Írások

Miért nehéz egyszerre spirituális úton járni és világi életet élni?

2014. feb. 09
Mert se a spirituálisnak gondolt, se a világinak gondolt élet nem elválasztható egymástól.

Kérdés: ?Miért nehéz egyszerre spirituális úton járni és világi életet élni??

Válasz: ?Mert a legtöbb spirituális embernél a spiritualitás arról szól, hogy szeretne egy kicsivel kényelmesebb és kevesebb szenvedéssel járó életet. ?Egyre jobban? szeretne lenni, mert a programozottság azt mondja: soha nem lehetsz tökéletesen hosszan rendben, mert mindig jön valami probléma, amit meg kell oldanod, amit nem szeretnél, és ezeket kezelned kell. Majd akkor leszel tökéletesen boldog, ha pont pont pont. Ide, a pontok helyére be lehet tenni a megvilágosodást, a Mennyországot, vagy bármi mást. A spiritualitástól az ember azt várja, hogy minden problémára megoldást nyújt majd valami láthatatlan erő vagy a vak hit.

images (33)A legtöbb esetben erről van szó. Van, aki új számítógépes kütyükért rajong, és van, aki az autókért van oda, és vannak spirituálisnak hívott emberek, akik valamiféle ezoterikus dolgokban élik ki magukat, majd ezeket a dolgokat egyfajta szebb és rózsaszínűbb köntösbe bújtatják, mintha különb és jobb lenne ez a nem-spirituális dolgoknál. Természetesen ez az esetek legnagyobb részében van így, de nagyon sok spirituális irányzatnál (is) megjelenik, hogy a ?miénk a jobb?, ?mibennünk több a szeretet, mint a hétköznapi emberekben?, ?mi milyen fennköltek vagyunk, hogy ilyen magasztos dolgokkal foglalkozunk?. Ezek persze erős sarkítástok, de a bölcs olvasó meg tudja találni önmagában is ezeknek a nyomait.

Vegyünk egy ?hétköznapi? esetet, aki nagyon szereti az új telefonját, és évről évre újabb telefont vesz magának, a legújabb bigyót, hogy még többet tudjon, még többre képes legyen. Ez őt örömmel tölti el, ennek számára értéke van, holott lehet, hogy más ezt értéktelennek látja. Ugyanakkor a telefon önmagában egy roppant hasznos dolog, nincs vele semmi baj, csak ebben az esetben túl van értékelve.

Ugyanígy van ez a legtöbb spirituális embernél: találkozik valamilyen szellemi vagy new age-es dologgal, és ezt túlértékeli. Mindenét odaadja, mondjuk egy eszméért, amivel jobb embernek érezheti magát ? mint a telefonos emberünk, aki jobb embernek hiszi magát, mert jobb telefonja van. Persze mind a kettő egyfajta hazugságon alapul.

Ebből a szempontból a legtöbb spirituális ember ? természetesen a kedves olvasó nem tartozik ide ? egyfajta menekülésre használja a spiritualitást. Egy kicsit jobb lehet a világ, ha elhiszem, hogy ha naponta mantrázok, akkor szebb lesz. S igazából ugyanaz a személyiség marad továbbra is, de elhiszi, hogy ő jobb és tesz valamit a világért ? ez roppant spirituális. Ismétlem, nem magával a telefonnal vagy az adott tanítással van a baj, hanem annak túlértékelésével. Természetesen, mert az ember általánosságban keresi azt a törvényt és igazságot, ami minden válaszra megadja a választ, és vigaszt nyújt.

images (35)És akkor jön egy életesemény, ami előhívja a VALÓDI ént a túlértékelt felszín mögött, és megmutatkozik az ember valódi arca? és kiderül, hogy ezek a spiri dolgok mégsem működnek úgy, ahogyan elvárjuk őket. Legtöbbször csalódás követi mindezt, ami általában azt mondatja: nem vagyok elég jó, még jobban kell csinálnom, még többet kell szeretnem, még jobb gyógyítónak vagy bárminek kell lennem.

Nos, – és egyben utalnék az írás elején feltett kérdésre – ezért nehéz spirituális úton járni és világi életet élni: mert se a spirinek gondolt, se a világinak gondolt élet nem elválasztható egymástól. Ez a spirituális világ nagy illúziója. Hogy el lehet menekülni ebből a valóságból. Hogy majd egy másik dimenzióban jobb lesz, és megoldódnak a problémák.

A lélek hatalmas erőket fektet abba, hogy ide jöhessen ? majd történik egy kis szerelmi csalódás, üres pénztárca vagy más KIHÍVÁS, és azt mondja: nem meditáltam elég erősen, nem elég erős a spiritualitásom. A következő dimenzió pedig ? és ezzel lehet, hogy elkeserítelek ? de tartalmazza ezt a dimenziót. Ennek alátámasztása egy könyvben vagy egy hosszabb kurzuson lehetséges, sajnos kinövi ennek a cikknek a kereteit. De a lényeg az, hogyha ahogyan a harmadik dimenzió is tartalmazza a második dimenziót, ugyanúgy az a nézőpontváltás (dimenzióváltás) amit sokan várnak valójában nem ennek a dimenziónak az elhagyása, hanem egy kitágítása. Ami tartalmazza a harmadik dimenziós kihívásait. Tehát, nincs kiút ebből a dimenzióból, nem tudsz elmenekülni a problémáid elől?

letöltés (17)S azt gondolom, hogy a legtöbb ember (akármilyen világnézete is legyen) egyszerűen csak el akar menekülni a kihívások elől, nem szeretne kihívást, negatív életeseményt, és erre keres megoldást. Ugyanakkor ezen bizony keresztül kell mennie annak, aki keresi magát ebben a hatalmas spiri-ezo útvesztőben. A veszélyt az rejti magában, hogy nagyon beragad az ember egy-egy eszmébe. De ez a beragadás sokszor egész ÉLETIDŐKET emészt fel. Amivel nincs baj, csak az a kérdés: szabaddá tesz téged az adott spiri dolog, vagy elvesz tőled (vagy másoktól) valamit?

Tehát, összegezve: ha azt érzed, hogy nehéz egyszerre spirituális és valódi életet élned, akkor valószínűleg szeretnél elmenekülni önmagad vagy a világ dolgai elől. Csak te nem mondjuk a füves cigihez nyúltál, hanem más ? magasztosabbnak tartott ? eszméhez. Természetesen nem magával az adott hitrendszereddel van a gond, hanem azzal, hogy mire és hogyan használod. De szeretnélek megnyugtatni, hogy ezen szerintem mindenkinek keresztül kell mennie, ami a felébredéshez vezet. De a felébredés nem az, hogy elhagytad a világi életedet, hanem az, hogy meglátod hogyan TELEJES a világ mindennel egyetemben, és minden a legnagyobb rendben van az egészben.?

 * * *

Kérdés: ?Hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt a lemondás és az élet örömei között??

Válasz: ?Honnan ered, miből fakad az az idea, hogy valamiről le kell mondani? Ahogy az előző válasz esetében is írtam: ha tőled elvesz valamit egy eszme, akkor nem tesz téged szabaddá. Ha ez lemondás számodra, akkor az nem táplál téged, nem tesz téged egészé. A legtöbb lemondás valamilyen elméletből (egó által közvetített elméletből) fakad. Ha a lemondás nem lemondás, akkor az eszedbe sem jut! Akkor az természetes dolog. De nem azért nem csinálod, mert lemondasz róla, hanem mert egyszerűen nincs benned, és kész.

images (34)Vegyünk egy példát. Nem gyűjtök bélyegeket. Lemondtam a bélyeggyűjtésről? Nem, eszembe sem jut, hogy bélyeget gyűjtsek. Ez nem lemondás, hanem a természetes valóm. Mondjuk, azt tanulod, hogy mondj le a húsról ? de imádod a húst, akkor ez a te természetes valód, hiába mondja azt egy vallás, hogy csak akkor világosodhatsz meg, ha nem eszel húst, és csak akkor lehetsz egészséges. Ha szereted, és vágysz rá, egyél. Ha neked lemondás, akkor ne tedd.

Mi a különbség a bélyeggyűjtés és a húsevés között? Esetleg vegyünk valami ?durvábbat?, mondjuk a hazudozás között? Semmi, az ég egy adta világon semmi. Ez is egy dolog, az is egy dolog.

Csak az elme, az emberi elme tesz különbséged a dolgok között, hogy jó vagy rossz, hogy kell vagy nem kell ? az Isteni Bölcsesség tükrében minden dolog pusztán csak van, és pont olyan, aminek lennie kell.

S hidd el, ha nem állsz ellen a hazudozásaidnak ? vagy a bélyeggyűjtésednek – , megtapasztalod azt TISZTA formájában, utána kiélted ez irányú hajlamaidat, és többet nem fogsz rá vágyni. Miért? Mert kiélted. De amíg LEMONDASZ, és nem mered kiélni ? örökre irányítani fog téged, hogy nehogy hazudni, vagy húst enni, vagy bélyeget gyűjteni merj.

Az élet örömei? nos, az élet örömei ugyanennek a dolognak a másik pólusa: ki mondja meg, hogy ez életöröm? Honnan fakad belőled, hogy valami életörömöt ad? Ha mondjuk naponta háromszor lenyomsz egy felest, lehet, hogy ez örömmel tölt el ? de mi ennek a motivációja? El tudod magadban ezt fogadni? Vagy utálod ezt magadban?

S ha egy ÖRÖM VALÓDI és TERMÉSZETES, akkor nem fogsz azon gondolkodni, hogy ez az öröm most jó-e neked, vagy le merj-e mondani róla. Ha állandóan eszel, és utálod magad, hogy eszel: nos, az nem természetes benned. De ne állj ellen neki, éld meg, és meg fogod unni az ennivalót. De amíg ellenállsz ? folyamatosan fog vonzani.

Ez a dolgok dinamikája.?

Ezek a válaszok csak részei az egésznek, sokkal több van mögötte, ami még kifejtésre és megmutatásra szorul, amit részletesen az Átalakulás Iskolájában szoktam megtenni. De minden nézőpont helyes – nem is szeretném a fenti nézőpontot semmiképpen rád erőltetni! Lehet, hogy hülyeségeket írtam, vesd el nyugodtan!!! Ha egy picit is segített abban, hogy esetleg másképp nézz dolgokra, akkor meg használd fel saját magad számára nyugodtan. De nem ez a tuti, nem ez a válasz. Mert minden válasz által Te leszel több. Nem a válasz több…

Írta: Kiss Balázs Kunó

12 hozzászólás

Szőke Ildikó mondta:

Sziasztok kedves olvasók! Ehhez “csak” annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ma délelőtt a lányom – aki 13 éves – ezt mondta nekünk : ” Tudjátok mire jöttem rá? BÁRMI VAN,NAGYON SZERETEK itt a Földön veletek ÉLNI!” igy általa mi is “megvilágosodtunk”! Apa-anya-báty-két kutya-két macska- nagymama:-)és valószínű, hogy továbbra is együtt örülünk, bánkódunk, sírunk, nevetünk, vitatkozuk! Szép Napot! Ildi

Viki mondta:

Helló! :)

Szerintem nem nehéz spirituális úton járni és közben a világi létben is élni, hiszen ez a mi világunk!
Exoterikus és ezoterikus is egyben. Aki spirituális úton jár, az könnyebben él a hétköznapokban.

A kérdező tán arra gondolt, hogy egy szupi-, mély meditáció után nehéz átállni arra, hogy még este át kell utalni a számlákra a pénzt, stb.

De ez hozzá tartozik az élethez. Bár az is igaz, hogy aki nem érti meg a spiritualitást és túlértékeli és ettől várja, hogy a gondjai megoldódjanak, lehet csalódni fog.
A végeredmény mindenképp a (spirituális) tanulás, és ha kitisztul a kép az illető fejében, hogy a spiritualitás egy eszköz (amit magunkból előhívhatunk)amit használhatunk az ÉLET-hez, már nem is lesz mit szétválasztani! :) <3
Viki

Karika Gábor mondta:

Ez nagyon logikus , én is így gondolom :)

Tamás mondta:

15 évig áltattam magam, hogy zen buddhista vagyok. Még Japánba is elmentem többször, hónapokra :-)

Dévai Borbála mondta:

Miért nehéz egyszerre spirituális úton járni és világi életet élni?
Megprobálom röviden elmondani.60.születésnapomon történt a tragédia, ami teljesen megváltoztatta addigi életemet. Dolgozó nő, családanya, feleség stb. voltam.Ennek 12 éve egyedül
ujra kellett kezdenem.Velem megtörtént a csoda, szinte kinyilt az ég és jött a segitség, az utmutatás, az előrevivő gondolatok.Kinyilt a harmadik szemem.
Ma kevés a nap 24 órája, természetgyógyászatot tanultam, energia gyógyitó lettem, különböző masszázs technikákat tanultam, tibeti kristálygyógyászatot és sorolhatnám még .
Az igazi boldogság számomra a kezelés után a hálás beteg pozitiv visszajelzése. Azt csak érzni lehet elmondani nem , a lelkem nem fér meg a mellkasomban.
Éjtszakákon át látom az angyalokat,akik szeretettel segitik az életemet.
És miért nehéz, mert annyi mindent szeretnék még csinálni,segiteni az embereknek, a betegeket szeretettel szolgálni, mint Teréz Anya tette. Sok sok könyvet olvasni,szeretem a környezetem tisztaságát, a barátokat,stb. Tanfolyamokra már nem járok 200 km-re a fővárostól és a 72 év, Mondják, hogy nem látszik, de a korlátok azért megvannak.
Talán az időbeosztásomat kellene megváltoztatnom, kevesebbet akarni,,,,probálkozom. Szeretnék egy-egy órára elvonulni és csak az égiekkel beszélgetni, meditálni, több csend. Az soha nem jutott az eszembe, hogy jobban élni és ezért csinálni a gyógyitást.Sokszor dolozom csupán segiteni akarásból. Köszönöm, hogy meghallgattatok, szeretettel Dévai Borbála

zolta mondta:

a spiritualitás és a világi élet elválaszthatatlanok egymástól…egyik következik a másikból…

Hegyvári Ferenc mondta:

Tisztelem – becsülöm a spirituális gondolkodású embereket.DE! Sajnos vannak akik tévelyegnek a gondolkodásmódok között és ez nagy hiba. Félreértelmeznek, bemagyaráznak dolgokat mint ahogy a mostani párom tette. Úgy néz ki szakítás lessz a dologból.Nem azon fáradozott hogy alakítsa a kapcsolatunkat, csodára várt, az meg valahogy nem jött… A spirituális látásmódot összhangba kell hozni a hétköznapokkal, talán úgy araszolhat előrébb az ember.

Éva mondta:

Elengedhetetlenül fontos spirituális úton járni azért, mert egyre nagyobb rálátás nyílik az egészre. Minél nagyobb a rálátásunk a dolgokra. annál könnyebben tudunk harmóniát és békét teremteni önmagunkban és ezáltal a külső környezetünkben is. A magyarok ősei táltosok voltak, és nagyon mélyen ismerték a spiritualitást, amelybe beletartoznak a kozmikus törvények is. Nemcsak szellemi tudásuk volt róla, hanem működtetni is tudták a mindennapjaikban. Ezért olyan csodálatos a magyarok múltja. Erre az ősi szintre kell tudnunk felfejlődni, vagy ha úgy érthetőbb, visszafejlődnünk azért, hogy újra méltókká váljunk régi nagy hírünkhöz. Semmi mást nem kell tennünk, csak előszednünk őseink tudását, és képesekké válnunk arra, hogy tudjuk is azokat használni a mindennapi életünkben is.

S. Krisztina mondta:

Kb. 3 éve tévedtem spirituális útra, és minél többet láttam, annál jobban belebonyolódtam. Tudathasadást okozott néhány eset. Szerintem nagy élmény pl. egy Földanya meditáció, de nem sokat ér ha utána utána hazamegyek, és mérgező vegyszereket engedek a lefolyóba, amivel a vizek élővilágát gyilkolom. (Lecseréltem a vegyszereket természetes megoldásokra.)
Azt a “médium” ismerősömet sem értem, aki állítólag remekül társalog az égiekkel, de a találkozóinkat sorra elfelejti, a szomszédaival nem talál normális hangot, folyton szétszórt és feszült.
Olyan, “mesterrel” is találkoztam, aki beszélt a szeretetről, majd az előadás végén megtiltotta a “tanítványoknak”, hogy más előadásokra is elmenjenek.
Néhány ismerőssel elmentünk egy “magyarság-tudatos” előadásra, utána páran átszoktunk a termelői piacra és a helyi termékekre, a többiek még mindig a multiknál vásárolnak zöldséget.
Még én is keresgélem az egyensúlyt, de már látom a rákfenéjét a dolognak. Fontos, hogy a spirituális úton szerzett tudást a fizikai létben alkalmazni tudjuk.

hozzászóló_1 mondta:

A “másik oldalt” is el tudjuk fogadni? Ha valaki (például) éppen nekünk hazudott és ezzel ártott nekünk akkor elfogadjuk hogy “ő éppen kiélte ezt a hajlamát, ennek így kell lenni és így a jó”? (Persze “oka van” hogy ez velünk történt meg?) Tudunk-e annak örülni hogy aki nekünk ártott annak ez éppen öröm volt? (A világ mindenkiből áll. Az hogy éppen saját magunkon keresztül tapasztalunk az is csak “van” de nem magasabb rendű mint mások… Nem “én” vagyok hanem a létezés van.)

Lehet hogy így olyat teszünk ami valóban kellemetlen következménnyel jár saját magunkra nézve is. Ekkor “kiéltük” és megláttuk hogy ebből nem kell több. Vagy előtte meggondoljuk és inkább lemondunk róla és elismerjük hogy nem kell ez és lehet hogy tényleg nem is hiányzik már aztán?
Van amikor a lemondás az ami örömet okoz. És nem “kellemetlen” lemondás. Vagy ezek mind “mű-örömök”?

Norbi mondta:

Szerintem a kettő nem zárja ki egymást!!

Főnix3 mondta:

Igen, egyetértek mindennel amit Balázs ír. Végre valaki aki le meri írni az igazságot.
Aki csak a meditációtól és mantráktól várja a csodát, az bizony csalódni fog. Nem, ezek mellett mindenki csak tegye meg legjobb tudása szerint a tőle telhetőt és a többit bízza az Univerzumra.Mert az a “felső intelligencia” úgy is tudja, hogy mennyi a tőled elvárható teljesítmény. Azért “felső”.
És valóban minden relatív, ami az egyiknek jó, az a másiknak rossz.Csak nézőpont kérdése.És valóban használjuk az IQ-kat, azért kaptunk gondolkodó elmét.Mert mindenbe bele lehet magyarázni mindent.Nem kell. Ha elmenekülünk a 26-ik dimenzióba, az csak magunk elől menekülés.Itt élünk a Földön, most itt kell teljesíteni és a problémákat csak úgy tudjuk megoldani, ha szembe nézünk velük.
Ez nem azt jelenti, hogy a másik dimenzió nem létezik, legfeljebb nem látjuk, mert az érzékszerveink bizonyos frekvenciát érzékelnek (a mobilt sem látod, hogy milyen zsinóron lóg). Tehát ne erőltess semmit “éld ki”, aztán nem kell elengedni, elmarad magától.És akkor leszel szabad és boldog.Kipipáltad és a tapasztalás által sokkal bölcsebb lettél.
“Tégy jót, légy jó” mondta Sivananda. És ebben minden benne van. És, hogy az éppen mi a Te szemszögedből – ami szintén relatív-hát…az mindenkinek más.
Vagy ha csak olyat teszünk mással, v. olyat kívánunk másnak amit saját magunknak is kívánnánk, akkor már mindent tudunk.