Írások

Ítélkezés vagy megállapítás?

2013. nov. 17
A titok abban rejlik, hogy EGY IDŐBEN érezd át a tapasztalás fájdalmát vagy gyönyörét, és egyszerre légy szemlélője ennek.

Ne ítélkezz ? mondja szinte minden ezoterikus tanítás. S most ebben a rövid írásban nem is az ítélkezés erejét vagy előnyeit vesszük figyelmünk központjába, hanem hogy miképpen is tudjuk észrevenni, ha ítélkezünk. És mi is az ítélkezés valójában? Illetve ? a legfontosabb ? miért is nem szolgál minket az ítélkezés? Majd ekkor fel kell tennünk a kérdést önmagunk felé: elítélhetem-e magam, ha ítélkeztem?

Mindenképpen érdemes meimages (29)gnézni, hogy mi a különbség a között, ha megállapítok egy tényt, és a között, ha a megállapított tényről valamilyen érzelmi-gondolati csomaggal rendelkezem. Az első eset maga a megállapítás, ami akkor könnyű, ha a vizsgált dologgal szemben semleges tudok lenni. Hiszen könnyű azt mondani egy talált ceruzára: ez kék. Vajon most elítéltem a ceruzát, mert kék, és nem piros? Természetesen úgy tűnik nem ítéltem meg, csak megállapítottam valamit, amit én látok és értek a ceruzával kapcsolatban.

De ha valaki el akar nekem adni egy ceruzát, és azt mondom rá, hogy ?ronda?, akkor vajon tényt állapítottam meg, vagy ítélkeztem? Hiszem, számomra ronda a ceruza ? ez tény. De minősítettem is egyben esetleg egy valaki számára kedves ceruzát. Persze, mondhatom szépen kifejezve, hogy ?nekem nem tetszik?, de ekkor is valójában ugyanúgy rondának látom, csak nem mondom ki.

Menjünk még messzebb most ebben a gondolatmenetben: látok egy barátomat, aki magából kikelve és nyálat fröcsögve ordítozik valakivel. Kialakulhat egy kép erről a barátról e tettét látva, hogy milyen gonosz módon tud viselkedni. Vajon ebben az esetben is csak tényt állapítottam meg, vagy elítéltem őt? Hiszen maga a kiabálás tény, és én ezt látom. (Most egy pillanatra képzeld el Kedves Olvasó, hogy egy számodra nagyon kedves és jólelkű barátodat ilyen helyzetben látod, esetleg többször. Vajon mit gondolnál róla?)

A három példán keresztül talán jól lehetett érzékelni azt, hogy minél jobban semleges kapcsolatban van az ember az általa megismert dologgal, annál könnyebb pusztán a megfigyelő szerepében tényt megállapítani. (mint hogy a ceruza kék). Ugyanakkor egy, a lelkivilágunkat mélyen érintő kérdésben, mint pl életvitel, párkapcsolat, saját komfortzónánk, érzelmi terünk, stb? már nem tudunk semlegesek maradni.

De akkor miért is ítélkezünk? Honnan jön az ítélkezés? Miért van arra szükség, hogy valamit negatív ? vagy netán pozitív ? előjellel lássunk el? Sok éven át figyeltem az emberi viselkedés mélyebb és hétköznapi régiót, és ennek alapján azt vallom és azt tanítom, hogy minden ítélkezés, amikor egy életünk szereplőjét (nem csak személyeket) ilyennek vagy olyannak látunk, akkor az valójában minden esetben saját magunkból ered.

images (28)Persze, ?a tükör törvénye?, mondhatná a szemfüles spirituális olvasó. De eddig még nem találkoztam olyan emberrel, akiben ne lehetett volna megnyomni egy ún. piros gombot, amitől minimum felszalad a szemöldöke, vagy legalábbis érzelmileg érintett lesz a dologban, és nem bírja megállni ítélkezés nélkül.

Ilyen lenne az ember? Jézus és Buddha szeretnénk lenni, eközben pedig mindig lesz bennünk valami, ami miatt ítélkezni fogunk? Van kiút ebből? És vajon, ha folyamatosan ostorozzuk magunkat, hogy még nem vagyunk Buddha állapotában, és nem tudunk csendes szemlélődéssel szemlélni mindent, ezzel nem ítélkezünk magunk felett? Egyben vagyunk ítélő és megítéltetett. Vajon így nyugodt lelkiismerettel hajthatjuk álomra fejünket? Könnyen lehet, hogy az állandó ítélkezés magunkban valamilyen felmagasztalt és elérhetetlen emberi erény felé valójában mélyebbre taszít bennünket a saját elégedetlenségünkben.

Mert hiszen a saját lényünkkel szemben igencsak motiváltak vagyunk érzelmileg. Nem tudjuk magunkat pusztán egy ceruza szemlélőjeként értelmezni, és azt mondani magunkról: ma hisztis voltam. Ma kék voltam.

Pedig, ez a titok nyitja, és aki kiutat keres az ítélkezés végtelen körforgásából, annak bizony meg kell tanulnia külső szemlélő módján tekinteni önmagára is és a világra is. DE ez nem azt jelenti, hogy EGYSZERRE ne tudjunk érzelmileg részt venni a dologban ÉS mindeközben szemlélőként semlegesek maradni.

Hiszen az élet millió és millió ingert, élményt és tapasztalást hoz felénk, lehetetlennek érezzük a semlegességet ? mert az is. A titok abban rejlik, hogy EGY IDŐBEN érezzük át a tapasztalás mélységét, fájdalmát vagy gyönyörét, és egyszerre legyünk képesek tárgyilagosan szemrevételezni magunkat.

Mert azt hiszem a legtöbb ?spirituális útkereső? ott bukik el, hogy megpróbál nem ítélkezni, ?jó? lenni, Jézus lenni, és amikor elveszti a pénztárcáját a havi keresetével, vagy mélyebb személyes veszteség éri, akkor huss ? elszállt a benne élő Jézus. Majd ezután persze megjelenik az önbüntetés, hogy miért nem tudott Buddhaként tekinteni az életére. És újra elölről kezdődik az ördögi kör.

images (30)Hiszem, hogy bátran meg kell élnünk minden érzést ? legyenek azok pozitívak vagy negatívak! S mikor képesek leszünk ezt figyelni is egyben, hogy ?aztaaaa, húúú de irigy voltam most!?, akkor maga ez az érzés elszáll, elillan. Megállapítóvá válunk ítélkező helyett!

De ha folyamatosan küzd az ember a pl. saját irigysége ellen, akkor folyamatosan bünteti magát. Nem az a lényeg, hogy bátran legyünk irigyek ? hanem merjünk megállapítani. Bátran éljük meg saját árnyoldalunkat! Ítélkezés nélkül! Egyszerre MEGÁLLAPÍTANI, hogy irigy vagyok, és kész. Ennyi. Nem azonosulni ezzel érzelmileg. Eltűnik az ítélet, de ott marad a tény.

?Ne ítélj, mert megítéltetsz? ? igen, de MERD megállapítani saját negatív tulajdonságaidat is. Akárcsak másét is. Csak ne azonosulj ezzel érzelmileg. Szemléld, de tudj ettől eltávolodni. Tehát bátran légy megállapító ? ez az őszinteség legfontosabb alapköve. Hogyan lehetnél akár magaddal, akár mással őszinte, ha félsz megállapítani, mert félsz attól, hogy ítélkezel?

Légy tehát semleges, érzelmileg eltávolodott ? és egyszerre lásd magad, ahogy érzelmileg részt veszel a dologban. Ekkor lesz választásod. Választhatsz, hogy melyikkel akarsz azonosulni. De ehhez előbb ki kell lépned önmagadból.

* * *

Ha időben szeretnél értesülni az új írásokról, előadásokról, rendezvényekről, ne felejts el feliratkozni a hírlevélre (jobb fent)

* * *

Írta: Kiss Balázs Kunó

12 hozzászólás

sipiatti mondta:

Jó volt, köszi!

Kajáriné Katalin mondta:

Ez nagyon jó: “Majd ezután persze megjelenik az önbüntetés, hogy miért nem tudott Buddhaként tekinteni az életére. És újra elölről kezdődik az ördögi kör.”

Köszönöm Balázs! Megint felszakadt belőlem egy őszinte kacagás :)

Su mondta:

Hmmm,akkor jó gyakorlást mindenkinek, nekem is :)

Edina mondta:

Ezt miért nem lehet megosztani FB-n? Annyira jó és annyira ide jutottam én is, és annyira megerősített, hogy köszönöm! :)

Ildi mondta:

Azert ez eleg tudathasadasos allapotnak tunik igy leirva… Holott azt hiszem, erzem, mirol beszel. Es az eszemnek furcsa is megelni ilyet. :-)

Berekmeri Sandor mondta:

Ha kijelentem, hogy irigy vagyok,akkor azonosulok vele. Figyelem magam,s azt mondom, ime megjelent az irigyseg, de az nem en vagyok.
Mert ugye minden vagyasomnak az oka en vagyOK.

( Bocsanat ezen a gepen nincsenek magyar karakterek.)

Jutihu mondta:

Köszönöm Balázs! Tovább élt bennem a felismerés az írásod hatására.Személy szerint azt értettem meg, hogy miközben tagadjuk az ítélkezést, felmentjük magunkat alóla, jókat hazudunk magunknak.Viszont az igazi őszinteség magunkkal ki tud ebből hozni, és okafogyottá válik az ítélet.Nem érezzük szükségét, mert megengedhetjük magunknak az elfogadást. Legfőképpen pedig úgy, ha a Jelenben figyelünk.Hálás vagyok, hogy elindítottad bennem a saját “fonalamat”.
Mindenkinek kívánok boldog JELENT sok szeretettel: Judit

Godóné,Erzsi mondta:

Ezt le kell irnom.Annyi a történet,hogy a párommal vitába keveredtünk.Ő nagyon ideges volt.Csapkodott hisztizett ,talán még kiabált is.S ekkor én rám egy akkora nyugalom telepedett,hogy magam is csodálkoztam.
Sajnos ez nem mindig sikerül.

hevanna mondta:

Sziasztok!
Én úgy gondolom, hogy már azért sem kellene itélkezni, mert az itélkezéssel, saját magadat itéled el.
Az itélkezés, olyan mint a mocsár, mindent besároz.
Besároz, és lehúz, nem látsz tisztán általa.
Tudom, ez egy kicsit nehéz, de azért vagyunk ezen az uton, hogy tapasztaljunk, tanuljunk.
Öszinte tisztelettel: Hevanna

Simoradik Gyöngyi mondta:

Köszönöm Bal?zs!
Mint mindíg most is jókor jött az ír?sod.Segített abban hogy ismét megértsem mi,miért történik,történt velem.

szilvia mondta:

?j vagyok itt ?s csak annyit szeretn?k mondani ami ma tort?nt velem: a m?sf?l ?ves kisfiam s?rt, hisztizett ?s ?n meg el kezdtem uvolteni hogy hagyja m?r abba, azt?n meg?llap?tottam hogy j? ?n most ideges vagyok ?s e meg?llap?t?som ut?n rogton lenyugodtam….sz?val kedves Bal?zs koszonom hogy meg?rtetted most velem mi is j?tsz?dott le bennem.

Joli mondta:

Igen, köszönöm Balázs, hogy ezt ilyen jól elmagyaráztad! Mindig ezen aggódtam, hogy nem tudom az érzelmeimet kizárni és beleviszem egy vitába és igen sokszor ítélkezem, de akkor rájövök, hogy már megint mit csinálsz – mondom magamnak – nem ítélkezünk! Mindig előbb jár a szám, mint kellene! Tehát megállapítom,hogy ezt tettem és tovább lépek! Úgy megnyugtattál, hogy akkor nincs is semmi baj, ha ezt így csinálom, próbáltam másképpen, de nem ment hiszen a gondolatok jönnek-mennek nem tudjuk leállítani!