Írások

Miért nehéz változtatni?

2013. okt. 21
 SOKKAL KÖNNYEBB ÜLNI A BIZTOS ROSSZBAN, MINT ELINDULNI A BIZONYTALAN JÓ FELÉ.

A minap egy izgalmas dokumentumfilm került a kezeim közé, amely csodálatos légi felvételeken keresztül mutatta be a Föld bolygó különböző természeti csodáit ? vagy éppen az emberiség ökológiai lábnyomát. A sok megdöbbentő és meghökkentő kép közül az egyiken egy hatalmas afrikai menekülttábor volt látható a sivatag kellős közepén. Ott, ahol se víz, sem pedig élelmiszer nem érhető el, bódékban TÖBB SZÁZEZER ember él, és már egy olyan generáció nő fel, akik eleve ide születnek. Ezt a tábort természetesen csak külső segítséggel lehet fenntartani, nemzetközi összefogásból naponta víz és élelmiszer érkezik ide.

letöltés (11)Nehéz szavakkal visszaadni a képeket, de ? a már eleve rengeteg kérdést felvető problémán túl ? keressük meg azt, ami ott van valószínűleg a Te életedben is: Miért olyan az ember, hogy inkább választja a biztos szenvedést, mint hogy lépéseket tegyen önmagáért?

Hatoljunk le most együtt, közösen ennek a problémának a mélyére, amely ott belül mélyen nem engedi, hogy változtass!

Hiszen az a csádi menekülttábor, amelyről fentebb írtam, pontosan annak az energiának a tükre, amely benned létrehozza a változás-ellenes blokkokat. Ezek miatt például az ember inkább választ sok évig egy szenvedéssel teli kapcsolatot, mint hogy merjen tenni ellene. A csádi menekültek is inkább választanak egy biztos pontot, ahol kapnak enni-inni, mint hogy maguk vegyék kezükbe az irányítást. El sem tudják képzelni, hogy lehet másképpen is csinálni. És mivel el sem tudják képzelni, ezért meg sem próbálják.

Mint ahogyan itt például a Te mindennapi életedben is ezért találkozol sokszor a saját szenvedéseddel: mert el sem tudod hinni, hogy veled ez másképp történjen meg. És éppen ezért korlátozod le saját magad lehetőségeit. Nem tudod elhinni, hogy másképpen is lehet csinálni. Talán mert nincs rá mintád?

Ha pedig mégis elindulsz egyfajta változás felé, akkor az első botladozásnál feladod. Azután már meg sem próbálod. És ha nem sikerült elsőre, esetleg ötödikre sem, akkor inkább leül az ember, és siránkozik saját hiányosságain, mint hogy tovább próbálná. Miért? Elolvastál sok könyvet, láttál sok ?sikeres? embert, akik elmondták, hogy mi kell a boldogságodhoz? És még sem vagy boldog. Miért?

  • MERT SOKKAL KÖNNYEBB AZT MONDANI, HOGY A MÁSIK MIATT NINCS RENDBEN AZ ÉLETEM, MINT SAJÁT MAGAM MIATT.
  • MERT SOKKAL KÖNNYEBB ÜLNI A BIZTOS ROSSZBAN, MINT ELINDULNI A BIZONYTALAN JÓ FELÉ.

Most inkább a második mondatra szeretném felhívni a figyelmedet, mert a tudat teremtő erejének, a saját teremtő erőd leblokkolásának ez a legbiztosabb módja. Figyeld meg saját életedben vagy mások életében: sokkal könnyebb egy jól ismert, szenvedéssel teli élet, ahol minden a megszokott mederben zajlik, a fájdalmak is ismert helyről ismert embertől érkeznek az ismert módon, mint hogy ezt elhagyd.

images (26)Elhagyd egy bizonytalan jövőért, ahol esetleg ÚJ fájdalmakkal találkozol, ahol ÚJRA át kell élned valami szörnyűséget. Esetleg olyat, amit még nem ismertél. És lehet, előfordulhat, hogy sikerül, hogy ?jól? csinálod. Lehet, hogy sikerül, amit elterveztél. De LEHET, hogy nem.

És ez a lehet, ez a bizonytalanság az, ami gátját állja minden ember életének. A Te életednek.

Elmondok egy titkot: az, amit keresel, amire egész életedben vágytál, az ott van ebben a LEHET-ben. És ahogyan a magyar népmesékkel gyerekkorunk óta ? szerencsére ? belénk van ültetve: aki nem hiszi, járjon utána. És aki utánajárt, az megtalálta.

Lehet, hogy közben tengernyi kínon kellett keresztülmennie, de a végén biztosan elérkezett oda, ahova elindult. Ez garantált. Két dolog, amit észben kell tartanod: el kell indulni, és nem szabad abbahagyni.

A benned lévő félelem pedig nem más, mint a régi csalódások és fájdalmak emléke. Sikolt benned a tudattalanban elnyomott valóságod: ?Meg ne próbáld még egyszer, mert a múltkor is annyi minden baj történt! Annyi szenvedést okoztál magadnak, másoknak. Inkább élj csendben, békében, a langyos vízben, mint hogy újra találkozz azokkal a borzalmakkal.? És ezt választja sok milliárd ember.

A tudatalattiba kell benézned, ahová a múlt és az előző életek minden tapasztalata és eltitkolt, elfojtott élménye került. Itt van minden csalódásod ÖNMAGADBAN, amivel nem akarsz találkozni. Ezért virágzik oly szépen a show-biznisz: mert elhiteti veled, hogy lehetsz szép és tökéletes, és nem kell tudomást venned saját szenvedésedről.

images (2)Ezért könnyebb a szálkát más szemében meglátni: mert ezzel elfejetheted, hogy te sem hiszed magad tökéletesnek, neked is vannak csúnya dolgaid. Mert amíg másokban nézed, addig sem kell magadba nézni. Valószínűleg, ha e sorokat olvasod, eljutottál már oda, hogy elkezdtél magad sötétbe zárt részeivel foglalkozni.

Nem értél még a végére? Boldogtalan vagy?

A fenéket! :) Csak egy utazás elején-közepén tartasz, vagy azt hiszed, hogy a végén.

Tehát utazol. Elindultál. Majd megálltál, és ugyanott állsz, mert félsz tovább tapasztalni. Félsz a bukástól. Hogy ne kelljen újra átélned az elbukás élményét. Hogy csalódtál magadban – vagy a világban.

De nincs bukás. Soha nem is volt. Ez a legfájóbb pontja az Emberiségnek: egy olyan illúzióban él, ahol eredendően bűnösnek tartja magát. És fél ebből kimozdulni, mert fél hogy bűnt követ el. Farkába harapott a kígyó, nincs kiút magadból!

Külső segítség: persze, várhatod, hogy valaki majd megment, egy angyal vagy a kormány. De ha mégsem sikerülne, addig is hibáztathatod őket. :)

Ezért nehéz változtatni: mert félsz. :) De nincs mitől. Tényleg nincs mitől félned! Ez a bizalmatlanság tart ott, ahol vagy. És inkább hiszel a könnyű és gyors ál-megoldásokban, mint a valódi változásokban. Vagy nem?

Ha nem hiszed, járj utána!

* * *

Ha időben szeretnél értesülni az új írásokról, előadásokról, rendezvényekről, ne felejts el feliratkozni a hírlevélre (jobb fent)

* * *

Írta: Kiss Balázs Kunó

21 hozzászólás

Bágyoni József mondta:

Nincs mit tenni. El kell indulni.

Judit mondta:

Minden változik….a változástól való félelemmel kell megbirkózni….legalábbis nekem

Botimaci mondta:

A változásokat , Ha nem akarjuk/nem várjuk bennragadunk a helyzetünkben, s előbb utóbb beindul a lehúzó spirál.
Tipikus példa erre, hogy az alkoholistát a család megszokta, nagyjából a családtagok kialakítják a működési szokásokat , a helyzet kezelését és természetesen siránkoznak. Akkor van a “nagy baj”, ha az alkohol beteg családtag meggyógyúl, mert akkor új helyzet van. Azaz tehetetlenség a helyzet megélésére. A kialakult rossz korábbi helyzetben voltak berögzött technikák, de az új helyzetre nincsenek és ekkor kezd szétesni a család! Sajnos erre rengeteg példa van.
Nagy veszély az még, hogy az un. jelenlegi helyzetet nem akarjuk,de nem tudjuk mit akarunk/akarjunk helyette. NIncs meg a kép, csak homályos illúzió és köd. Pedig a mi gyönyörű nyelvünkben benne van a képesek vagyunk kifejezéssel a megoldás.Ha van képünk lesz megoldás is rá. Nem mindig könnyű az út, de el kell indulni? mert ” az embert minden úton várják”

Bordásné Szakács Eszter mondta:

Köszönöm,nagyon aktuális,mint mindig.Szép napot neked,és mindenkinek aki olvassa.Áldás.

Bordásné Szakács Eszter mondta:

Én gyakran érzek nagy-nagy ellenállást magamban,vajon miért,mi ez a belső feszültség és honnan jön?Te szoktál …?

Bordásné Szakács Eszter mondta:

Amíg ki nem lép az ember a megszokott életéből,ugye tudjuk semmi változás(új) nem jöhet,amire annyira vágyunk.Igen,merni kell lépni,minden megszokottat elengedve.Fél az ember az ismeretlentől,ami pedig csak akkor mutatja,fedi fel magát,ha már mindent feladtunk,inkább így:feláldoztunk.Ja és hogy lehet egyszerre csinálni a leföldelést és elrugaszkodást,mert én mindinkább úgy tapasztalom,együtt átélhető.

Hajni mondta:

Érdekes, hogy kb két hete gondolkodtam azon, hogy a menekültügyről megkérdezlek egyszer, ha találkozunk. Azért arról ,mert valahonnan bevillant, hogy milyen lehet nekik, átéreztem ,hogy nem tudnak mit tenni.
Én értem Balázs, hogy mit akartál mondani, az írásoddal és hogy nem erről a kérdésről szól, de le kell írnom
hogy a példával a menekültekről nem értek egyet:

“A csádi menekültek is inkább választanak egy biztos pontot, ahol kapnak enni-inni, mint hogy maguk vegyék kezükbe az irányítást.”

A legtöbb országban el sem hagyhatják a menekülttábort, így nem is tudnak mit tenni. Nincs választásuk. Értem, hogy mindig, mindenkinek van választása, érzem is, meg vallom is, DE
Egy ilyen helyzetben mi lenne az?
Tegyük fel hogy menekült vagy a saját országodba nem mehetsz vissza, ahová meg menekültél oda meg nem engednek be. A két ország közé szorultál egy lepusztult helyen. Semmiről nem te döntesz, maximum arról ,hogy hogyan érzed magad.

Ti mit tennétek?

Melitta mondta:

Nos, hát erről regényt tudnék írni, de rövid leszek.
Én elindultam….azóta nagyon messzire elértem, de továbbra is önmagam megvalósítása felé tartok….még mindig, ugyebár. Köszönöm szépen remekül vagyok! De,h mi mindent kellett átélnem az utamon, hegyeket átugrani és utat vájni a kemény sziklákban, azt csak én tudom.De biztosítalak róla,h újból neki vágnék, mert végre az lehetek akiről tini koromban álmodtam, de sosem volt bátorságom megvalósítani (fenti írás nagyon szépen leírja). Amit átéltem és amiben most is vagyok, úgy tudom neked jellemezni,h állok a tó közepén és ahogy elmozdulok,úgy rántok mindenkit magammal, örvénylik minden körülöttem és ez nem mindenkinek tetszik,mert aki nem oda való azt kisodorja belőle…..van aki marad és belém kapaszkodik, fölveszi velem a ritmust, de vannak olyanok is, akiket kidobott ez az örvény….köztük a (ex)férjem is, ennek következménynek elképzelését már rád bízom, no de nem volt egyszerű….de most már ÉN vagyok az életemben és nem ő vagy valaki más, szóval érted, nem más életét élem már és ezt nem tudja mindenki elfogadni, megérteni.
De menet közben minden szerszámot megkaptam az Univerzumtól és akkor kezdtek gördülékenyen beindulni a dolgok,amikor elkezdtem BÍZNI, amikor elengedtem a félelmet és a görcsöt.
Hajrá, indulj el és légy az aki lenni szeretnél!!!! Ne félj,mert ha álmaidat követed, minden eszközt megkapsz menet közben, csak INDULJ EL VÉGRE!!!! ÉS HIGGY MAGADBAN.

Hevanna mondta:

Szevasztok!
Egy ember ül a székén, és izeg- mozog. Megkérdezi a mellette ülő ember a másik társát, hogy miért mocorog az-az ember?
Hát azért, mert egy szeg van a székében, és rajta ül.
Akkor miért nem áll fel? Hát azért, mert annyira azért nem SZÚR az a szeg.
Hát így vagyunk nagyon sokan, nem szúr a szeg ellégé.
Szerettel: hevanna

Piroska mondta:

Hosszú ideje, hogy írásaid átsegítenek életem mélypontjain, és mintha mindig előre megfogalmaznád a válaszokat az általam még meg sem fogalmazott kérdésekre. És persze, mint mindig, pont most is nagyon jó volt az időzítés, már kezdtem volna visszatáncolni az út elejéről, ami az “Én”-hez visz. És igen, csak hinni kell, és bízni önmagunkban, bízni a Teremtőben, de… de a belénk rögzült elvárások, szabályok, stb. néha nagyon erősek. Jó, hogy vannak ilyen emberek, mint Te, és hogy egyre többen vannak, és saját példájukon keresztül utat tudnak mutatni másoknak. És hosszú idő óta először, újra hiszek magamban, abban, aki a hegyeket is meg tudja mozgatni, ha szükség van, életében először saját magáért. Köszönöm.

Erzsi mondta:

Hat szinte hihetetlen,de mintha rolam irnal.Tortennek velem dolgok,erzesek vannak bennem, es Te megirod.Koszi

Schmidt Károly mondta:

Kedves Shaam An!
“el kell indulni, és nem szabad abbahagyni” mondatodat szeretném egy kicsit bővebben, 2013.10.07.-én írt két versszakommal alátámasztani:

Jó az irány?

Merre is indultunk,
előre, vagy hátra?
E két kérdés várat
megválaszolásra.

Ha előre léptünk,
miért csak itt tartunk?
Ha hátra indultunk,
most kell, hogy kitartsunk.

Hát…, ELŐRE, KITARTÁS!

Amit pedig a változtatás nehézségeiről, problémásságáról írsz, azzal tökéletesen egyetértek.

Békés, boldog napokat kívánok, szeretettel: Schmidt Károly.

Örökség mondta:

Kedves Kunó4
Nagyon köszönöm az Írásodat (ezt is). Mert pont most és pont ez kellett, hogy tudatomra ébresszen végre! Bár én mindig is törekedtem az én utamat járni, de mindig volt ami, és aki visszahúzzon pont azzal, hogy pl. “járt utat a járatlanért”… azonban én mindig is tudtam, hogy nekem itt nincs maradásom és nem akarok belesüppedni ebbe a tehetetlen semmittevésbe amit a falumban láttam magam körül még akkor is, ha én magam értelmiségi szülőktől származó családban nőttem fel. Mindig is tudtam valahol, hogy nem itt van a helyem… aztán léptem. Jó volt az életem olyan szempontból, hogy nem süppedtem bele abba a létbe, ami a régi falumban várt volna rám. Közben diplomát szereztem, diplomát adtam mindkét gyerekem kezébe, a cégemnél Főosztályra kerültem…stb. Aztán jött a mélyrepülés. Eladósodtam, mert egyedül, egy állami fizetésből azért nem volt egyszerű finanszírozni a gyerekek tanulását és az életünket még akkor sem, ha nem éltünk nagylábon. Mostanára oda jutottam, hogy majdnem mehettem az utcára….De!!!! Az évek óta dédelgetett és számomra mégis elérhetetlennek tűnt álmom előjött és megvalósulni látszik mégis…. Csak annyit kellett érte tennem, hogy komolyan vegyem és merjek tenni azért, hogy közelebb kerülhessek hozzá minden mást a hátam mögött hagyva….
Ezért kedves emberek, soha nincs késő olyan döntést hozni, hogy gyökeresen megváltoztassuk azzal az életünket. :-)

Asha Frendon mondta:

Én is egy verssel járulok hozzá a magvas gondolatokhoz:

KIÁLTS

Kiálts, vagy rohanj el némán,
ha gyötör a létfájdalom,
vívódj, vagy üdvözülten éld át,
ha kínoz a gondolatod.

Mondd el, vagy temesd magadba,
ha titkod a felszínre buzog,
várj még, vagy szórj átkot azonnal,
ha vágyad a földre tipor.

Állj meg, vagy rémülten fuss el,
ha látod, hogy nincs már kiút,
haladj, vagy tétovázz mélán,
ha álmod tévútra sodor.

?A döntés benned dobol.

Ágota mondta:

Ez már sablonos: Pont nekem írtad kedves Kunó. Éppen most indulok el egy olyan úton, amiért idáig tanultam fejlődtem, olvastam.TANÍTANI fogok. A szó talán nem pontos,információt átadni. Tanítani már nem kell, hiszen minden bennünk van, csak előcsalogatni, rávilágítani. Évek óta tervezem, és nem mertem megtenni. Nem azt mondom hogy pont ez az írás indít el az úton, a döntés már megvan.De a megerősítés pont jókor jött.Rájöttem (ahogy Melitta is írta) hogy az Univerzum minden eszközt megad ahhoz, hogy a vágyainkat elérhessük, ha kellően hiszünk önmagunkban, és a SAJÁT életünket éljük, nem másokét. Igen, az út is göröngyös, mert akadályok vannak, de ha hiszel önmagadban, ezeket könnyedén oldod meg. Egy éve felépítettünk egy üzletet a párommal, amire már régen vágytunk. A SEMMIBŐL. Csak hitünk volt, semmi más.De ahogy megszületett az elhatározás, abban a pillanatban TÁLCÁN jött a segítség. Ma már sikeres az üzletünk, és fejlődik. Amit én szeretnék, azt egyedül kell elindítanom, itt már megjelentek a félelmek. De erőt vettem magamon. Nekem is sikerül!!! Így jelenidőben. Már tapasztalatom is van, tehát csak meg kell lépni. Az első lépés a legnehezebb, és akkor jön ez az az írás. Nem véletlenül. Köszönöm, és ölelés……Ágota.

Ilcsi mondta:

Bízz magadban! Indulj és tapasztalni fogod mi már várunk rád! Egy csodás és boldog világban!

Zsuzsi mondta:

Ágicának üzenem,az előző cikknél feltett kérdésére válaszolva(bocs az offért):
Természetesen több dolgot is megvalósítottam “installáltam” a pontokból. -a gyermekeimet kivettem a közoktatásból. A 2 nagy egy alapítványi iskola gimnáziumának levelező tagozatán készül az érettségire,a kicsit itthon oktatom csak vizsgázni jár be (szintén egy nem állami iskolába). Én nem dolgozok,hanem örömteli tevékenységet folytatok : gyerekekre vigyázok,tanácsokat adok szülőknek (“develési” tanácsadás :))stb. Ebből pont elegendő jövedelem folyik be. Egyenlőre az áramért a kommunikációért és vízért,melegért még fizetek,nagy felelőtlenség lenne a részemről a gyermekimet kitenni testileg,lelkileg egy esetleges meghurcoltatásnak!A pontokat azért írtam jelenidőben és mostantól,mert minden pont egy tudatos döntés,egy lenyomott enter billentyű,a program telepítése viszont beletelhet néhány percbe/napba/hónapba de ez csak idő,múlt és jövő,amiről már szinte mindannyian tudjuk,hogy nem létezik,csak a jelen pillanat van,kizárólag a most határozza meg az életünket:)És igazad van,a kulcsmondat az,hogy mindenkinek ezt kéne csinálnia,de Ágica,hiszen mi már ezt csináljuk és Kúnó is ezt csinálja és még itt sokan,döntöttek az életükről nagy változásokat viszünk véghez magunkban.Ez természetesen ki-hat! Ezt látják mások,látják,hogy megváltoztunk,másképp beszélünk,cselekszünk.Van aki legyint:-jaj ez bolond.Sokakat viszont megérint és létre jön a pillangó hatás…

Zsuzsi mondta:

Köszönöm! Én azt tapasztalom,hogy minden félelem nélküli,szívből hozott döntés azonnal meghallgatásra talál és szinte “természet feletti” módon özönlik a segítség!!Nincs bukás és nincs halás se.Csak Élet van,semmi több. :)

Lily mondta:

Én azt nem értem, hogy miért kell azt hirdetni, hogy ha nem megy egy kapcsolat, agy szenvedés van benne akkor azonnal fel kell állni és keresni egy másikat? Mert az biztosanjobb lesz? Az senkinek nem fordul meg a fejében hogy esetleg a már meglévő kapcsolatáért tegyen erőfeszítéseket? Főleg ha gyerek, vagy gyerekek is vannak? Ők nem igazán respektálnák szerintem, ha 6 havonta új anyukákuk vagy apukájuk lenne. Nem akarok maradinak tűnni, de számomra nem az elmenekülés tűnik nagy hőstettnek, hanem az az erőfeszítés amit egy kapcsolat helyreállításáért tesznek az emberek. Mindig lehet újabb és újabb pasit és nőt találni (akikkel klónozhatjuk a kapcsolatunkat), mert ha mi magunk vagyunk voltunk a kapcsolatunk halálának okozói akkor ugyanez lesz a további kapcsolatainkban is.Ma minden emberi kapcsolatot ki akarunk dobni a szemétbe és újat kreálni, de szerintem ennek a hibás tanításnak az oka ma az, hogy az emberek végtelenül magányosak. Tele vannak a társkeresők (a barátnőm 3 éve nem talál senkit) és mégis magányosak. Ma szerintem nem igazi valódi tartalmas kapcsolatokat keresnek az emberek, hanem jó szexet, sok pénzt klassz pasit, manöken alkatú nőt. Aztán csalódnak. És ebben az ilyen tanításoknak, anagy szerepük van. Egyszer nem olvastam azt, hogy ne engedd el a kapcsolatodat, küzdj érte, tégy azért hogy jó legyen! Mert egy kapcsolatbankét ember követ el hibákat, sohasem egy.

Zoltán mondta:

Tudod kedves Lily, egyoldalúan látsz. Az írás feltételes módról szól, nem arról, hogy változtatni kell, hanem arról, HA változtatni kell. Az írás nem a felelőtlenekről beszél, azokról, akik azonnal mennek, új réten, új virágot tépnek, hanem a keresőkről, a tépelődőkről, azokról, akikben pontos a hang, csak nem mernek rá hallgatni. Remélem érzed a különbséget!

nemede mondta:

Lily , sokan küzdenek a kapcsolatukért , de az életük megy rá.
Nem kapsz teljes képet egy kapcsolatról , ha a közepétől kezded vizsgálni.Igaz az , hogy könnyebb kilépni mint küzdeni érte.De az is igaz , hogy könnyebb volt belemenni mint szembenézni a magánnyal és a társadalmi elvárásokkal.
Érdemes küzdeni egy kapcsolatért , ami eleve egy “menekült tábor”?Mert itt a küzdés azt is jelentheti hogy nem mersz még mindig szembenézni azzal hogy miért kerültél bele és miért építettél rá egy családot akár , ha van és próbálsz fenntartani egy alaphazugságot.Azzal hogy a magányod miatt mentél talán bele.Nem tudom , de ma 1oo ból 98 ember a magány elől menekül bele és azért mert ez a “normális”.
Az igazi kapcsolat önmagaddal kellene először létesülnie.Anélkül nem lehetséges tartalmas kapcsolatot teremteni , ezért nem is létezik szinte manapság.

Az oldal használatához kérlek fogadd el a cookie-kat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Bezár