Írások

Te is mester vagy

2014. ápr. 04
Ha vannak még nyomógombjaid: akkor biztosan tudhatod, hogy van benned valami a mélyben, amivel nem akarsz szembesülni.

Évente általában 6-7 nagyobb tábort szoktam tartani, igazából megfogalmazhatatlan tartalommal és névvel. De a „cél” valahol mindig ugyanaz: tanuld meg szeretni magad, tudd elfogadni az életedet, bármit is hoz, és – a legfontosabb – merj szembenézni a sötétségben tartott részeiddel, tudatalattiddal.

1374949_10151896482524144_2072908114_nNem csak a gyengéd-simogatós-ölelgetős gyakorlatoknak vagyok a híve, hanem amolyan durrbele módra, bizony szeretem célul kitűzni azt, hogy a kényelmetlen és komforttalan közegben kipróbálja magát az ember. Ugyanis, tapasztalatom szerint sokszor szükség van erre a valódi áttöréshez – de nem mindig. Persze, mindezt az elfogadás, a szeretet, a szakértő figyelem és a tudatos jelenlét jegyében, hogy mindenképpen megtörténjen a feloldás és a kiegyensúlyozás.

Sokan küzdenek a dühvel, az ingerültséggel, a „piros nyomógombok” sorával, amikor egyes életesemények, konfliktushelyzetek olyan állapotba hoznak bennünket, amikor elveszítjük a kontrollt, amit később esetleg megbánunk. Tapasztalatom szerint még a legtudatosabbnak és legbölcsebbnek hitt fényhordozót is „ki lehet akasztani”. S engem mindig is az érdekelt: de miért?

Miért nem tudjuk elengedni csak úgy a legegyszerűbb dolgokat? Persze, lehet jönni a spirituális tanításokkal, de még a legspiribbeket is megkérdezem: hogyan fogadják el a gyermekeket megerőszakoló gyilkosokat vagy a másokat megalázó és kihasználó embereket? Lehet persze mélyebbre is menni ebben a témában, ám nem célom most ez. A lényeg, ha a Kedves Olvasó most magába néz, bizony találni fog belül több-kevesebb „elfogadhatatlan” és „minősíthetetlen” dolgot a világban, ami Őt zavarja. A legegyszerűbbel – mondjuk az elénk állandóan bevágó udvariatlan vezetőkkel – sem tudnak sokan megbirkózni. De mit lehet ezzel kezdeni?

images (8)Tapasztalatom szerint, valójában a mélyben a saját nem-szeretésünk rejlik, nagyon mélyre elásva egy nagyon kusza útvesztőbe. Ide pedig a megszokott módszerekkel és tanokkal nem igazán lehet lehatolni, hiszen pont azért vannak mélyen és útvesztőben, mert eldugtad magad elől.

S ha direkt eldugod magad elől, akkor az azért van, mert nem akarsz vele szembesülni. A legtöbb ember, bizony, tényleg nem akar ezekkel szembe nézni, ott bent. Mert, ennek a mélységnek a feltárása sokszor félelmetes, és felborítja az önmagunkról kialakult képet. Nem lehetünk többé azok, akik voltunk. Sőt, a mindennapi élet is megváltozik ilyenkor.

Ha vannak még nyomógombjaid: akkor biztosan tudhatod, hogy van benned valami a mélyben, amivel nem akarsz szembesülni. Ide a sötét labirintusba érdemes afféle belső csákánnyal felszerelkezve elindulni, utat ütni a kőkemény falaidon. Ez nem túl kedves. Pont ezért azt hiszem, van olyan elrejtett rész, amit csak az igazán kiborító, felborító dolgok képesek áttörni ezeken a naaagy blokkokon.

Ám, ezt Te is meg tudod csinálni. Nem kell hozzá feltétlenül tanító, útmutató, ilyen-olyan kurzus, állítás, oldás. Tényleg mindegy a módszer, hogy éppen mit követsz. Van, amikor ez lesz a megfelelő segítség és van, amikor pedig amaz. Talán a titok abban rejlik, hogy mindig meg tudd érezni: most éppen mire van szükséged a labirintusban?

A legutóbbi táborban elemi szinten tapasztaltam meg azt, amit elméletben már jól tudtam: Mindannyian mesterek vagyunk!

images (10)A legizgalmasabb pillanat az utolsó esti gyakorlatnál bukkant felszínre, a csúcspont, a csákányos-durrbele rész. Szépen meghitté varázsoltuk a termet, eltakartuk kicsit az ablakokat, hogy a tűző napsütés félhomállyá szelídüljön. Párokat alkottak a résztvevők, egy-egy külön világot hoztak létre önmaguk számára. Előtte persze sokat ecseteltem, félig humorosan, félig felkészítve a csoportot, hogy milyen “kemény” feladat is vár rájuk; hogy nyugodtan ki lehet menni annak, akinek túl mély lenne. Folyamatosan hangolódtunk arra, hogy itt most valami izgalmas fog történni.

S kértem őket, hogy pár pillanatig, amíg ráhangolódom az “energiákra”, addig beszélgessenek nyugodtan… s mikor minden előkészült, a megfelelő zene szólt, és két perc múlva én magam is készen álltam a “Nagy Mutatványra”, azt vettem észre, hogy a kis, két fős csoportok teljesen egymásba merülve beszélgetnek.

Türelemmel vártam, hogy majd bizonyára észreveszik, hogy eljött az idő a feladat elkezdésére.

Eltelt 5 perc, s gyakorolva a megengedést – belső intuíciómra hagyatkozva, meg egy jó adag kíváncsiságtól is hajtva – vártam, hogy mikor csillapodik el a csivitelés. Ám, az nem akart múlni, még fél óra múlva sem. S onnan tudtam később, hogy eltelt egy óra, hogy zene a végére ért, amit ilyenkor hallgatni szoktunk… De még a hirtelen beálló csönd sem zökkentette ki az embereket “egymásból”.

Másfél óra után már ki kellett mennem a mellékhelységbe, felálltam, ám még ez sem hozott változást a csoportban. S mi történt mégis, két kvázi vadidegen ember számára, akik 3 napja ismerték meg egymást? Olyan szinten nyíltak meg egymásnak és OLDOTTAK FEL hatalmas lelki problémákat, mintha valami tanult terápiát végeztek volna.

Volt módszer?  – nem volt semmiféle módszer. Egyetlen egy volt: szeretet, odafigyelés és kinyílás. Ezt MINDENKI meg tudja “tanulni”. Volt ott egy mester? – látszólag nem volt hivatásos mester, guru, tanító, tanár, pszichológus, megvilágosodott. Hiszen, csak két “átlagos” (nagyon idézőjelbe téve ezt az átlagosat), “hétköznapi” ember volt.

Mégis olyan történt, mintha valami megvilágosodott tanító, szent mester valami ősi meditációval nyitotta volna meg a lelkeket és hozott volna oldást. Holott, látszólag, semmi ilyesmi nem történt. Csak két ember odafigyelt egymásra, a megfelelő helyen és a megfelelő időben.

Lehet, hogy ennyi lenne az összes hókuszpókusz, gyógyítás, akármicsoda mögött álló titok? A megfelelő helyen, a megfelelő időben, a megfelelő mondat elhangzik. Ezt lehetséges megtanulni?  Minden bizonnyal igen, mert semmi nem szükséges hozzá, csak önmagunk szeretete, félelmek és gondok nélkül éli. Sima ügy.

Nem kell feltétlenül a csákány a labirintushoz – ahogy az elején írtam. Van, amikor annak van az ideje, és van, amikor meg nem. Éppen, ami jön, éppen ami veled történik, pont az adja számodra a Tanítást. Nem kell elmenned sehová sem, senkihez sem.

Mert Te is Mester vagy.

Ha esetleg még ezt nem éled meg, akkor pedig mindegy, hogy hová mész és mit tanulsz, vagy mit követsz, mert az lesz számodra a tökéletes és beteljesítő: maga a keresés, ami elvezet Önmagadhoz. Az oda vezető út a Tiéd. Az a Te mester-léted. Csak MÉG esetleg nem találod. De örülj ennek, mert ez tesz azzá, ami vagy.

Az oldal használatához kérlek fogadd el a cookie-kat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Bezár