Írások

Élet a saját szabályaid szerint?

2014. jún. 10
Boldogtalanságod oka: a benned lévő minta ellenkezik azzal, ami vagy.

Kaptam egy picit csalódott és talán egy kissé elkeseredett levelet, miután két napos intenzív önismereti – átalakulósdi kurzust tartottam. A levélből két fontos mondatot szeretnék kiragadni:

Nagyon vártam az elmúlt hétvégét. Arra vágytam, hogy valami kapaszkodót kapjak. Az a baj, hogy nem csak nem kaptam meg, de még az eddigi kapaszkodási lehetőségeket is igyekeztél lerombolni.

Teljesen megértem ezt az érzést, hiszen az elmúlt évek alatt azon dolgoztam, hogy minden mankót szisztematikusan kivettem a kezem alól, hogy megnézzem miképpen tudok egyedül járni. Ez egy elképesztően félelmetes állapot, hiszen gyerekkorunktól fogva arra vagyunk kondicionálva, hogy azt kövessük, amit látunk a világban. Az átlag ember bele sem szokott abba gondolkodni, hogy szinte minden társadalmi, lelki és szellemi viselkedése tanult. Ami hozott, az is tanult, csak a múltban, de éppen úgy meghatározza az életünket, mintha tanultuk volna.

letoltes1A szabadság pedig azt jelenti, hogy azt éled meg, aki vagy, és megtalálod a saját lelkületedhez passzoló életet. Oda jutottam, hogy tulajdonképpen MINDEN probléma, amit a lelkedben érzel, hogy így nem jó valami vagy úgy kéne lennie valaminek, az a következőből fakad:

A benned lévő minta ellenkezik azzal, ami vagy.

És a minták alapján szeretnéd megtudni a TUTI biztos választ, a tuti biztos mankót, ami megmondja milyen helyzetben hogyan is kell viselkedned. Például a családi minta az, hogy ahogy elhagyod a húszas éveidet, telepedj le és csinálj családot. Majd, a legtöbb házasság vagy válással végződik, vagy valamilyen teljesen más módon kerül megélésre, mint ahogyan anno elindultál a kapcsolat izgalmas kezdeteibe.

Nos, és akkor jön egy helyzet, ahol meglátod magadban, hogy mennyi de mennyi mintát, kapaszkodót kerestél az életedhez… és ez rendben is van, hiszen a fenti sorokból is kitűnik, hogy ezekre a mintákra szükség van az élethez itt a Földön. Nem is mondok olyat, hogy nem jók a minták vagy a mankók.

Csak az a kérdés: a minta határoz meg téged, vagy te határozod meg a mintádat?

Egy banális példa erre: azért nem lopsz, mert

  •          nem szabad lopni?
  •          mert mit fognak gondolni rólad az emberek,ha megtudnák?
  •          mert akkor nem vagy spiri?
  •          mert akkor karmát teremtesz?
  •          mert ez negatív és rossz cselekedet?
  •          mert nem akarsz börtönbe kerülni?

… vagy pusztán azért, mert egyszerűen nem akarod elvenni a másét?

Biztos vagyok benne, hogy minden embernek megtalálnánk azt a legalább 1 (de inkább sokkal több :) ) dolgot, amit valójában megtenne, de valamilyen mankós törvény vagy hitrendszer szerint mégsem tesz meg.

A szabad gondolkodó a Sátán rabszolgája

A szabad gondolkodó a Sátán rabszolgája

Melyik állapotban szeretnél létezni: ahol mindenki meghasonul önmagával, és valójában csinálná, de nem teszi – vagy ott, ahol az embereknek nincs is késztetésük nem tenni?

Az egyik világ egy álságos, hazugságokkal és elnyomásokkal terhes világ – ebben élsz most. Ahol tilos lopni – de mégis szinte minden ember lop. Torrenten, az adóval, a kiskapukkal, a lehetőségekkel, a játszmákkal… És elhitetjük magunkkal, hogy becsületesek vagyunk, de ha lehetősége lenne valakinek szereznie egymillió dollárt úgy, hogy garantáltan biztosan senki sem tudná meg, hogy honnan van, sokan azt mondanák, hogy ide vele – még akkor is, ha amúgy becsületes emberek. A pszichológiai kísérletek is igazolják, hogy az emberek legtöbbje bizony valójában bár elítéli, de bizonyos körülmények közt maga is tolvajjá válik.

Miért is meséltem el mindezt?

Mert nagyon nem mindegy, hogy valamit magadtól teszel (vagy nem teszel), vagy egy külső kényszer hatására.

Ezt hívják börtönnek. És azért szörnyű ez a börtön, mert saját magad mész be és zárod magadra az ajtót, mert elhiszed, hogy jó itt. De ugyanúgy mások mondják meg, hogy mit kell tenned.

Természetesen nem az anarchiáról beszélek, nem arról szól ez az írás, hogy menj nyugodtan, és lopkodj. Jaj, dehogy!

letoltes2Hanem arról, hogy ha van benned egy vágy (mondjuk az irigység vagy a düh), akkor legalább ne mondd magadnak azt, hogy nem akarsz dühös lenni vagy irigy lenni! Hiszen ha benned van, akkor bárki képes benned megbökni egy pontot, ahol ez aktiválódik. S akkor bizony ott van benned a harag vagy a düh.

Tehát nem azt kell elhitetned magaddal, hogy teszel a békéért magadban, és próbálsz nem dühös lenni – hiszen ez nem sok embernek sikerült. A legtöbbünk jó ember akarna lenni… és mégis tele van mindenkinek a múltja olyan tettekkel, amiket szégyellünk vagy nem akarnánk újra átélni, megtenni.

Voltál már dühös? Biztos, hogy elkívántál embereket melegebb éghajlatra. S egyébként rendes, pozitív jóravaló embernek tartod magad, aki mondjuk próbál nem dühös lenni?

Ha a válaszod igen, akkor Te bizony börtönben vagy. Bezártad saját magadat abba a börtönbe, ahol nem lehetsz dühös. De könyörgöm, ennek ellenére mégis dühös szoktál lenni, hogy nem akarsz?

images (2)S ha elveszíted a mankóidat, akkor elveszted azt a tudásodat, hogy mások miatt nem akarsz dühös lenni. Nem magad miatt nem akarsz dühös lenni, most, hanem mert félsz a következményektől. Félsz attól a felsorolástól, amit fentebb a lopás kapcsán írtam. Nem mersz dühös lenni, mert ……. (és itt töltsd ki a saját mondataiddal).

Amiben jó eséllyel benne lesz az, hogy nem fognak akkor szeretni, és hasonlók. Látod, máris mások miatt szeretnél valaki lenni, nem magad miatt!

Persze, ez csak egy példa – ha bölcs vagy, megtalálod a saját problémádat, amire igazak lesznek a fentiek, ha az nem a düh. Lehet a szegénység, a betegség, a szépség, az okosság…

Ha megnézed, szinte mindent azért szeretnél, hogy elérj vele másoknál valamit… szeretetet, elismerést akarsz kapni…

Ám, ha keresed a boldogságot, mármint a tartós, nem-pozitív és nem-negatív létezés állandó örömét, akkor ÖNMAGADÉRT tartsd be a szabályaidat.

És akkor szabad lehetsz úgy, hogy nem leszel többet dühös. Ha ezt meg mered lépni…

* * *

S hogy visszakanyarodjunk a hallgatói visszajelzésre: igen, én minden szívdobbanásommal azon vagyok, hogy megmutassam a saját életemen keresztül a mankók nélküli szabad létet. Ezért, ha egy előadásomon vagy elvonuláson azt látod, hogy porrá omlik benned minden kapaszkodó, akkor tudd, hogy közeledsz a szabadságod felé. De ide rögös az út, évek vagy évszázadok kellenek hozzá, amíg elengeded a téged meghatározó kódokat.

Még egyszer hangsúlyozom:

MINDEN probléma, amit a lelkedben érzel, hogy „így nem jó valami” vagy „úgy kéne lennie valaminek”, az a következőből fakad:

A benned lévő minta ellenkezik azzal, ami vagy.

Megoldás: engedd el a mintát.

Ez kemény. Amikor mondjuk, öt gyerekkel a hátad mögött rájössz arra, hogy az a boldog párkapcsolat amit kerestél a társaddal, az nem kivitelezhető… és elengeded azt a mintát, ahogyan az életednek kéne lennie a nagykönyv szerint… igen, ez nehéz.

Vagy az a programod (spirik figyeljenek), hogy megtaláld a sorsfeladatodat? Akkor nézd meg, hogy ebbe a programba az is beletartozik, hogy a csodálatos sorsfeladatod, az Utad, az Isteni Küldetésed megvalósításáért hatalmas elismeréseket és pénzeket kell begyűjtened.

Lenne-e olyan a sorsfeladatod, amit a kutya sem érdekel? Ugye, hogy nem.

Bamm, itt a mintád.

És még ezt a felsorolást sorolhatnánk a végtelenségig…

Egyszerű a tennivaló mégis: nézd meg a feszültségedet, és ott kell elengedned valamit, amit az adott dologról gondolsz vagy vélsz. Ez elég tömör, egy élet is kevés hozzá. Vagy mégsem? Te döntesz.

* * *

Ha tetszett az írás, érdemes feliratkoznod a hírlevélre (jobb fent), hogy időben értesülj az újdonságokról, előadásokról, hanganyagokról.

17 hozzászólás

Ottcsi mondta:

Kedves Balázs!

Remek ez az egész itt fent! Minden sora fantasztikus! Főleg, amivel kezdődik!!! Az első vastagbetűs mondat – az egyenesen zseniális!

Szeretem az írásaidat!

…de a segítségedet szeretném kérni: “Megoldás: engedd el a mintát.” Ezen megakadt a tekintetem… :D

Ezt szerinted, hogy tudja megvalósítani egy “hétköznapi ember”? Van erre valami super ötleted? ;)

Én 2006 óta “engedem el a mintát” különféle eszközökkel (kineziológia, családállítás stb.) és tényleg nagyon kemény – még így is!!! …de a különböző helyzetekre pont a mintákból reagálunk, – a tudatalattiból (!!!!) – amit gyermekkorunkban “szedtünk össze”!

Sokszor egyszerűen nem tudunk máshogy viselkedni, hiába tudjuk az eszünkkel, hogy nem jó! Időnként én is szeretném elengedni a mintát, egy átlagos szerda délután, ;) de a “programom fut” és bummm… néha még így is robban a bomba… ;)

Üdvözlettel:
Ottcsi

21-es Tarot mondta:

köszönöm a cikket. az alábbi részt sajna nem értettem (biztos, hogy így akartad írni..?:)

“Vagy az a programod (spirik figyeljenek), hogy megtaláld a sorsfeladatodat, akkor nézd meg, hogy ebbe a programba az is beletartozik, hogy a csodálatos sorsfeladatod, az Utad, az Isteni Küldetésed… nos, ezért hatalmas elismeréseket és pénzeket kell begyűjtened.

Lenne-e az a sorsfeladatod, amit a kutya nem érdekel? Ugye, hogy nem.”

xila mondta:

Aki eleve kényszerpályán van egy “választott” feladat miatt, mint az abúzus(gyermekeken elkövetett erőszak), erőszak, az nagyon kis eséllyel éri el ezt a szabadságot, az csak annyit akar, hogy mindenki hagyja békén, bármit is teszt ő maga. és kb leszarja, hogy szeretik vagy nem, csak azt akarja, hogy hagyják békén. Legalább ennyit. De ezt nem tudja elérni semmilyen szabadságfokon, csak a döntésével, hogy bárhogy is baszogatják tovább, nem veszi baszogatásnak.
A bennem levő minta nem ilyen életre készült, szeretett volna ősbizalommal élni, és szeretett volna családban élni, szerető családban. Persze hogy meghasonult.
és akárki akármit mondhat a választott feladatokról, és a karmáról, az aki a másik felét vállalta, hogy megerőszakol, az mindig dönthet másképp, mindig! De nem teszi, és ettől még nem kell neki hálásnak lenni, hogy segített kényszerpályára tenni a gyerek életét, ja, dühösnek lenni már egyszerű, csak számítani kell rá, ha az emberek dühe kiárad, akkor nem sok szeretet marad a földön, ami megtartaná az Életet.
Biztos ezt akarjuk? az emberek nagyon nagy százaléka sérült, igen durván, csak nem tudnak róla, mert annyira elnyomják magukban a szörnyű emlékeket.
Ha ezek egyszerre jönnek fel a sötétből a fényre, az lesz az igazi ősrobbanás.

TÁLAI MÓNIKA mondta:

Kedves Balázs!
Az elmúlt hetekben pont ugyanerre a következtetésre jutottam, nem kis szenvedés által, olyan komoly testi tünteim (pl. gyomorfájás, fogyás)voltak, hogy alig léteztem, mert egyszerüen nem tudtam elfogdni amit érzek, és a mintáim közti különbséget!
Nagyon jó lenne,ha az emberek tényleg megértenék amit ide leirtál, de azt gondolom, hogy senki nem ússza meg ha egyszer szembenézz ezekel a gondolatokkal!

Asha Frendon mondta:

Kedves Balázs, köszönöm az írásod!

VALAMI ÉRTÉK

Pokoli kín mardos
a lét apró deszkái között,
lemondás, vágyak, félelem…
Megszűnő állapot, kigyúló tervek
követik egymást a nagy ismeretlenbe.

Benyúló észérvek zaja veri fel
a csendet a végtelenemben,
kitárulkozó minták egyvelege
irányít, tanít a félelemre.

Ennél azért több vagyok!
Más vagyok! Kell a bizonyosság!
Felívelő pályákon ragad le
ember s céltalanság.

Kell, hogy legyen valami más,
valami jobb, valami érték!
Kell, hogy érezzük,
bennünk van az érték!

Peknyó Ildikó mondta:

Ki az, ki űz és egyre hajszol?
Honnan? Kitől hallod a hangot:
“Nem vagy, nem leszel soha elég jó?”

Nézz körbe, és állj meg, kérlek.
Csendesítsd el az elmédet.
Engedd, hogy a pillanat megérintsen.

Így jöhetsz rá,
most van rá esélyed :)
A tükrös szobában nincs más,
csak TE.

Rengeteg kép, tükröződés.
Emlékezhetsz, mennyi életet leéltél!
De ezen… már könnyedén nevessél….

Hisz a Fény-Kép-ek Mag-ja
egyedül TE vagy.
A tökéletes csoda maga.

Így fölszabadíthatod
önmagadtól
ÖNMAGOD………

zsu mondta:

köszönöm–örülök,hogy elolvastam

Beja mondta:

“A benned lévő minta ellenkezik azzal, ami vagy.”
Honnan van a minta? És ki vagyok?
És ez most nem egyfajta megmondása annak, hogy mit hogyan gondoljak? Azaz egyfajta minta…………..amiről bennem más kép él………..
Bocs :D
Szeretettel!
B

Judit mondta:

Nagyon nagyon tetszett. Nemrég hallgattam a szeretetről szóló hanganyagot újra és tökéletesen kiegészíti egymàst a kettő…

nemede mondta:

Amikor kisgyerekként elkezdtünk járni , megkérdeztük hogy hogyan kell lépkedni?Amikor álmodunk megkérdezzük hogyan ébredjünk fel?Amikor lefekszünk megkérdezzük hogyan merüljünk álomba?
Nagyon jó irások ezek , de valamiért mindig csak mentális vihart kelt a kommentelők körében.

Nanus mondta:

Egyetértek a cikkeddel Balázs.Azt hiszem az elengedés hogyanja okoz nehézséget az emberek többségének.Elmondom a saját módszeremet,nagyon jól mŰködik/nekem legalább is :)))/Küldök egy mosolyt!Mondjuk dühös vagyok akár magamra,akár másra,a dühömnek küldök egy mosolyt így-magamban kimondom:”küldök egy mosolyt a dühömnek”-és figyelem az érzést,újra kimondom magamban:”Küldök egy mosolyta dühömnek”-annyiszor mondom ezt,míg a dühöm teljesen elszáll.A lényege,hogy valóban arra figyelj,koncentrálj, amire gondolsz!Ez a módszer eddig mindenféle helyzetre megoldást adott.Küldöm a mosolyt a haragos szomszédnak, a negatív gondolatoknak,a jó időnek,”rossz” időnek,viharnak,sírásnak,jókedvnek stb.-bárminek-még a sejtjeimnek is./ezzel a módszerrel összezsugorodott egy borsónyi méretű anyajegyem gombostűfej méretűre/Próbáljátok ki és legyetek kreatívak!A mottó:”szeresd ellenségedet és ismerd meg magadat!”

Nanus mondta:

Egyébként ez is egy leendő minta:))))))))))))-amit el lehet hagyni egy idő után

NilsHolgersonné mondta:

Annyira kacagok itt magamban, mert vagy egy hónapja vártam itt az új bejegyzést, néha naponta idekattintottam, hogy hátha most! Mert olyan jók ezek az írások, mindig valami találó, ami segít továbblépni.
Erre itt ez az írás a (nekem) nagy semmiről, hát marha csalódott voltam. Aztán elkezdtem nevetgélni, hogy elvesztettem Balázst (Balázs írásait), mint mankót :D hát mégis csak nekem (is) szólt ez az írás :D

Simoradik Gyöngyi mondta:

Ismételten köszônôm Balázs az írásod :))) nekem nagyon ott van …. van mit tennem :))) önmagamért!!!!

21-es Tarot mondta:

Jó ez úgy ahogy van:) és köszönet érte

Bordásné Eszter mondta:

Köszönöm ezt az írást. Lélekemelő gondolatok.Miután elolvasom mindig úgy érzem,hogy közelebb kerültem problémáim megoldásához, és látom a fényt az alagút végén. Szép napot mindenkinek aki olvassa.

Fürediné Kiefer Edit mondta:

Nekem most ez nagyon találó kifejezés,/akár az elengedés is/ hogy úgy is tudom értelmezni saját életemre: ahogyan kint, úgy bent, ahogyan fent, úgy lent.Bizony, a nyári szabi alatt is legalább hetente egyszer vívódok magamban, hogyan lehetne jobbá tenni az életem,mert most ahogyan van, az nem elégit ki.Ebbe beletartozik a rossz időbeosztásom, a túlvállalásom,az erélytelenségem és más egyedi hibáim mellett a külső környezeti hatások is,és keresem annak is az okát, hogy az emberek miért távolodnak el egymástól lelkileg,amikor ebben a modern társadalomban könnyebben, jobban és szebben is lehetne élni.Évek óta tudom, hogy a mi társadalmunkban kicsi a kohéziós erő, az együttműködési képesség részben a szolidaritás hiánya, részben a falanszter szemléletmód miatt,pedig az élet lényege a ritmus, az alkalmazkodás,az egység érzése,utóbbiba beletartozik az együttműködés, a részvét, az igazságosság törvénye is.Az eddigi korszakokban soha nem volt annyi önismereti tudás, magas technikai színvonal, mint a mostani modern információs társadalomban.,mégsem vagyunk tartósan boldogok,békések,harmóniában élők.Ez a korszak ellentmondása,erre több filozófiai választ is tudunk adni,lehet úgy felfogni, hogy a világot csak belülről lehet megváltoztatni,vagy jelentős spirituális tanulással elérni egy tudatrobbanást,vagy lehet szemlélet váltással operálni,de létezik még számos alternatív megoldás, tehát az elvi tudás bőven előteremtődött, de a közös nevező nem akar előbukkanni a homályból,a reális lépések hiányoznak.A társadalom az egész,én a rész vagyok, az egész minőségileg mindig több,bár a részben is benne van az egész, mégis egyensúlytalanság van,hiány,ami a megbetegedéseket is okozza,mert nem vagyunk egészben.Ezt az ellenmondást kellene feloldani,hogy a mérleg két oldala egyensúlyban legyen.Az nagyon jó,hogy sokfélék vagyunk,mindenki hozzáteszi a teremtéshez a maga tudását,meglátását,amivel szellemi szinten tágulunk,fejlődünk,és az idők múltával majd kialakul egy harmonikusabb élet a földön, és sok titokra is fény derül,ez az evolúció útja..Elnézést a filozófiai gondolatokért,de ez a Balázs újfajta gondolati életszemlélete most ezt hozta ki belőlem,amikor magamban, belül a gondolataimmal viaskodom.

Az oldal használatához kérlek fogadd el a cookie-kat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Bezár