Írások

Rajtad áll

2014. Júl. 08
Tedd a lelkiségedet/szellemiségedet a mindennapi életed részévé

Lehet, hogy sarkításnak fog tűnni, de általában véve két típusú ember létezik – illetve minden ember ezen két véglet között ugrál. Az egyikük az a világi ember, aki a külvilág, a látható élet dolgaival foglalkozik. Azaz odafigyel arra, hogy mit gondolnak róla az emberek, reagál az élet eseményeire, véleményt alkot, hozzászól, gondolkodik az eseményeken. Ezzel elhiteti önmagának, hogy a történelem aktív részese, hiszen politizál, valamilyen tudománynak az ismerője, vagy egyszerűen szavaz valamelyik valóságshow szereplőjére. A világban él, a világ eseményeire adott válaszok alapján hiszi, hogy aktívan létezik.

A másik pedig az a fajta lelki ember – vagy spirituális ember – aki a saját maga megismerésével, a lelki és szellemi világának felfedezésével foglalkozik. Általában azt érzi, hogy ha megoldja a belső bajokat, kurzusokra és oldásokra jár, akkor szintén aktív létezésben van része, hiszen fejlődik, alakul, változik. Esetleg valamilyen vallás paradigmái szerint a földi élet utáni dolgokra vágyik, vagy azért dolgozik, hogy majd egyszer újjászületik, megvilágosodik, esetleg a Mennyországban boldogságra lel.

images (26)S az első típus is ezt gondolja, hogy ha elég sokat foglalkozik a külvilág dolgaival, akkor majd egyszer jobb lesz. Ha elolvas minden hírt, ha jól tájékozott, ha szépen (vagy vulgárisan) kifejti a véleményét, akkor az a világ hasznára lesz. Tapasztalatom szerint ezek az aspektusok természetesen sok fejlődéssel járnak, hiszen a világ fejlődik, a spirituális és vallási válaszok pedig millióknak adnak segítséget a nehéz időkben. Minden rendben van tehát.

Mégis, ha jobban megkaparjuk a felszínt, akkor azt fogjuk látni, hogy igazából a legtöbb esetben mind a két út hatalmas elterelés. Egy hatalmas játszótér, aminek jól meghatározott keretei között kijátszhatja magát az ember, és azt érezheti, hogy ma valamilyen hasznos dolgot tett. Azt gondolom a mai „nyugati” társadalmi berendezkedés a különböző virtuális életterekkel és a médiával valójában éppúgy sehova sem vezet, mint ha valaki egész életében a spirituális lelki mélységeket kutatja. Természetesen általánosítok, és most az emberek tömegére gondolok, nem a kirívó esetekre. Amikről éppen beszélni szeretnék.

Sok éve foglalkozom terápiákkal, előadásokkal, írással, és egyre nagyobb méretben azt látom a spirituális beállítottságú emberek között (is), hogy egy bizonyos szint után a valós élet és az elképzelés külön válik. A legnagyobb jóindulattal bíró emberek, fejlett lelkiséggel bíró lények szenvednek a mindennapi élet dolgaitól, aminek éppen a megoldását keresik. A külvilágba belefeledkezett ember pedig éppúgy szenved a problémáitól, csak éppen a lelki-szellemi életének elhanyagolása miatt nem találja meg a helyét.

S amiből roppant keveset látni: az arany középúton járó embert.

Mert hiszem, hogy az, amit a mind a két típusú ember keres, valahol a kettő között van: odafigyelek a valódi, három dimenziós létemre, és ezzel együtt rakom rendbe a belső, lelki szellemi életemet. Mit ér az a guru, aki egy villamoson nem bír végigmenni a sok negatív energia miatt? Mit ér az a menedzser, aki nem képes szembenézni a félelmeivel?

konyvmultidimiA végletek világát éljük, ami a segítségünkre lesz abban, hogy szépen lassan megtaláljuk ezt a középutat. Sajnos nincs példam, legalább is elhanyagolható számban. Olyan példa, aki az életben is sikeres ember, és lelkileg-szellemileg is magához képest rendezett, ugyanakkor ha elmész a lakására vagy a munkahelyére, akkor ott is jóleső érzéssel tudsz körbenézni.

Valójában ez lenne a cél. Ezért érdemes a lelkiségedet/szellemiségedet a mindennapi életed részévé tenni. Eljött a valódi cselekvés ideje. És a cselekvés alatt nem a mundán (a korábban első típusúként említett) embertípusú hangyaként rohangáló módszert értem. A spirituális útnak pont az lenne a lényege, hogy megtaláljuk azt a nem-cselekvő módot (ahogyan a Tao is fogalmaz), amikor a világmindenséggel összhangban, nem lelki és szellemi nyomorúságok kárpótlásául és eltakarásául teszek meg valamit. Más szóval az „akarat” nélküli cselekvést ideje megvalósítani.

Természetesen, helye és ideje van annak, hogy az ember a saját lelkiségével foglalkozzon, ezt nem is vonom kétségbe, sőt szinte kötelező érvényűnek értem. De aki csak ezzel él, akkor az egy idő után kiesik az élet ritmusából. Mert az életet élni csak kint és bent egyszerre lehet, mert különben félkarú óriások leszünk: hatalmas szellemiséggel bírva valódi változás nélkül.

Tízezrével (biztosan többen is vannak) látom a spirituális beállítottságú embereket, akik családi és anyagi problémával küzdenek hosszú évek óta, és sok lelki munka után is. Mert sajnos az angyalokkal való szent kommunikáció nem elég. A tiszta tudat és tiszta elme nem elég, hogyha azzal csak az említett játszótéren élem meg az oda rakott játékok adta lehetőségeket.

Mit is jelent ez a konkrétumok szintjén?

spiritualis_fejlodes_233887_35250Sajnos azt látom, hogy a kevés kivételtől eltekintve a szánk (és tudásunk) nagy, de amikor a tettek mezejére kell lépni, akkor mindig elmismásolja az ember a dolgokat. Sok ilyen példát mondhatnék, kezdjük talán a mindenkit motiváló pénz kérdéssel, majd más életbevágó globális problémákkal.

Amikor a változás elé ér az ember, szinte kivétel nélkül jön egy „de” vagy egy „ha”, esetleg „majd akkor”. És itt, amint kimondtad ezeket a szavakat, meg is halt minden benned, ami a változást akarta volna. Például, amikor nincs mindenre pénzed, akkor az ember általában arra vár, hogy majd egyszer jön valahonnan valami esemény (ha elég erősen imádkozol vagy vonzol), ami kirángat a gödörből.

Ám, amikor azt mondom, hogy mondjuk kezdj el változtatni az életviteleden, akkor máris ott van a válasz: „De nincs pénzem, hogyan változassak, ha csak ezt engedhetem meg magamnak?”

Ez az, amit az elme nem képes megérteni, hiszen az ember általában a „hiszem, ha látom” alapján él. Sajnos még a legtöbb spirituális ember is. De képzeld el azt, hogy a pszichológia nagyon jól megrendezett kísérletek között bebizonyította azt már az elmúlt században, hogy valójában az emberi gondolkodás úgy működik, hogy csak azt látja, amit elhisz. Ez egy tudományos tény, amit szintúgy részleteznek a spirituális tanok.

A lényeg tehát, hogy bizony ilyenek vagyunk: csak azt tapasztaljuk magunk körül, amit elhiszünk a világról, hogy megtörténhet velünk. Ezt már gondoltam ismerted, hiszen minden vonzás-törvényes dolog erre épül.

Igen ám, de akkor miért nem sikerül még mindig úgy élnie az embernek, ahogyan azt el szeretné hinni magáról? Ugyan erről már sokat értekeztem, de most vizsgáljuk meg egy másik szempontból: mert nem tesz semmit.

images (1)A tettnek egy álcáját, egy elterelését szeretjük használni, amit a cikk elején is említettem. Újabb telefont veszel, hogy még újabb dolgokkal üsd el az idődet. Újabb sorozatokba kezdesz bele, újabb könyveket olvasol el. A munkádban újabb feladatok jönnek, újabb párkapcsolatokkal találkozol… de ha megnézed, valójában, igazában a mélyben semmi sem változik. Egyfajta értelmetlen, végtelen ciklusban élsz, ahol mindig minden ugyanolyan körülötted, illetve a lényegét tekintve nem változik.

Mert nem tudod, hogy mit kéne tenni – mondhatod persze, és akkor megint itt vagy egy „mert”, ami meggátol a változásban. Mit értek itt változás alatt?

Vizsgáld meg, mi az, ami számodra igazán fontos. Esetleg most, a cikk olvasás közben is, vagy majd este lefekvés előtt gondolkodj el, hogy számodra mi is igazán fontos ebben az életben. Mi az, ami lendülettel, vággyal tölt el? S vajon megtettél mindent ennek az érdekében? A kifogásaid – ne haragudj – de nem érdekelnek. Most vagy szeretnél előre lépni, vagy maradhatsz ott, ahol vagy, de hagyjuk a kifogásokat.

Mondok egy példát, ami iránt mondjuk a spirituális ember nyitott: az egészséges életmód, a szemét problémája a Földön, a multinacionális cégek monopolhelyzete, ami miatt a növénytermesztés szinte eltűnt a kistermelőktől, és minden tele van vegyszerrel és adalékanyagokkal.

Vegyük azt, hogy ez mondjuk számodra fontos: vajon ellen tudsz-e állni egy jó kis csokinak, szoktál-e csipszet vagy valamilyen üdítőt inni? Tényleg szelektíven gyűjtöd a szemetet? Odafigyelsz arra, hogy mondjuk extra energiát fektetsz bele abba, hogy a zöldséget ne a szupermarketben vedd meg, hanem megkerested a helyi termelőket, akik ellátnának téged ilyennel?

Hadd meséljek el egy személyes tapasztalást. A feleségem vezeti a fóti kosarat (mi Fóton lakunk), ami arról szól, hogy összehozza a termelőket és a vásárlókat, ahol garantáltan bio – vagy legalább sokkal kevesebb vegyszert tartalmazó élelmiszerekhez juthatsz hozzá. Sajtok a termelőtől, zöldségek télen-nyáron, adalékanyag mentes teljes kiőrlésű kenyerek, stb…

04Kb. (csak!) 300 ember van feliratkozva erre a listára, akik aktívan tudnak arról, hogy ilyen módon is hozzájuthatnak egészséges termékekhez. Ezek ugye közvetlenül a magyar termesztőktől jönnek. Nem is az a lényeg, hogy ez most jó-e vagy sem. De mégis, ebből a 300 emberből kb 20-30 rendel maximum egy-egy alkalommal.

Azaz tudsz róla, hogy hozzájuthatnál (akár a gyermekeidnek) minőségi élelmiszerekhez: de tényleg egyszerűbb bemenni a szupermarketbe, ahol már-már bizonyítottan nagy valószínűséggel valami szemetet, átragasztott címkéjű terméket, áfacsalással érkezett lisztet vásárolsz meg.

Erre szeretnék utalni, amikor a tettek mezejéről beszélek: tudod, de nem csinálod. És éppen ez tétlenség tartja ott az életedet, ahol most tartasz. És nem arról van szó, hogy most kinek van igaza a fenti témákban, mert nem ez a lényeg, kérlek ne a példát nézd, hanem amit szimbolizálni szeretne. És ne a kifogásokat hajtogasd, mert azzal sem érsz el semmit. Hanem, amikor tudsz valamiről, bizonyosságod van valamiről, és mégsem annak megfelelően cselekszel.

Mondhatnék millió példát az életből, és szeretnék a lelkiismeretedre is hatni: rajtad múlik! És nem azon múlik, hogy beszélsz róla, vagy megosztod a fészbúkon, vagy a barátaiddal közös nevezőn mindig jól kibeszéltek egy adott témát. Az kevés.

Azon múlik, hogy valóban az életed része-e? Tényleg Te megteszel minden azokért a dolgokért, amelyek fontosak számodra? Vagy csak a látszatát szeretnéd fenntartani ennek?

Végszóként egy fontos gondolat még: attól, mert valamit vérmesen védsz, vagy táblákkal tüntetsz és beszélsz róla, az még nem tevés. ELŐBB váljon az életed részévé, addig meg sem említsd sehol! Addig, amíg nem az életed része, addig felesleges róla beszélned. Mert látni lehet nagy eszmék és elvek hirdetőnél, akik foggal-körömmel védik az álláspontjukat, hogy valójában ez is elterelés. Ez is játszma a játszótéren.

Mert ha valami az életed része, akkor azt nem kell megvédened, arról nem kell meggyőznöd a másikat. Én sem szeretnék meggyőzni arról, hogy figyelj oda arra, hogy mit eszel, mert annyi sok félreértés van ebben a témában. Nem szeretnélek meggyőzni arról, hogy figyelj oda arra, mit és hova szemetelsz, mit fogyasztasz, stb… Ezek sajnos túllihegett témák. Csak arra szeretném felhívni a figyelmedet, hogy ideje cselekedned: MAGADÉRT. Ami számodra fontos, azt tedd az életed részévé.

Ne azzal foglalkozz, hogy ez mennyire látszik rajtad, mennyire tudsz róla beszélni. Csináld.

* * *

Ha tetszett az írás, érdemes feliratkozni a hírlevélre (jobb fent), hogy időben értesülj a következőről, vagy táborokról és előadásokról

17 hozzászólás

ANNA mondta:

KEDVES BALÁZS!
GRATULÁLOK, A TÉMA MÁR RÉGÓTA IDŐSZERŰ, ÉN A POLITIKÁHOZ HASONLÍTOM EZT. OTT IS CSAK BESZÉLNEK ÉS NEM CSELEKEDNEK.
FEL KELL MÁR ISMERNI, HOGY MI AZ AMIT MÁSOLUNK!
KÖSZÖNÖM, HOGY LEÍRTAD EZT.

Enikő mondta:

Kedves Balazs!
Tökeletes amit irtal, s szuperul kifejtetted!
Gratulalok, s remelem sok emberben TÉNYLEG elindítja a start gombot..;-)

Éva mondta:

Balázs, már vártam ez a cikket, szerintem ez a lényeg. :) Sokszor mondom (dumálni én is tudok) na de ha sok a rizsa, meg kell nézni ki hogy él. Azzal lehet példát mutatni és ezt szavak nélkül is lehet!

Csilla mondta:

Velős,mint mindig,és találó.Szerintem a spirituális tanításokkal van baj,illetve,hogy sokan divatolnak,áljóemberkednek,és áljólgondolkodnak és áltudatoskodnak.
És közben a szeretet a létezéséhez, kimarad.Én a kettő ötvözését tanulom,nem is reménytelenül a jelen pillanatban,és sokan még csak nem is értik,miről beszélek.:-)A saját családom környezetem egy erdei manónak néz…:-)

Szóval szerintem ez az írás így kevés,tessék ezzel foglalkozni.Hogy hahó,ne tudatoskodni járj a spiri oktatásokra,meg kézrátétet tanulni.Attól nem lesz könnyebb bizonyos területeken az életed,hanem a megtanult áljóságoskodás miatt nehezebb lesz.na befejezem.szóval a téma még beszédre ad számot,szerintem.:-)9hajrá

Gallina Ági Írisz mondta:

Telitalálat!
Pontosan ugyanez a véleményem !!!
Köszönöm, hogy ilyen szépen megírtad!!

Zsuzsi mondta:

Köszönöm, ez nagyon jókor jött.
Egyetlen gondolaton rágódom azóta, hogy elolvastam. A bejegyzés első részéhez kapcsolódik, miszerint vagy a ’külső’ útját vagy a ’belső’ útját járjuk, és az arany közép lenne a cél.
Bennem az merül fel, hogy nem lehet, hogy egyszerűen ilyen nincs, hogy arany középút? Mert valóban vagy spirituális az ember vagy nagyon földi? Számomra abban nyilvánul meg az, hogy ki-ki mennyire fejlett spirituálisan, és, hogy hol tart ezen a bizonyos úton, hogy milyen világ veszi körül: munkájának minősége, kapcsolatainak minősége, egészségi állapota… Én sem tudok az életemben példát az arany közepet követő emberre – persze ez aztán igazán nem jelent semmit. Ha a tradicionális kelet felé megyünk, ott sem találunk olyan embert, aki földi is és spirituális is. Vagy ez vagy az. Azt gondolom, hogy a felemelkedett mesterek (Buddha, Jézus) sem az arany középre kívánják a figyelmet felhívni, merthogy mint olyan, nincs is talán. Ha lenne, akkor talán ezt tanítanák…

Pötyi mondta:

Madách jutott eszembe a cikk végére: ” A tett halála az okoskodás.”

Remek írás, gratulálok!

Klári mondta:

Kedves Mindenki!
Pontosan valami ilyesmit érzek már egy jó ideje, csak ilyen szuperül nem tudtam volna megfogalmazni! Ezért is hagytam ott “bizonyos” köröket, mert sokaknál azt éreztem hogy a kifelé történő látszat a lényeg…… egy spirituális beállítottságú embertől “el van várva” hogy békés, mosolygós elfogadó legyen….. de mit sem ér az egész ha belül teljesen mást él meg! Ezáltal az egész egy színjátékká válik… Valami ilyesmire gondolok.

Lehner Ella mondta:

Kedves Balázs !
Sajnos ez az én tapasztalatom is (23 éve gyógyítok -tanítok),hogy legtöbbször “a lélek kész, de a test erőtelen”.
Csak a nagyon beteg, vagy nagyon nagy bajban lévő ember képes változtatni berögződésein, napi szokásain.
Pedig a SZERETET önmagunk szeretetén keresztül élhető csak meg, hiszen Isten bennünk van, csak rajtunk keresztül tud megnyilvánulni, kibontakozni e világban.
Tegnap írtam én is egy bíztató levelet olvasóimnak, amiben emlékeztetni próbáltam mindenkit arra, hogy az emberiség belőlünk egyedekből tevődik össze, ezért akkor lesz világbéke és felemelkedés, ha egyénileg teszünk érte, ha nap mint nap tudatosan változunk egy kicsit.Megpróbálunk Isten-tudatosságban élni!Felszínre hozni és bátran megélni isteni természetünket! Amit egyenként megvalósítunk, az összeadódik és így EGYként teremtünk egy magasabb szintű létformát.
Ez a tudat kellene erőt adjon saját életünk nehézségeit megoldva, hogy minden jó tettünkkel hozzájárulunk az emberiség felemelkedéséhez.
Nekem sikerült ilyen nehéz világban is lelki békére lelnem és Istennel egységben egy örömteli életet élek.
Olvassátok el történetemet a honlapomon, hogy bízni tudjatok magatokban, mert ha nekem sikerült, nektek is sikerülhet!Nálam több nehézséget nem sokan éltek meg, de amilyen mértékben képes voltam változtatni szeretni tudásomon és gondolkodásmódomon, olyan mértékben változott az életem.
Szerető szívvel Lehner Ella a Világvége Világbéke c. könyv írója

Gyongyos mondta:

Kedves Balazs!

Nagyon tetszett a mostani irasod is! Koszonom!
Az 50. szulinapom kozeledtevel szantam ra magamat olyan dolgokra, amelyek gyokeresen megvaltoztattak az eletemet. Majusban kijottem Irorszagba dolgozni, hatra hagyatam a “jolfizeto” kozalkalmazotti munkamat, amely mellett meg egy par masodallast mindig be kellett vallanom, hogy egyaltalan enni jusson, otthon hagytam a 18 es 25 eves fiaimat, akik most kezdik igazan a “nagybetus” ELETet, anyukamat, aki meg jol tartja magat, de 74 eves, es a paromat is, aki mar eltemette a kapcsolatunkat… Mindezt azert, hogy egyreszt anyagilag rendezodjon az eletem, de ami a legfontosabb, hogy az otthon mar elkezdett onmegismeresemet intenzivebbe tegyem. Hat ez nagyon bejott! Lehet, hogy 1.5 ev mulva hazaterve nem lesz munkam, de akkor is megerte, mert “aha-elmenyek” tomege arasztott el. Egy sor felelmemre jottem ra, pontosabban a tudatalattimbol jottek elo, amelyek teljesen ellentetesek voltak az en igazi vagyaimmal. Itt kint is olvasom az irasaidat, es az egyik hanganyagodat is megvettem – azzal tovabb bovitve a teendok sorat, es a programjaimat felterkepezeset. A gyermekeim sokkal szeretetteljesebbek lettek, anyukam nagyon biztat es nagyon mellettem all, a parommal pedig kituztuk a hazassag idopontjat, es hamarosan o is utanam jon.
Es hala neked es magamnak is, sikerult arra is rajonnom, hogy mi lelkesit igazan…
Mndez ugy indult, hogy egy fillerem sem volt, csak a vagy, hogy valtoztassak az eletemen, mert mikor, ha nem most, es ki, ha nem en?!
De a semmibol egyszer csak jottek a lehetosegek, es en most eloszor magamert “felalltam a karosszekbol”. Ismeretlen utakon indultam el, olyan dolgokat tettem meg, amelyeket eddig soha, es nem tudtam, hogy mindez hova vezet. Mostmar nagyon orulok annak, hogy elindultam, es erzem-tudom, hogy csak jo lehet a vege! Mindenkit arra biztathatok, hogy alljon fel o is a karosszekebol, mert amit nyer altala, az az elet ertelme!

Mariann mondta:

Kedves Balázs!
Köszi, hogy te is megírtad! Kényelem, félelem, ez ami elválasztja a tudást (illetve nem is akarja tudni sokszor) a tevéstől. Se a megizzadás, megdolgozás, se a felvállalás tevőlegesen nem általános még. De nekem könnyű, mert megteszem, könnyű mert beleteszem a magamét, s a többit hozzáadja az “Ég”, s így annyira könnyű, igaz nem kényelmes. Bár kényelmesen inkább megtermelem, amit megeszek, egy kis bartellal fűszerezem, s egy-két extrát hozzá veszek célzottan. Jól megizzadok, de Isten szent ege alatt a NAP süt rám, megvan a méregtelenítés is, a mozgás is, nem kell a hátsómat futkározással, edzéssel formáznom :-) És megvan a kint is, mert ezzel (meg még egy tucat dologgal)annyi bókot, csodálatot, elismerést váltok ki másokból, amennyit bankszámlákkal stb. senki. És két hétrét görnyedés meg is akadályoz abban, hogy elszálljak, spiri egó nem tud így meghízni. Még azt is megengedhetem magamnak, hogy spiri körünkben családdá válva SZEReljünk rendszeresen. Párhuzamosan fejlesztve könnyű, ha rá mersz támaszkodni a felhőre, a társadalmi elvárásokat (légy akol lakó) elengeded. És persze nem a kapálás a lényeg (bár jó alap) , hanem, hogy az utadon legyél és azon járj, életed éld.

Marcsi mondta:

Kedves Balázs!

Nagyon tetszett az írásod, azért is, mert mostanában érnem meg bennem is ezek a gondolatok. Úgy gondolom, hogy akik valamilyen szinten úttörők a spirituális úton, a környezetükért is felelősséget kell vállalniuk (legyen az szűkebb vagy tágabb), hiszen így tudunk együtt fejlődni. Véleményem szerint a közös fejlődés a cél, a feladat, nem tudunk elkülönülni egymástól.

Februárban vásároltam tőled egy csillagbölcselet elemzést; csak visszacsatolásként: nagyon tetszett, teljesen érhető, megerősített a hitemben, önmagamban, abban, hogy jó úton járok.

Szeretettel és sok sikert kívánva: B. T. Marcsi

Marcsi mondta:

Kedves Gyöngyös!

Minden tiszteletem a tiéd, sok sikert kívánok az utadhoz, példaértékű. Az idei év nálam is sorsforduló. 48 éves vagyok, nagyon komoly döntéseket hoztam és felismeréseket tettem meg az egész életem összefüggéseiről. Úgy érzem, az életem még csak most kezdődik. Ebben segített Istenben való hitem (tudásom) és a saját erőm felismerése. Ez hatalmas út, szerintem a születésünkkel kezdődik (ill. nyilván előbb), de a döntéseket meg kell hozni, a lépéseket megtenni.

További sok örömöt és fejlődést, sikert kívánok ismeretlenül is neked és családodnak!

Németh András mondta:

Én nem aggódok egyáltalán, először úgyis nemesítünk…
De a mai kor szelleme azt mondatja velem hogy készen áll, uh. dugja ki mindenki a nyelvét és olvassuk össze mi van reánk írva…
Át is adom neki a szót,…:
http://www.youtube.com/watch?v=R76ld-nhWm4
http://www.youtube.com/watch?v=830nCkVAxFU

Life On – A nyelvében él a Nemzet!!! legalábbis a Magyar
Köszönöm mindenkinek a munkáját!! írásról, éneklésről, vagy tettről is legyen szó, mindenki tudja a dolgát ez a legcsodálatosabb az EGÉSZbe, és a szálak már kezdenek összefelé menni….
Mindenki azt mondja: egy fecske nem csinál nyarat!, milyen nagy igazság?!!! én azt mondom az első fecske már régen itt van, jönne már mind… ez az igazság!

Drófi mondta:

Nekem Yoda jutott eszembe: “Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld” :)

Kláriamária mondta:

Gyöngyösnek!

Kedves hozzászóló Gyöngyös, magam is örvendek írásod részletességének.
Nekem itthon sikerült ugyan ez, ami Neked Írországban.
Egy főállásom mellett több, mint 30 évig nem kellett mást vállalnom, csak a két gyermekemmel való foglalatosságot. Egyedül neveltem őket, anyagilag minimálisan segített édesapjuk.
Az egy keresetből is megéltünk. A minimálbérnél alig többet keresek, kb. tíz év alatt öt ezer forint béremelést kaptam.Gyermekeim felnőtt korában jöttem rá, ha eltartják magukat a fiúk, mást is tehetek az ajándékba kapott időben.
Idő közben, 8 éve elhunyt a volt férjem. 40 évesen főiskolára, majd egyetemre jártam, saját magam finanszírozva a képzést. Ez a pár év adott lehetőséget az önismeretre, magam kipróbálására. Majd ezt az utat folytatva két önkéntes programban veszek részt. Hospice kórházban mentálhigiénés szakember mellett foglalkozom a kórházban élő idős emberekkel. Mellette családoknál segítek. Az elmúlt tanévben iskolás lányokért jártam egy héten egyszer, ilyenkor elkísértem a lányokat a napköziből úszás oktatásra. Ennyi szeretettel és emberséggel korábban nem találkoztam. Magam is másképp viszonyulok az eseményekhez, embertársaimhoz. Most már nem csak mondom, hogy szeretem az embert, és az életet, hanem élem is.

Klára Pécsről

Bíró Csaba mondta:

Kedves Balázs,
Teljesen igazad van! Nevén kell most már nevezni a gyereket! Színt kell vallani, és cselekedni, ki-ki a saját Világában.
Nagyon időszerű és hasznos írás, köszönöm!
Szép napot!
Csaba Kecskemétről

Az oldal használatához kérlek fogadd el a cookie-kat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Bezár