Írások

Magától megoldódik?

2015. ápr. 09
Minden problémád megoldódik.

Ismered azt az érzést, amikor nagyon „dolgozol” egy problémán, „kattogsz” rajta, próbálod megoldani? Megfigyelted-e már, hogy az évek távlatából mi lett a régebbi problémáiddal? Nézz vissza 5-10-20 évvel korábbra, és emlékezz vissza egy olyan kihívásra, ami akkor kitöltötte az életedet, és megoldhatatlannak tűnt. Ám az idő távlatából ez egy természetes fejlődési folyamat része – azaz a múlt tapasztalataival együtt lettél az, aki most vagy… és feltehetően sokkal bölcsebben állsz már hozzá az adott feladathoz.

images (11)Vajon miért nem tudod MOST is így nézni az éppen aktuális kihívásodat? Hiszen valószínűleg most is van valami az életedben, ami feladja a leckét, amin szeretnél változtatni, amivel nem vagy elégedett, ami szenvedést hoz az életedbe.

Pedig hidd el bátran, hogy ha 10 év múlva visszanézel majd a most zajló időszakra, akkor legyintesz egyet: „ja, azon már rég túl vagyok”, talán még mosolyogsz is egyet fiatalabb éned kedves kis botladozásain.

Mi lenne, ha inkább MOST képes lennél így tekinteni a jelenkori kihívásaidra? Vajon erre miért nem vagy képes?

Ha az adott problémád nem lenne kihívás… hanem csak egy olyan dolog lenne, amiről tudod: elmúlik. Nem lenne min problémázni, nem lenne min kattogni, nem lehetne veszekedni emberekkel, nem lehetne szenvedni és eljátszani a szegény ént. Hanem csak lehetnél, a problémáddal együtt, amiről úgy is tudnád: elmúlik.

Hiszen úgy is megteszed azt, amiről azt gondolod, hogy meg kell tenned – akár szenvedsz közben, akár nem. Mást amúgy sem tudsz tenni, mint ami a te magad vagy. Ha úgy érzed, hogy mondjuk megerőszakolod magad – akkor pont az vagy te, aki éppen megerőszakolja magát. Minden rendben van tehát veled, hiszen az vagy, aki vagy, nem tudsz éppen más lenni.

letöltés (5)Ezzel az elfogadással – nem beletörődéssel – átitatva teljesen más élmény lenne az életbéli utazás. Nem küzdelmekkel és feladatokkal, esetleg szenvedésekkel teli lenne az út, hanem egy izgalmas filmmé változna, ahol egyszerre nézőként és szereplőként tudnád: a filmben úgy is megoldódik minden – hiszen eddig az életedben minden megoldódott… legfeljebb nem vártad még ki s végét.

Ezt a fajta nézőpontot azért érdemes elsajátítani, mert a probléma ilyenkor nem lesz probléma és s a megoldhatatlannak tűnő feladat is sokkal kisebbé válik – hiszen tudod úgy is, hogy elmúlik.

Csak hát nehéz bevallani, hogy szeretjük a problémákat, mert akkor azok kitöltik az életünket, és megkapjuk a fejlődés illúzióját, és azt, hogy „jobb” emberré váltunk. Miért nem fogadod el hát önmagad úgy, ahogy vagy?

* * *

Megkérdezném, hogy pl. bízol-e az emésztésedben? Bízol-e a testedben, nap mint nap, hogy ha megeszed az ennivalódat, akkor a tested elvégzi a dolgát? Hiszen egy csodálatosan összerakott rendszer a test, nem te irányítod, mégis felszívja az ennivalót, dobog a szíved, szállítja a véred az oxigént.

Vajon a belső lelki folyamataidban miért nem bízol? Miért nem hiszed el, hogy amit keresztülmész, az egy normális – mondjuk mint egy emésztési – folyamat része? Ha elveszítesz valamit vagy valakit, és ezáltal érzed a fájdalmat, akkor miért nem engeded meg a folyamatot? Hiszen az életed önmaga is egy csodálatos alkotás, ahol minden tökéletes rendben zajlik, tökéletesen tervezett folyamatok történnek, mert Te „teremtesz” mindent magad köré. Miért nem fogadod el, hogy ez egy folyamat része?

Pedig a BIZONYÍTÉK itt van az orrod előtt: csak – ahogy az elején említettem – nézz vissza az időben, és te látod saját magad előtt a bizonyítékot, hogy visszanézve minden megoldódott – vagy éppen megoldódik. Ami pedig nem – nos, csak idő kérdése.

Dőlj hátra hát, és élvezd az utazást, mert minden elmúlik – és inkább gyönyörködj a körülötted zajló életben, mint hogy problémáznál rajta. Majd meglátod idővel, ha még nem hinnéd ezt el.

4 hozzászólás

Lanszki Blanka mondta:

És ha visszanézek 5-10-15 év távlatából és azt látom, hogy az égvilágon semmi nem oldódott meg?!? Hogy pontosan ugyanazt a gittet rágom, csak egy kicsit a másik oldaláról?!?

Horváth Edina mondta:

Pont egy megoldandó helyzeten agyalok hetek óta. Éppen két napja jutottam el oda, hogy mennyivel izgalmasabb “kívülről” nézni, szinte kíváncsi lettem, mi lesz a megoldás! :)

Sánta Krisztina mondta:

Ha visszanézek sok mindent látok. Ilyent is, olyant is.Ahogy Blanka mondja, van amin NÉHA rágódom (szerencsére egyre kevesebbet) és van amit nagyon hamar a helyére tudok tenni… Néha vagyok én is úgy, mintha csak nézőként látnám “magam”, máskor nyakig ülök valamiben és a hosszú hajam ellenére képtelen vagyok magam kirángatni.
Az emésztése sem mindig egyformán jó az embernek, hiába bízom benne, ha elér a gyomorgörcs, nem lelkesedem érte.Természetesen minden megoldódik, de azt hiszem nem teljesen mindegy, hogyan.Annak ellenére, hogy hát a tapasztalat…folytathatnám…

Nagy Erzsébet mondta:

Én úgy érzem ilyen vagyok. Sohasem rágódom a problémákon és valóban megoldódik minden. Általában jó dolgok történnek velem.10-20 évvel ezelőtt nem így volt. Akkor még képes voltam belebetegedni egy-egy probléma megoldásába. Ma már csak a pillanatnak élek! Gondok néha jönnek,de nem agyalok sokat. Úgyis minden rendben lesz…….