Írások

Augusztusi energiák – Az öreg indián meséje

2016. aug. 08
A részletes augusztusi energiákat hírlevélben küldöm, amire a jobb fenti sarokban tudsz feliratkozni.

Szeretném figyelmedbe ajánlani a Csillagleső 2016 augusztusra írt sorait, mert erre a hónapra valahogy sokkal könnyebb volt részletes leírásokat írnom… hogy miért? Mert jól megfogható, jól érzékelhető feladatok és megoldások várnak ránk. Ajánlom figyelmedbe az “Öreg Indián Meséjét” (lásd lent), amit alkalmazva sokkal könnyedebben veheted az élet eseményeit.

A részletes augusztusi energiákat hírlevélben küldöm, amire a jobb fenti sarokban tudsz feliratkozni. Köszönöm érdeklődésedet!

* * *

Van az, amikor a korlát támogat. Sőt, ha az ember mindig bölcsen használná fel az őt segítő erőket, akkor egész életében azt élné meg, hogy minden érte van. De sokszor a korlátot negatívnak látjuk, ami elvesz tőlünk: ilyen a Szaturnusz által képviselt energia is. Most talán könnyebben érezheted a támogató erejét annak, ami érted van, de ezt elsőre nem látod. Álljon egy tanmese erről itt, amit érdemes ízlelgetned, és az életedre rávetítened. Ez abban segít, hogy megláthasd az ítélkezésmentességet, és e szerint is cselekedhess, ahogyan az öreg indián is tette:

Egy indián faluban élt egy szegény öreg indián, de mindenki irigy volt rá, mert volt egy csodaszép fehér lova. Egy reggel nem találta a lovát az istállóban. Összegyűlt az egész falu, és az indiánok azt mondták: „Micsoda balszerencse!” Az öregember azt felelte: „Majd meglátjuk! Nem tudom, hogy ez szerencsétlenség-e vagy áldás, mert nem tudom, mi következik.” A többiek kinevették az öreget. Ám a ló 15 nap múlva visszajött, mert nem ellopták, hanem kitört a vadonba, ráadásul 12 vadlovat is magával hozott.

Újból összegyűltek az emberek, és azt mondták: „Igazad volt! Tényleg áldás lett belőle.”
Az öregember azt felelte: „Majd meglátjuk!” Az öregembernek egyetlen fia volt, aki elkezdte betörni a vadlovakat. Már egy hét múlva leesett a lóról, és eltörte a lábát. Az indiánok újból összegyűltek és ítélkeztek: „Igazad volt, szerencsétlenséget hozott. Az egyetlen fiad most leesett a lóról, pedig ő volt a támaszod öregségedre. Most szegényebb vagy, mint azelőtt bármikor.” Az öregember így válaszolt: „Majd meglátjuk!”

Úgy történt, hogy az indián törzs kiásta a csatabárdot és háborúba keveredett. A vidék minden fiatal férfijét elvitték katonának. Csak az öregember fia maradt otthon, mivel eltört a lába. Siránkozás töltötte be az egész vidéket, mert ezt a háborút nem lehetett megnyerni, és mindenki tudta, hogy a legtöbb fiatal férfi nem fog hazatérni.

Az emberek elmentek az öreghez, és azt mondták: „Igazad volt, neked áldás lett belőle!” Az öregember azt felelte: „Nem hagytok fel az ítélkezéssel. Minden, ami van, az van. Behívták a fiaitokat a hadseregbe, az én fiamat pedig nem hívták be. Csak az egész tudja, hogy ez áldás-e vagy szerencsétlenség. Soha ne ítélkezzetek!”