Írások

Van kiút?

2013. Júl. 11
Mit kell csinálnod? Nos, a legnehezebbet mind közül: semmit.

letöltés (2)Nagyon fontos, hogy megértsd utazásod során azt, hogy NÉLKÜLED semmi sem történik meg. S itt mindegy, hogy utazásod spirituálisnak nevezett, vagy napjaidat a pénz és a létfenntartás megteremtése tölti ki, vagy bármi. Tudnod kell és értened kell, hogy Te vagy mindennek a közepén, Te vagy a mágikus gyújtózsinór, ami képes szétrobbantani azt, ami megérett az elmúlásra.

Ha megnézzük a sok, taposómalomba belefeledkezett embert, akkor látjuk, hogy arra várnak, hogy majd a jószerencse vagy a körülmények vagy a kormány megoldja a problémáikat. Sokan mindent megtesznek egzisztenciájukért, de valójában ugyanolyan folyamatos boldogtalanságban élik le életüket, mert mindig vannak problémák, kihívások, amelyek a komfortérzetet csökkentik.

A spirituális útkereső sokszor ugyanebbe a csapdába esik. Spirituális egzisztenciáját az angyali rendeknél méri, hogy kellően pozitívan gondolkodott-e és hogy megfelel bármilyen spirituális elvárásnak, amitől ő jobb vagy szebb lesz, netán boldogabb. Mintha a spiritualitás bármit is változtatna az életen.

Pedig nem, semmit sem változtat, ellenben csodálatosan elterel bennünket ? de ugyanúgy nézhetnéd a TV-t vagy olvashatnád az újságokat, ahelyett, hogy tanfolyamokra jársz vagy oldásokon veszel részt: nem változik a lényegében semmi sem! Ugyanúgy lesznek szenvedéseid, ugyanúgy nem fogod tudni kezelni a dolgokat életedben.

Ugyanúgy lesznek problémáid, csak éppen az öltözetük változik.

Spectres_of_a_City_by_drkshpS ? ezt most nagyon fontos, hogy tényleg megértsd ? az hogy mitől lesz jobb vagy rosszabb, egyedül a te nézőpontodtól fog függeni. Mert valójában a problémák csak ruhát cserélnek, de ugyanazok maradnak, akármilyen életet élsz is. Ha milliárdos vagy, ugyanúgy megvannak a kihívásaid, amik UGYANOLYAN szenvedést okoznak, mintha rabszolga lennél. Figyeld meg: akármit is értél el, akármit is tettél le az asztalra, akárhogyan is változol, a problémáid mindig is lesznek.

Nem leszel soha, de soha teljesen boldog.

A spirituális útmutatás ezért fordult zsákutcába, mert az emberek (főleg 2012. december 21 után) felfedezték, hogy bármennyit is mantráztak, nem lett jobb az életük. Bármennyit gondolkodtak pozitívan, nem oldódtak meg a kihívások. Mint ahogyan senki sem az elmúlt évezredekben ? eltekintve néhány kivételtől, akiket pedig jól félreértettek.

Nincs kiút.

Vagy mégis?

images (10)Nos, ezt a kiutat nem szokta, úgy nagyjából senki sem választani. Miért?

Azért, MERT nem tudja az ember elfogadni, hogy MINDEN RENDBEN VAN ÍGY.

Azért, mert tényleg ?csak? annyit kell megértened, hogy a TAPASZTALÁSAID pusztán tapasztalások. A szenvedéseid, örömtelen vagy katartikus pillanataid pusztán csak vannak. Vannak, majd elmúlnak, és kész.

S ennyi a Te dolgod: megfigyelni ezeket, megélni ezeket a tapasztalásokat, és elengedni.

És ha most azt mondod, hogy ?de Balázs, hogyan engedhetném el azt, hogy nem tudok a gyerekeimnek enni adni, vagy elhagyott a szerelmem, vagy meghalt az apukám?, és így tovább, akkor nem tudok mást mondani Neked, mint hogy ?teljesen megértem, és teljesen együtt érzek veled?. De nem tudok segíteni.

Senki nem tud neked segíteni. Se az állam, se a tuti könyv, se a tuti előadás.

Egyszer hozol egy döntést, és kész. Bamm. Megváltozik minden. Már nem fog úgy fájni a szakítás, már nem fog fájni a pénz hiánya, már nem fog hiányozni az elhunyt családtag. Nem azért, mert ELNYOMNÁL bármit is magadban, vagy rózsaszín sziruppal öntenéd le. Tudom, ezt sokan próbálják, de eredmény nélkül.

Mit kell csinálnod? Nos, a legnehezebbet mind közül: semmit.

letöltés (3)A semmi alatt azt értem, hogy például nem kell aggódnod. Most aggódsz azért, nem? Miből fogsz megélni, mi lesz a gyerekeiddel, mi lesz a világgal, mi lesz Magyarországgal, és így tovább. Vizsgáld meg magad, hogy mennyi mindenért aggódsz. Esetleg, hogy meg fogsz öregedni, vagy akármi.

És látod, én csak annyit kértem, hogy ne tegyél semmit, mondjuk például ne aggódj. De már ez is milyen nehéz, ugye? Hogyan haladhatnánk tovább a teljességed felé, ha tele vagy aggódással?

Hagyd abba. Hogyan? Egyszerűen ülj le, és döntsd el. És ha felbukkan benned az aggódás ? most figyelj ? AKKOR SE TEGYÉL SEMMIT.

Mert mi zajlik le ilyenkor? Kitalálod, hogy nem fogsz aggódni, mert elhiszed, hogy ez segíteni fog. Majd egyszer csak kapsz egy büntetést, amit nem tudsz kifizetni, és elkezdesz aggódni. Bumm. És mit teszel? (már megint teszel valamit, érted?) Azt teszed, hogy elkezded magad büntetni, hogy már megint aggódtál.

És már duplán rosszul érzed magad: azért, ami miatt aggódsz, és maga az aggódás miatt is.

Ellenben, ha nem ?tettél volna semmit?, akkor ugyanabban az állapotban lennél, mint az aggódás előtt. Nos? Remélem érted már, hogy mit jelent az, hogy ?ne tegyél semmit?.

Nem azt, hogy ülj otthon delíriumban ? az is tevés egyébként.

Az is tevés, hogy nem teszel semmit.

Akkor mit is tegyél? Egyszerűen éld az életed anélkül, hogy bármit is gondolnál róla.

Persze erről vannak könyvek, és vannak tanfolyamok, hogy megtapasztald azt, hogy nem teszel semmit, de az már MINDEGY, hogy HOGYAN JUTSZ EL oda.

Érted, hogy mindegy, hogyan jutsz el a nem-tevés állapotába? Ezer életnyi szenvedésen át? Vagy két hét alatt rájössz? Mindegy.

S aki nem hiszi, járjon utána.

 * * *

Ha szeretnél értesítést kapni a következő írásról, előadásokról, ne felejts el feliratkozni a hírlevélre (jobb fent).

* * *

26 hozzászólás

Gyöngyös mondta:

Kedves Balázs!

Már megint egybeesett az írásod a velem történtekkel…. de ezt már lassan megszokom.
Sok minden történt velem mostanában, ugyanazok, amiket Te is felsoroltál “panaszként”, csak mást sorrendben.
Aztán erre még jött hozzá egy-két régi probléma fellángolása, és kész lettem. Nagyon szomorú és lehangolt napokat éltem meg.
Tegnap viszont jött egy gondolat: én akkor most szeretem magam, vagy nem?! Mert ha szeretem magam, akkor nem büntetem magamat gondolati mérgekkel! Attól, hogy srófolom az agyam, nem változik semmi, csak én érzem magam egyre cudarabbul. De én nem ezt érdemlem magamtól!
Úgy döntöttem, hogy azért is élem az életem, és élvezek minden pillanatot.
És ez nem úgy történt, hogy innentől kezdve, ha kényszeredetten is, de mindenre vigyorodtam! Egyszerűen csak el kezdtem élvezni az élet minden pillanatát, és örültem a döntésemnek, hogy szeretem magam.
A végén azt vettem észre, hogy olyan feladatokat is élvezek, amelyeket máskor a ‘hátam közepére sem kívánok’!
És ettől az állapottól tényleg jobb lett: más lett a kisugárzásom, és el kezdtek működni a dolgok = beindítottak több olyan folyamatot, amelyek a problémáim megoldását körvonalazzák.
Ja! És az előző írásodhoz kapcsolódva elmondhatom, hogy amióta ebbe az asztrológiai fényszögbe léptünk, nap mint nap megnőtt az intuícióim száma. Régebben is voltak, de nem minden nap, és egy nap nem ennyi!!!!
Köszönök mindent!
Szép napot!

Enikő mondta:

Én is azt érzem (nem tudom a fényszögét, mióta … :) ) amit Gyöngyös írt, minden az Ön-Szeretetből indul ki. Mindent csakis ezzel lehet megoldani (ha egyáltalán tényleg meg kell oldani – mint ahogy az írásod is sugallta nekem, Balázs). Csak így BOLDOGulhatunk az életünkben :)

Corinna mondta:

Egyetértek a konklúzióval, ugyanakkor nem gondolom, hogy egy racionális szinten meghozott döntés elegendő lenne. Mélyebb, ill. magasabb szinteken kell megtörténnie a változásnak ahhoz, hogy az általad leírt állapotba kerülhessünk. És azt is gondolom, hogy ezért rengeteget tehetünk, pl. mantrázhatunk vagy meditálhatunk, vagy DNS táborba mehetünk :-). De persze azt is hiszem, hogy nincsen egységes recept és mindenkinek magának kell megtalálni, azt az eszközt vagy utat, ami elviszi a teljes elfogadás-elengedés állapotába. Hiszem, hogy mindannyian jó úton vagyunk! :-)

Anita mondta:

Kedves Balázs, sokszor olvastam az írásaidat, kellemesek és bíztatóak, útmutatóak. Voltál már a Budapesti Mokusho Zen dojoban? Ott sok érdekeset hallanál kiegészítésül. Minden jót!

Eszter mondta:

Azért inkább választanám, hogy legalább az életem egy részében milliomosként éljem át a problémáimat. Attól függetlenül mitől több ha nem teszel semmit, mintha tennél? Mert ha épp nem teszel semmit, akkor már akár tehetnél is valamit. Azt, hogy elfogadod, hogy van olyan amin nem tudsz változtatni az egy dolog. Mi a baj a problémákkal? Mi a baj a szomorúsággal? Pont olyan érzés mint a boldogság. Ha meghalt akit szeretsz, akkor igenis légy szomorú és gyászold meg. Ha a gyerekeidnek nincs mit adni enni akkor igenis lépj, és ne csak ha enni nem tudsz nekik adni hanem akkor is ha nem tudod őket szellemileg, lelkileg megfelelően nevelni. Igenis CSINÁLJ VALAMIT. Az élet pont az, hogy az akadályokat megpróbálod venni és CSINÁLSZ VALAMIT. Aztán ha az akadályok átlépése nem ment, hát akkor nem ment. De ha nem ment akkor jogosan vagy szomorú miatta, csak felesleges a szomorúságba belemélyedni. Persze, hogy mindenkinek vannak problémái, csak nagyon nem mindegy, hogy az-e a baja, hogy a gyereknek melyik autót vegye meg a 18. szülinapjára, vagy egyáltalán megvegye-e vagy pedig az a baja, hogy miből adjon neki ételt, az iskolai könyvekről nem is beszélve. Azért legyen mindenki eszénél és érezze a különbséget! Persze aki gazdag az is lehet beteg, csak éppen az sem mindegy, hogy aki gazdag az könnyen kezeltetheti magát és legalább van rá pénze, hogy gyorsan kapjon segítséget és nagyobb a túlélési esélye. Aki meg szegény az a legegyszerűbb betegségbe is belehalhat. És igenis ezen is háborodjunk fel! Mert felháborító. Az hogy felháborodunk és CSINÁLUNK ANNYIT amennyi épp tőlünk telik lehet csak ennyi kell az univerzumnak, hogy kicsit másfele forogjon. NE SÜPPEDJ BELE A TEHETETLENSÉGBE! Lehet azt gondolod semmit nem ér amit teszel. De honnan tudod, hogy a pillangóhatás mihez vezet??? Akár jobbá is teheted a világot, ha esetleg nem is magadnak. Akkor meg miért ne tegyél semmit? Bűntudatod valóban ne legyen. Az felesleges. Ami már megtörtént azon csak úgy nem tudsz változtatni, de soha ne feledd, hogy a hatásaira te is hatással vagy mindig.

mareszka mondta:

erdekes amiket irsz kedves Balazs….es epp ma(is) eszrevettem magamon azt, hogy nem eleg hogy haragos vagyok, meg azzal is buntetem magam, hogy na ezt azert megsem kellene csinalnom (hogy haragos legyek)szoval az elmem nagyon produktiv, csak ugy gyartja a gondolatokat, amik persze zavarnak, mert elhiszem oket, s hagyom hogy belevigyenek az erzesekbe…hu de gyorsan tud ez tortenni!!!es van megoldas?de jo lenne ilyenkor tudni megallni, es figyelni, es nem tenni semmit…hagyni jonni- menni, elmulni a gondolatokat…dehat ez is elvaras magamtol, ami majd jo lesz arra, hogy szemrehanyast tegyek magamnak a jovoben…:)paradoxonok….DE igy van minden jol, elfogadom…Igen! Aldas!

Schmidt Károly mondta:

Kedves Shaam An!
Erre az írásodra a hozzászólásom a következő, amely 2013. 06. 05.-én íródott:

…izmus(ok)

Egypár izmust hagytunk már
múltnak világában,
sok-sok embert éltetett
naivitásában.

Izmusok csak arra jók,
hogy ne légy önmagad,
meg leld, meg ne találd,
melyik a Te utad.

“Életrevaló” ember
mindezt kihasználta,
s aki nem volt tudatos,
lett a rabszolgája.

Minden izmus kerekét
ugyanazok hajtják,
hajthatják, hisz emberek
szemüket becsukják.

Bosszantják csak azokat,
akik önként hagyják,
éltető energiát
rájuk pazarolják.

Ellene van orvosság,
bele ne ártsd magad,
test-lélek és szellemed
csak így lehet szabad.

Tehát a változ(ta)ás csak belülről indulhat el, nem a kormánytól, nem a gurutól, nem a spiri könyvektől. Természetesen ezeket is meg kell becsülni, hiszen segítség bárhonnan jöhet. Mindezek útmutatók lehetnek, de nekünk kell személyesen eldönteni, hogy melyik ad számunkra használhatót, annál is inkább, hiszen mindannyian egyediek vagyunk. Az én “ruhám” csak rajtam áll jól!

Boldogságot, békességet kívánok Neked, s egész családodnak, Olvasóidnak és Nem Olvasóidnak is egyaránt, szeretettel: Schmidt Károly.

Margómama mondta:

A cikket olvasva eszembe jutott Mesterem, Biegelbauer Pali és hallom a hangját: …engedd e-e-e-el!

Csilla mondta:

Sziasztok! Nekem a családom jóvoltából volt lehetőségem DNS táborban részt venni májusban! Fantasztikus tapasztalás volt…
Az indulás előtti este pontosan arról beszélgettünk két családtagommal, hogy elsajátíthatunk rengeteg ismeretet különböző spiri tanfolyamokon, elsajátíthatunk technikákat! Ezek mind működnek abban az adott közegben és “időben”! A lényeg, hogy ezeket a mindennapjainkban is tudjuk alkalmazni, megengedni, hogy valóban éljük az életünket! Egyetértek Corinnával, akivel a táborban találkoztam, ez nem csak egy racionális döntés! Szívből kell elengednünk a “cuccokat”! :)

Erika mondta:

Végre egy Eszter , aki megírta helyettem is amit akartam…..
Van az a pont manapság , amikor ez a fajta nyugalmaskodás és magunkra húzott ajtók mögötti elmélkedősdik nem lesznek elegek ahhoz, hogy megmentsék a körénk pakolódott földi járulékainkat ….
Szerintem ez a paszívitás és ez a közöny ápolása …..
Mintha az ajtóinkon kívüli világhoz semmi közünk nem lenne, pedig az is a miénk és abszolút nem mindegy, milyen minőségben engedjük magunkra akár az ilyesfajta elhatárolódásunkból fakadós katyvaszállapotokat …..
El sem tudnám képzelni, hogy a csudába engedhetném meg magamnak azt, hogy ne használjam a dühömet , az aktivításomat , az elutasításomat, ha valamiféle rajtam kívülállós körülmény már túlzólagos belenyúlásokkal veszélyezteti a családom életét ……….
Miért is kell folyton negatív fénybe vonni azon belső folyamatainkat, melyek kevésbé elegánsak és mutatósak, mint azok, melyeket inkább illik manapság felmutatnunk magunkból …..
Emberek vagyunk nem istenlények ……
Na és ha hibázunk, na és ha megmutatjuk az árnyékos felünket is , az is a miénk és nem is ok nélkül működünk úgy ahogy ….
Elnézést , ha valakit megbántottam volna, de néha álljunk meg egy kicsit és nem baj, ha nem mindig a járt utakat tapossuk , mert az is csak egyféle útvonal ….. Köszönöm , hogy véleményezhettem és köszönöm, ha találok ezen az oldalon is kincseket, mert találok itt is, ahogy másféle gondolkodások mentén is … :)

Edit mondta:

Sziasztok!Most vagyok egy aggodalom közepén.Nagyon jókor jött
a gondolat. Azért is magam okolom ami nem miattam történt.
Mindig a mások kedvében próbálok tenni(naivan-amit meg is kaptam már sokszor)és magamra talán nem is gondolok.Az ÖN
szeretet elmaradt, (a viszont szeretetre vártam).A tanulság
számomra:el engedni a dolgokat. Köszönöm.Szép napot mindenkinek.

PÁL Teca mondta:

Mindebből arra lehet következtetni, hogy a sorsunkat,a születésünk előtt már megírtuk.
A nagyszüleink ezt tudták,boldogabbak voltak mint mi most.
Belemerülhetsz a harcokba, amiről azt gondolod, hogy Veled nem fog a sors szórakozni. Aztán egy idő után belefáradsz és rájössz, hogy ha nem harcolsz, akkor is halad az élet. Talán nyugodtabban, hiszen előre meg van írva.
Ezért van igaza Balázsnak, hagyd folyni az időt, és életedet, mert egyszer ugyis visszatérsz a forráshoz, addig pedig a sorsod,? előre meg van írva, megy magától. (Persze javítgatni itt már nem nagyon lehet, mert a sorsodat saját magad állítottad össze a saját előbbrejutásod érdekében, hiszen egy magasabb világból jöttünk, ahol belátjuk a jövőt is..)szeretettel…
teca

vizililiom mondta:

Köszönöm Balázs. Minden írásod sokat segít. Mi több, az utóbbi időben 2-3 nappal előbb a környezetemtől megkapom ezeket a mondatokat, a lényege az, amiről írsz. Jövők ki a víz alól a felszínre! vizililiom

Gyöngyös mondta:

Kedves Mindenki!

Nagyon tetszettek a hozzászólásaitok!
Egyértelmű, hogy amíg racionálisan hozunk meg egy döntést, addig csak félúton vagyunk, de már az is haladás! Csak szívből lehet és érdemes élni. Valószínűleg ez mindenkinek elég komoly feladat, még nekünk is, a Szívcsakra gyermekeinek is, de ahogy tanuljuk, a példánkkal közben másokat is tanítunk.
Tecának külön is köszönet!
Gyönyörűséges napot kívánok!

Asha Frendon mondta:

Az alábbi történetet nemrég olvastam, és egybecseng Balázs írásával:
Egy pszichológus a teremben járkált, miközben stressz kezelést oktatott a közönségnek. Amikor felemelt egy poharat, mindenki a megszokott félig üres vagy félig teli kérdésre számított. Ehelyett mosolyogva azt kérdezte: Milyen nehéz ez a pohárvíz? A válaszok 2 dekagrammtól fél kilóig terjedtek.
A pszichológus így válaszolt: A tényleges súly nem lényeges, attól függ, milyen hosszan tartom a kezemben.
Ha csak egy percig tartom, könnyű.
Ha egy órán át tartom, megfájdul a karom.
Ha egy napig tartom, a karom elzsibbad és megbénul.
Egyik esetben sem változik a pohár víz súlya, de minél tovább tartom, annál nehezebb lesz.
Majd így folytatta: Az életben a stressz és az aggodalom olyan, mint ez a pohár víz.
Gondolj rájuk egy kis ideig, és semmi sem történik. Gondolj rájuk egy kicsit hosszabban, és elkezdenek fájni, és ha egész nap rájuk gondolsz, megbénulsz, képtelen leszel bármit is csinálni. Nagyon fontos, hogy tudd elengedni a gondjaidat! Este minél előbb tedd le minden terhedet, ne cipeld őket tovább az éjszakába.
NE FELEJTSD EL LETENNI A POHARAT!

Györgyi mondta:

Sziasztok!
Örömmel olvastam az írásokat. Mutatja a számtalan utat amelyen járunk és tapasztalunk. Minden út egy tapasztalás és minden amivel találkozunk, pontosan ahogy Balázs írta. A májusi tábor kinyitott egy fontos ajtót számomra és ez az ajtó a fenti írás ajtaja. Azóta minden ugyanaz és mégis minden megváltozott körülöttem. A hozzáállásom változott meg!!! Az ahogyan én látom a dolgokat magam körül. Amikor minden érzést, fájót és örömtelit ugyanúgy megélek, azzal a különbséggel, hogy belül egy részem, a valódi énem érintetlen és boldog marad. Ez egy nagy megélés volt a táborban amikor megértettem “ki is vagyok én” valójában. Azt gondolom, hogy amikor idáig eljutunk tudatilag, akkor vagyunk képesek “letenni” a mindennapok terheit, mert azt a “semmi és minden”-t ami legbelül vagyunk és amit nem lehet szavakkal kifejezni, csak érezni- már nem tudja megérinteni semmi… és ezért nem kell tenni semmit, ahogy Balázs is írta. A dolgok maguktól is megoldódnak, csak megengedni, hogy megtörténjen. Ezt úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy semmi dolgom, csak úszni az árral… figyelmesen, nyitott szemmel, füllel és érzékkel.
Így boldogabb, szeretet teljesebb, fényesebb lett az életem. Pedig nem történt semmi… és mégis!!
Szerető ölelésem mindenkinek!
Györgyi

Barta Éva mondta:

Tetszettek ezek a gondolatok.Várom az e-maileket.
Éva

Lantos Emese mondta:

Nekem ez a “ne csinálj semmit” azt jelenti, hogy elfogadom azt, ami van. Belenyugszuom, megbékélek. Ráfekszem a létezésre és együttműködöm azzal az erővel, amely szivatós helyzetekbe kormányoz bele csak azért, hogy jól megtapasztaljunk valamit. Pár napja pont a kiútról elmélkedtem: http://www.lantosemese.hu/cikkek/nyitooldal/a-szenvedes-baj-vagy-tulajdonsag-.html.

shona mondta:

?Mintha a spiritualitás bármit is változtatna az életen? Nem leszel soha, de soha teljesen boldog? Nincs kiút? Senki nem tud neked segíteni. Se az állam, se a tuti könyv, se a tuti előadás? ?

Balázs, ezekért a kijelentésekért Nobel-díjat érdemelsz:)) Végre egy spiritualitást tanító ember, aki ki meri mondani a fentieket:)
Csillogott a szemem, amíg olvastam, és nagyon kíváncsi voltam, mi sül ki ebből az írásból? aztán az aggódás résznél kínomban elkezdtem csöndesen ?röhögni?, mert tényleg ez van: aggódás, hogy miből adok enni a gyerekeimnek, pedig már megtanulhattam volna, hogy ha nem is nálam, de valahol az utolsó pillanatban mindig történik valami, jön valami megoldás, segítség, stb.
A ?mi LESZ? aggodalma, pedig ma még ott az étel az asztalon.
Sokan összekeverik a tenni és nem tenni helyzeteket. Van egy helyzet: átgondolod, meglátod a megoldást, lehet, hogy ?becsinálsz?, mire megoldod, mert erőfeszítéseket kell tenned, de megoldod, ezért erre a helyzetre nem problémaként, hanem feladatként nézel. Aztán van egy másik helyzet, amikor nincs lehetőséged lépni, sakk az élettől, a királynő beszorult a sarokba, vagy jön valaki, aki leüti azt a bábut, ami sakkot adott, vagy új játszmát kell kezdeni, mert itt már nincs lépés, nincs megoldás. Na, ez a ?nincs megoldás? szokott hatalmas problémát jelenteni, mert előbukkan a ?tehetetlenség? érzete ? és az aggódás. Akár aggódom, akár nem, a helyzet ott van. Könnyebb nekem, ha nem aggódom a ?mi lesz? miatt, mert egészségesebb marad a lelkem, a testem, mintha aggodalmaskodva tördelném a kezem. Ma az van, hogy tördelés helyett inkább mosogatásra használom, hogy holnap lesz-e mit mosogatni, azt majd meglátom holnap. Ez a ?ne tégy semmit?.
Ettől függetlenül én is aggódom, mert ember vagyok:) De egyre kevesebbet?

Azt mondják az okos és bölcs emberek, hogy tapasztalni jöttünk le a földre, elsősorban érzelmeket, megéléseket az anyagi világban. Nos, az érzelmi paletta ezerszínű szivárványként ragyog felettünk és bennünk. Valóban nincs más, mint éld meg, és engedd el. Ezért vagyunk itt.

Bordásné Szakács Eszter mondta:

Nagyszerű írás! Köszönöm,Balázs.Szép napot neked,és olvasóidnak.

Schafranek-Lugosi Judit mondta:

Kedves Balázs! Sok igazság van abban amit írsz.
De ez a legnehezebb dolog a világon. Egész mostanáig azt szajkózák mindenfelől a fülünkbe, hogy gondolkodjunk, mi miért történt, és aztán cselekedjünk. Most meg ne csináljunk semmit?
Ne aggódjunk?
Hát nehéz. Mert ha ez sikerült, szerintem az már majdnem a megvilágosodás állapota.
És amilyen nehéz, annyira pofon egyszerű is….
Szeretettel: Judit

Druss mondta:

a semmi mindent jelent – a minden pedig semmit

Peti mondta:

Szerintem most ebben olyannyira MINDEN benne van, hogy fölösleges bármit írni ezek után… “csak” csinálnunk kell. Szóval kedves Kúnó köszönjük, ez tökéletes utolsó bejegyzés volt… :-))))))

KuZsu mondta:

Kedves Balázs. Köszönöm az írásaidat. Remélem, hogy sokaknak tudsz vele segíteni. Ha már elgondolkoznak rajta, nem volt hiába.
Igen, így van. Az életben a “boldogulás” teljesen nézőpont kérdése. Mi elvesztettünk egy gyereket. Senkinek nem kívánom. Szerencsére tudjuk “kezelni” a velünk történteket.
Ehhez azért nem kevés “spirituális” (nem tudok jobb szót, pedig ez sem az igazi rá) tananyagon túl kellett lennünk már, hogy a halálban meglássuk az életet.. Hogy bár rettenetes volt megélni, tudjuk, ez is egy tapasztalat volt. Nehéz volt, de hálásak vagyunk. Tudjuk, hogy a dolgok még sokkal rosszabbak is lehettek volna, DE, szerencsére, NEM lettek.
Áldás kísérje munkádat, és szeretet töltse be az életed.
KuZsu

hjaquamarin mondta:

Kedves Peti! Szívből pusszantom a humorodat.Meg Kunóét is.A magaméról nem is beszélve….

Eli mondta:

4 éve elmúlt, hogy fel mertem vállalni, azt aki valójában vagyok. És új irányba fordult az életem – a spiritualitás irányába. Elkezdtem a Reikit. És az addig pislákoló képességeim még jobban beindultak. Láttam, hallotam belülről jövő dolgokat, és ez folytatódik. Aztán elkezdtem új ismeretségeket kötni. Elsőre csalódottan kellett tapasztalnom, hogy a 19 éve megismert ReiKi klub megszűnt. Le voltam törve. “Nosebaj, majd találok másikat!” És találtam, és találkoztam Sri Sri Ravi Shankar Gurujival, és találkoztam Tanpai Rinpocséval, és találkoztam tisztánlátó nővel, és találkoztam ikerlángommal. Nah az az izgalom , az az öröm , ami ezzel együtt jött már megérte! Másrászt eleinte mindig nálam fejlettebb emberekkel kerestem a kapcsolatot, aztán egyszercsak újra magam maradtam. Most úgy érzem magam, mintha egy hegycsúcson állnék egy olyan keskeny sziklán, hogy nagyon kell figyelnem, hogy el ne essek. És jönnek további ötletek, pl: a fősulival felsültem. De jött egy másik ötlet kérdésben elrejtve egy új barátomtól: Szerinted milyen az a suli? Megnéztem a honlapját, aztán elámúlta: ez nekem is jó lesz! És a történet folytatódik. Belekerültem az áramlásba. Úgy érzem hogy sodor a Chi, csak jól kell tartanom magam. :-)

Az oldal használatához kérlek fogadd el a cookie-kat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Bezár