Írások

Párkapcsolati 1×1

2014. Már. 17
Mindig Te vagy az OK.

Nagyon könnyű közhelyeket írni (és olvasni) arról, hogy miben más a férfi és a nő itt a Földön ? ám most mégis ezzel a témával szeretnék foglalkozni. Ugyanakkor, ha kézzelfogható és gyakorlatias meglátásokkal szeretnénk találkozni, akkor bizony lesz egy pont, amin túl már nagyon nehéz lesz haladnunk. Ahol a válaszok, amelyekkel az életünk párkapcsolati problémáit megoldhatjuk, bizony olyan bebetonozott területen vannak, amelyek eddig alapul szolgáltak életünk építményéhez.

images (21)Ám eljön az idő, hogy a legbiztosabbnak hitt alapot felrúgja az, akinek már nem szolgálja tovább életét. S a legtöbb, megoldhatatlannak vagy kilátástalannak tűnő probléma, ami a párkapcsolatokhoz fűződik, eljut egy olyan pontra: vagy kompromisszumot kötsz és megnyomorítod magad, vagy változtatsz valamit gyökeresen.

A legtöbb párkapcsolati kompromisszum mind a két felet szegényebbé, megcsonkítottá teszi: ?Én nem csinálom ezt, ha te meg nem csinálod azt? vagy ?Te egy kicsit fogadj el jobban, én meg majd odafigyelek?. Ezekkel az a nagy baj, hogy valójában a két fél változatlan marad a problémában, csak mind a ketten lenyelik a békát, és meggyőzik magukat, hogy a közös jó érdekében jó megnyomorítani egy kicsit magunkat.

Természetesen nem kell egyből a ló másik oldalára átesni, és amint egy kis probléma üti fel a fejét a kapcsolatban, akkor azonnal szakítani vagy más kapcsolatba menekülni? A kompromisszum valójában tovább mélyíti az ellentétet, mert valami olyasmi elfogadását szül, amit egyébként nehezen tudunk elfogadni.

Tehát, ne csaljuk meg magunkat, ne hazudjunk magunknak: ha valami számodra elfogadhatatlan, nehezen elviselhető, vagy nem fér bele: ne hazudj magadnak, hogy majd elfogadod. De ami még fontosabb: NE IS AKARD ELVÁRNI A TÁRSADTÓL, HOGY MEGVÁLTOZZON!

images (22)Nem, a megoldás egy harmadik tényező lesz (azaz se a másikat ne akarjuk megváltoztatni a még oly megmagyarázható és bebizonyítható racionalitás oltárán, se pedig magunkat ne akarjuk elnyomni, hogy arra kényszerítsük magunkat, ami valójában nem szolgál bennünket). De mi a harmadik tényező?

Természetesen az, hogy az a probléma gyökerét magamban keresem meg. Azt keressem, hogy amit a másikban nem tudok elfogadni, az miért blokkol engem? Vagy, ha mélyen sért az, hogy valaki nem fogad el engem olyannak, amilyen vagyok, akkor miért ragaszkodom ehhez a tulajdonságomhoz?

S aki megteszi ezt a lépést, arra hihetetlen változás vár. Egy példát véve: ha egy hölgy mindig féltékeny a párjára, s bár az akár még ad is okot (vagy adott a múltban), a féltékenység akkor sem a másikra kivetíthető hibaforrás. Azaz nem a ?másik miatt? vagyok féltékeny ? hanem a saját magam lelki kishitűsége (vagy hasonló attitűdök) miatt. Tehát a megoldás nem az lesz, hogy kompromisszumot kötünk valamiről (mondjuk a férj mindig hazaér 8-ra, és a nő nem féltékenykedik), hanem az, hogy a féltékenykedő megvizsgálja saját féltékenységi mániáját, és MAGÁT VÁLTOZTATJA MEG. Soha sem a másikat! (Sok hölgyet láttam már gyökeresen átalakulni a legféltékenyebb nőből).

Ez a párkapcsolati problémák nagy megoldása, ami fordítottan ugyan, de mindig megoldja a helyzetet: nem a másikkal foglalkozom! Úgymond, nem gondolkozom a másikról, hogy ő milyen, hogy miben nem jó vagy miben rossz nekem, vagy milyennek kéne lennie. Hanem csakis és csakis azzal, hogy ez miért zavar engem a másikban? Miért érzem magam így vagy úgy az adott párkapcsolatban? És amint az mondanám, hogy ?mert a másik ilyen vagy olyan?, akkor azonnal vissza kell fordítani ezt a virtuális nyilat önmagamra ? soha nem lehet a másik az oka a Te problémádnak!

par2Mindig Te vagy az OK. Te akarod megélni az adott tapasztalást, te mész bele ? és ezt amint fel tudod vállalni, felszabadulsz a kapcsolati problémákból, és máris TISZTÁBBAN tudsz ránézni a kapcsolatra. Ez nehéz. Ez betontömb. De választhatsz: vagy a folyamatosan kompromisszumok, megcsalások, lelki vagy testi szenvedések tudatosságában maradsz a párkapcsolatodban, ahol folyton elégedetlenkedhetsz valami miatt, vagy magadba nézel, és megvizsgálod: ez miért probléma BENNED?

Például az egyedülálló hölgyeknek, uraknak mindenképpen érdemes megvizsgálni, hogy ha párt szeretnének maguknak, és nem jön a hosszú távú várt kapcsolat, akkor az esetek 99%-ban azért, mert a másik sose elég jó. Ez pedig egy nagy hazugság ? te nem vagy elég bátor ahhoz, hogy elengedd azt, akinek hiszed magad, hogy olyannal találkozz, aki majd segít kibillenni magadból.

Betontömb. Bebetonozódtál. Jön a változás érzése benned, megtalál a másik, aki segítene Neked formálódni, csiszolódni, de ehhez neked kis részeket kéne elengedni magadból: nem is sikerül a párkapcsolat, nem lesz megfelelő a másik. Természetesen ez nem általános, kérlek ne is vedd magadra, hiszen könnyen lehet, hogy ez csak néhány emberre igaz.

par3Ami látható a párkeresésben és a fennálló párkapcsolatokban az, hogy az egyén nem hajlandó a változásra önmaga irányába. Azaz nem a másikhoz alkalmazkodva kell változni, hiszen akkor két tükörkép élne együtt, ahol eltűnt a valódi Én, mert csak egymásnak megfelelni akarások léteznek együtt. Vagy egy domináns, aki maga akaratára formázza a másikat, aki ebbe belemegy azért, amit cserébe kaphat. Ez egyik félnek sem jó megoldás.

Légy egész, aki hajlandó a folyamatos változásra, és képes elfogadni így önmagát ? és azt is, hogy a társa változik. Nem mindig ugyanúgy változunk ? de mivel nem véletlenül van együtt két ember, általában mindig egymást segíti a változás. Hogy milyen irányba persze, ez nézőpont kérdése.

Sokkal nagyobb csoda figyelni a másik alakulását, és annak fényességében, szépségében gyönyörködni, mint folyamatosan bírálni és ítélkezni ? akár magunkat, akár a másikat.

Nem véletlenül vagy azzal, akivel vagy. Nem véletlenül vagy egyedül. Ez vagy te, ezt akarod most magadnak, ezt ?teremted? magad számára. Nincs más dolgod, mint megengedni, hogy a másik segítsen a pillanat gyümölcsének megízlelésében? ami lehet néha keserű, néha édes, de mindig egy újabb íz lesz a világból. Ám, ha belefásultál az adott ízbe, akkor nem újabb gyümölcsök keresése lesz a cél! Hiszen, ha az ízlésvilágod nem változik, akkor hiába hozol új ízeket az életedbe, továbbra is csak ugyanazt fogod érezni!

images (23)Változtasd meg az ?ízekhez fűződő viszonyodat? ? azaz lefordítva a hasonlatot, engedd meg, hogy alakulj, változz, más ember legyél. Ezzel csak tágulsz ? nem pedig elveszíted magad. S ez nem a kalandokról meg az új kapcsolatokról, új élményekről szól. Hanem arról, hogy képes vagy-e elengedni azt magadban, hogy mi zavar téged a másikban. Több lesz a világod ? például ugyanaz a Társ mellett is. Ne várd a lélektársadat a fehér aurában/lovon. A lélektársad az, akivel most élsz ? csak nem akarod meglátni. S ha nincs párkapcsolatod ? akkor se várd, mert nem az, akit és amit és ahogyan vársz. Úgy is ott lesz, ha elengeded a keresést.

* * *

Egy kedves olvasótól érkezett visszajelzés a fenti cikk kapcsán. Írta, hogy pokoli házasságon túl, kríziseket és traumákat hagyott maga mögött. S bár a szavakat érti az, hogy “mindezt az én teremtette”, megélni biztosan nem lehet a valóságban.

Abszolút így van, és ez az, ami a legnagyobb fejtörést okozza (nem csak) a spirituális útkeresőnek. Egyébként az Átalakulás Isi előadásokat PONT ezért hoztam létre, hogy ezt az ember meg is tapasztalhassa – ne csak olvasson róla. Meg jó pár órán keresztül járjuk körbe e témát, de még hónapok után is nagyon nehéz meg is tapasztalni, hogy minden “belőlem” indul ki.

Pedig tényleg így van: mint kint úgy bent.

Ezt szinte lehetetlen akkor alkalmazni, amikor az ember boldogságra, szeretetre és békére vágyik – például egy párkapcsolatban – és a helyett pedig kríziseket és pokoli szenvedéseket él meg az Ember. Ilyenkor azt mondani valakinek, hogy “figyelj, ezt te teremtetted magadnak”, értetlenséget szül. Ám aki képes szembenézni a saját Teljességével, az meglátja azokat az eldugott és elrejtett területeket, ahová elnyomta magában mindazt a sötétséget, amitől menekülni szeretne. Ám ez a sötétség utoléri az embert, hiszen ott van belül: s ami bent, az kint.

A benned lévő sötétség, ami főképpen a tudatalattiban lakozik, mindig megnyilvánul: csak nem tudod önmagadhoz kötni a tapasztalásokat. Ilyenkor egyetlen egy dolgot lehet tenni: Önvizsgálatot. És még a legnagyobb szenvedés és fájdalom közepette is meg kell kérdezned magadtól: ez mit mutat meg belőlem? Miért van erre szükségem? És a válasz előbb vagy utóbb megérkezik.

Az így önmagát feltáró tudat pedig szépen egységesség válik, amiben a tudattalan elkezd feloldódni, elkezd feltárulni… ami sokszor nem szép látvány. Hiszen a tudatalattit azért hoztuk létre, hogy oda zárjuk el azokat a megéléseket, amelyekre nem szeretnénk “gondolni”. Pedig az is belül van.

Tehát, a kedves olvasó hölgynek, aki a fenti problémát írta – vagy aki hasonló gondokkal küzd – csak azt tudom üzenni a legnagyobb együttérzéssel: ez is Benned van. Bizony, szenvedésre és fájdalmakra van szükség ott, mert valamit még mindig nem szeretnél megélni önmagadban. És ez addig és addig fog folytatódni, amíg fel nem tárul a tapasztalásokon keresztül egy újabb réteg önmagadból.

Amíg nem tudod magad szeretni… amíg nem tudsz megbocsátani magadnak… amíg nem tudod azt mondani: “így vagyok teljes”.

* * *

Írta: Kiss Balázs Kunó

18 hozzászólás

Ágota mondta:

Csodálatos…..

Lora mondta:

így vagyok teljes….:) köszi!

Cinzina mondta:

Erről már hiába olvasunk, ezt a hétköznapjainkban kell megélni. Nekem pont most jött el a tágulási időszak :)

Vio mondta:

Köszönet megint Balázs!
Még annyival egészíteném ki, hogy akinek nincs párkapcsolata, annak más fog tükröt tartani. A főnöke, a szülei, a testvére, a lakótársa, a barátai… mindenkiben magunkkal találkozunk. Persze talán így lassabban jönnek elő a dolgok, de végül ugyan oda jutunk: önmagunkhoz.

Kriszta mondta:

Minden belőlem indul ki, és ugyanoda tér vissza. :) Csak ülök, és átjár az érzés, hogy mekkora csoda is az, amiben élünk. Köszönet az írásért. :)

Csend mondta:

Így :)

liszi mondta:

Szerintem minden kapcsolat alapja az elfogadás. El tudom-e fogadni a párom olyannak amilyen, mert kisebb változtatásokra mi magunk is képesek vagyunk hosszabb, rövidebb távon, de az alapok ritkán változnak.

Piranja mondta:

Egyetértek “liszi”. Ha nem tudom olyannak elfogadni a párom amilyen akkor hiába próbálok kompromisszumokat kötni, hiába próbálok változni, hosszú távon nem fog működni. A bőréből senki nem bújhat ki, nem lehet más mint aki.
Másrészt viszont kétélű a dolog, mert vajon a társ elégedett lesz-e a változás eredményével, hajlandó-e ő is legalább annyit letenni az asztalra mit én. Legjobb ezeket a dolgokat az elején tisztázni, és nem csak úgy beleugrani egy párkapcsolatba.
Győzzetek meg ha úgy érzitek nincs igazam, nyitott vagyok és mindig tanulok! :)

Theodora mondta:

Es mi van, ha nem talalom magamban az okot? Biztos ott van, de nem akar megmutatkozni. Hogyan keressem jobban? Mert igy, ahogy most van, maganyosan, banattal telve, tul egy iszonyuan nehez kapcsolaton, igy sem jo!

Gabriella mondta:

Jól csak a szívével lát az ember,ami igazán lényeges,az a szemnek láthatatlan :)

kacc mondta:

Üdvözlet Piranja-nak:
…ezt írtad:”hajlandó-e ő is legalább annyit letenni az asztalra mint én. Legjobb ezeket a dolgokat az elején tisztázni, és nem csak úgy beleugrani egy párkapcsolatba.”
Amit itt említesz, az a tiszta bizniszkapcsolat..ami tök jó lehet, de ha másra vágysz ? És van még itt egy kis bibi: amíg önmagam sem ismerem, hogy várhatom a másiktól, hogy fogadjon el..ez bizony forró süti..írná egy barátom…
Egyébként én sem látom a megoldást, csakis az Önmagammal-Egységben-Örömben-Létezésben, s akkor nincs kiben, miben csalódni… minden nap ajándékként nézhetek a társamra, ha van, s ha nincs, akkor annak is tudok örülni.. én is messze vagyok ettől…de a remény hal meg utoljára… :-)
Köszönet a SZERZŐNEK is, hogy belénk hullámozta ezt a nagyon tavaszi témát :-)

liszi mondta:

Gondoltatok már arra, hogy sokszor mi saját magunk értelmezzük félre az adott kapcsolatot? Igen, nagyon fáj a másik viselkedése, úgy érezzük esetleg megaláz, kihasznál, de talán pont erre a fájó érzésre van szükségünk… és csak akkor tudunk igazi boldogságot érezni, ha megtapasztaltuk a fájdalom érzését. Előfordul, hogy nem ismerjük fel a találkozás igazi okát.

liszi mondta:

Az érzéseink csak úgy jönnek. Nem kérdezi akarod-e vagy sem, csak úgy jön veled szembe, mint a frontális ütközés. A legelején tisztázni dolgokat? Mit? Hisz a kapcsolat elején főleg az érzelmek irányítanak és sokszor Neptun fátyla akadályozza a tisztánlátást.

Simoradik Gyöngyi mondta:

Kedves Balázs!
Mint mindíg hatalamas megerősítést kaptam tőled. Köszönöm !!!!
Én már értem és ahogy mondtad kilépve az életbe tapasztalom és valóban néha nem kônnyű magamban a gerendát, de másban a szálkát is meglátni…. a változás CSAK belőlem indulhat élem … és tapasztalom… és igen valóban ÉN maradtam az aki voltam attól hogy hagyom a változást csak kipróbálom egy más aspektusomat … nagyon izgalamas és néha megijedek elbizonytalanodok, de akkor jôn tőled egy ?rás és minden a helyére kerül bennem ….
Az Átalakulás Isi-it javaslom aki szeretné megoldani a mindenapi gondjait ?s a tábort is !!! Nekem sokat segített abban hogy tudjam “jó helyen vagyok,ott vagyok jó helyen ahol vagyok ?s tudom minden értem történik és nekem kell változnom ahhoz hogy körülöttem változzanak a dolgok”
Köszönöm Balázs hogy VAGY!!!! nekem sokat seg?tettél abban hogy most itt tartok :))
További mosolygós szép napot mindenkinek

Kovács Ildikó mondta:

Szia Balázs!

Szeretném megkérdezni,ha a páromnak nem fontosak az évfordulók ünneplése,és ez engem nagyon idegesít.Hol keressem az okot magamban?Köszönöm.

Kiss Balázs Kunó mondta:

Kedves Ildikó!

Egyszerű :) Mi az oka, MIT ÉRZEL akkor, amikor elfelejti?
Mit érzel?
Ez legyen meg, maga az érzés megfogalmazása.

Utána meg kell keresni, hogy ez az érzés honnan ered, milyen sérelem, fájdalom, elgondolás, elvárás vagy kishitűség a gyökere.
Nem az a baj, hogy elfelejti – az csak a látszat. Az csak a felszín, de ez ami előhozza belőled a problémát. Köszönd meg neki, mert általa egész lehetsz. :)

Szép napot,
Kunó

Piranja mondta:

Kedves Balázs!
Nem vitát akarok nyitni, csak közelebb kerülni a megértéshez. Nekem is segítettél korábban, igaz csak feltetted az ‘i’-re a pontot, de a megfelelő időben.Gyenes Andreának válaszoltad, a nőiességgel kapcsolatban, hogy szeressük magunkat olyannak amilyenek vagyunk, és ennyi. Elfogadtam inkább magam, de fél siker, megjegyzem hogy páromnak is ez a véleménye.
Talán ha elmondjuk vagy megosztjuk tapasztalatinkat segítünk egymásnak.
Még mindig “liszi” gondolataival tudok azonosulni, mert ha nincs kémia és nincs szív, akkor tényleg igaza van “kacc”-nak hogy bizniszkapcsolatról beszélhetünk. De ez a mondanivalómnak a második része volt csupán.
Úgy gondolom, hogy ha megtörtént a frontális ütközés, megvannak az érzések, akkor nem lehet baj az elfogadással sem. De ha nincs meg és mégis felvállaljuk a másikat, na akkor kell tisztázni az erőviszonyokat.
Kacc-nak üdvözlet, és egyetértünk hogy kiegyensúlyozott kapcsolatra vágyunk.

Arany Ildikó mondta:

Kedves Balázs!
Elgondolkodtatott, amit írtál… és rímel is a házasságommal történtekre. A volt férjem szempontjából is biztosan… Megerősített abban, amit az okokról gondoltam a válásunk kapcsán…
De minden kapcsolathoz két ember kell, és ha már nem tudunk együttműködni, akkor mindenkinek jobb, ha vége.
i

Az oldal használatához kérlek fogadd el a cookie-kat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Bezár