Csillagüzenetek

A dimenzió határon ? hogy ne csavarodj be!

2010. máj. 12

Előszó Kozsdi Tamás írásához:

Amikor Tamás hírlevelében elküldte ezt az írását, utólag sikerült visszaigazolást, magyarázatot nyernem azokra a folyamatokra, amelyeket a tudattalan és a tudatos határ között észleltem magamban. Valahogy sosem tudtam megfogalmazni, csak éreztem azt, hogy minden rendben, holott a valóságom visszajelzései alapján akár pánikba is eshettem volna. Írásaimban ekkor tükröződött főleg az, hogy tartsunk ki, éljük meg az “átmeneti” időszakot, amely még nem ért véget, s van akinek akár most “csúcsosodhat”.

Ezt a mondatot emelném ki mindenképpen: “Csak a belső hited és stabilitásod meg amid van abba tudsz kapaszkodni.” Ez talán a legfontosabb.

Tamás arról ír, hogy megszűnnek az impulzusok a külvilágból, s ezt valóban csak alátámasztani tudom, bár ennek annyi féle változata van, ahányan olvassuk ezeket a sorokat. :) A lényeg, hogy ne essünk pánikba, fogadjuk el a változást, és ne hagyjuk, hogy a belénk nevelt régi minták kezdjenek el működni.

Ezek a poláris, egós elme által irányított minták az üzenik, hogy “akkor élsz, ha van visszajelzésed a külvilágból, ha több – kevesebb vagy másoknál”. Ám ez felborul, elvesznek a kapaszkodók, elvesznek a minták, kicsúszik a lábunk alól a talaj. Ez persze időben több szinten jelenthet meg, tehát nem kell “nagy” dologra számítanunk, mert kicsiben is ott lehet egy-egy életszakaszban.

A borulás időszakaiban egyetlen kapaszkodó létezik: Önmagunk.

Különösen most nyáron figyeljünk ezekre. S akkor következzen Tamás írása (eredetiben itt olvasható):

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

“Megint egy újabb “veszély” forrásra hívnám fel a figyelmet azok számára, akik előbb vagy utóbb ugy döntenek, vagy úgy hozza számukra a sors, hogy kilépnek megszokott valóságukból és egy új dimenziót keresnek, kérnek, választanak, azaz teret és valóságot váltanak.

Ha már sikerült elindítani a szoftvert, azaz már várható, sőt talán tudott is az hogy elindulsz azaz mész és meg fogsz érkezni akkor rátérsz egy olyan zsilipelésre, amelyben nem sok beleszólásod van már a dolgok folyásába. Érkezel amikor érkezel (amikor érkezhetsz), indulsz amikor indulnod kell. A kettő között őrület van vagy pedig a higgadt semmit tevés és vagy a kellemes időtöltés, de semmiképp sem a nagy mozgásterű, szabad akaratot kiteljesítő mindennapok ideje.

Ilyenkor a legjobb valamivel lekötni az elmét, mert ha ez nem megy akkor az elme, a tudat képes nagyon hamar teljesen és vészesen becsavarodni, amelyik sajnos komolyan befolyásolhatja a kedélyállapotot. Az utat magát nem, mivel a test kerete, azaz mátrix valóság környezete testen és saját tudaton kívüli áthuzalozásban vesz részt, tehát az egyén az átkötésekbe NEM tud beleszólni. Ezt az időszakot ki kell bekkelni, és ez tényleg nem mindig könnyű.

Olyan lehet, ha el akarjuk képzelni, mintha be lennél zárva egy kapszulába s ott le is lennél lakatolva. Az elméd közben tudja hogy te szabad vagy, ki is tudsz menni az ajtón, van pénzed venni bármit, de mégsincs erőd elindulni, mégsincs ötleted bármit is megtenni. Nagyon el lehet ilyenkor veszni.

Aztán megérkezel, a szellemed átkötései az új valóságba meghozzák számodra a várt új helyzetet ahol megint kiteljesítheted magad illetve viheted tovább önnön egész komplexumodat, melyben van vágy, erő, hit, emlékezet, akarat és szeretet is. Ezek mindenhol veled vannak, de csak adott terekben tudod kitárni, kifejezni. Köztes terekben max. gyűjteni.

“Sors nyiss nekem tért”
– követelte Petőfi is a versében

Amikor két valóságtér között vagy, akkor egyedül vagy. Rettentően egyedül, de már kezded megszokni, mert mindig ilyen. Csak a belső hited és stabilitásod meg amid van abba tudsz kapaszkodni. A két valóság között az energiaigényed is lecsökken, vegetációra kapcsolsz, hiszen a szervezetedet nem érik impulzusok, így nincs mire reagáljanak. Ha megéhezel az már jó jel. Ilyen köztes időkben impulzus sem ér. Nem csöng a telefonod, nem ír neked senki, nem keres föl senki. Különösen lekapcsolódik rólad minden.

Ha netalán kozmikus diplomata vagy akkor a legkellemetlenebb ez mert megeshet hogy akár minden héten teret kell váltanod és igy állandóan át kell élned ezeket. Akárhányszor is mész ezen a “senki földjén” keresztül, hidd el akkor is pocsék ott lenni, és nehéz elvonatkoztatni.. miért? Mert emberből vagy. Csak ezért.

Még egy dolog. A zsilipeléskor mindig átélhetsz el nem végzett dolgok vagy meg nem élt élmények emlékét, amelyek magukkal ragadhatnak és ál valóságot, vágyat gerjesztenek. Ez a legrosszabb és egyben az őrület fő fokozója is. Hiszen beavatkozni nem tudsz, helyzetedből kilépni épp akkor szintén nem tudsz, de az elme előszed olyan emlékeket amelyekkel valamiért csámcsogni kezd és ez aztán ölni tudja a percet. A zsilipeléskor vagy kösd le az elmét, vagy pedig ne engedd e teremtett emlék- vagy jövőképekben elveszni. Nem egyszerű jelen maradni. Az életben sem, de főleg ott ahol valóságvákuum van. Ott kell csak igazán egyensúlyoznod, na meg hatalmas türelempróba is. Az ezredik kilépés-belépésre már igen rutinos leszel.

Próbálj meg nem becsavarodni, amikor két világ között vagy és várnod kell…
Ez a dolog létezik és ez a dolog megtörténhet Veled is. Ezért írtam róla.”

Kozsdi Tamás

33 hozzászólás

Hembra mondta:

Köszönöm! Eredetiben olvastam s meghallgattam hozzá a Féltelek c.dalt. Véletlenül bejött. Az egész olyan volt,mint egy finom símogatás. Olyan jól esett.
Üdv/Hembra

D. Ildi mondta:

Erről hirtelen ez ugrott be nálam (is?…) aktuálisként: “A világ akkor enged el téged (hiedelemeiből stb.), ha te el mered engedi a világot”.

Ildi

Boglárka mondta:

Létem ha végleg lemer?lt
ki imád tücsök-heged?t?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mez?vé a szikla-
csíp?ket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, ver?ereket?
S dúl hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemer?lt,
ki rettenti a kesely?t!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!
N.L.
Nekem ez ugrott be így elsőre erről az írásról.

Trinity mondta:

Köszönöm!

Feca mondta:

Köszönöm az írást. Nagyon nagy igazságok vannak benne, de az számít csak igazán, hogy a senki földjén mennyi időt töltünk el…. és hogyan kerültünk egyáltalán oda? Az sem mindegy, hogy mennyire önként kerültünk oda…..

Zoé mondta:

Tamás meglátása helytálló. A vákuumban a legfurcsább az, hogy eltűnik minden vágy, minden akarás. Egyszerűen nincs motiváció, és valóban nem is érnek hatások a külvilágból, vagy ha jönnének, nem érnek el igazán. Kívül vagy, nagy semmi van. Ami kint történik, az mintha csak egy film lenne, amibe nincs beleszólásod, de nem is akarsz, mert nincs késztetésed. Irtó nagy csönd….és Te is csöndben vagy..mintha üvegbúra alatt lennél. Tompább az érzékelés, álmosabb minden, nem kapcsolódsz, pihensz. Mégsem vagy depressziós. Ahhoz csak nagyon hasonlít ez az állapot.
Csak hagyd, hogy megtörténjen.
Én úgy érzékeltem, hogy ez akkor áll be, amikor egy közös tömeg-tudati rétegről lekapcsolódik az elme. Üzemszünet, átállítás. Mint a műtétnél az altatás. Az utolsó üzenet, amit egy ilyen vákuum előtt fogtam az volt: “nem tudsz majd félni”. Hát nem éppen egy túl-élő üzemmód:)

Krisztina mondta:

Igen,

nemcsak tündökölsz, vilagitasz!

Köszönet erte Balazs.

Üdv, Krisztina

Márton mondta:

Nagyon köszönöm Balázsnak az cikket. Nekem a létezhető és lehető legjobbkor jött, mivel éppen egy jó kis depressziós színezetű, amolyan “becsavarodós” hullámvölgy alsó bugyraiból húzott ki! S ha már az idézeteknél tarunk, nekem egy régi A.E. Bizottság mondat motoszkál a fejemben, miszerint “Lehet-e gondolni arra, amire nem lehet gondolni soha…?” Na erre a gordiuszi csomóra is rímel az írás! Hogy is van a “túlélő mondat” a Tejútról?

Krisztina mondta:

Oh, ezt a köszönetnyilvanitas ala szantam!

Euterpe mondta:

Ó, hogy a Jóisten áldjon meg ezért a bejegyzésért!!!!! Az utolsó pillanatban érkezett. Köszönöm!

Zsofi mondta:

KÖSZÖNÖM!
A lehető legjobbkor érkezett…

ugyanis hónapok óta ebben az állapotban, érzésben vagyok.
Meglepő nyugalommal viselem.
Éreztem, hogy erről van szó…

Máté mondta:

Köszönöm Neked!

Ezzel a mostani (már nagyon sokadik) átkelés is túl lesz élve :)
A leghosszabb átkelésem 14 hónap volt, úgy átlagban kb 8 hónap. 8 éve zajlik. Sosem volt más választásom. :)

Tegnap is nagyon komoly impulzust kaptam, de így most már teljes a kép, fellélegzem és az első szembe jövő kedves hölgyet nagyon megölelgetem :)

Üdv!

Klári mondta:

Sziasztok!
Köszönöm,tökéletes váza a megéléseinknek. Nekem ez jutott eszembe:

“Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szívem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szelíden
s nézik, nézik a csillagok.”
József Attila: Reménytelenül

izabell mondta:

Most már értem, hogy miért is vannak ilyen se célom, se tervem, se vágyam időszakai az életemnek.
Napok óta megint nagyon furcsán érzem magam. Kimondhatatlan vágy van bennem a szép iránt, és ugy szeretnék EGYÜTT lenni valakikkel.
A kertben sétálva, látva a növények gyönyörüségét, az jutott eszembe, hogy össze kellene szedni magunkat, mert a Föld mindenképpen fölemelkedik, Ő igy is ugy is gyönyörü, és marad is, neki nincs szüksége ránk. Szomoruság, vagy inkább valami mély bánat van a szivemben.
Ez csak fokozódott azzal, hogy az Anyu vett magának egy uj varrógépet, örül neki, de Ő még nem tudja, hogy sokáig nem lesz öröme benne, mert egy ócska szar (bocsánat!). És minden higul föl, és minden egyre ócskább. Mi emberek, tisztelet a kivételnek mindent megteszünk a mégtöbb haszon érdekében.De hát ismeritek a sztorit nagyon jól.
Tényleg ideje már, hogy vége legyen ennek a világnak.
De a szomoruságom igazi okát mégsem találtam, mire végre megmutatta magát.
Bucsuzom a régitől.
A repülő felszállásra kész, kezemben a beszállókártya, és most meg vagyok szeppenve. Mert bár menni akarok, mégiscsak az én földi életeim voltak ki tudja hány száz éveken keresztül, s bár tele voltak küzdelemmel, szenvedéssel…. mégis szomoru a búcsú.
Sajnálom az ittmaradókat, akik társaim voltak, mert még mindig abban reménykedem, hogy ha maradnék, jobban tudnék nekik segiteni, de tudom, hogy nem. Példát kell mutatni, egyedül is, elsőnek is.
Éreztek Ti is ilyesmit?

MErika mondta:

Izabell,
Az utolsó bekezdésed…
Valami ilyesmi érzés akad nálam is a régihez ragaszkodókkal kapcsolatban. Amit nehezen tudok megemészteni, hogy a legtöbbször érzéketlennek, sőt néha szinte kegyetlennek érzem saját magam velük szemben attól, hogy nem játszom a korábbi szerepem az ő drámáikban. Kicsit abszurd állapot látni az értelmet mások kínlódásában, és elfogadni, ha ők minden áron azt választják, mert azt vallom, hogy mindenki felelős a maga életéért, azért, ahol éppen van, így a történő rossz dolgokért is, és hogy mit kezd ezekkel a dolgokkal. Ők érzéketlenségként, cserbenhagyásként élik meg. Néha még én magam is.
Jó volna megtalálni azt az állapotot, szintet, ahol már nem drámázok, és mégse érzem rosszul magam tőle a társaimmal szemben.
A magam kínlódásait békésebben viselem. Az átmeneti időszak tünetei is jócskán ismerősek. Kár, hogy régebben nem tudatosult bennem, hogy miről is szól ilyenkor az a valóban depresszió-szerű állapot. Könnyebb lett volna elviselni.

Márton mondta:

Kedves Izabell! Szívemből szólsz, s nagyon nem vagy egyedül! Valóban, mintha mostanában szebbek lennének a növények, a tájak, a mezők… Mintha már egy másik dimenzióból sejlenének fel! Mostanában sokszor érzem én is az egységet, a teljességet a természettel a Mindennel, s engem is olthatatlan vágy feszít a lelki-társsal való EGYÜTTLÉT Földön túli ÖRÖM megosztására. Ez egyfajta szerelem, amolyan teljes és mégis hihetetlenül magányos! Ugyanakkor egy másik pillanatban teljes erőből tör rám a szomorúság a sírhatnék, olyan érzéssel, hogy már minden megtörtént, minden tegnap volt, s a jelen csak valami megfoghatatlan érzelmi foszlány, ami pillanatról-pillanatra változik, amelyet már csak a legnagyobb vonalakban tudok tudatosítani vagy egyáltalán nem! Hát igen. Valaki megmondhatná, hogy mi ez az érzés, mármint ez az üresség (se célom, se vágyam…) Letudtuk a karmát, s már csak úgy vagyunk mint Micimackó? Nem, mert őt legalább leföldeli a méz… Na mindegy.
(Egyébként nálunk most éppen a fűnyíró a gáz)

Zsuzsi mondta:

Sziasztok!
Kb. 5 éve kezdődtek az időnként elég rémísztő egyensúlyvesztések. Volt amikor egy hétig is tartott.És akkor a mesteremtől kaptam egy “csodatálat”, ami rendbetette a testem rezgéseit. Hozzá emelte a magasabban lévőhöz. A MOST világa furcsa, és változó impulzusokat hoz. Van, hogy magadbacsavarodsz, és siratod a dédelgetett vágyaid be nem valósulását, van hogy a kitörő örömödtől nem bírsz magaddal, mert épp megrázott valaki és “észhez” tértél. Az észhez térés olyan furcsa talmi boldogság. Nehezen fenntartható, meg egyáltalán fenn akarjuk tartani??? Várunk valami idealisztikus csodát, ami kimozdít az impulzusmentes, vagy túl impulzív vilgból. Vannak impulzusok. Nehéz leválogatni őket. Akkor tesszük legjobban, ha elvárásoktól mentesen, átengedjük magunkon a lehető legtöbbet. Magunkon, ami mi vagyunk ebben ez itteni testünkben. És az imbulzus egyszercsak életre kel. Újat és megdöbbentőt hoz a világodba, valamit, amit eddig még nem éltél soha……!!!! Mert impulzus pedig van, csak ki kell mászni a csigaházból, és át kell adni magad neki. Ha egyedül mem megy, hát kérd, hogy rángasson ki valaki…..!!!!!!!! Üdv: Zsuzsi

István mondta:

Eckhart Tolle magyar hangoskönyveit mindenképp kapaszkodónak javaslom! És az ezoterikus dolgok mellett a hagyományos pszichológiát, ugyanis a mélységek között vannak olyan típusú mélységek, amikbe a pszichológia az, ami inkább el tud vinni. Ez fontos.

Angel mondta:

Eckhart Tolle életmentő. Tudatmentő. Hangoskönyvben talán még erősebb…kényszerít a folyamatos jelenlétre.:-))

Monika mondta:

Annyira jó, hogy rátok találtam… egyedül, de mégsem… Ez most fontos! Köszönöm!

Lizus mondta:

Kedves Balázs!
Én épp ma panaszkodtam a barátnőmnek,hogy lassan úgy érzem
becsavarodok,depressziós tünetekkel küzdök.Úgy kezdődik,hogy
a szívcsakrámba jön egy szorulás érzet,majd a nagy semmibe találom magam,ahol egyedül,védtelenül kuporodom mint,egy szárnyaszegett
madárka.Iszonyatos mert,már naponta többször és egyre intenzívebben élem meg.Most,hogy olvastalak,tudom,hogy nem egyedül vagyok ezzel. Csak egyenlőre nem tudom,hogy hogyan küszöbőlhetem ki,hogy ,,túléljem”.
Ha van tanácsod, kérlek adj.
Köszönettel:Lizus

ChiChi mondta:

Kedves Lizus!
Csatlakozom hozzád. Bár nem küszködöm depressziós tünetekkel, inkább olyan “szellemi” tünetekkel. Mintha senki sem látna, hallana. Beszélek és magamra hagynak vagy közben van mondandójuk. Ha kérdezek nem felelnek, azt mondják nem is hallották. Azt hittem megőrültem, hogy magamban tettem fel a kérdést és csak azt hiszem ki is mondtam. Nem. Úgy gondolom amiről beszélek, kérdezek az valószínű inkább ÖN- MAG- amnak szól. Mintha lenne egy “Kíváncsi, mindenttudniakaró” én és egy “Mindenttudó” én, aki válaszol a kérdésekre.
A legfurább amikor szó szerint üres aggyal ülök és nézek. Mintha lekapcsolnák az agyat pár percre, azután vissza. :) Ez nekem az érdekes mert igen ritka mikor nem jár valamin az eszem.
A szívcsakrás dolgot én is érzem többször is, főleg mióta betöltöttem a 23 – at. Mostanában inkább szúró fájdalmat érzek. Ez társul még az enyhe pánikkal(év elején elég intenzív volt). Ilyenkor csak annyit teszek, hogy megélem a mindenféle érzésemet. Minden sejtemben. Hamar le szokott csengeni (egy- két alkalommal viszont órákig hullottak a könnyeim) és a kedvem is sokat javul utána.
Kedves Balázs!
Köszönöm újra az írásod és, hogy ezt megosztottad velünk! ^^

Megi mondta:

Sziasztok!!! Szia Balázs!!!!
?n is igy érzek, már jó ideje…
Azt hittem velem van hiba… Kicsit szégyeltem is magam amiatt, hogy nem tudtam lelkesedni semmiért, nem tudtam kitüzni célokat söt még azt sem tudtam eldönteni, hogy mire is vágyom igazán… ezért nem tudtam eddig döntéseket hozni… Ebbe nagyon bele lehet ám fáradni… és mire észreveszem már le is teper a szomorúság…Emészt a gondolat,hogy valamit biztosan rosszul csinálok… és aztán már tényleg nagyon rosszul érzem magam a börömben… De eltelik egy kis idö, ujra visszatalálok ide (hozzátok) és azt olvasom; hogy minden rendben, ez megnyugtat… Ujra összekapom magam és bár a helyzetem nem változik egyik pillanatrol a másikra, mégis valahogy minden értelmet nyer és attol a pillanattol kezdve már nem szomorít el a döntésképtelenségem, nem ijeszt meg, hogy nem tudok célokat kitüzni… Mert várok!!! Várom a pozitiv fordulatot es már tudom, hogy nem kell becsavarodnom!!! :) :) :)
Jo tudni, hogy minden rendben!!! Köszönöm mindenkinek, mert engem a Balázs irásai mellett a ti hozzászólásaitok is felvillanyoznak!!!
ÜDV mindenkinek : Megi

F. Anikó mondta:

Úgy érzem a becsavarodás szinte a küszöbömön van… Nem tudom, hogy mi igaz és mi az illúzió?! A horoszkópom szerint 3 napja boldog és hosszantartó kapcsolatnak kellett volna indulni, de ehelyett ott tartok, hogy a rég nem látott szerelmem nem tudom, hogy láthatom-e valaha! :(

ChiChi mondta:

Lehet Magaddal kellett volna elindulnia a boldog, hosszantartó kapcsolatnak, nem? Ha önmagunkba “nem szeretünk bele”, nem vagyunk önmagunkban boldogok, akkor hogyan várhatjuk azt, hogy majd más…?

Győrffi Enikő mondta:

Szia Balázs,

A Kozsdi Tamástól átvett írás számomra most nagyon ül, és szíven ütött minden sora. Hasonlóképpen élem meg a létezésem napok óta. Szombaton érkeztem meg egy 5 napos zarándokútról, fizikailag, de a lelkem valahol a két ország között (két világ között) maradt. Egyenlőre vegetálok, mert teljesen már fent sem, viszont még itt lent sem érzem magam. Őrület van, és csak kivárni lehet. A talajhúzogatás beindult, már rögtön az első munkanap… de még fokozhatnám. Az amit ott létrehoztunk, meg és átéltünk, majd magunkban onnan hazahoztunk, van, aki/ami nem szereti…

A rózsafüzéremmel és imával az ajkamon alszom el.

A nap süssön mindenkire ezekben a borús napokban!

Ági mondta:

Kedves Mindenki:)

Amikor először éltem meg az átmenettel együttjáró
Kozmikus Magányt, tényleg borzasztó volt!
Amikor túl voltam rajta, rájöttem csak azért, mert
– tényleg ez az >emberi< benne – még soha nem csináltam ilyet.

Mivel elengetük magasabb Létszinteinkkel a kapcsolatot, ezért félünk minden, addig általunk nem ismert dologtól.
/Sokan ezért kapaszkodnak görcsösen a régi mintákhoz, úgy érzik az a biztonság, mert azt ismerik már legalább – még ha rossz is:)/

Pedig, ha belegondolunk, a Lélek Fényének vezetésében
újabb és újabb világokat megismerni, na, az az igazi Csoda!

Azóta többször "legyakoroltam" a dolgot, ma már szinte várom:)
Küldöm ezt szeretettel azoknak, akik még csak most kezdik a gyakorlást:)

Földi síkon az ilyen periodusokban nekem a következő dolgok szoktak segíteni, amikor "spiráloznak" – én így neveztem el az áthuzalozást vagy átkötést, amit Kozsdi Tamás említ:

– kimegyek a szabadba sétálni (a közeli park,játszótér is
kíválóan alkalmas, ha apró gyerekek is vannak ott, annál jobb!
– fákat ölelgetek nagy lelkesen
– csak úgy, ücsörgök egy padon
– veszek egy virágot vagy növényt és örülök neki
– veszek egy jó fürdőt
– amióta megérkezett hozzám a cicám, Ő az igazi segítség,
azzal hogy egyszerűen fekszik az ölemben
– a Létezés bizonysága.

És várok szép türelmesen:)))
A Természet és különösen az Állatok "még tudják a tutit:)"
őket kell figyelni, beléjük lehet 'kapaszkodni',
ők még Feltétel nélkül Szeretnek!

Nekem ezek "jöttek be".
Tökéletesen müködik és így egyre jobban élvezem
ezeket az időszakokat.

Azért írtam le, hátha másnak is tud segíteni.

Üdvözlő Szeretettel:)

Merlien mondta:

Merlien:

Szabadság I.

A vallás elaltat,
A szekta rabul ejt,
A hatalom, mint a
Birkákat, úgy terel

Szabaddá úgy válhatsz,
Ha gondolkodsz ezen?

Gondold el a szépet
És gondold el a jót,
A szép, az csalóka,
A jó – hamiskodó

Mert gondolatokkal
Ez meg nem fogható

Feltárul előtted
A kigondolt világ,
Hogy csupán légvár ez –
A mélyén dereng talán.

Szabaddá úgy válhatsz,
Ha lépni mersz tovább.

Összedől a légvár,
Ha ezt felvállalod,
Meginog a talaj,
Nincs biztos támaszod.

Jóságod ad erőt
És a tisztaságod.

Ijesztő sötétség
Lassan oszlani kezd,
Diadalmaskodtál
A gondolat felett.

Felragyog az ég és
Felragyog a lelked.

?
Szabadság II.
(folytatás)

Új világ tárul fel,
Dimenziók nyílnak
Régi szavak már új
Jelentéssel bírnak.

Zsong az agyad, szédülsz,
Kába vagy és rémült.

Milyen ez a világ,
hol egy fogódzkodó?
Milyen értelemmel
milyen törvényt hozó?

Azt hitted, érted már,
De nincs még megnyugvás?

Régi világodat
alig látod innen,
Semmik már mik eddig
jelentősnek tűntek.

Érték abból csak az,
Mi itt is megmarad.

Lassacskán tisztulnak
jó és rossz dolgai,
S hogy milyen is e világ,
el tudod mondani.

Magasabb a világ,
ám vannak még hibák…

Vannak tisztaságok,
jóságok – nem kevés.
Hatalomvágy is van,
csalás és átverés.

Kísértések között
tovább kell fejlődnöd

Benned van az érték,
mely folyton növekszik,
Ellenállsz a vágynak –
lehúzni igyekszik.

Nyugodt kezdesz lenni,
Jó kicsit pihenni.

Indulnod kell, vár a
változás világa,
Érzed is, sőt tudod,
kapud már kitárva.

Látod már a sorsod,
Haladnod kell folyton.

És megint:
Új világ tárul fel,
követi az elme,
Magasabb világok
magasabb értelme.

Folytonos változás –
egy biztos: menj tovább.

Örökös változás
már mindenre kihat:
Más törvények élnek
új határok miatt.

Érti ezt is rendre
A mozgékony elme.

Béke van már végre,
megnyughatsz hisz’ érzed:
A változás biztos
talaját elérted.

Kint változik minden,
állandóság benned.

?
Ismét egy új világ,
magasan a mérce.
Ide is felnőhet
az ember értelme.

Itt érthető minden,
és kétség már nincsen

Tér és idő korlát
nem szorít már téged,
Jövő, múlt és jelen
egy egységgé lettek.

A világ egységre
törekszik, már érted…

Itt már csak értés van,
nincsen gondolkodás
Hogyha még nem érted,
figyelned kell tovább

Figyelj, figyelj, figyelj,
érthető lesz minden.

Szeretet nem érzés,
hanem tulajdonság,
Szeretetteljes már
itt a tudatosság.

A tudatos világ
egységtudat most már.

E világban te is
szabad vagy már végre,
Szabadon kerülhetsz
Isten közelébe…

Az Egység az Isten,
Sejtetted már mindezt…

folytatás következik…

Merlien, 2010. január

Adrienn mondta:

Kedves Mindenki!

Jómagam már 16 éve küszködöm az “átváltozással” és talán nemsokára befejeződik végre. Ha hamarabb tudtam volna, hogy mi ez a “furcsaság” velem – mintha kifordított lennék – akkor talán könnyebben átvészeltem volna e nehéz időszakot. Sajnos csak egy éve tudom, mi is ez a változás. A tünetek mindenkinél hasonlóak, s az egész földkeregségen zajlanak. Vannak Egyiptomból, Pakisztánból is ismerőseim, akik “átváltoznak” – a szó pozitív értelmében és szinte mind hasonló tüneteket élnek át. Egy könyvben olvastam, hogy a változás mély szomorúsággal kezdődik, mert a régi lényünket ekkor kezdjük elveszíteni, a régi életünket nem folytathatjuk már úgy tovább, ezért kezdődik a mély depresszióval, szomorúsággal. Aztán dolgok, emlékek, érzelmek, cselekedetek felszínre kerülnek a tudattalanból. Testi tünetek: keresztcsonti, megmagyarázhatatlan fájdalmak a test különböző részeiben – ahogy a föld elem oldódik ki a testből,egyeseknél bőr tünetek – főleg az arcon pirosodás van vagy akné, ekcémás jellegű. “Üresség” állapot érzése. Mellkasi fájdalom, vagy szívtájéki szorulás, mert a szívcsakra kezd jobban megnyílni, halálos fáradtság érzet, minden ok nélkül, belső remegés érzet, szédülés stb.
Ezeket a tüneteket én is mind átéltem, és mióta olvastam róluk egy könyvben, azóta megnyugodtam, hogy ezek a most igen kellemetlen érzések mind értem vannak, azért, a felemelkedésemért. Mindenki aki átéli ezt, és tudomása van arról, hogy mi is zajlik most bennünk (bár nem mindenki “változik), világosítsa fel embertársait is, mert talán így könnyebben élik át ezeket az utolsó nehéz időket.
Jómagam úgy érzem, túl vagyok a nehezén és egyre több napom van, mikor minden ok nélkül annyira jól érzem magam, hogy szinte repülnék, a testem könnyű és a szellemem tiszta. Aztán visszasüllyedek újra, de ezek a visszasüllyedések már egyre enyhébbek és egyre hamarabb elmúlnak. Szerintem az “átváltozás” szenvedésének mértéke attól függ, hogy kinek milyen karmikus háttere van. Lehet, egyesek szinte alig éreznek belőle valamit.
Sokat segít, ha megpróbálunk minél tisztább ételeket fogyasztani, kerülve az állati eredetű ételeket és a fehér lisztet, édességeket.
Köszönöm, hogy ezeket mind leírhattam ide, s kívánok Mindenkinek csodálatos Felemelkedést!
Horváth Adrienn

Gabóca mondta:

Sziasztok!
Nagyon érdekes, amit Adrienn ír, mert én eddig úgy tudtam, hogy a változás maximum egy évig tarthat. De ha eltarthat akár 16 évig is , akkor végre legalább értem, hogy mi történik velem.

tamao mondta:

Kedves Olvasó:)!

Nem tudom, hányan olvassák el, amit írok, nem számít. Még akkor sem, ha “épp” nem olvassa el senki, mert a lényeg az, hogy leírom. Le merem írni.
Próbáltam elmondani embereknek. Néhányan nem értették, miről beszélek. Néhányan azt hitték bedrogoztam és hallucinálok. De jó páran már átéltek hasonló érzéseket, amikor azt hiszed becsavarodtál. Nem ijedsz meg, de nem tartod magad “normálisnak”. Elkezded keresni, mi is a jelentése a “normális”-nak. Mi? Kinek az életében? Mi is az? És mi a nem normális? És mi a valóság.
Egy ideig nem akartam észrevenni, hogy járkálok a dimenziók között. Azt hittem, nem emlékeszem jól a dolgokra, szórakozott vagyok, nem figyelek, olyan tipikus magamat alábecsülő gondolatok. Aztán egyik este hazajött a barátom zöld csíkos pulcsiban és köszönt, váltottunk pár szót, majd felment az emeletre. Olyan jó 8-10 percre rá nyílik az ajtó és bejön a barátom sötétkék pulcsiban. Megijedtem, mondom neki: ” Nem is vettem észre, hogy kimentél. Hol voltál?” Teljesen normális, hétköznapi szituáció a szememben. Erre ő rám mordul, hogy ne szórakozzak, most jött haza. Nem tudom, mi történt és hamar elfeledtem volna, ha nem tűnik fel jobban. Ez elég figyelemkeltően mutatta meg magát,midőn a barátom fizetését tettem el a dugipénzes helyre és azóta sincs meg:)( de már máshonnan bejött:)). Tudom, hogy odaraktam. És akkor elkezdtem figyelni magam, meg azt, hogy pontosan mi is történik akkor, ott, abban a pillanatban. Nagyon figyeltem, nagyon koncentráltam és egyre több “esetre” figyeltem fel.Egy egyszerű: eldöntöm, hogy olvasni fogok, kiveszem a nők lapját a táskámból, leteszem az asztalra, elfordulok, visszafordulok, nincs ott az újság. Mi vaaan? Ok, biztos szórakozott vagyok, nem vettem ki a táskából. Táskában nincs. Jó, akkor leraktam valahova, mikor elfordultam. Nincs sehol. Keresem az egész lakoásban. Sehol. Jó, eldöntöm, hogy kész, elengedem, olvasok mást.
Nem volt meg 3 napig:), aztán -mivel költözöm – pakoláskor előkerült az egyik ajtó feletti polcon elhelyezkedő iratmappából. Nah, ekkor már izgi volt. Jópárat észrevettem.
Teljesen más az életem. Érdekes, figyelgetek…, hm….
Nem sietek, próbálok “tiszta” maradni, főleg a szándékaimban, a gondolatcsíráimban.
Kaptam egy-két tanácsot olyanoktól, akik hasonló dolgokat éltek át és mondták, hogy próbáljak a valóságban maradni. De mi is az? Mert, ha én a gondolataimmal és kristálytiszta szándékú döntésemmel szeretném az életemet alakítani, azaz tényleg megélni, akkor megtehetem. Milyen kapukat nyitok meg ilyenkor? Eltűnik az idő? Ilyenekre is van példám sok, hogy megállt az idő vagy éppen nem is volt, tehát még az idő -mint fogalom- kérdése sem merült fel az események történésekor.
Hm.
Nem merek többet írni, most már zagyvaságnak tűnik az egész.
Gyáva vagyok:).Juhhéj!:)
na, gyerünk….
Küld már el….
EZ AAAAAZ!:)

izabell mondta:

Hú gyerekek, ez egyre durvább, de nekem tecccik!

Pár napja kezdődött a mostani állitás. Félbevágtam egy paradicsomot, az egyik felét felszeleteltem a salátába, a másik felét csak ugy letettem, és elfelejtettem felszeletelni.
Kávét akartam főzni, de mire odaértem, elfejtettem, és leültem az anyuval beszélgetni.
Ma kifelejtettem a cukrot a piskótából, és fel sem tünt, csak amikor megkóstoltam. Amugy a konyhai mérlegem önállósitotta magát, a 25o gr-os vaj neki ma 35o, és mindenre annyit mutat, amennyit jónak lát.
A konyhai órában is pont ma merült ki az elem.
Tiszta hülye vagyok, de én ugy örülök ezeknek a dolgoknak! Ha valami elveszik, összetörik….. én is azt mondom, hogy juhéj! csinálja a helyet az ujnak :)

Napsugárgabi mondta:

Kedves Mindenki!

Olvasva a fenti cikket és a hozzászólásaitokat,mindannyiótoknak szeretném megköszönni,hogy tudatosítottátok Bennem,amit egyébként is tudok,de mindig elfelejtek.

És nagyon köszönöm Ági/ máj.18/,hogy felhívtad a figyelmemet a természethez kapcsolódás áldásos hatásáról.

Szeretettel ölelek Mindenkit.