Írások

Kinek van teljes önismerete?

2013. aug. 09
Meglepő lesz a válasz: mindenkinek. Minden egyes ember tökéletes önismerettel rendelkezik önmagáról ? csak nem tud róla.

Kinek van teljes önismerete?

Meglepő lesz a válasz: mindenkinek. Minden egyes ember tökéletes önismerettel rendelkezik önmagáról ? csak nem tud róla.

Ez az egész, évszázadokon át tartó utazás semmi másról nem szól, mint hogy az ember felfedezze önmagát. Ám sajnálatos módon mindenki elfeledkezett erről a tényről, és ezért az izgalmakkal teli megismerés néhol rémálommá, és sokszor szenvedésekkel teli börtönné vált.

letöltés (8)Csak ez az egy felismerés hiányzik, hogy az élet tapasztalatai semmi másról nem szólnak, mint az önismeretről. Minden gyönyörteli pillanat, kihívás, próbatétel és gyötrelem mögött ez történik a lélek részéről: ?ez is milyen csodálatos tapasztalás!?. Ez a ma embere számára, aki a társadalomba veszett, a saját egzisztenciájába feledkezett tudatossággal él, elfogadhatatlan. Sőt, a legtöbb spirituális útkereső számára elfogadhatatlan, hiszen mindenhol a Jó-t keresi, a bűn és a gonoszság felett, mindenhol az erény, a bölcsesség, a szentség és a megvilágosodott nagy tanítók igazságát kutatja.

És ez is ugyanolyan, mint a matériába feledkezett ember anyagi biztonságot halmozó sürgölődése. Csak más köntösbe bújt éppen az Önmegismerés millió és millió különböző módja.

Legtöbbször az ember az ?egy? igaz utat, a biztos megoldást keresi, és teljesen elfelejti, hogy nincs ilyen: hiszen pontosan annyi féle Út létezik, ahány tapasztaló van. S lehet, hogy ez most e sorokat olvasva talán tisztán és világosan érthető, de az olvasó ha visszamegy a hétköznapokba, hazamegy, és otthon éppen a párját egy másik ellenkező nemű egyénnel találja az ágyban, akkor ez az érzet, huss, máris tovaröppen. És kezdődik minden játék, minden szenvedés és minden gyönyör előlről.

Az előbbi élmény hatására spirituális oldás vagy nagy lelki törés veszi kezdetét, és halmozódik tovább az elme végtelen raktárában a szenvedés-tudatosság.

S ha csak egy icipicit kilépnénk ebből az elméből, ebből a raktárból, akkor csak azt látnánk, hogy tapasztalás történt. Megtörtént a tapasztalása a szenvedésnek, az elhagyatottság érzésének, a fájdalomnak netán a felszabadulásnak, millió és millió érzelemnek.

És ennyi.

És nincs vele tovább dolgod.

images (22)Teljesen megértem, ha ez elfogadhatatlan és érthetetlen, és az eddigi tapasztalatokkal tökéletesen ellentmondásban van, de tedd fel magadnak a kérdést: pontosan Te most mit is szeretnél? Egy újabb pszichológiai cikket olvasni arról, hogy milyen lelki folyamatok játszódnak le a megcsalt emberben, milyen a párkapcsolat dinamikája, milyen dolgokkal tudod túlélni és feloldani az elveszítettség érzését? Erre vágysz, ami igazából semmilyen változást nem hoz magával?

Vagy szeretnéd azt megélni, hogy képes legyél mindenre az életedben úgy tekinteni, úgy IS tekinteni, mint egy tapasztalásra, amiért valójában ezt az utat járod? Szeretnéd a fenti példát tovább görgetve, megélni az elhagyatottság érzését ÉS közben pontosan tudni, hogy ez egy tapasztalás. Sírni és dühöngeni, ÉS közben azt IS tudni, hogy megtapasztaltad, és többet már erre nem lesz szükséged?

Nagyon nagy a különbség a kettő között, mondhatni ég és föld.

Hiszen, ahogyan kezdtem az elején: az ember elfelejtette, hogy egy a csodálatos utazás itt a Földön másról sem szól, mint arról, hogy megtapasztalja saját magát. De az nem mindegy e tapasztalás közben ? és most ezeken érdemes elgondolkodni ? hogy HOGYAN tapasztalod meg ezt az utazást!

Ez a kulcsa a gyötrelmeidnek, annak, amit keresel. Kérdezd meg magadtól, hogy valójában mire is vágysz úgy teljesen az életben, túl az anyagi javakon és azon, hogy szeressenek? Mire is vágysz valójában? Mi van MINDEN vágyad mögött?

images (23)Válaszold meg e kérdést, és ha sokat ?rágódsz? rajta, egyszer csak meg fogod érteni ? és élni ? hogy a vágyaid mögött a tapasztalás rejlik. E hogy ez a tapasztalás MILYEN számodra, mennyire FÁJDALMAS, az azt határozza meg, hogy mennyire feledkezel el róla, hogy ez csak egy tapasztalás.

Mert ? ahogyan a cikk elején írtam ? minden ember tökéletes önismerettel rendelkezik, csak nem tud róla. Mert elfelejtette, hogy MINDEN, amit tapasztal, az ő maga. Tehát a világban található sok borzalom, sok negatív energia, a sok bölcsesség és szeretet, valójában az Én része.

És amikor az ember szembetalálkozik a világban saját sötétségével, saját borzalmas részeivel, akkor arra sajnos nem tud úgy tekinteni, mint saját magára, mint egy tapasztalásra. Pedig, ha tudna (és meg lehet csinálni), akkor nyugodtan lépne tovább. De mivel nem tud békében tovább állni, ezért elkezd vele hadakozni ? és így születik meg minden dráma és szenvedés a világban.

* * *

Tehát, ha önismeretre vágysz: csak nézz körbe a világodban. Mi az ami ingerültté, mi  az ami feszültté tesz? Mivel nem akarsz találkozni? Milyenek a családtagjaid? Milyen a párod? Milyenek a gyerekeid? Ez mind-mind benned van. Találkozol saját magaddal.

Ez az önismereted, hogy miképpen VISZONYULSZ ezekhez a dolgokhoz. Ez vagy Te. Ne takargasd, ne kerülgesd, mert csak tovább görgeted saját magadban.

Mert minden csak tapasztalás. S amikor ezt megérted egyszer ? egy nap, egy év, egy élet múlva ? akkor érkeztél meg oda, ahová mindig is el akartál jutni.

Jó utazást!

* * *

Ha szeretnél értesítést kapni a következő írásról, előadásokról, ne felejts el feliratkozni a hírlevélre (jobb fent).

* * *

16 hozzászólás

An mondta:

Köszönöm!
Hogy lehet az, hogy épp most kaptam ezt az üzenetet, -mint választ, reggeli kérdésemre: miért?
Tegnap kezdődött az a borzasztó tapasztalás, hogy valamit nem bírok tovább elviselni a páromban, és kidobtam őt. Pedig szeretem, és most hiányzik, és ez nagyon fáj.

An mondta:

Persze semmi sem véletlen.
…és tudtam ezt is, hiszen már tegnap óta arra gondolok, hogy mi van bennem, ami olyan/annak a megfelelője, amit nem bírok elviselni, mégis jólesik ezt most itt találni.

Tamás mondta:

Gratulálok a cikkhez, mert röviden és tömören megfogalmaztad a Lényeget ! Élethelyzet – megtapasztalás – elengedés – Önismeret

Ha már utazunk, akkor bulizzunk is egy jót, de tudjuk kezelni a helyzeteket ! Legyünk kellőképpen tudatosak :-)

Szandi mondta:

Milyen REMEK irás!Minden benne van!Ha az emberek ezt tudatosabbá teszik és nem drámáznak a megtapasztalás után hanem elengedik és nem mást okolnak a bajaikért,akkor még Földi mennyország is lenne mindenki számára:).

Simonné Gabi mondta:

Fantasztikus(an), hatvanas évekbelien hippis írás.
Nyilván nem véletlen, hogy éppen ide lyukadtam ki…
Szuper vagy, csak így tovább!

monik mondta:

….zseniális…erről van szó!!!:)…

Margómama mondta:

Minden, ami van, jó, mert van.
A jó is, a rossz is.
Megélem, megértem, elfogadom és…elengedem.

V. Zsófia mondta:

Kedves Szandi! Ha egy nehéz élethelyzet, megpróbáltatás után a fájdalomtól vagy kétségbeeséstől nem “drámázol”, akkor nem vagy hiteles, nem éled meg az érzelmeidet. Az egy más dolog, hogy tudod, ez egy nehéz tapasztalás, túl kell kerülni rajta és túl is jutsz, de attól még fájhat a szíved, és foghatsz padlót … stb. Nem véletlenül mondják, hogy idő kell, amíg feldolgoz az ember egy-egy fájdalmas eseményt. Ez nem megy felszólításra vagy varázsszóra, így nem is hiszem, hogy eljön az a fajta “Földi paradicsom”, amikor mindenki legyint egyet, “hiszen ez csak egy tapasztalás!”, és teszi a dolgát tovább. Arról nem is beszélve, hogy mindenki más-más fejlettségi szinten éli az életét. Én inkább úgy fogalmaznék, mindenki azt teszi, amire képes. Nem lehet AKARNI fejlődni, és -szerintem – ez nem intellektuális kérdés.
Én így gondolom, lehet, nincs igazam.

Lenthár Márta mondta:

Ami velünk történik, az mindig értünk történik – ezt mindig világosan kell látnunk + a lelki fejlődésünkért.

Godóné,Erzsi mondta:

Van olyan megtapasztalás,amit nehezen tudunk feldolgozni.
Amikor a szivünk fáj,és szomoruak vagyunk.

És közben tudjuk ,hogy ez is egy lecke.

Titkó Sándorné Mari mondta:

Nagyon igaznak találom. Ha van folytatása, kérlek küldj

Kedves V.Zsófi!Pont annak az ellentétéről irsz amire pont a Baláz mondta:

Kedves V.Zsófi!Ismétlésképpen:”És amikor az ember szembetalálkozik a világban saját sötétségével, saját borzalmas részeivel, akkor arra sajnos nem tud úgy tekinteni, mint saját magára, mint egy tapasztalásra. Pedig, ha tudna (és meg lehet csinálni), akkor nyugodtan lépne tovább. De mivel nem tud békében tovább állni, ezért elkezd vele hadakozni ? és így születik meg minden dráma és szenvedés a világban”.Ez a lényeg-amiről Te irsz pont ennek az ellentéte(ego)A fejlődést pedig akarni kell máskülönben nincs belső változás,fejlődés.

Peti mondta:

Húúúú… nekem most ez jött: ha meg akarom ismerni önmagam, nézzek szét magam körül… ez vagyok én… bizony – bizony a házsártos házmesternéni is. Ha sikerül elfogadnom és megszeretnem a körülettem (velem) élőket, akkor szeretem önmagam. Ha bárkit elutasítok, magamból utasítom el az egyik részemet…
Köszönöm!

Kriszti mondta:

Uristen!
Ezt eddig is tudtam, de most itt, a buszon olvasgatva a cikkedet, hirtelen MEGERTETTEM!
“Mi az ami ingerültté, mi az ami feszültté tesz? Mivel nem akarsz találkozni? ”
En erre mindig automatikusan azt valaszolom, hogy. Penz miatt aggodok.
De nem! En az artatlanul szenvedo, haldoklo allatok temakortol tudok egy masodperc alatt tokeletesen kiborulni!
” Ez mind-mind benned van. Találkozol saját magaddal”
Es akkor belem hasitott a tudas: az artatlanul szenvedo kis allatok EN vagyok.
En vagyok az, aki artatlanul, jo szivuen eli az eletet, es nem erdemlem meg hogy valaki bantson.
Nem erdemlek rosszat, szenvedest, penztelenseget.
EZ AZ, ami valojaban kiborit!

Koszonom ismet, ez a felismeres is, amit Toled kaptam, orokre velem marad!
Aldas!

Krokodil Gusztáv mondta:

Ami bent, az van kint.
Csak az a kérdés, hogy ha felismerjük azt, mi van bent (pl úgy, hogy kitekintünk), akkor a következő lépcső, hogy hogyan lehetne ezen a belsőn változtatni (ha akarunk).

Véleményem szerint mindenki Isten, és Teremtő. Teremtője a saját valóságának. A régi magyar szóbeszédbe van egy olyan köszönés, hogy “Isten Isten”.
Csak kérdés, hogy ezt:
– tudja -e
– akarja -e
– van -e képessége, eszköze a változtatásokra

Viszont a teremtésünk, nagy része tudatlanul, a tudat alattinkból történik. A viselkedésünket és az életünket az itt lévő tartalmak határozzák meg kb. 80-90%-ba ha tetszik, ha nem. Ezek az itteni gondolatok, hitrendszerek, családi minták, viselkedés minták, genetikai öröklődések, gondolatokhoz társított érzelmek… amik a teremtési örvényünkbe bekerülnek. Ezek családból, ősöktől genetikailag örökölt, vagy iskolából, médiából, vagy a társadalom egyéb rendszereitől átvett, felprogramozott, kondicionált tartalmak.. stb.
Mi a jó, mi a rossz, mi a fontos nekem, mit érzek ha ekkor ez történik, stb..

Nyilván lelkünk nem véletlenül választja az adott életet, de ezen dolgok többségéért egy bizonyos szinten nem vagyunk felelősek, ha csak ez életet vesszük alapul, és nem az előzőeket.

Önmagába az kevés a változtatáshoz, ha ismerjünk milyen a bel és külvilágunk, de egy fontos lépcső az azonosítási szakasz a folyamatban. Kellenek eszközök ahhoz, hogy a tudat alattiba ágyazott tartalmakon tudjunk változtatni.
Mondok egy példát. Például tudom a himnuszt. Benne van a tudatalattimba, bármikor előhívhatom, és reflexből énekelem ha ünnepségen vagyok. De ha a tudatos részemmel eldöntöm, hogy elakarom felejteni és soha nem énekelni többet, akkor ha -e másodperctől kezdve meghallom az első sorát bárhol, attól még automatikusan beugrik a többi része, akár álmomból is felkeltve.

Sokszor nem mi viszonyulunk a dolgokhoz, hanem ezek a programok, hamis egónk, énünk.

Az is egy másik dolog, hogy valaki tudja az elme és a lélek közti különbségek magában, és ezeket szétválasztani. Tudja, hogy a lélek örök, és az elme csak egy eszköz a valóság megtapasztalására.

Amikor a saját rossz részünkkel találkozunk, az nem biztos, hogy közvetlenül a mi részünk. Lehet egy szülőnek egy mintája, ami bennünk van, és ezt adja. De nem a mienk. Nem a mi gondolatunk, mintánk. De mivel még bennünk van, általa teremtődnek a helyzetek.

Edit mondta:

Kedves Gusztáv!

Én annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy amennyiben Minden Mi Vagyunk, akkor a szülőm is Én Vagy-ok, ezáltal az ő mintája is Én Vagy-ok. A magyar nyelv csodája, a “Vagy-ok”, számomra azt jelenti, hogy Én vagy-ok az “OK” és itt kezdődik a felelősség vállalás.
Köszönöm a cikket, felemelő!

Az oldal használatához kérlek fogadd el a cookie-kat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Bezár