne agyalj!”
Igyekeztem így tenni. És mosogatás, főzés, a házi munkák végzése közben “agyalás nélkül” jöttek a legnagyobb felfedezések, szinte a semmiből. Később ezeket aztán leírtam, de volt ami megrázott, és tudatosan nem is gondoltam rá az elmúlt 10 évben. Az elmúlt 3 napban 30 A4-es oldalt írtam tele. És jöttek az új, pozitív megerősítések is, amelyeket szintén írtam. Ugy érzem, célegyenesben vagyok, mint ahogy sokan mások is, hála Istennek.

Kedves Nashita! Nekem is volt gondom a sötétséggel. Március 15-én volt a születésnapom, éjjel 3-kor feküdtem le, addig írtam. Majd hajnalban, amikor volt már valamennyi fény, de még elég sötét volt, felébredtem, mert egy hang azt mondta: A Fény a legerősebb, a Fény a legerősebb.” Úgy éreztem, fel kell kelnem, és le kell írnom.
Felkeltem, de nem kapcsoltam fel a villanyt, így írtam le a következőket:
“Ha sötétség van, szólíts engem, – mondta Isten – és én világosságot teremtek az életedben.
A Fény a legerősebb. A Fény a legerősebb.
Istenem, add, hogy úgy gondolkodjak, ahogy ez nekem a leghasznosabb.(Ami nekem a leghasznosabb, az segíti azokat, akiket szeretek.)
Nos,írtad mindezt sötétségben. El tudod-e olvasni a világosban?” Szó szerint ezeket írtam a sötétben, és rögtön visszafeküdtem. Mikor aztán felkeltem újra és elolvastam, elcsodálkoztam: ugyanolyan szépen írtam a sötétben, mintha nappal lett volna. Pedig gyorsan is írtam, “ahogy jött”!

Most sem agyalok. Éppen azt teszem, ami jön, ahogy jön.
Tegnap eszembe jutott,hogy elfelejtettem egy határidős csekket befizetni, most elmegyek és befizetem, még éppen időben vagyok vele. És megjutalmazom magam talán egy kis nézelődéssel is csak úgy lazításképpen. Úgy gondolom, hogy mostmár valóban a terveim elérésére tudok majd koncentrálni.És nem hatalmas erőfeszítéssel, hanem lazán. Tudatosan, de lazán, nem megfeszülve. Ma úgy éreztem, meg kell néznem, mielőtt elmegyek Balázs írását, Benneteket. Megnéztem, jólesett, kicsordultam. Ha valaki úgy érzi, feltartottam, attól bocsánatot kérek, ha van aki hasznát veszi, annak szívből örülök.

Mindenkinek fénnyel teli szép napokat kívánok és sok türelmet is az átalakuláshoz. De ha robbantani kell, hát hadd robbanjon!

Szeretettel: Julika

Nashita írásához szólnék.
Pont ugyan így érzem kedves, mint te.
A múlt dolgait már én is lepakoltam…, újat kellett teremteni, de ehhez kellett a régi lerombolása, hagyni tovamenni mindent, mi nem szolgál már.
Az úton már én is rajta vagyok, és én is tudom, hogy jó az irány.
Bár sokszor érzem úgy, hogy fogytán az energiám, de valahogy mindig megjön a nem várt segítség, a megoldás, és elindul egyfajta új kibontakozás…
Természetesen ezzel együtt valahogy mindig megjelennek a “korlátozó tényezők”, amik visszahúzni próbálnak…
A sötétet én is érzem, de már tudok bánni vele.
Tudod, minél “fényesebb” vagy, a másik oldal kétszer akkora erővel kezd dolgozni ellened.
Nem feltétlen védelem kell, hanem erős hit és elhatározás, mert ha megvan a felfelé törekvés, a szándék, az lehet, hogy számodra csak egy kis lépés, de hidd el, ezt a legnehezebb megtenni.
A végeredmény? Tapasztald meg, hogy a ez Égiek, ha kéred, a többit mindig hozzáteszik.

A nap süssön mindenkire!

Fénnyel teli szeretettel,

Engie

ma délelőtt boltba menet rádöbbentem, én ezt kértem, ha nem is pont így. Nem akartam főnököt, unalmas munkát, háziasszony szeretnék lenni. Az még nem voltam úgy igazán. Alakul a dolog, már csak a férfi hiányzik, akire lehet főzni, akivel együtt fogok élni. Én már készen állok a háziasszonyságra! :-) Furcsa, soha nem vonzott az otthonlevés, most meg erre vágyom. Elég volt már a férfi módra való küzdésből a világban. Nő akarok lenni női feladatokkal! :-))))