Írások
Lélek-komposztálás
Érdemes emlékezni arra, hogy a 2014-es év elején mit is olvashattunk erről az esztendőről, különösen az április hónapról. Nos, itt vagyunk a kellős közepében ennek az igen „nehéz” energiának, ami érdekes módon nyilvánul meg.
Ha esetleg mostanában azt érzed az életedben, hogy nem jutsz egyről a kettőre, hogy elvesztek az életcéljaid, netán értelmetlenné vált sok minden az életedben, akkor tudd: minden a legnagyobb rendben van veled. Akármilyen kilátástalanságot is érzel netán – vagy az ország egészét nézve ez mintha mindenhol jelen lenne –, ez csupán a látszat.
Mint amikor a komposztot elrakom nyáron, még egész fadarabok, levelek és mindenféle zöldségmaradványok vannak benne… de ha rá egy évre előveszem, és hiába mintha az egésszel nem történt volna semmi, kapok helyette humuszt. Ez egy látszólagos nyugodt folyamat, ami lassú és nem halad sehová: de értékes átalakulások zajlanak belül.
Persze, a látványos munka az, amikor lenyírod a füvet, megmetszed a gallyakat, összeszeded a különböző bio-hulladékokat. Akkor rend lesz, szépség és tisztaság a kertedben. Ekkor az elméd jól eső érzéssel dől hátra: „azta, ma is mennyi mindent szorgoskodtam, de okos és ügyes is vagyok”. A komposztáló pedig roppant unalmas, haszontalan dolognak látszik kívülről: csak ott elvan.
Te is lehet, hogy most éppen csak ott elvagy. A KÜLSŐ szemlélő, az elme külsőségre fókuszált figyelme számára értéktelen vagy, nem csinálsz semmit, és még esetleg értelme sincs igazán az életednek. Csak vagy.
Na de, ahová az elme nem lát be, ahová a fizikai szem nem lát be, az a komposztálóban belül történik. Persze nem ÉRTED, hogy mi van, ám átalakul minden. És ha folyamatosan napról-napra követed az eseményt, akkor nem tudod tetten érni azt, hogy mikor lesz a virág szárából komposzt. De egyszer csak az lesz, ha elég időt adsz magadnak.
Ilyesmi történik most Veled is: adj időt magadnak! Lehet, hogy napról napra, hétről hétre nem történik semmi, nem változik semmi, de a nyár végén majd egyszer csak, amikor beért a komposztod, azt fogod mondani: azta, hát GYÖKERESEN más vagyok, mint tavasszal.
Ez persze nagyon szépen hangzik így leírva, de esetleg a mindennapok szintjére bevinni ezt nehéz. Hiszen minden lassú, esetleg akadályokba ütközik, nem halad, nem megy. Nehéz a „pörgésből”, amit a világ tanít neked, átállni arra, hogy lassulj le, csak szemlélődj, figyeld a dolgokat, és ne akarj semmit sem.
Ez nem azt jelenti, hogy ne kelj fel az ágyból, ne menj be dolgozni, ne adj magadnak vagy a családodnak enni… tedd a mindennapi elfoglaltságaidat megszokás-szerűen. Minden megy MAGÁTÓL. Mint ahogyan a komposzt is MAGÁTÓL létrejön: te is „magadtól” megváltozol, anélkül, hogy ügyködnél és tennél érte valamit. Csak legyél.
Ez nehéz a hétköznapokban, sőt sokszor céltalan az egész. De esetleg gondolj arra a kertépítős hasonlatra: azt hiszed, hogy mindig fát metszeni, gereblyézni meg füvet nyírni kell – de ha MINDIG ezt akarnád csinálni, sose hagynál időt a fűnek megnőni.
A fű nem „csinál” semmit, csak megengedi, hogy megnőjön. Te is tedd ezt: engedd meg, hogy a dolgok csak MAGUKTÓL megtörténjenek veled. Érezz rá erre, és hidd el, egyszer csak megkomposztálódsz. Egyszer csak átalakulsz, és el fog jönni az idő arra, hogy tegyél, sürgölődj, pörögj.
Persze, ha pörgős az életed, és rohangálsz, és tele vagy munkával, és fáradt vagy, akkor ez látszólag ellentmond mindannak, amiről írtam, de még egyszer hangsúlyozom: nem az a lényeg, ami kint történik! Ez csak a „látszat”. Mindenki a maga habitusában, a maga módján éli meg a belső csendes munkáját. Van, aki depressziós, van aki ezerrel tesz-vesz, van aki a munkába feledkezik. Ez lehet, hogy csak a felszín. Nem lehet és nem is kell eldönteni, kategorizálni, megítélni.
Hiszen, van aki sokszor szeret nekifutni valaminek és érezni hogy folyamatosan csinál valamit azonnali eredmény nélkül: de végül a sok próbálkozás fogja elvezetni a megoldáshoz. Van, aki pedig ráhangolódik, rákészül, tanul, majd odamegy és egykettőre megcsinálja. Ki-ki beállítottsága szerint.
A lényeg: a lassú lépések ideje lehet életedben, mint a komposztálás: BELSŐ TŰZZEL ÉG MINDEN, belül izzik és forrnak a dolgok a felszín alatt. Még nincs kész, még alakul, még formálódik. Te csak tegyél amit tenned kell, engedd meg ami jön, és megváltozik minden:
A legértékesebb belső táptalajt hozod létre magadban, ami hosszú időre fog szolgálni.
15 hozzászólás
Na, éppen így érzem magam már hónapok óta. Szokatlan, nehezen kezelhető hogy “nem csinálok semmit”, de közben lassan változik valami, talán a nézőpont, ahogy látom a dolgokat: kicsit távolabbról, feljebbről, érzelmileg kevésbé érintetten, és ez olyan szokatlan, néha riasztó. Közben meg tudom, hogy minden a legnagyobb RENDBEN VAN.
Köszönöm Balázs! Olyan JÓ erről olvasni most, aktuális üzenet-mint mindig :-)- és kitartásra ösztönöz :-)
Köszönöm a vezettetést! Az üzenet tiszta. Köszönöm Balázs, h tolmácsoltad! :)
Véletlenül nekem is most hasonló de volt ez máskor is és régebb óta. És ha egy ideig elengedem az egész tenni vagy változni akarást akkor utána valami visszajön belőle lehet hogy újfajta módon, így mégis van változás. Egy félelem itt az hogy ha már előre számítok rá hogy “majd jön az a változás” akkor ez előre elvárása valaminek és az ilyenek nem szoktak beválni (?). Kedvezőbb lehet ezt csak megállapításként felfogni, nem elvárásként. Inkább azt mondjuk hogy “minden rendben van, most is” mint “most nem jó, majd jó lesz”.
ez az!:)
Teljesen igazat írtál, Balázs. Szinte sose hagyjuk, hogy a dolgok maguktól történjenek. Mindig tenni akarunk érte, mindig erőltetjük, hogy történjen valami. Ez a fű kontra fűnyíró hasonlat nagyon találó volt! Köszönöm!
Kedves Balázs !
De jó ,hogy ezt irtad.Mindjárt megnyugtattál.Én már kezdtem
volna aggódni.Akkor most már hagyom a dolgokat maguktól történni.Olyan érdekes ,amikről irsz mindig az történik velem is,mintha a gondolataimat látnám leirva.KÖSZÖNÖM.
Köszönöm szépen Balázs! Érzem belül a rengeteg változást, de a külső szemlélő nem látja, értetlen, sürget, próbál bezavarni, de tudom, és most Te is megerősítettél, hogy minden rendben, jó az út és jó az irány, ahogy mindig is. Ha bizonytalanná válnék, ilyenkor mindig kapok valahonnan egy megerősítő visszaigazolást, most Tőled, hogy nem vagyok egyedül ebben a folyamatban és természetes, hogy megvan a vetésnek és megvan az aratásnak az ideje. KÖSZÖNÖM! Minden jót kívánok!
Köszi!! :-)
Ne AKARJ tenni! Hagyd, hogy megtörténjen! Gondold meg mit választasz!
Kedves Balázs!
Most úgy érzem magam, hogy ezt a cikket rólam írták. Frusztrált is, hogy lelassultam, hogy nem “történik semmi”,hogy egyet lépek előre, ötöt hátra, hogy bármit csinálok semmi eredménye. A helyzet az, hogy a környezetemen is ezt látom. Olyan barátaim, akik mindig megtudták csinálni amit leterveztek, látszólag egy helyben toporognak. Ez most nagy segítség volt, és igyekszem odafigyelni, és csak úszni az árral :) Köszönöm!
Nagyon jó, és igaz amit írtál. Sokaknak segítettél,nekem is.Sokkal jobban vagyok!
Köszönöm! :-)
Kedves Balázs!
Köszönöm! Mindig jókor és jót mondasz, sokszor Te vagy a megerősítés számomra. Szeretnélek már Szolnokon is egyszer látni, hallani, beszélni Veled.
Köszönöm Balázs!
az írásod ismét segített a helyére tenni bennem néhány dolgot….még szükségem van a dolgok megértése :))) Jó tudni hogy minden a lehető legnagyobb rendben van…
Minden zseniàlis ìràs és előadàs ellenére én àltalàban sikeresen kipurcantom magam mire sikerül megnyomnom a lesz***om gombot. Pedig már szàmtalanszor úgy lett: mindsn a lehető legnagyobb rendben van :)